A Škoda 120 GLS: A csehszlovák autógyártás reprezentatív csúcsmodellje
A Škoda gyár a csehszlovák Mladá Boleslav településen volt. A hetvenes években azonban mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a farmotor és hátsókerék-hajtás már elavult konstrukció. Ekkorra szinte az összes nagyobb autómárka felhagyott a motor hátra építésével, így a cseh mérnököknek is tartaniuk kellett a lépést az idővel. 1972-ben megindultak a fejlesztések, hogy a 100/110-es sorozatot egy modernebb változattal nyugdíjba küldjék.
Annak ellenére, hogy több orrmotoros prototípust is készítettek, a mérnökök a fejlesztésekre szánt szűkös anyagi keret miatt végül a jól bevált és olcsó megoldás mellett maradtak. A Škoda gyár mérnökeit a megfelelési kényszer hajtotta, amikor a 105/120-as sorozat csúcsmodelljén dolgoztak. Ez volt a 120 GLS, vagyis Grand de Luxe Super.
Technikai jellemzők és felszereltség
A 120 GLS a keleti kényelem minden elérhető extrájával felvértezett típus volt. A modell 1174 köbcentiméteres, négyhengeres, soros elrendezésű, vízhűtéses motorral készült. A 120 GLS-ben 58 lóerő és 90,2 Nm nyomaték volt, ami 150 km/órás tempó elérését is lehetővé tette. A típus 17 másodperces gyorsulást biztosít 100km/órára a 840 kilogram súlyú Škoda 120 GLS autónál. A modell négyfokozatú kéziváltóval és hátsókerék-meghajtással rendelkezett. A 38 literes tankjával körülbelül 475 km hatótávra elég a benzin.
1978 Skoda 120 GLS (54 LE, hátsókerék-meghajtású) - POV tesztvezetés
Az autó belsejében a kor színvonalához képest finomabb anyagokat használtak: műszálas velúr és műbőr kombinációját, az ülések háttámlái pedig fokozatmentesen dönthetőkké váltak. A GLS változat többek közt már fordulatszámmérőt és fejtámlákat is kapott, a kényelmet pedig hamutartók és könyöktámaszok növelték.
| Jellemző | Adat |
|---|---|
| Motor | 1174 cm³, 4 hengeres, soros |
| Teljesítmény | 58 LE |
| Gyorsulás (0-100 km/h) | 17 másodperc |
| Végsebesség | 150 km/h |
| Tömeg | 840 kg |
A 120-as sorozat jelentősége
A 120 GLS a szocialista járműgyártás egyik reprezentatív terméke volt, amelyet nyugati piacra, valutáért is értékesítettek. A gyárak ezekkel a jobban felszerelt kocsikkal igyekeztek minél eladhatóbbá tenni autóikat, ezért a külcsínt és a belső teret egyaránt megváltoztatták. A karosszériát Vrchlabíban, illetve Kvasinyiban készítették. Jól láthatók a krómozott díszek az ajtókereten, a homlokfalon és a kerekeken.
Az 1976-ban bemutatott 105/120 sorozat olyan sikeres lett, hogy 1990-ig több mint 2 milliót gyártottak belőle. Bár a technika a maga korában már nem számított úttörőnek, a modell a korabeli középosztály egyik meghatározó járműve volt, amely a jól karbantartott Zsigulik és a nyugati autók között képviselt biztos értéket. A 120-as az utolsó sorozatgyártott farmotoros, hátul hajtó típusa volt a márkának.