A Szovjet Pedálos Kisautók Világa: Az Ikonikus Moszkvics és Gyűjtői Értéke
Ha megkérdeznek valakit, milyen volt az első autója, nem valószínű, hogy a válasz ez lesz: pedálos kisautót kaptam karácsonyra ötéves koromban. Pedig még biztosan sokunk fejében él, amikor a KRESZ-parkokban kempingbiciklik között kacsáztunk, örömmel kapcsolgattuk a nagy testvérről mintázott műszerfalon a 4,5 voltos elemmel működő világítást, vidáman dudáltunk a szabálytalanul sétálgató felnőttekre.
A lábbal hajtott kis járművek már az 1900-as évek elején megjelentek. Kezdetben a fából készült felépítményt kézzel festették. Néhány évtizeddel később a játék örömét már fémkarosszériás automobilokkal élvezhették a kiváltságos gyerekek, és a század közepére komoly iparággá nőtte ki magát a pedálos autók gyártása. A vasfüggönyön túl Mercedes, BMW, Citroën és Ford kisautókat is készítettek. Ezeknek a "nyugati" kocsiknak a működési elve nem tért el a kelet-európai piacra jutó Zsiguli, Volga vagy Pobjeda járművekétől.
A Pedálos Moszkvics: Egy Korszak Szimbóluma
A legelterjedtebb errefelé a Moszkvics lett. Ezen a néven három széria került ki a gyártósorokról a '60-as évek közepétől egészen a '90-es évek végéig. A pedálos Moszkvics autók a szovjet éra ikonikus gyerekjátékai közé tartoztak, amelyek a 60-as évektől kezdve három évtizeden át három különböző szériában készültek. Ezek a lábbal hajtott kisautók nemcsak a Szovjetunióban, hanem Magyarországon is rendkívül népszerűek voltak, és mára a retró játékok kedvelőinek keresett darabjaivá váltak.
A gyártás futószalagon folyt, akárcsak a "nagy" Moszkvicsokat előállító üzemben. Az önhordó szerkezetű, préselt lemezkarosszériával készült kisautók tervezésekor megpróbáltak sok szempontot figyelembe venni, sajnos a kivitelezés már nem volt ennyire precíz. A pedálos Moszkvicsok tartós fémből készültek, és valósághű kiegészítőkkel látták el őket: működő lámpák, kormány, sebességváltó kar és krómozott díszítések tették igazán különlegessé őket.
A Moszkvics Szériáinak Fejlődése
Az első generációs "gömbik" vonalai nem tudni, honnan erednek, de feltűnően hasonlítanak az ötvenes években gyártott amerikai Studebaker Championre. 1973-ig kismértékű eltérésekkel, de kétféle változatban kerültek a boltokba. Különleges formájukon kívüli érdekességük, hogy az eredetileg Pobjeda és Warszawa autók belső terét megvilágító egységek szolgáltak első lámpaként. Mindezeken túl 1973-ban már az Ezermester újságból megtudhattuk, hogyan alakítsuk át elektromos hajtásúra az autót.
Fedezze fel a szovjet járműveket
1974-tol kezdődött a 408/412-es sorozatra leginkább hasonlító két körlámpás gyártása. Ezek a szögletesebb formájú lemezautók már alumínium díszcsíkkal és lökhárítóval készültek. A barna műszerfal kárpitozott műbőr üléssel párosult. Az első lámpák valódi foncsort kaptak, az ablakot imitáló keret helyére pedig plexi került. 1981-ben, ahogyan a normál autógyártást, a kisautókat is elkezdte utolérni a plasztikforradalom. A műszerfal színe feketére változott, és az alumínium díszlécek alá is sötét színű csík került. Az 1985-től készült Moszkvicsoknál az alumínium lökhárítót és a színes műbőr üléseket teljes mértékben leváltotta a műanyag.
Műszaki Jellegzetességek és Gyenge Pontok
A hátsó kerekek rugós felfüggesztéssel kapcsolódtak a vázhoz. Sajnálatos, hogy a tekercset alulméretezték, így a legkisebb súly hatására is azonnal "lekoppan" az autó. A hátsó tengely megforgatására szolgáló rudakat belül a karosszéria két oldalán helyezték el, így álló helyzetben sérülések nélkül le lehetett rakni a lábat. A lemezek és védő műanyagok kidolgozatlansága azonban az óvatlan sofőrnek könnyen horzsolásokat és kisebb sebeket okozhatott ki- és beszállás közben. A laposelem nyújtotta áramforrás is csak az első lámpákat táplálta, de leleményes apukák megoldásainak köszönhetően jó pár járműtulajdonos büszkélkedhetett hátsó világítással is.
Az autó kezelési utasítása alapján 3-8 éves korig ajánlották használatát. A három fokozatban, két csavar segítségével hosszirányban könnyedén állítható ülés és a 60 milliméteres kormánymagasság-állítási határ ellenére nem kellett erős testalkatú gyereknek lenni ahhoz, hogy 6-7 évesen kinőjük. A Szovjetunió Autó- és Mezőgazdaságigép-gyártási Minisztériuma Októberi Forradalom és Munka Vörös Zászló Érdemrendjével kitüntetett Lenini Komszomol Autógyár termékeire a legkülönbözőbb helyeken és állapotban lehet rábukkanni. Vannak olyanok, amelyek még ma is az ifjabb családtagok kedvencei, előkerülnek gyűjtőknél, ahol a portörlőn kívül más nem érintheti a gépet, és megtalálhatjuk őket az AZLK gyár múzeumában is.
Műszaki adatok - Pedálos Moszkvics, 2. sorozat
| Paraméter | Érték |
|---|---|
| Hosszúság | 1131 mm |
| Szélesség | 508 mm |
| Magasság | 498 mm |
| Tengelytáv | 640 mm |
| Nyomtáv elöl | 446 mm |
| Nyomtáv hátul | 414 mm |
| Tömeg | 14,6 kg |
| Elektromos rendszer (világítás) | 4,5 voltos laposelem |
| Ár (állapottól és típustól függően) | Ajándéktól 50 000 forintig |
A Pedálos Moszkvics, mint Gyűjtői Kincs
Az 1970-es, 80-as években ezek a játékautók drágának számítottak, így nem minden család engedhette meg magának. Az idő múlásával azonban ezek a kisautók eltűntek a gyerekek udvaraiból és garázsaiból. Ma már igazi ritkaságnak számítanak, különösen az eredeti állapotú vagy felújított darabok, amelyeket gyűjtők és nosztalgiázók hatalmas lelkesedéssel keresnek.
A több sikeres veterántalálkozó szervezőjeként ismert Békási Imre udvarán egymás mellett sorakoznak a kicsi és a nagy autók Kisbéren. A lelkes Moszkvics-gyűjtőnek néhány éve még 14 darabos kollekciója volt kizárólag jogosítvánnyal rendelkezők részére gyártott járművekből. A tárolásukra azonban nem sikerült megfelelő megoldást találni, ezért gépparkjának javától meg kellett válnia. Márkahűsége azonban mit sem változott, olyan Moszkvicsokat vásárolt, amilyenekből egy garázsban több tucat is elfér. Veteránbörzék és internetes árverések helyett maradt inkább a személyes keresés, ismerősökön, rokonokon keresztül. A lépcsők alatt heverő, udvarokon rozsdásodó pedálos autók átvészelve az ifjú sofőrök korszakát, megviselt állapotban kerültek új gazdájukhoz. Az édesapa és hétéves lánya, Bernadett közösen állt neki a helyreállításnak, amely mindkettejük számára egyformán kihívást jelentett. Annak ellenére, hogy szinte minden mozzanatot felújítás közben kellett elsajátítaniuk, szépen haladtak. A második és harmadik generációs Moszkvicsok még a legnagyobb igyekezet ellenére sem tündökölnek eredeti fényükben, de az együtt végzett munka öröme kárpótolja őket.
Ismerje meg a szovjet furgonokat
Csereklyei Dániel Mercedeseket gyűjt és restaurál, de ha pedálos autóról van szó, akkor csak a Moszkvics jöhet szóba. Néhány éve igazán szép utolsó szériásokra talált öccse, Csereklyei Gáspár, és a kísértésnek, hogy gyermekkoruk szerelméből vásároljon, ő sem tudott ellenállni. Manapság kevés esély van arra, hogy viszonylag olcsón hozzájussunk hibátlan kisautókhoz. Az elérhető áron kínált szerkezetek általában használhatatlan, hiányos állapotban szerezhetők meg. Felújításuk a legtöbb esetben nem lehetetlen, de az igazi restauráláshoz komoly szakértelemre van szükség. Egy rosszabb sorsú pedálos teljes helyreállítása nem sokban különbözik a felnőttek számára gyártott autókétól.
Szétszerelésüket követően az eredeti szín reprodukálásához érdemes azt színskálával meghatározni még a fényezett felületek csiszolása előtt. A kopott, horpadozott rozsdaboglyák javítása a legtöbb esetben csak lakatosműhelyben végezhető el. Innen a kihegesztett és egyengetett karosszéria mehet fényezőhöz. A felszerelésre váró alumíniumdarabokat egyengetni, polírozni kell, de sokszor csak a csere jelent megoldást. A szükséges alkatrészek beszerzéséhez a legjárhatóbb út általában donorautó vásárlása, de jó adag szerencsével és nem kevés utánajárással börzéken, illetve az interneten is hozzájuthatunk a hiányzó lámpához, műszerfalhoz, dísztárcsához, esetleg lökhárítóhoz. Az összeszerelt gép mindig örömet szerez, bármi legyen is a további funkciója: gyermekjáték, kiállítási darab vagy szobadísz.
A Pedálos Moszkvics Magasabb Értéke
Ami pedig igazán meglepő: a régi pedálos Moszkvics mára sok esetben többet ér, mint egy valódi, felnőtteknek szánt Moszkvics. Míg egy régi, felnőttek által használt, valódi Moszkvics személyautó ára a használtpiacon sokszor alig haladja meg a 100-150 ezer forintot, addig egy szép állapotú pedálos Moszkvics akár 200-300 ezer forintért is gazdát cserélhet. Sőt, ha egy játékautó eredeti és hibátlan állapotban maradt fent, akkor még többet fizethetnek érte. Ez a különös piaci helyzet több tényezőre vezethető vissza:
- Azok, akik gyermekkorukban álmodoztak egy pedálos Moszkvicsról, most felnőttként szeretnék bepótolni az elmaradt élményt, és hajlandók sokat fizetni érte.
- A valódi Moszkvics autók még mindig fellelhetők, de a pedálos változatokból alig maradt meg néhány jó állapotban.
- Egy szép pedálos Moszkvics tökéletes lakásdekoráció vagy kiállítási darab lehet, szemben egy nagy, helyigényes és gyakran problémás régi autóval.
A pedálos Moszkvics példája jól mutatja, hogy a régi dolgok olykor egészen meglepő módon válnak értékesebbé az idő múlásával: ami egykor egy hétköznapi játék volt, ma már egy különleges gyűjtői darab, és többet ér, mint a valódi autó, amelyről mintázták.
Szovjet Jármű Találkozók
A „nagyok” mellett a lábbal hajtós játékautók gyűjtői is elhozták féltett kincsüket, így a több mint hetven pedálos Moszkvicsot a legkisebbek tesztelhették. A járművek nagy része önerejéből - saját kerekeken - érkezett a rendezvényre, mely 1999 óta a 31. volt a sorban. Az adok-veszek jellegű esemény az utóbbi években betétprogrammal is bővült: FIAT-osok és Trabant-tulajdonosok is találkoztak egymással.
Tudjon meg többet a benzinkannákról
Ezúttal a luxuskivitelű Csajka mellett emlékébresztő élményt adott az 1946-tól 54-ig gyártott Moszkvics 401-es típus kiállított darabja. A II. világháború jóvátételi szállítmányainak részeként az Opel gyártósorai is a Szovjetunióba kerültek, így az Opel Kadett K-39-essel való hasonlóság nem a véletlen műve. Az 50-60 éves veteránok mellett retrójárművek is felbukkantak: Zsiguli a Főtaxi flottájából, rendőrségi kocka Lada. A nosztalgikus hangulathoz illően, megnézhették Szolnokon a megyei levéltár beszédes című - Amikor én még kissrác voltam - retrókiállítását, s a Repülőmúzeumot is.
Az UAZ Hunter: Egy Valódi Szovjet Terepjáró
Bár a pedálos kisautók közül a Moszkvics a legismertebb, érdemes megemlíteni a szovjet járműipar egy másik emblematikus termékét is, a felnőtteknek szánt UAZ-t. A jó öreg UAZ-469-et, vagyis a parancsnoki UAZ-t nem éppen tegnap, hanem még 1971-ben, tehát idestova 47 éve dobták piacra. És a legszebb az egészben, hogy ez a modell mind a mai napig gyártásban van, sőt, Magyarországon is hivatalosan forgalmazzák.
A modernizált UAZ-469 jelenleg UAZ Hunter néven kelleti magát, és csak Gyöngyösre kell elugrani a vadonatúj 0 kilométeres példányokért. A régi-új UAZ-ok Euro 6-os benzin- és dízelmotorokkal kaphatók. A benzines egység 128 lóerős és 210 Nm nyomatékú, a gázolajos TDI változat pedig 113,5 lóerős és 270 Nm-es produkciót ad elő. A hidraulikus szervokormánnyal és kapcsolható összkerékhajtással rendelkező UAZ Hunternek alaposan megkérik az árát, ugyanis a legolcsóbb Classic változat is 5,4 millió forintba kerül. Ez még akkor sem kevés, ha a tehergépkocsiként vizsgáztatott autó ÁFA-ja visszaigényelhető. A metál fényezés felára 78 ezer forint, a regisztrációs adó pedig 185-400 ezer forint. A legjobban felszerelt, dízelmotoros Jungle Edition Trophy - tessék megkapaszkodni - 9,45 millió forintba kerül ÁFA-val együtt.