A Skoda Fabia 1.9 PD TDI Elegance Kombi 2001: Racionalitás és Megbízhatóság
A személyes autóvásárlási filozófiám során nincs preferált márkám, nem vagyok sem japán, sem német bérenc, nem hiszek abban, hogy egy francia, olasz vagy amerikai autó csak rossz lehet. Minden gyártó tud jót is és rosszat is gyártani, de van, amikor a csillagok is együtt állnak egy-egy típus és motorcsalád megszületésénél és akkor bizony különösen jó modellek gördülnek le a kifutószalagokról. Szerintem így volt ez az általam sokáig használt FABIA 1.9 PDTDI Elegance modell esetében is. Az autó családból maradt a feleségemre és rám, magamtól én sem ezt választottam volna, mert azért vak nem vagyok, bár a gyári hátsó spoiler sokat segített a külsején a kocsinak, de ez a nyomába sem érhetett, szerintem a máig egyik legszebb autónak az E46 BMW 320i sedan típusnak, melynek akkor gazdája voltam. De sajnos abban az időben nem volt szükségünk két autóra, így a sorhat benzin és négyhenger dízel kérdést a racionalitás (fogyasztás, fenntarthatóság, használhatóság háromszög) döntötte el, maradt tehát a Skoda. Nehéz, de jó döntés volt.
Teljesítmény és Kezelhetőség
Az elején nehéz volt megszokni a sorhat selymessége utáni hangos dízel kerregést, amit az autó szinten nulla hangszigetelése beengedett az utastérbe, de az évek múltával már szinte hiányzott, ha nem hallottam egy autó motorját. Hála a jó égnek a teljesítményre sem lehetett panasz, ugyanis az autó a Magyarországra érkezését követően már a márkakereskedésben gyári chip tuningot kapott, így kb. 130 LE teljesítménnyel kezdte meg „Sleeper” pályafutását.
Ennek következtében a 0-100 8,2-8,3 másodpercre rövidült (többször lett mérve és még többször csak élvezve…). Sokszor okozott így meglepetéseket egy-egy lámpás gyorsulás vagy „német” autópályás végsebesség mérés során (205-210 km/h).
Skoda Fabia 1.9 pd tdi 0-160
Érdekes, hogy összességében ennek ellenére sem volt hajlandó 6,2 l gázolajnál többet fogyasztani, ami érthetetlennek bizonyult a tulajdonos számára.
Mindennapi Használat és Megbízhatóság
De nem ezek voltak az autó mindennapjai, hanem a szokásos munkahely, bevásárlás, építkezés, nyaralás teendők, melyeket minden nap gond nélkül elviselt. Cserébe 10e km-ként gyári Fuchs olajat kapott, hidegen sosem lett gyilkolva, autópályán erős menet után sosem lett azonnal leállítva, egyetlen alkatrésze sem lett fémig koptatva, mindig időben megkapott mindent és hát meg is hálálta!
A gondos karbantartásnak köszönhetően sem turbó, PD elem, légtömegmérő, lendkerék nem ment tönkre benne. Koccanásai is voltak, de azok rendre javíttatva is lettek. Mikor eladtuk is makulátlan állapotban volt. Ez a titok, ha valaki megbecsüli az autóját az meg is hálálja.
Gyakori Problémák és Gyermekbetegségek
De azért a Fabiának is voltak gyerekbetegségei, melyeket vagy elnéztünk, vagy pedig rendszeresen javíttattunk. Az alábbiakban felsoroljuk a legjellemzőbbeket:
- Ilyen volt a többek által jelzett beázás, mellyel sokat küzdöttünk, de sajnos nem mi nyertünk (végül is nem tengeralattjáró), így maradt a sűrű szellőztetés és a „kutyaszag” egy két esős nap után.
- Szilentjei gyorsan koptak, erősebb RS szilentekkel is kb. 15e km-t bírt csak.
- A fűtésszabályozó önálló életet élt (On-Off állásban működött) az autó szinte új kora óta, többször próbáltuk megoldani energiát és pénzt nem spórolva, de itt is ő nyert.
- Ablakemelők közül egyedül a jobb hátsó nem ment tönkre az évek alatt.
- Aztán a vezetőülés ülésfűtése is megadta magát, de aljas módon, mert hol működött, hol nem, emiatt mindig váratott magára annak megoldása.
- Más nem nagyon jut eszembe, talán még az első gumiabroncs garnitúra gyors kopása, de ezekkel együtt lehetett élni.
Összegzés: Egy Elfeledett Recept
Összességében egy nagyon puritán, nem túl kényelmes, de funkcionális és egyben iszonyatosan megbízható autó volt, amelyhez hasonló(m) sem lesz már többé, ugyanis a nagy motor és kis kaszni, jó recept, amit az autógyártók lassan végleg elfelejtenek. Addig kell megbecsülni amíg még van.