Robert James Waller és A Madison megye hídjai: Egy kritikus szemmel
Robert James Waller, aki fotósként és zenészként is ismert, eredetileg pénzügyi ismeretekből doktorált, és később az Észak-iowai Egyetem egyik dékánja lett. Nyugdíjba vonulása után nem sokkal jelent meg az első regénye, A Madison megye hídjai. Ez a regény nagy sikert aratott.
A könyv komoly érzelmeket váltott ki. Kicsit magas benne ugyanis az egy oldalra eső közhelyek száma. Nem szeretem, ha egy író rögtön magyarázkodással kezdi a könyvét, hogy tulajdonképpen miért is írta meg. Ez olyan, mintha előre elnézést kérne azért, mert a történet uncsi, érdektelen, és talán még amatőr is.
A történet és annak fogadtatása
Nem mondom, hogy A Madison megye hídjai uncsi, érdektelen vagy éppen amatőr. Azt hiszem, azért született meg Robert James Waller regénye, hogy egyszer Meryl Streeppel versenyt hüppöghessünk a filmet nézve. Nos, a hüppögés szabadon választott.
A könyvben Francesca, a negyvenpluszos háziasszony egy hét békés magányhoz jut, mikor családja elutazik egy vásárra. Az egyik probléma, hogy az író valószínűleg kitűzte célként, márpedig magvas gondolatokat is elrejt a 184 oldalnyi szépelgésben. Ja, elrejtette. Alig találtam meg.
Megemlíti, hogy Robert, a főhős vándor életmódja miatt úgy tekint magára, mintha egy zsákutca lenne az evolúcióban. Nos, annyira megtetszik a szerzőnek saját gondolata, hogy ettől fogva magát idézgeti. Azért fura ez a jelenség, mert Waller néha ki tud mászni a romantikában dagonyázásból. Néha belefutunk olyan érzelemgazdag mondatokba, mint „…a farm, akár egy követelőző fekvőbeteg, állandó odafigyelést igényelt…”
Hogyan tanít a repülés mestere? Olvasd el cikkünket Bánki Róbertről
Műfaji kettősség és a cselekmény részletezése
A másik gond, hogy az író képtelen választani egy műfajt, amelynek keretein belül mozogna. Az egyik pillanatban olyan romantikus, hogy az már csöpög, a másikban viszont egy olyan illúzióromboló kifejezést használ, hogy a fal adja a másikat. Amikor pedig egyik sem, akkor szenvtelenül írja le az eseményeket. Érezhetően arra vár, jussunk már el az ágyjelenetig, ahol aztán jól kiömlengheti magát. És meg is teszi. Arra vállalkozott, hogy bemutassa, negyven fölött is lehet szenvedélyes egy együttlét (ha ezt nem tudnánk).
Minden összesimuló hasról, karról, lábról tudósít. Olyan részletesen, hogy úgy érzed, már te is inkább túl lennél rajta. Umberto Eco írt valami olyasmit, hogy (bocsánat a pontatlan idézetért) onnan tudjuk, hogy pornófilmet nézünk, hogy az aktusok közötti részeket lépésről lépésre bemutatja az „alkotás”, hogy legyen némi szünet azok között a jelenetek között, amiért valójában készült a film. Rém idegesítő, amikor egy romantikus könyvben vagy filmben hasonló öncélúságot tapasztalunk. Vagyis, hogy a szerelmes pillanatok oltárán feláldozzák a cselekményt. A Madison megye hídjaiban nemigen van.
A Szív hídjai
Helyette részletesen leírja a szerző egy üveg sör asztalra kerülésének történetét. Főszereplő feláll, betolja a széket, felveszi az asztalról a kocsi kulcsát, kinyitja a szúnyoghálóajtót, nem hagyja becsapódni, hanem szép lassan becsukja, kinyitja a kocsit, kiveszi a sört, bla-bla-bla. Ennek köszönhetően ez egy tökéletes forgatókönyv lett. Arra már legyen az én bajom, hogy ismerve a filmet, nem tudtam más figurákat elképzelni, mint Clint Eastwoodot és Meryl Streepet. Arról nem is szólva, hogy először a mesélő terhelt minket a szeretkezés aprólékos bemutatásával, majd a hősnőnk veszi át a szót egy levél erejéig, amelyben elmeséli gyerekeinek erotikus együttléteit egy fickóval, aki nem az apjuk.
A filmadaptáció és a nemi sztereotípiák
Általában egy könyvet nagyon drasztikusan meg kell nyesegetni, hogy beleférjen a cselekmény egy másfél-két órás filmbe. A Szív hídjai (ezt a címet kapta a keresztségben ugye a filmváltozat) esetében az a fura helyzet állt elő, hogy néhány új motívummal, apró részlettel kellett kiegészíteni a történetet. Azért ebből már sejthető, hogy nem egy furmányos sztoriról van szó.
Azt hiszem, az bosszant a legjobban (és igen, ez a vesszőparipám), hogy tudom, ha egy nő írta volna, rásütnék, hogy nyálas. Így, hogy férfi a szerző, mélyen romantikus.
Hogyan látja Winkler Róbert a média világát?
tudjon meg többet László Róbert városfejlesztési kihívásokról szóló írásából