Szabó T. Anna Töredék elemzés
Szabó T. Anna Töredék című műve nem csupán egy vers, hanem egy mélyreható gondolati kísérlet, mely a töredékesség, a hiány és a lét végső kérdései körül forog. A mű értelmezése során elengedhetetlen figyelembe venni azokat a poétikai és filozófiai gyökereket, melyekből táplálkozik, valamint azokat a kortárs irodalmi törekvéseket, melyekkel párbeszédet folytat.
A Töredék kapcsán érdemes felidézni Géher Istvánt, akinek emlékére több szerző, köztük Szabó T. Anna is írt. Géher István lényében valami megmagyarázhatatlan tragédia sejlett fel, ami talán minden emberében ott van, akit végtelenül igaznak, emberségesnek és emberinek ismertem meg az életben.
Szabó T. Anna Mert a varázsló tudja kezdetű verse a tudás és a megértés mélységeit feszegeti. A varázsló, aki ismeri az emberi szívek vágyait és mohóságát, nem a mindent felemésztő tüzet akarja, hanem a bölcsességet és a türelmet. A vers üzenete, hogy az igazi erő nem a pusztításban, hanem a megértésben és a formálásban rejlik.
A Vegyünk egy asszonyt című vers a női lét különböző aspektusait vizsgálja, a szegénységtől a gazdagságig, a szüzességtől a házasságig. A vers kérdéseket vet fel a birtoklásról, a hatalomról és a női identitás megformálásáról a társadalmi elvárások tükrében.
Szabó T. Anna
A Töredékesség Poétikája
Tandori Dezső a Töredék Hamletnek 1995-ös utószavában a filozófiai-gondolati költészet egyik legjobb teljesítményének nevezi a művet. A töredékesség itt nem csupán formai eszköz, hanem a gondolatiság lényegi eleme, mely a megszerkesztett egész lehetetlenségének belátására irányul.
A hatvanas évek végi és a hetvenes évek eleji költészetben Oravecz, Petri és Tandori jelentkezése egy új korszakküszöböt jelentett. E költők közös jellemzője a társadalomkritikai igényről való lemondás, a töredékesség, a keleti kultúrákból vett versformák újrafelfedezése és a hétköznapi nyelv preferálása.
Kulcsár Szabó Ernő szerint Tandori korai költészete a szubjektum egységének megtartása miatt az utómodernséghez köthető, bár elismeri, hogy Tandori korai költészete a nyolcvanas években kibontakozó posztmodern költői nyelvek közvetlen előzményének tekinthető.
Tandori maga is reagál a fenti érvekre, amikor azt írja, hogy korai költészete nem felel meg a posztmodern költészet ismérveinek, ám ő nem is akart efféle ismérveknek megfelelni, őt csak a létkérdések érdekelték.
A Töredék… a határhelyzeteket is tematizálja. Hiszen már a kötetcímben megidézett Hamlet is egy az eldöntetlenség értelmében vett határhelyzetekre utaló kulturális jelentéstartalmat hordoz.
A töredékességnek a romantikáig visszanyúló hagyománya van. Szegedy-Maszák Mihály Vörösmarty kapcsán beszél a romantikára jellemző töredékességről, hangsúlyozva, hogy a töredékesség éppúgy fokozat és értelmezés kérdése, mint a teljesség.
Tandori tipográfiai jelekkel is jelzi a versek kiszakítottságát, hisz gyakran három ponttal vagy gondolatjelekkel nyitja és zárja a szövegeket, noha ezek közül nem egynek hagyományos, szentenciaszerű zárlata van.
A totalitásigény felszámolása úgyszólván programszerű, amit leginkább az Egy sem első szakaszával lehetne illusztrálni: „Aki elveszti egészét, / megleli részeit", mely sorok mintha az Eszmélet ugyancsak szimbolikussá vált sorát - „Ami van, széthull darabokra" - gondolnák tovább ellentétes értéktartalommal.
A hagyománnyal való efféle párbeszéd voltaképp az egész életműre jellemző, a szüntelenül visszatérő Szép Ernő-idézetekktől kezdve a többkötetnyi irodalomtörténeti esszén át az elődöknek ajánlott számtalan tisztelgő versig és prózáig.
Bár a nyitóvers első olvasásra egész-elvűnek tűnhet, Bojtár Endre már 1971-es elemzésében arról beszél, hogy a háromszor négy soros versszerkezet a líratörténetben hagyományosan a „befejezetlenséget, a tragikus hiányt, a gyötrő bizonytalanságot" érzékelteti.
Autószerelő vélemények, Szabó László
A verset uraló „ló és lovasa" kép elsősorban az Új s új lovat és Az eltévedt lovas című Ady-versekhez rendeli az olvasót, de keletkezésekor a mainál bizonyára hallhatóbbak voltak benne Nagy László Búcsúzik a lovacska-típusú versei - illetve a Ki viszi át a szerelmet? modalitása -, ahogy Nemes Nagy Ágnes A lovak és az angyalok című kötetének (1969) címadó verse is.
A halálprobléma versbeli jelenlétét legerősebben talán mégis a „deszka-földes-álruha" mint a koporsó metonimikus megnevezése jelzi, mely egyébiránt a vers, sőt a kötet legkomplexebb képe, ami azért is szót érdemel, mert a képek ilyen szintű megalkotottsága eleve csak az Hommage-ra jellemző.
Ez a szöveg tehát kezdet, méghozzá kettős értelemben: egyrészt a kötet és az életmű nyitánya, másrészt egy líratörténetileg is új beszédmód bejelentése, mely ugyanakkor címében a lezárás gesztusát is hordozza.
Tandori valóban határhelyzetűnek szánta a verset, mely még kicsit ott van, de már ide tart - ide, ahová a kötet többi versét soroljuk -, az jelzi, hogy ezt az emblematikussá lett művet igyekszik többször is felülírni, és mint egy szükségtelenné vált létrát, melyen már feljutott az emeletre, eldobni.
A lezárulás vagy épp a lezárhatatlanság problematikája a Töredék… más verseiben is előtérbe került. Elsősorban a koanokban és az egyéb rövid, feloldhatatlan ellentmondást rejtő, illetve csonkán maradó vagy a teljesség hiányát tematizáló szövegekben.
A koan, mely a Tandori-líra egyik igen fontos hagyományvonalának része, eredetileg a zen-buddhizmus gondolatalakzata, egy racionálisan nem felfejthető mondásforma, a buddhista meditáció tárgya, mellyel a szerzetes állandó kapcsolatban, szellemi feszültségben van, egészen a szavakkal újra csak ki nem fejezhető megvilágosodásélményig, a satoriig.
A zenre jellemző gondolkodás Tandori egész életművében jelen van, legutóbb a 2003-as Lábon vett filozófia - zen vagy sem című prózakötetben bukkant fel, előtte pedig a Zen-lófogadás és a Keletbe-fúlt kísérletek című kötetekben volt meghatározó elem.
A koan hagyományosan a nem racionális, de autentikus megismerés formája, ahol az intuíció és az asszociációk sora a fontos, ilyenformán legtöbbször egy lényegre utaló benyomás, egy rejtvény, melynek nincs jó megoldása, sőt nem is a megoldás a célja, hanem az önmagára visszaható gondolkodás felismerése, a paradoxonnal való szembenézés, azaz a gondolkodás szükségszerű behatároltságának belátása.
Köztudott, hogy a keleti filozófiákkal és művészetekkel való párbeszédnek komoly hagyományai vannak a huszadik századi magyar költészetben, melyekre Tandori nem egyszer rá is játszik.
Tábor Ádám ezzel kapcsolatban leszögezte, hogy „Tandori a nyugati kultúra krízisét leszámítoló irodalmi hagyomány örököse: az ideológiai krízisre zen-buddhizmussal, a nyelvkrízisre szilárd szerkezeti keret kiépítésével (…) válaszoló irodalomé".
Bányai János pedig, aki már a költői pálya indulásának éveiben írt Tandori - ahogy ő nevezi - zen(es) verseiről, épp arra utalt, hogy e versek legfőbb tudása az, hogy az antinómiákat, az ellentmondásokat nem szükséges feloldani, elég csak épp ebben rejlő lényegüket megmutatni - és ez az, amit Szabó Lőrinc és Weöres Sándor után Tandori is tud.
Szabó T. Anna: Töredék
Szabó és Weöres keleti elkötelezettségét nem is kell külön bizonygatni, de a koanok paradoxonjai - ha nem is ilyen direkt módon - a tárgyalt Tandori-versekkel egy időben Pilinszky János N...
A Töredék című mű Szabó T. Anna költészetének egy fontos állomása, mely a modern és posztmodern irodalmi törekvésekkel párbeszédet folytatva a töredékesség, a hiány és a lét végső kérdéseit feszegeti. A vers értelmezése során elengedhetetlen figyelembe venni a mű poétikai és filozófiai gyökereit, valamint azokat a kortárs irodalmi törekvéseket, melyekkel párbeszédet folytat.