Suzuki Swift Sport 1.6 16V: Teszt, Élmény és Információk

Bevezetés: A Szívómotoros Sportautó Ritkasága

Manapság szinte nem is lehet szívómotorral szerelt sportautót vásárolni, mivel az egyre szigorodó környezetvédelmi normák minden gyártót a turbós erőforrások felé terelnek, és sajnos a lóerők számháborúja sem kedvez a feltöltő nélküli motoroknak. Éppen ezért számít üde színfoltnak a mini hot-hatch mezőnyben a Suzuki Swift Sport, amely pörgős, 1.6 literes benzinmotorral, sportosra hangolt futóművel, precíz manuális váltóval és közvetlen kormányzással csábítja a vezetési élményre vágyó sofőröket.

Ez eddig is köztudott volt, tesztünk apropóját viszont az adja, hogy egy ideje már ötajtós kivitelben is kapható az esztergomi csúcsmodell, vagyis még egy érv szól mellette, ami főként kezdő apukáknak jöhet jól, hiszen mostantól sportos családi autóként is lehet rá hivatkozni, ha meg kell győzni az asszonyt, hogy miért nem elég a sima Swift. Úgy tapasztaltuk, hogy nagyon is tetszik az új SSS az utca népének. Mostanában picit jobban megy itthon a Suzukinak, mint az elmúlt hónapokban (években), de csupán egy nagyon picit. De akkor is: a Suzuki, így a Swift, s a Swift Sport is a mi autónk - ha csak annyira, hogy Esztergomban készül, hát annyira.

Külső megjelenés: Sportos vonások és fogadtatás

Hogy szebb, vagányabb, divatosabb-e, megítélés kérdése. Az utca népének tetszik, ez egyértelműen bebizonyosodott a teszthét során, ennek tükrében nagyjából mindegy, hogy a kritikus szem túlméretesnek látja az első lámpatesteket, túljátszottnak a ködfényszórók környékét és a dupla kipufogóvég közé applikált áldiffúzort. A tetőspoiler hetyke, a 17 colos alufelni dögös. A tervezők dicséretére szóljon, hogy a teszthét során így is rengetegen megnézték az utcán, és még szóbeli elismerést is kapott, ami főként a dögös kiegészítőknek köszönhető.

A mélyre húzott első lökhárító „karmos” ködlámpabetétekkel, a széles küszöbtoldat, továbbá a hátsó diffúzor két kipufogóvéggel és a látványos tetőszárny integrált féklámpával, mind olyan részletek, amelyek első pillantásra egyértelművé teszik, hogy ez bizony a sportváltozat. Ha nagyon szigorúak akarunk lenni, akkor felróhatjuk, hogy egy hot hatch három ajtóval vagányabb, mint az ötajtós kivitel, de a Swift Sport esetében nem olyan egetverően nagy a különbség. Egy harsányabb színárnyalat viszont sokat dobna a megjelenésén, mert a tesztautó feláras gyöngyházmetálja túlságosan visszafogott ahhoz képest, hogy mennyire virgonc az autó.

Mindenképp megemlítendő még, hogy optikailag és a stabilitás szempontjából is előnyös a 17 colos felniszett, amin a 195/45-ös Continental gumiabroncsok remekül teljesítenek. A hétköznapi használhatóság jegyében a hasmagasság csak egy centiméterrel alacsonyabb az alapmodellnél, és a rugózás is éppen csak annyival keményebb, hogy kanyarokban minimális legyen az oldaldőlés, de a Hungária körúton ne essen ki a fogtömésünk.

Baleno acélfelni specifikációk

Belső tér és felszereltség: Kényelem és praktikum

Bent kemények, de nem olcsók a műanyagok, a komor hangulatot piroscérnás varratok, a szupernek tűnő ülések háttámláiban Sport feliratok, no meg alupedálok oldják. Átlagos magasságú és szélességű embernek még kényelmesnek is mondható az első két ülés és tér. Elöl jó oldaltartású, kényelmes, elég mélyre ugyanakkor nem engedhető az ülés. Fájóbb, hogy a vezetőülés még mindig nem engedhető elég mélyre (magasra azonban nagyon). Hátra viszont csak az másszon be, akinek muszáj, s az is, hogy a hátsó két helyre be- és onnan kiszállás nehézkes: míg a balegy előre sem csúszik, az anyósoldali ugyan megteszi, de nem talál vissza a korábban rögzített pozícióba. A helykínálat elöl megfelelő, hátul szűkös annak ellenére, hogy a tengelytáv 50 mm-rel gyarapodott.

A műszerfal egyszerű, a középkonzol kijelzője kissé avítt, mégsincs vele baj. Ami kényelmetlen, az a fedélzeti számítógép kezelése átnyúlkálva a kormányon, persze nem kell nyomogatni, csak mondjuk beállítani a még megtehető távolságra, és akkor nem zavaró ez az ergonómiai baki. A másik serpenyőben egy másik apróság: a volánt el sem engedve is be lehet kapcsolni a hifit - ezt valamiért kevés autó nyújtja. Hi-Fi-t mindenesetre nem ebben az autóban kell hallgatni. Meglehetősen zajos, bár a beszélgetést még nem zavarják a zajok. Azt ugyan aláírom, hogy hosszabb autópályázásnál, órákon át hallgatni, ahogy 3400-as fordulatszámon búg a motor, és közben még szélzaj is van, tényleg fárasztó tud lenni, de akit ez zavar, az úgysem fog ilyet venni. Aki viszont igen, az hamar megszokja a sportos karakterhez képest kissé magas üléspozíciót, és „japánosan minőségi” utasteret, ahol bizony találkozni kemény műanyagokkal, de ezt az újságírón kívül úgysem kopogtatja meg senki. Szintén apró spórolás, hogy a négy elektromos ablak közül csak a sofőré teljesen automata, aminél nagyobb hiányosság, főként a többi európai piacon, hogy a csúcsfelszereltség ellenére nem lehet navigációt rendelni az autóba.

Hát a csomagtartó? Komor, de a korábbi Swiftekhez viszonyítva és a kategóriában is minőségi, korrekt ez a beltér. Persze az oldalanként plusz egy ajtó miatt nem lett nagyobb a térkínálat és a csomagtartó sem, de legalább nem kell bujkálni, ha gyerekülést akarunk betenni a hátsó sorba, vagy esetleg négyen utaznánk az autóban. Utólag berakott könyöktámasz sokat emelt a vezető kényelmén. Csomagtartó elfogadható méretű, bár a szűkös pakolónyílás és a csomagtérbe begörbülő "zsanérok" korlátozzák a pakolhatóságot. Kempingezésre indulva már szükség lehet az utastér egy részére is a csomagoknak.

Újabb fordulat: a felszereltség kárpótolja az embert. Erre szokás azt mondani, hogy gazdag. Széria egyebek mellett a teljes külső harci dísz, a kulcs nélküli nyitás/zárás, a xenonlámpa, az automata klíma, a menetstabilizáló elektronika, a 7 légzsák, a tempomat, a tolatóradar, az ülésfűtés, még a metálfény is. Szerencsére másból nem szenvedünk hiányt: xenon fényszóró, kulcs nélküli nyitás, hét légzsák, ESP, elektromos tükrök, ülésfűtés és a rendes oldaltartást biztosító sportülések mind a csomag részét képezik.

Motor, váltó és menetteljesítmény: A vezetés élménye

Arra bizony, hiszen ez egy sportváltozat a régi ismerős, 1,6 literes benzinmotor átfésült és valamelyest továbbgyúrt változatával az orrában: a legfrissebb SSS teljesítményileg 11 plusszal 136 lóerős, a nyomatékcsúcsa 12-vel javulva 160 Nm. Az 1.6 literes feltöltő nélküli benzinmotor adataival lóerőhuszár körökben nehezen lehet érvényesülni, hiszen a 6900-as percenkénti főtengelyfordulatnál jelentkező 136 lóerő, és a 4400-nál beköszönő 160 Nm egyike sem egy eget rengető érték. Mindezt viszont úgy lehet előcsalni belőle, hogy aki ezt nem élvezi, az vagy nem szeret vezetni, vagy annyira hozzászokott már a pincéből is maximális nyomatékon húzó turbódízel cégautókhoz, hogy sosem fogja megérteni, mitől annyira eufórikus élmény, amikor a fordulatszámmérő mutatója belekarcol a 7000-be.

Ismerje meg a Suzuki Hayabusát

A Swift Sport kormánya mögött ez bizony gyakran előfordul, ha az ember belefedezik a vezetésbe, például valamelyik szerpentinen a Pilisben, ahol igazán elemében van az autó. A kormányzás pontos, de adhatna több visszajelzést. A 0-100-as gyorsulása két tizeddel jobb az elődénél: 8,7 mp, hogy végsebességben 5-tel rosszabb (195 km/h), tökéletesen mellékes. Ami nem az, hogy már 6 fokozatú a váltó. Első és második fokozata hosszú, a 100-at kettesben éri el, a többi sebesség aztán rövid. A hatsebességes manuális váltó pedig egy leheletnyit hosszú úton jár, viszont a kapcsolási érzet rendben van, és az áttételezése is remekül passzol a motor karakteréhez. Váltó pontosan, könnyen jár, a meglehetős nyomaték és a könnyű kasztni miatt lehet kevés váltással autózni, városban is. A városi forgalom ritmusában már 70 kilométer/óránál elviszi az 1.6-os blokk az alig több mint egytonnás kasztnit hatodik fokozatban, ha viszont kipróbálnánk, hogy milyen érzés a 8,7 másodperces nulla-százas sprint, elég csak jól kihúzatni az első két sebességet.

Sokat. Ereje nem letaglózó, de mindenképp vidám perceket szerezhet gazdájának. A motor zokszó nélkül forog el 7000-ig, elemében 4000 fölött érzi magát. Menettulajdonságai szinte sportosak, jó gumikkal meglepően magas kanyarsebességek érhetők el - jó úton. A fék kitűnő, a szerkezetileg hétköznapi (elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros) futómű szintúgy. A korábbihoz és a többi Swifthez képest egyaránt keményebb a felfüggesztés, csökkent a rugózatlan tömeg, csekélyebb a kasztni oldaldőlése.

Meg hát, mert a 195/45 R17-es gumikon abnormális kanyarsebességet villant a csak egészen minimálisan orrtolós, egy laza 15-öst felszedve is csak 1045 kilós Swift Sport, amely az ESP kiiktatása után gázelvételnél finoman mozgatja a fenekét, s játszi könnyedséggel tartja az ívet - a motor és a kipufogó - ilyenkor lelkesítő - üvöltése mellett. Nem kell turbó, se kompresszor, se 2-300 vagy még több lóerő és Nm az élményautózáshoz - ismét csak erre a következtetésre kell jussunk. És a Swift Sport élvezeti értékét pontosan az adja, hogy úgy lehet vele huligánkodni, hogy közben bírja is a technika, mert ezt tényleg erre tervezték. A motor pörgős karakteréből és az alacsony tömegből pedig egy másik jó dolog is fakad: nem kell 150-nel repesztenünk, hogy élvezzük a sebességet, hiszen már ennek felénél is mosolyra biggyed a szánk. Ez pedig a mai túlságosan steril (értsd: pihentető, csendes, puha) autók világában olyan kincs, amit egy benzinvérű sofőr mindennél többre értékel. A négy tárcsafékkel ráadásul tökéletesen adagolható a fékerő, határon autózva pedig könnyen táncba vihető az autó feneke. Plusz pont, hogy bekapcsolt menetstabilizálóval is teret enged a játéknak, épp annyira, hogy egy kevésbé tapasztalt sofőr is megismerje a viselkedését, de ne hozzon rá frászt.

Jómagam annyira rákaptam az ízére, hogy ha a sajátom lenne, még egy sportkipufogó-rendszert is tennék alá, hiszen ha már huligánkodik az ember, akkor tegye azt tisztességesen. Ugyan a gyári rendszernek is van hangja (amit egyesek sztrádatempónál képesek voltak zavarónak titulálni), de egy rendes hot hatch-nek legyen is öblös dörmögése. 130-nál percenként 3500-at forog a motor, az autópályázás zajos, de elviselhetően zajos. Vadabb hanggal, nyersebb viselkedéssel ugyanakkor még szimpatikusabb lenne - aki több tüzet, több játékot vár el egy ilyen kis sportkocsitól, az okosabb, ha a Renault Twingo RS-t is elviszi egy körre.

Műszaki adatok áttekintése

Fogyasztás és Ár/Érték arány: Gazdaságosság és Elérhetőség

A hatos, elsőre szokatlan, idővel közel tökéletesnek talált, pontosan, rövid utakon, élvezetesen kapcsolgatható váltó nyilvánvalóan a fogyasztásra is jótékony hatással van: a teszt végén a számítógép 6,2 literes átlagot mutatott, s noha tankoláskor csak saccolni tudtunk (ugyanis nem két teletank között mértünk) mi 7 litert állapítottunk meg, ez sem rossz annak fényében, hogy mit tud az autó. A Swift mellett szól az is, hogy fogyasztás terén is felhasználóbarát, ugyanis a teszthét alatt egyáltalán nem óvatoskodva, főként városi használat során, minimális autópályával és jó adag szerpentines kanyargással 6,7 litert fogyasztott száz kilométerre levetítve. A Swift Sport maradt olyan jó, mint volt, ha meg vásárlója egyáltalán nem használja ki képességeit, spórolós - és valljuk be, perverz - üzemmódban akár a gyár által ígért 6,4 literes átlagfogyasztást is reprodukálhatja.

Fogyasztási teszt: Suzuki Swift vs. Citroën C-Zero

A 4,5 millió forintos ár a tudás és a felszereltség okán vitathatatlanul értékarányos, kár, hogy máskülönben szimplán drága, sokak számára elérhetetlenül drága autóvá teszi az eddigi legütősebb Suzuki Swiftet. Mindezt 5,1 millió forintos áron, ami első hallásra elég borsosnak tűnhet, de ha jobban belegondolunk a csúcsmodellről van szó, minden extrával felszerelve, melynek nem nagyon van ellenfele, hiszen a mini hot-hatch mezőny többi tagja már mind turbóval termeli a lóerőket, ennél több pénzért.

A Swift Sport egy rendkívül megbízható autó. Gond nélkül el lehet indulni bárhova, nem kell szerszámkészletről gondoskodni és az útvonalat a szakszervizek címlistájához igazítani. Egyszer sem állt le, mindig elindult és megállni is tudtam mindig, ha kellett. Ennek ellenére (vagy épp ezért) törésteszteken nem a közhiedelem szerinti guruló koporsó minősítést kapta, hanem a vele egyívású és hasonló méretű autókhoz hasonló átlagos eredményt.

tags: #suzuki #swift #1 #6 #16v #manager

• Emelő vásárlás Astra H-hoz
• Útmutató a Toyota Hiace ablaktörlőkhöz
• Bontott váltók Peugeot 407-hez
• Visszapillantó tükörlap csere útmutató
• Megbízható Suzuki javítás Esztergomban – SuzuGuru