A Suzuki S-Cross részletes tesztje: Népszerű családi crossover a magyar utakon

Évek óta nagy sláger itthon a legtöbb Suzuki, és ez a szűnni nem akaró népszerűség gyakorlatilag a második generációs Swift - vagyis a magyar Suzuki - óta töretlen. A Suzuki viszonylag hamar ráérzett, hogy a hobbiterepjáró egy jó irány, bár elsőre csak még csak a felszínét kapargatták a témának. Ezt a gondolatmenetet vitték tovább az első SX-4-gyel, ami 2006-ban érkezett. Ahogy az ipar is egyre inkább a hobbiterepjárók irányába mozdult, úgy lett egyre markánsabban ilyesmi az SX-4 is, aminek a második, 2013-ban érkező generációját már SX-4 S-Cross-nak hívták, ezzel is nyomatékosítva a terepképességek hamis illúzióját. A Suzuki 2021-ben dobta az SX-4 nevet, így már simán csak S-Cross-nak hívják a márka nagyobbik hobbiterepjáróját.

Márciusban itthon 2433 Suzuki-t értékesítettek, ami jól mutatja mennyire népszerű a márka Magyarországon. Népszerűség tekintetében az S-Cross sem panaszkodhat, hiszen a tavalyi évet az élen zárta az eladási listán. Sőt, a teljes 2023-as évben az S-Cross vezette a magyarországi eladásokat. Az egy hetes próba után mi is bátran kijelenthetjük, hogy ez nem véletlen.

A Vitara és az S-Cross egyébként azonos műszaki alapra épül. A Suzuki a Vitara-t az S-Cross alá pozícionálja, tehát utóbbi számít a márka csúcsmodelljének. A Suzuki S-Cross-t itt gyártják Magyarországon, és Európába, valamint távolabbi piacokra is exportálja a Suzuki. Teszteltünk egy Suzuki S-Cross 1,4 mild-hibrid, GL+ felszereltséggel. Valóban igaz rá, hogy egy értéktartó családi autó, erős motorral, megfizethető áron?

Külső: Tervezés és Megjelenés

Az utolsó Suzuki S-Cross faceliftet 2021 novemberében mutatták be. Ez a frissítés új designt, időtállóbb formatervet, fejlettebb biztonsági funkciókat és kényelmi lehetőségeket hozott magával. A modell elődje platformját használja, de jóval erőteljesebb lett a megjelenése a facelift után. Köszönhető ez elsősorban a markánsabb fényes fekete hűtőrácsnak és a kicsit „kockásabb” formának. A ledes lámpák az alapfelszereltség részei, amiért mindenképpen plusz pont jár a Suzukinak. A terepesebb kinézet határozottan jól áll az autónak.

A jelenlegi forma sokkal inkább tükrözi egy családi, városi crossover stílusát, amit a fiatalabbak is szívesebben választanak. Ez a stílusosabb, merészebb, karakteresebb megjelenés végre határozottabban megkülönböztette az autót a SUV-ok világában, és ez az eladási adatokon is látszik. A külsőnél láthatóan az lehetett a cél, hogy egy kicsit marconább, SUV-szerűbb dolog legyen az új S-Cross, mint az elődje, de ne mégse legyen túlzás. Ezt egyébként csont nélkül tudja, az elődnél sokkal markánsabb lett: az egyenes géptető, az agresszív lámpák és a nagyobb domborítások kétségtelenül látványosabbak, de csak az elődhöz képest.

Baleno acélfelni specifikációk

Az S-Cross külseje szerintem a rosszabb Suzuki formák egyike, és nem feltétlenül azért, mert olyan csúnya lenne, hogy California Reapert kennék inkább szemembe, mint hogy nézzem. Ez azért baj, mert a formáját nehezen lehet megjegyezni. Design szempontjából az autó hátulja, ami talán megosztja a közönséget. A 215/55/17 kerekek, a fekete kerékjárati íveken futó műanyag betétekkel, festett könnyűfém keréktárcsákkal jól állnak a Suzukinak. Ez a műanyag betét az egész autót körbeveszi, a padlólemez mellett is és hátul is megtaláljuk. Sokak szerint ez az „olcsóság” érzetét kelti, nekem sem tetszik kifejezetten, de a formatervhez tényleg határozottan passzol.

Nyolcféle színből választhatunk S-Cross-t. Színben egy igazi dögös dinamikusvörös fényezésű modellt hozhattunk el tesztre. Ez a vörös szín nagyon jól passzol az autó karakteréhez. Kedvencünk még a kanyonbarna és az indigókék, de összesen 8 féle színben kérhetjük az S-Cross-t.

Belső Tér és Kényelem

Sokaknak meglepő lehet - nekem is az volt -, hogy bár első ránézésre hasonló méretű az S-Cross és a Vitara, a valóságban előbbi jóval nagyobb autó. Ez számszerűsítve azt jelenti, hogy a 4,3 méteres S-Cross 12,5 centit ver rá hosszban a Vitarára. Méreteit tekintve 4,3 m hosszú az autó, tengelytávja 2,6 m. Abszolút tágas belül, elől és hátul is. Az S-Cross utastere tágas, kényelmes mind a vezetőnek, mind az utasoknak. A fejtér és lábtér elől és hátul is megfelelő.

A csomagtartónál is észlelhető a különbség: a kisebb Vitara 375 litere 55 literrel marad el az S-Cross 430 literétől. Ez nem kis difi, ha a számokat nézzük, de a valóságban mindkét csomagtartó átlagos, jól használható méretű. Csomagtartója praktikus, jól pakolható, több szintes. A pakolófelület alatt defektjavító készletet találunk vész esetére. Akasztókból lehetne picit több, de azért a meglévő hárommal is kompromisszumot lehet kötni. A csomagtér alapállásban 430 liter, amit könnyen bővíthetünk 1230 literre. A hátsó üléssor egyszerűen ledönthető, így a csomagtér teljesen síkpadlós lesz.

Az ülései egyébként kényelmesek, nem fészkelődtem vezetés közben, de egy kicsit hosszabb ülőlapot elviseltem volna. A nagy visszapillantótükrökből az autó környezetét tökéletesen belátni. Az ajtók szélesre nyithatók, a be-és kiszállás így nagyon kényelmes, amihez a keskeny küszöb szintén csak hozzátesz. Gyerekekkel szuper választás: lehet „nyúzni” a hátsó részt. A hátsó traktus nem tartogat különösebb izgalmakat (szerencsére) és pozitívuma, hogy lehet az ülés háttámláját dönteni. Gyerekeknek külön tökéletes. A gyerekülések könnyen csatlakoztathatók az ISOFIX pontokra. Két ülés kényelmesen elfér hátul. A keskeny küszöbnek és a szélesre nyitható ajtóknak köszönhetően a gyerekek is könnyen szálltak ki-be, még a 3,5 éves is.

Ismerje meg a Suzuki Hayabusát

Anyaghasználat és Funkcionalitás

A beltérben viszont vannak kompromisszumos megoldások, ami remélem senkit nem lep meg, amikor egy olyan autóról van szó, ami elég nagy, miközben az ára mai viszonylatban alacsonynak számít. Igen, mindenki tudja, hogy miről beszélek, aki ült már valaha bármilyen Suzukiban: kopogós, kőkemény műanyagok és néhány kellemetlen tapintású felület az olcsóság egyik velejárója. Ugyanakkor itt meg kell védenem az autót: az egy dolog, hogy az anyaghasználat nem olyan, mint egy S osztályban - miért is lenne? -, összességében mégsem érződik bántóan igénytelennek a beltér. Sőt, az összeszerelési minőség kimondottan jó, sokkal kevésbé nyöszörgött a belső, mint ahogy azt képzeltem. Sem a kapcsolók, sem az anyagok nem igénytelenek.

A modern autóipar egyik legnagyobb baromsága, hogy azt gondolják a gyártók, hogy attól fog egy autó modernnek tűnni, ha az okostelefonok kijelzőjéről vesznek példát, és minden gombot érintőssé tesznek. Szerencsére itt megmutatkozik az olcsó autók egyik csalhatatlan előnye: itt a tervezők a földön járnak és olyan remek dolgokkal kápráztatják el a kedves júzert, mint a tekerhető és nyomható kezelőszervek. A klímakonzol kezelése teljes mértékben analóg, és a kormányra is jó nyomáspontú, hagyományos gombok jutottak. A műszerfal közepén a légbeömlők alatt fizikai gombokkal állíthatjuk digitálisan a fűtést és a klímát, alul pedig kapcsolhatjuk az ülésfűtést. A vezető és utasülés közötti könyöklő kényelmes, pont jó helyen és megfelelő magasságban van. A vezető oldalon az ajtó kartámaszában megtaláljuk mind a 4 ablakhoz az elektromos ablakemelőket és természetesen itt van a tükör állító és behajtó gomb is.

A kormány mögött az analóg órák (bal oldalt fordulatszám, jobb oldalt km óra) között digitális kijelzőt találunk. Az itt megjelenő információk között a jobb felül található „pálcika gombbal” válthatunk. Láthatjuk rajta például a hibrid működést, tolatáskor a radarképet, léptethetünk a fogyasztás, tempó, sebesség között, de akár a hibrid rendszer által generált visszatáplálást is nyomon követhetjük menet közben. Ugyanitt látjuk a táblafelismerő rendszerből kapott infókat, ami a teszt során nem volt ugyan mindig pontos, de 90%-ban jól működött.

Már a középfelszereltség is olyan extrákat hoz, ami sokakat meglephet. A GL+ felszereltségű tesztautóhoz bőr multikormány jár, amelyen állíthatjuk a hangerőt, válthatunk a zenei csatornák és számok között, kezelhetjük a telefon kihangosítást, kapcsolhatjuk a sávtartást és az adaptív tempomatot is. Az egyetlen összehúzott szemöldök a központi kijelző alatti kis gombok miatt jár, mert azok azon túl, hogy érintősek és kicsik, egy üveglapon vannak magával a központi kijelzővel, így aztán tök esélytelen őket rendesen használni. Itt azonban mák, hogy olyan funkciókat vezérelnek, amik vagy nem kellenek állandóan, vagy meg lehet oldani a kezelésüket máshogy. Abszolút a Suzuki javára írható, hogy már a közepes, GL+ felszereltség esetén is olyan megoldásokat kapunk a beltérben, amelyért más márkáknál mélyebben a zsebünkbe kellene nyúlni.

Már a 7 colos érintőképernyővel is elégedett lehet a tulaj. A GL+ szinten a 7 colos érintőképernyős infotainment rendszer alaptartozék, amely támogatja az Apple CarPlay és Android Auto rendszereket. A GLX-hez már 9 colos HD felbontású képernyőt kapunk, beépített GPS navigációval. Nekem tökéletesen megfelelt a 7 colos képernyő, és mivel kábel segítségével egy pillanat alatt összeköthettem a telefonomat az autóval, így abszolút nem volt hiányérzetem a beépített navigáció hiánya miatt. A vezetékes csatlakozást sokan kényelmetlennek tartják, pedig abszolút van előnye is. GLX felszereltség esetén egyébként a vezeték nélküli teljes csatlakozás is működik. Az infotainment rendszer sebességével kapcsolatban különböző fórumokon olvasni negatív kritikákat, nekem a tesztidőszak alatt ezzel semmi problémám nem adódott. Az autóban a hangzás egyébként kifejezetten jó, jól szólnak a beépített hangszórok, abszolút megfelel a minőség az általános igényeknek.

Fogyasztási teszt: Suzuki Swift vs. Citroën C-Zero

Suzuki Connect alkalmazás letöltésével pedig a telefonunkon követhetjük nyomon például az autóval még megtehető távot vagy a fogyasztást. De megnézhetjük, hol parkoltunk, sőt az autó műszaki állapotát is látjuk. Az érintőképernyőn keresztül alapesetben, telefontükrözés nélkül is megnézhetjük többek között a fogyasztási előzményeket, látjuk az átlagfogyasztást, átlagsebességet, biztonságtechnikai információkat, azon belül is pl. az abroncsnyomást. De nyomon követhetjük a képernyőn azt is, hogy a mild-hibrid rendszer éppen hogyan működik.

Motor, Teljesítmény és Fogyasztás

Ezt a motort nagyon eltalálta a Suzuki. A tesztpéldányt egy 1373 köbcentis, közvetlen befecskendezésű, 1,4 mild-hibrid motor hajtotta. Ez a változat 48V-os mild-hibrid rendszert használ, amely javítja az üzemanyag-hatékonyságot és csökkenti a CO2-kibocsátást. Választható még 1.5 DUALJET motorral, hibrid rendszerrel. Az általunk kipróbált BOOSTERJET 1,4-es, mild-hibrid változat 9,5 mp alatt gyorsul 100-ra, végsebessége 195 km/óra.

Rohadt jól megy. Az egynégyes turbós motor ráadásul elképesztően tüzes: papíron 130 lóerősnek mondják, de ennél jóval erősebbnek és fickósabbnak érződik. Az egynégyes S-Cross, ha nem is gőzmozdonyosan, de becsületesen tol, méghozzá megnyugtatóan tág fordulatszám-tartományban. A teszt során problémánk a motorral nem volt, dinamikus az autó, a mild-hibrid rendszer tette a dolgát, a motorhang is viszonylag csendes az S-Cross-ban. A KIA Ceed 1.6 GDI kukorica daráló hangja után megváltás, hogy milyen csendes ez a motor. A mild hibrid rendszer szépen teszi a dolgát, észrevétlen a leállítás és az újra indulás.

Hibrid(szerű), de fogyaszt. Az egynégyes turbómotort egy enyhe hibrid rendszerrel egészítették ki: ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy van benne elektromos rásegítés, ami ha kell, rá tud dobni még egy pluszt a benzinmotor erejére. Annak ellenére, hogy mennyi mindent bevetnek - start-stop, downsizing, enyhe hibrid - a fogyasztáscsökkentés érdekében, az elsöprő eredmény így is elmarad: nálam az S-Cross 7-7,5 liter körüli benzint evett száz kilométeren. Ebben volt némi autópályás és elég sok városi kilométer, utóbbi egyszer sem csúcsidőben araszolva.

A sima elsőkerekes változat kombinált fogyasztását 5,3 és 5,6 liter közé ígéri a Suzuki, amit nekem nem sikerült megközelítenem. A felhasználók tapasztalatai alapján a tesztelt változat átlagfogyasztása körülbelül 6,5-6,7 liter autópályán, városban pedig 7 liter körül alakul. Én ennél egy picit magasabb fogyasztást tapasztaltam (7,5 l) igaz csak rövid távokat mentem vele egyszerre városban. Autópályán ennél azért ment ez lejjebb természetesen. Akinek a bő 7 liter sok, annak jó hír lehet, hogy ha kell, az S-Cross is elérhető klasszikus hibriddel, ami jóval takarékosabbnak ígérkezik, ugyanakkor az árfekvése is jóval combosabb.

Vezetési Élmény és Futómű

A vezetési élményre panaszunk nem lehet. A Suzuki S-Cross-t vezetni egyszerű, kényelmes, a vezetési élmény kiegyensúlyozott és dinamikus. Hozza, amit egy ilyen autótól várunk. Nem feltétlenül a sportos vezetési élményt keresők fogják megtalálni benne a számításukat, de nem is ez a cél.

A futóműve váratlanul adja. A másik pont, ahol meglepett az S-Cross, az a futómű és a kormányzás. A Suzuki ugyanis elég jól mozog, ha hunyorítunk, akkor még akár sportosnak is lehetne nevezni. A kormányzás egészen pontos és precíz, ráadásul még a visszajelzések se rosszak. Élénk, pontos, tök jó. A rugóutak hosszúak, viszont a futómű aránylag kemény, így a legtöbb helyzetben stabil és kiszámítható az S-Cross. Ennek a stabilitásnak és relatíve agilis viselkedésnek az ára az, hogy a rossz minőségű utat könnyen megérzi, sok esetben zötyögős. Összességében egy abszolút pozitív csalódásként éltem meg az S-Cross mozgását. A S-Cross futóműve kényelmes utazást biztosít, egész jól simítja ki a városi utakon található úthibákat, autópályán szépen lecsillapodik. Rossz úton viszont, minden hiba nagyot üt, ilyenkor megzörrent a beltér, különösen a keresztbordákon, kanyarban úthibán elpattog hátul.

A tesztmodell 6 fokozatú váltója jól működött - bár a 3-as fokozatot néha picit nehezebben vette. A manuális váltó viszont nem túl pontos darab, ahogy a szinte ellenállás nélkül működő, rendkívül magasan fogó kuplungot is nehezemre esett megszokni. A start-stop rendszer nem zavaró sőt, kifejezetten halkan teszi a dolgát és nem rezonáltatja be a kocsit minden újraindulásnál. A motor jól gyorsul, nem lomha. Nagyobb sebességnél az autópályán a szélzaj kicsit hangosabb, de még abszolút nem zavaró.

A Suzuki által szabadalmaztatott 4W/D technológia segítségével 4 vezetési mód közül választhatunk. Az AllGrip SELECT auto, sport, snow és lock üzemmódot kínál. A váltó mögötti „forgógombbal” válthatunk a módok között. Az Auto üzemmód alacsony fogyasztást biztosít az átlagos útviszonyok közt. A rendszer csak akkor kapcsol összkerékhajtásra, ha csúszást érzékel. Sport üzemmódban nagyobb nyomaték jut a hátsó kerekekre, a motor élénkebben reagál a gázadásra. Snow üzemmód optimális beállítás a havas, poros és csúszós utakra. A Lock üzemmód pedig kiszabadítja az autót a hó, a sár vagy homok fogságából azáltal, hogy a rendszer maximális nyomatékot továbbít a hátsó kerekekre.

Biztonság: Aktív és Passzív Rendszerek

Mindent megkaptunk, ami a biztonságos vezetéshez kell. A Euro NCAP új, független törésvizsgálati eredményei szerint a Suzuki SX4 S-Cross maximális öt csillagos töréstesztet ért el. A kiváló eredmények nagyrészt a Suzuki egyedi TECT-technológiájának köszönhetőek, amelyben nagy szilárdságú acélelemeket használnak, a jármű tömege mégis csökken.

Az új SX4 S-Cross-ba a Suzuki TECT-technológiáját építették be (Total Effective Control Technology), ami az ütközés során felszabaduló energia elnyelésén és a gépjármű tömegének csökkentésén alapul. A fő elemek jelentős részét nagy szilárdságú acélból készítették, így a karosszéria könnyű, törésbiztossága ugyanakkor jelentősen javult. Az SX4 S-Cross karosszériáját és utasrögzítő rendszerét úgy fejlesztették ki, hogy megfeleljen a jelen és a jövő ütközésbiztonsági normáinak, illetve optimális védelmet kínáljon éles helyzetekben.

Az aktív biztonsági berendezések közé tartozik a sebességhatároló, ami megakadályozza, hogy a jármű átlépje a vezető által beállított határértéket, a stabilitást növelő menetstabilizáló (ESP®), valamint a biztonsági övek becsatolására vonatkozó jelzés valamennyi ülés esetében, beleértve a hátsó üléseket is. A biztonságos vezetést a tesztmodellben olyan funkciók támogatták még, mint a kombinált érzékelős vészfékasszisztens, sávelhagyás figyelmeztetés, sávtartó, táblafelismerő rendszer, adaptív tempomat, Stop & Go funkció és hegymeneti elindulássegítő.

Az SX4 S-Cross passzív biztonsági felszereltségébe tartozik többek között a frontális, oldalsó és hátsó ütközések esetén védelmet biztosító hét légzsák, az előfeszített biztonsági övek és az erőhatárolók. Az ülés és a fejtámasz ráfutásos balesetekben védelmet nyújt az ostorcsapásos nyaki sérülések ellen.

A tesztelt S-Crossban első és hátsó parkolószenzor és tolatókamera segítette a parkolást. Kiválóan működő, pontosan beállított rendszer került ezen a téren is a Suzukiba, abszolút meg voltam vele elégedve. A Suzuki S-Crosshoz okoskulcs jár már GL+ felszereltség esetén is. Azaz elég a kulcsot magunknál tartani, a kilincseken található érzékelő segítségével nyitható az autó. Az indításhoz pedig elég egy gombnyomás a kormány alatt jobb oldalt, a lényeg hogy nálunk legyen a kulcs. A tükrön található holttér figyelőért szintén plusz pont jár a kategóriában a Suzukinak.

Ár és Versenytársak

Ma már a Suzuki se olcsó... Az utóbbi időben brutálisat drágultak az új autók, így már nem is igazán maradtak valóban olcsó típusok. A Suzuki lehetne kivétel, de sajnos ez nincs így: az S-Cross kedvezményes alapára ötvenezer forint híján 8 millió. A fullos, GLX felszereltségű változat kedvezményes ára panorámatető nélkül is 9,4 millió forint. És akkor még ott van opcióként az összkerékhajtás, az automataváltó, vagy épp a klasszikus hibrid hajtás. Így aztán nem nehéz belátni, hogy ha valaki ennél egy kicsit többet szeretne, annak már egy S-Cross esetén is 10 millió forint fölé kell majd nyújtóznia.

...de a többi márka típusai se. Az, hogy a Suzuki nem kerül kevés pénzbe, nem hozza jelentős versenyelőnybe a konkurens gyártók modelljeit, hiszen azok se bántóan olcsók. Házon belül a már említett, valamivel kisebb Suzuki Vitara félmillióval olcsóbban, 7,4 millió forintról indul, egynégyes, 130 lóerős benzinessel. Ha ugyanazokat az extrákat kérjük, bele, mint az S-Crossba, akkor 8,7 millió lesz a végeredmény. Ezért a jó 700 ezer forintos mínuszért egy kicsit szűkebb belteret és valamivel kisebb csomagtartót kell elfogadni. A Dacia ajánlata tűnik a leginkább kedvezőnek: a 4,34 méter hosszú, 2,67 méteres tengelytávú Duster alapfelszereltséggel 6,4 millió, viszont ennyiért csak egy 90 lóerős motorral adják. Ha elnézünk az eleve kevésbé filléres autók irányába, akkor például ott van még a Skoda Kamiq. Az S-Crossnál a 4,24 méterével ugyan 6 centivel rövidebb, a 2,64 méteres tengelytávja mégis 4 centivel hosszabb. A belépő Perfect széria alapára 8,1 millió, amiért egy 150 lóerős, 1,5 literes TSI jár. A legmagasabb, Monte Carlo felszereltséggel, de ugyanezzel a motorral 10,3 millióért kinálják a Kamiq-ot.

Az S-Cross modellek árai és felszereltségei

Hosszútávú Megbízhatóság és Értéktartás

A Suzuki SX4 S-Crosst még 2016-ban tesztelte az Auto Bild, de a tartóssági teszt, hogy érdemes-e megvenni használtan, többet elárul, mint hinné. A 100 ezer kilométeres teljesítmény kezdetén még izgatottak voltak a szerencsések, akik vezethették a Suzukit. A navigációs kijelző már néhány nap után meghibásodott. Amikor 62 031 kilométer után fehér monitorral hajtottak vele a szervizbe, a tanácsadó azonnal tudta: úgy látszik, ez a Suzi gyakrabban küzd ilyen problémákkal.

Ám ahogy minél többet jártak az autóval, annál több elégedett megjegyzés került a naplóba. "Egy autó, amelyből pont jól ki lehet látni, és amelynek még mechanikus kéziféke is van - nagyszerű!" - dicsérte az egyik online szerkesztő. "Sok hely, nagy ablakok, rengeteg tárolóhely és a praktikus hátsó ülés." A kivitelezés apró gyengeségei mellett majdnem hogy el lehet tekinteni: mint például a billegő tanksapkakar, az olcsó szövetek vagy az átható műanyagszag. A motorról ugyanúgy eltérően vélekedtek. Akik városi forgalomban használták, azoknak időnként leállt. Mások "harapósnak" mondták, "mindent vagy semmit kuplunggal". Jöttek olyan hozzászólások, amelyek szerint olyan hangosan szól, mint egy "kilencvenes évekbeli dízel". Ez kétségtelenül tolakodó háttérzaj, de egyeseknek kimondottan tetszett, mert az 1,6 literes motor igazán izgalmas volt: 120 lóereje jóval élénkebben hajtotta, mint ahogy egy Suzukitól elvárható. A 6,0 literes átlagfogyasztás nagyszerűnek bizonyult.

Az automatikusan bekapcsolódó összkerékhajtás azonban csak tapadássegítőnek jó, véli egy másik szerkesztő, aki egy kisebb hegyi kalandra vitte a kocsit. Százezer kilométer után az S-Cross frissnek tűnt, a motor kopásmentesnek bizonyult. A Suzukinak szinte tökéletesre sikerült ez a kompakt crossover. A Suzuki SX4 S-Cross kevés kilométerrel, számos változatban kapható a használtautó-piacon. A 129 lóerős, 1.4 BoosterJet benzinmotorral és hatfokozatú kézi váltóval szerelt modell jó állapotnak örvend.

Többször is kellett futóművet állítani az elején, mindig elkezdett húzni erre-arra, de most egy jó ideje már rendben van. A halogén után LED-es lámpa egy csoda. Ebben az árkategóriában nem hiszem, hogy bárki más ad ilyet. Összességében az árát teljesen megéri az S-Cross.

tags: #suzuki #s4 #cross #toresteszt

• Elektromos rendszerek megbízhatósága
• A Smart 800 CDI szivattyú gyakori hibajelei
• D5204T vízpumpa csere
• Lengyel autóalkatrészek RAV4-hez
• MK4 izzócsere lépésről lépésre