Szabó T. Anna: Törésteszt – Lírától a szociohorrorig a női lélek mélységei
„Nincs test” - így kezdődik Szabó T. Anna első novelláskötetének első novellája, az Origó, ami dühös-lendületes szövegfolyamával finoman vezet át minket a szerző versvilágából lírai szociohorrorjába. Szabó T. Anna első felnőtteknek szóló prózakötete a Törésteszt. Az eleven, zsigeri novellákban súlyosan traumatizált nők próbálják túlélni a hétköznapokat, tortát sütnek és baba-mama fórumra regisztrálnak, titokban ünneplik a házassági évfordulójukat és továbbviszik az anyjuktól örökölt mintát. Szorongás és beszorítottság, túlélés és felülemelkedés: Szabó T. Anna legújabb novelláskötetének fő témái. A Törésteszt a párkapcsolatokat vizsgálta, szenvedélyt és szeretetet, férfi-női vágyakat és félelmeket. „Az idei ősz egyik legnagyobb meglepetését Szabó T. Anna első novelláskötete okozza majd” - írja róla a Könyvesblog.
A Törésteszt: Női üvöltések és a hétköznapok valósága
A Törésteszt 49 üvöltés, néha fájdalmas, néha szerelmes, sokszor dühös, többször magányos vagy reménytelen. Jó részt nők üvöltenek (ritkán férfiak), akik a gyereknevelés, a munka és a férj mellett vagy teljesen egyedülállóként követelik a saját életüket. A Törésteszt novelláinak szereplői (főleg) nők, akik semmilyen nagyszerű dolgot nem tesznek, csak próbálnak élni. Hogy egy élet mennyire nagyszerű teljesítmény, az a novellák olvasása után kiderül. Miközben a történetmesélés alapvetően a nagy témák feldolgozása és erős példák felmutatása mentén szerveződik, addig az élet nem ilyen. Örülünk, ha a négy fal között egy ún. átlagos életet képesek vagyunk tisztességgel lehozni. A hétköznapi elnyomásokat már észre sem vesszük, a játék részének tekintjük, mintha nem is lehetne máshogy, mással, másképp élni. Ezért is lehet nagy sikere, amikor egy-egy alkotó ügyesen elfordul ezektől az elvárásoktól, és Szabó T. Anna is ezt teszi.
A saját élethez való jogról szól ez a könyv, mert néha egy-egy novellának kell emlékeztetnie az olvasót, hogy nem szűnik meg az élete harmincévesen, az első gyereknél, a válásnál, a szakításnál, sőt a szerelemnél, az együttélésnél vagy a családnál sem, ahogy ez a kötet szereplőivel történik. A nőt nem a család, nem a férfi, nem az anyós és nem a gyerek hozza létre, de ezt sokan hajlamosak elfelejteni, ezért nem rossz, ha néha emlékeztetnek arra, hogy nem a másokkal való viszonyainkban leszünk valamilyenek. Az üvegplafon töréstesztje ez a könyv, amennyiben a novellák főszereplői nem juthatnak előrébb a saját életükben, általában azért, mert alá kell rendelniük magukat különböző férfiak elvárásainak.
Családi diszfunkciók és a "szétesett család" új normája
A diszfunkcionális családok mind hasonlók egymáshoz, minden diszfunkcionális család a maga módján az, ha már a boldogság eltűnt. Szabó T. Anna család- és nőtörténetei ezt csak megerősíthetik: tényleg nincs már normális család, vagy ami sokkal fontosabb: az új normális a szétesett család. Elmúltak azok az idők, amikor azon merengett szerző és olvasó, hogy miért mennek tönkre a családok, a bajok eredőjét keresték. Szép lassan azonban mindenki belenyugodott, hogy nem vágyakozni kell egy fiktív élethelyzet iránt, hanem megismerni azt a rosszat, amiben élünk. A Töréstesztben a családok olyan önálló létezők, amik lélegeznek, növekednek, csökkennek, megfertőződnek, megbetegednek, de mindenek előtt felszámolják a család alá tartozó embereket. A Törésteszt novellái nem hazudnak, könyörtelenül mutatják meg, hogy nem családot alapítani nehéz, hanem azt megtartani. Hiába tartjuk természetes intézménynek a családot, a novellákból az derül ki, hogy rohadt nehéz vagy lehetetlen egy ilyen szeretetközösségben élni. Egyszerű a helyzet: az élet minden területére gyakorlással és tanulással készül fel az ember, de a családra érzelmi úton, megterhelve sok százévnyi kulturális és vallási hagyománnyal, valamint sok évtizedes családtörténetekkel. Nincs megoldás, az ének, identitások és nézőpontok elvesznek, hogy azok üres helyét betöltse a zsidó-keresztény kultúra patriarchális hagyományával megterhelt elvárás: csak családban lehet létezni, a családot meg a férfi irányítja.
A hétköznapokba kódolt csalódottság, reménytelenség, vagyis a meg nem élt élet nemcsak a családi, hanem nagyobb közösségek működését is veszélyezteti. Mindenki kisebb-nagyobb közösségek részese, ahova visszük magunkkal a személyes vagy családi problémáinkat. Nem értjük a Brexit, a kvótanépszavazás vagy Trump győzelme mögötti borzasztó elégedetlenséget, de az látszik, hogy alapvetően nem ideológiákra, hanem személyes történetekre kell visszavezetni. A Törésteszt persze nem old meg ilyen nagy kérdéseket, mégis sokat gondoltam arra a novellák olvasása közben, hogy ezek a tök átlagos életek és problémák milyen mélységben sértik fel a család mikroközösségeit, mennyi sérelem, fájdalom, dráma ejtett örökké be nem forró sebet az életeinken. Szabó T. Anna ebből a szempontból egy sebszakértő író. Olyan, mintha egy szuperhőssel lenne dolgunk, aki ránéz random emberekre és párokra, és rögtön meglátja, mi a rohadás tárgya.
Chiptuning Szabó Roland műhelyében
Költészet a korona idején - Vendégünk Szabó T Anna író, költő
Stílus és szerkezet: Líraiság a prózában
Szabó T. Anna Törésteszt című kötetének novellái eredetileg a Nők Lapjában jelentek meg, tárcák formájában. Ez a kontextus sok mindent meghatároz a szövegekkel kapcsolatban: nem feltétlenül a legkidolgozottabb karakterekkel működnek, azonban beleragadnak az ember fejébe, továbbgondolásra késztetve olvasójukat. Habár prózáról beszélünk, mégsem vegytiszta a műfajiság. Szabó T. Anna szövegei erősen lirizáltak, ismétlésekkel dolgoznak - gyakran inkább egy szuszra elszavalt szabad versre emlékeztetnek, mintsem novellára. A szerző a következőt nyilatkozta egy interjúban ezzel kapcsolatban: „Ez a fajta beszéd nagyon fontos nekem, az átmenet a szerepversből a prózába. Van néhány verssűrűségű novella ebben a kötetben.”
A főleg három-négyoldalas novellák (néhány hosszabb is akad) sűrűek és izgalmasak, és mindegyik működik önállóan is, mert Szabó T. Anna nemcsak rendkívül érzékeny a személyes és párkapcsolati történetekre, de azokat remek technikával építi fel. Negyvenkilenc novella alkotja a Töréstesztet. Különösebb szerkesztési elvet nehéz felfedezni a könyvben, néhány egymást követő történetet azonban összekapcsolnak bizonyos motívumok: a víz, a tűz vagy a gyűrű. Természetesen ezek sem véletlenek, hiszen a négy elem közül a víz a női minőséghez, a tűz a férfihoz tartozik, a gyűrű pedig a házasság, az összetartozás egyik legfontosabb jelképe, amely azonban az egymásrautaltságot és a kiszolgáltatottságot is jelképezi a kötetben. De a baba mint a nőiesség üres, üvegszemű szimbóluma is visszatérő elem, kezdve Szilágyi Lenke fotójával a borítón, egészen a konkrét novellákig (Kicsibaba, Plüss). Ennek csúcsa, mikor a Tortasírban összefonódik a játék baba és a halott baba története. A kiszolgáltatottság a tárgyakkal való viszonyra is jellemző. Több női figura megjelenik, aki a vásárlásba menekül, s mintha minden vágyát, amelyet sem megfogalmazni, sem kielégíteni nem tud, egyetlen objektumba helyezné bele: például egy csizmába. Azonban rendszerint ez a bizonyos tárgy lesz a vesztének okozója - a csizma sarka kitörik, a nő elesik, és megalázó pozitúrában fekszik férje előtt a földön. A kiszolgáltatottság érzésének egyik legerősebb tolmácsa a Hold című novella női alakja. A történetek közös eleme tehát a törés, ahogyan a szerző fogalmaz: vagy tárgyak törnek ketté bennük, vagy az emberi életek. A szituációk pedig egyértelműen a társas kapcsolatokhoz vagy éppen azok hiányához kapcsolódnak - emberi játszmákhoz.
Karakterek és perspektívák
A novellák szűk, fullasztó terekben és életekben játszódnak, ahol a nagy dolgok piszlicsárénak, a kisszerűek meg nagyszerűnek látszódnak. Szabó T. Anna legnagyobb bravúrja, hogy hagyja megszólalni és élni a szereplőit, legalább a papíron szabadok, ha már az életben nem, nem kezd üres moralizálásokba, nem mondja meg, mi lett volna, ha. Ez főleg akkor szembeötlő, amikor férfiak történetén keresztül ábrázolja a párkapcsolatokat, családokat. A főhősök többsége nő: anya, feleség, nagymama, középkorú vagy idősebb. A szövegek formája változó: van köztük leíró jellegű történet, monológ (melynek címzettje egy meg nem jelölt másik fél - akivel így az olvasó könnyen tud azonosulni) vagy párbeszédes formájú írás. Az utóbbi két típusba tartozó szövegek azok, amelyek leginkább sztereotipnak tűnnek, ahogy ezt a kritikusok is kiemelték. Macsó férfiak „man talk”-olnak: „Volt egy másik nőm, az is vörös volt, igaz, festett, na az meg is mondta, hogy ha otthagyom, megátkoz. Ettől aztán ki is vágtam azonnal, mint a macskát, engem senki nem fenyegethet büntetlenül, érted” (Cruelty free). A férfifaló nők pedig dicsekednek: „A nagy mell stimmel, csak én szép vagyok, és az is maradok. A szoptatástól még nagyobb lesz, és a gyerekeim rajongani fognak értem. A pasik majd lesik az ovi előtt, ahogy a fiam megcsókolja a számat” (Kőgyerek). Szabó T. Anna ezeknek a szövegeknek a megformálásában igyekezett a leghitelesebb képet adni, a megfogalmazás tekintetében is: „A tej az utolsó, amit meginnák, inkább halnák éhen” (Kajafás és az aranycipő). Ezek a szövegek tényleg sztereotipak, de nagy részben azért, mert performatív aktusok, ahogy a való életben is. Arról szólnak, hogy meggyőzzék hallgatójukat: a történetek gazdái tényleg menő férfiak és sikeres nők. Persze valószínűleg a nagyhangú beszélők magukat is győzködik mindeközben.
Bár sokszínű a kötet a különböző elbeszélői nézőpontok tekintetében, a női hangok erőteljesen uralják. És ez a hang nagyon jól áll a szerzőnek. Kislányok, kamaszok, egyedülálló és párkapcsolatban élő nők, illetve idős asszonyok keresik a helyüket a társadalomban és a világban. Van, aki a hagyományos női szerepből akar kitörni, más a nőiségét hiányolja 40 évesen, két gyerek és egy lusta férj mellett. A novellák egyes szám első és harmadik személyben íródtak, ez a két nézőpont váltogatja egymást, jelezve az elbeszélő és az elbeszélt történet közti távolság mértékét vagy kontrasztját. Az egyes szám első személyben írt művek elsősorban mikrotörténeteket, visszaemlékezéseket és merengéseket mesélnek el, míg a harmadik személyben írt novellákban az elbeszélői pozícióból és a bensőséges hangból eredő disszonancia figyelhető meg. A bőr, erdő, vér című novellában mintha csak az anya szemén keresztül látnánk a lányt, egyszerre követjük kívülről, mégis bensőséges közelségből a történetüket. Az elbeszélő szövegről szövegre alakot vált, de erős közös szál, hogy bármilyen fájdalmak, elfojtott vágyak gyötrik, a novellákban és ekként a szereplők életében mindig jelen van a szabaddá válás igénye és lehetősége is.
Traumák, test és szabadulás
A kötetben a legsúlyosabb nőket ért traumákról is szó esik: ezeket tematizálja a Csupaszdomb, mely a nők testről alkotott képét és a saját testhez fűződő viszonyát fejtegeti. Tömör, szikár mondatok váltják benne a hosszú, feszültséggel telt leírásokat, melyekben a női test által átélhető legmélyebb poklokig jutunk. A történetek egyes szám harmadik személyben a test idegenségének tapasztalatáról adnak hírt az élet különböző szakaszaiban. „Most először ő akarja megnézni magát, mintha egy idegent lesne” (Nagylány), írja a fiatal lányról, aki először látja meg nőiessé lett testét, amely már sose lesz saját gyermeki testéhez hasonló. De a feleség (más okból bár) ugyancsak ezt az idegenséget érzi, amikor telefonja képernyőjén önmagát nézi: „Nem is magát nézi, filmet lát, gyönyörűt. Valaki mást ölel a férje. Valaki más öleli őt, nem a férje. Más van máshol mással, hátak, fenekek, szájak, ágyékok, csupa mozgás”. A Vénuszdomb: boszorkányszombat átszabható, plasztikázható, törékeny voltában mutatja meg a testet. A tetszeni vágyás és a mustrálók igényeinek kielégítése érdekében az átalakításnak az örök ifjúság a jutalma: „A mons pubis plasztikája, a csökkentés vagy növelés: zsírleszívás, zsírfeltöltés. Carnoxyterápia: a puha, sima, fiatalos vénuszdomb titka.” Az utolsó történet a legerősebb, a Szertartás ugyanis alámerül a nőket ért testi fenyítések, gyalázások és csonkítások sötét világába, amikor nem a nő birtokolja saját testét, hanem a konvencionális társadalmi szerepek, szokások és elvárások, a kultúra és hagyomány határozza meg, hogy mi történjen vele, mert „A hagyomány az hagyomány”. A kötet kétségtelen érdemei közül az egyik, hogy Szabó T. Anna hangot ad mindazoknak, akiknek a hangját nem halljuk, vagy akikről meg sem fordul a fejünkben, hogy saját hangjuk volna.
Hogyan tudunk megszabadulni a személyiséget szorongató, szabadságot korlátozó helyzetekből és szerepekből, a törések emlékétől, a minket ért traumák következményeitől; mit jelent a szabadulás, van-e esély rá: ezekre a kérdésekre keresi a választ Szabó T. Anna új novelláskötetében. Szabó T. Anna elindítja hőseit a változás és változtatás útján, melynek végén nem szavatolható a szabadulás. A hősei elsősorban saját magukkal küzdenek. Az énkép a külső elvárások, társadalmi nyomások mentén formálódik, a berögzült szerepekből és skatulyákból pedig nehéz kilépni. Másrészt gondolkodásra késztetnek arról, hogy a szerepek, amiket vállalunk, mennyire saját döntéseink eredményei, s milyen eszközeink vannak ahhoz, hogy kitörjünk a skatulyákból. Szabó T. Anna Szabadulógyakorlat című novelláskötete a bírálat alá joggal vethető kliséhasználata, olykor negédes hangneme ellenére is jól működik. Emberi szorongások és félelmek univerzális történetei kapnak benne helyet. A hősök úgy küzdenek meg kielégítetlen vágyaikkal, beteljesületlen szenvedélyeikkel, nyomasztó, olykor traumatikus tapasztalataikkal, fásultsággal és bezártsággal, hogy velük az olvasó is kénytelen megkeresni saját útján saját szabadulógyakorlatát, mert „Az erőszaktól sem félünk annyira, mint az érzéseinktől. Persze szó sincs még szabadulásról, mindez csak gyakorlat, próba, szárnypróbálgatás, ahogy a cím is jelzi.
Kritikai hangok és összegzés
Szabó T. Anna költeményeit szeretem, az ő nőies lírája nagyon közel áll hozzám, ezért kíváncsian vettem a kezembe az első novelláskötetét, és teljesen ledöbbentem rajta. Egyrészt azon, hogy mennyire keserűek az írások, másrészt azon, hogy mennyire hullámzó a színvonaluk. Van benne zseniális és felejthetetlen is, de többségben vannak a maradandó élményt nyújtó írások. A költészetnek az a lényege, hogy megállítja a pillanatot, és Szabó T. Anna a novelláiban is képes erre a bravúrra, csak nem mindig tart ki a varázs a történet végéig. A próza és a vers két teljesen különböző műfaj, és nyilván van átjárás közöttük, de hosszas gyakorlás szükséges ahhoz, hogy ugyanazt a szintet hozni lehessen, mint a korábban már jól bejáratott területeken. Szabó T. Anna nem hazudtolja meg magát, most is igazi női lírát tett le az asztalra, de ezekben a rövid novellákban annyi bánat, keserűség és kiábrándultság van, hogy szomjúhozza utána a lélek a szépet, a kedveset, a humorosat. Nem szórakoztatóak ezek az írások, a sokat megélt asszonyi sors minden fájdalma sír bennük. Nyilván kicsit egyoldalúak az írások, hiszen egy unalmasan boldog történet nem vágja földhöz az olvasót, a férfiak a valóságban nem olyan szemetek, a nők nem annyira áldozatok, mint ahogyan ezekben a novelláknak a többségében ábrázolásra kerülnek, kellett ez a túlzás ahhoz, hogy igazán üssenek a történetek. Az írások nagyon erősek, de a színvonal nem egyenletes, sokszor megcsillan a tehetség, de nem tudja mindvégig fenntartani az érdeklődést az írónő. Ráfért volna egy erősebb szerkesztés erre a kötetre, mert nincs igazán tematikája a novelláknak, szinte véletlenszerűen követik egymást, így sokkal kisebb hatásfokot érnek el, mintha egy-egy téma köré lettek volna gyűjtve. A kötet egyáltalán nem rossz, sőt, szinte mindegyik írásból vihetünk magunkkal valamilyen fontos gondolatot, érzelmet, benyomást. Brutálisan erősek a legjobbak közülük, de sajnos akad gyengébb is, véleményem szerint körültekintőbb szerkesztéssel ezek kiszűrhetőek lettek volna, de összeségében nívós első kötettel van dolgunk. Szabó T. Anna saját magának köszönheti, hogy magas elvárásokat támaszt vele szemben az olvasó, hiszen költőként és fordítóként is míves alkotásairól ismert a közönség előtt, ezért nyilván a tőle megszokott minőséget várnánk el, még akkor is, ha tudjuk, hogy ez irreális, hiszen a novella műfajában pályakezdőnek számít a szerző. Bárki másnál remek kezdésnek minősíteném ezt a kötetet, de mivel Szabó T. Annáról van szó, kicsit csalódott vagyok.
Mi nők, mindannyian a párkapcsolatok útvesztőjében bolyongunk, erős érzelmi amplitudóval éljük az életünket, vívjuk a mindennapi harcainkat, Szabó T. Anna pedig brutális őszintetséggel engedett bepillantást a hétköznapi élethelyzetekbe. Nekem személy szerint még mindig nem jött meg a kedvem a gyerekvállaláshoz a novellákat olvasva, ugyanakkor élmény volt olvasni őket abból a szempontból, hogy egy nagyon tehetséges alkotó ígéretes próbálkozásához van szerencsénk. A lényeget az egyik kritika foglalja össze: „Nem nőirodalom, emberirodalom. Mindenkinek ajánlott.”
tags: #szabo #t #anna #toresteszt #kritika