Szent Szófia és leányai, a hit, remény és szeretet példaképei
A keresztény történelem számos olyan alakot tart számon, akik fiatalon, rendíthetetlen hittel és bátorsággal álltak ki meggyőződésük mellett. Közülük kiemelkedő példa Szent Szófia és három leánya, akik nevükkel is a legfontosabb keresztény erényeket testesítették meg. Történetük, valamint más fiatal szentek és boldogok élete mind arról tanúskodik, hogy az életszentség, a tisztaság és az Isten iránti elkötelezettség nem korhoz kötött, hanem szívből fakadó döntés.
A római özvegy és lányai
Hadrián császár uralkodása idején élt Rómában egy keresztény özvegyasszony. A neve Szófia, ami bölcsességet jelent. Ebben a szellemben élte életét. Volt három lánya, akiknek a legfontosabb keresztény erények neveit adta: Hit (Pisztisz), Remény (Elpisz) és Szeretet (Agapé). A leányok, keresztény szellemű nevelést kapva, kitűntek istenfélelemben. Isten ezenkívül testi szépséggel is megáldotta őket. Hírük ismeretes volt egész Rómában.
A császár előtt és a megpróbáltatások
A császár, hallva róluk, látni kívánta őket. Az anyjukkal együtt megjelenő 12, 10 és 9 éves lányok, a keresztény jámborságtól ékeskedtek, anyjuk imái és oktatásai, és Krisztus iránti szeretettől megerősítve készek voltak arra, hogy vértanúságot szenvedjenek. A császár első látásra meglátta rajtuk, hogy keresztények. Mindnyájan bátran megvallották előtte keresztény hitüket. Hitüket megtagadni nem akarták, azért kegyetlen kínzásokat viseltek el. A három leányt anyjuk szemeláttára kínozták meg szörnyű kínokkal. Megtüzesített rostélyra fektették őket, majd forró olajba dobták. Éles vassal metszették, kocsihoz kötötték, vasakkal verték őket, úgy, hogy testük szinte darabokban szakadt szét. Jézus Krisztus a kínzások között bátorította és erősítette őket, hogy élve maradjanak. Végül mindnyájukat lefejezték.
Szófia, az anyai hősiesség szimbóluma
Az anya szívének természetesen fájt mindaz, ami gyermekeivel történt. Keresztény hősiességgel nézte őket, és bátorította a kitartásra mindhalálig. Szívesen vállalta volna ő is velük a vértanúi halált. A kínzó azonban még nagyobbra akarta növelni az anya fájdalmát gyermekei elvesztése miatt. Szabadon engedte, de megparancsolta, hogy temesse el gyermekeit. A hős anya, Szófia ezt is megtette. Három napon át ült imádkozva gyermekei sírjánál, és akkor Isten őt is magához vette.
A gyermek és fiatal szentek üzenete
A keresztény hit történelme során sok fiatal példázta az istenfélelmet és a kitartást, gyakran életük feláldozásával. Közülük kiemelkedik egy olasz lány, akinek története hasonlóképpen a hit erejéről tanúskodik.
Suzuki alkatrészek és szakértő szerviz Magyarországon
Szent Mária Goretti, a tisztaság vértanúja
De ki volt Maria Goretti, és miért övezte ekkora tisztelet Olaszországban? Mária 1890-ben született a San Marino és Ancona között nagyjából félúton fekvő Corinaldóban. Szülei földműveléssel foglalkoztak, ám kicsiny földjük nem biztosított megélhetést a nyolctagú családnak. A szülők ezért a költözés mellett döntöttek, és a Rómától pár órányi útra található Ferriere di Concába költöztek, ahol kisebb birtokot vettek bérbe egy másik családdal közösen.
Az erőszakos szomszéd fiú és a tragédia
A lápos vidéken Mária édesapja nem sokkal később maláriát kapott és elhunyt. Az özvegynek nem maradt sok választása: hogy hat gyermekét el tudja tartani, továbbra is a földeken dolgozott a nagyobb gyerekekkel. A kisebbekre Mária vigyázott, miközben felügyelte a háztartást és főzött. Nemcsak saját édesanyját és testvéreit látta el, de a szomszédos bérlőtársat és fiát is. Ez a fiú, Alessandro Serenelli szemet vetett Máriára és folyamatosan zaklatta. A lány mereven elzárkózott a közeledés elől, hiszen azt a katolikus hitével nem tartotta összeegyeztethetőnek. Serenelli többször erőszakkal is próbálkozott, ám a lány mindig kiszabadította magát. A történtek után Mária kérlelte édesanyját, ne hagyja otthon egyedül, ám mivel Serenelli megfenyegette, hogy ha elárulja őt, megöli, konkrét okot nem tudott felhozni, így továbbra is egyedül maradt otthon, hogy ellássa a háztartást és vigyázzon testvéreire. Ilyen szörnyű, feszült időszak után érkezett el a végzetes nap, 1902. július 5-e. Reggel a 11 éves Mária még lelkendezve mesélt barátnőjének arról, hogy néhány héttel korábban volt elsőáldozó, és alig várja a következő misét és szentáldozást. Ám nem sokkal később bekövetkezett a tragédia: Serenelli aznap újabb kísérletet tett a lány megbecstelenítésére. Mária hiába ellenkezett, berángatta őt a hálószobájába. A lány továbbra is igyekezett szabadulni, és egyre csak kérlelte a fiút, hogy ne bántsa: „Nem, nem, az bűn, Alessandro, elkárhozol érte!” - kiáltozta végső elkeseredésében. A támadó mérgében felkapott egy kést, és több mint tízszer megszúrta a lányt.
Mária megbocsátása és Serenelli megtérése
A zajra felfigyeltek a szomszédok, akik Mária segítségére siettek, kórházba szállíttatták, ahol megműtötték. Az utólagos beszámolók szerint a leány végig eszméleténél maradt, folyamatosan Szűz Máriát és Jézust szólítgatva. Élet és halál között is megbocsájtott támadójának, és azt ígérte: az égben imádkozni fog a megtéréséért. Serenellit a bíróság 30 év kényszermunkára ítélte. A férfi büntetése első éveiben jelét sem mutatta annak, hogy megbánta volna tettét. Egy éjjel azonban álmában megjelent neki áldozata, aki virágot gyűjtött és átnyújtotta a férfinak. Az álom hatására Serenelli megváltozott, példásan viselkedett büntetése hátralévő ideje alatt. Amikor szabadult, első útja Mária édesanyjához vezetett, hogy a bocsánatát kérje. Az idős asszony megbocsájtott neki. A tragikus eset nagy visszhangot váltott ki a korabeli Olaszországban, és miután Mária sírjánál csodás gyógyulások is történtek, a nép spontán módon szentként kezdte tisztelni a lányt.
A női méltóság védelmezői: Mária Goretti és mások
Mária kitartó tisztelete arra késztette az egyházat, hogy változtasson korábbi szabályain. Az egyház hivatalos álláspontja ugyanis a középkor óta az volt, hogy az életszentség megélésére csak a felnőttek képesek. 1950. június 24-én XII. Pius pápa szentté avatta a gyermekként meggyilkolt leányt, az ünnepségen gyilkosa is jelen volt, aki egy kapucinus kolostorban dolgozott élete hátralévő részében.
Kovács Gergely posztulátor, a Mindszenty Alapítvány képviselője szerint ez a tragikus eset nemcsak a szentté avatások gyakorlata szempontjából volt korszakhatár. Szélesebb társadalmi szinten is tükrözte azt a női egyenjogúságot zászlajára tűző demokratikus mozgalmat, amely nagyon lassan, de sorra számoltatta fel a nők elnyomásának bűnös gyakorlatait. Kifejti: a nők szexuális kihasználása vagy a kiskorú lányok házasságra kényszerítése része volt a megelőző századok káros szokásainak. „Goretti Mária tragikus halálával kapcsolatban az a kérdés is felmerült: a Katolikus Egyház akaratlanul nem pont azt sugallta-e az oltárra emelésével, hogy a férfiak általi erőszaktevés ellenszere a megadás vagy a halálba menekülés? Erre a kérdésre sajnos a 20. század első fele még nem tudott jó válaszokkal szolgálni” - vélekedik a posztulátor. Az alapítványi képviselő arra is rámutat, hogy a közelmúltban boldoggá avatott Bódi Mária Magdolna vagy a 2018-ban oltárra emelt szlovák Kolesár Anna kísértetiesen hasonló meggyilkolása is a passzív ellenállás példája volt az orosz erőszaktevő katonákkal szemben. Valami előremutatót mégis tanulhat tőlük a hívő katolikus közösség és a szélesebb társadalom egyaránt. „A vértanúságot Magdi és Anna nemcsak az erőszak megakadályozása miatt, hanem mély és személyes meggyőződésből és Krisztus iránti szeretetből vállalták. Haláluknak ezért spirituális üzenete is van, mely a hit bátorságát mutatja a «gyengébbik nemnek» is nevezett fiatal lányok körében. Aktuális társadalmi üzenetet is hordoz Goretti Mária, Bódi Mária Magdolna és Kolesár Anna hősies kiállása: a testük és a lelkük fölött egyedül ők rendelkezhetnek” - von párhuzamot az esetek között Kovács Gergely.
autókereskedés és szolgáltatások Fertőszentmiklóson
Modern korunk fiatal szentjei: Hit a hétköznapokban
A 20. század és a 21. század eleje is adott példát olyan fiatalokra, akik nem feltétlenül vértanúsággal, de életükkel és hitükkel mutatták meg az életszentség elérhetőségét a hétköznapokban.
Maria Orsola Bussone - A szeretet útja
Maria Orsola Bussone egy plébániai közösség tagjaként jutott el az életszentségre. Tizenhat éves korában Isten hirtelen magához hívta őt. „Hajlandó lennék az életemet adni azért, hogy a fiatalok megértsék, milyen szép dolog Istent szeretni.” Egy tizenhat éves lány szavai ezek a plébánosához, melyeket később, 1988-ban, II. Szent János Pál hatvanezer fiatalhoz szólva idézett, példaként arra, hogyan ajándékozhatjuk másoknak életünket. Ez a lány Maria Orsola Bussone, aki 1954. október 2-án született Észak-Olaszországban, egy összetartó és nyugodt családban: Umberto, a kisiparos édesapa, Luigina, a varrónő édesanya és Giorgio, az öccse, akivel egész életében mély lelki kapcsolat fűzte össze. Ebben a családban indul Maria Orsola keresztény élete, majd középiskolás korában két esemény ad neki új, jelentős lökést. Az első egy 1966 áprilisában, a plébánosa által tartott lelkigyakorlat volt, mely „Isten dicsőségéről” szólt. Ettől fogva fiatal életének állandó mottójává és ösztönzőjévé vált: „Mindent azért, hogy dicsőséget adjunk Istennek”, még a legapróbb dolgokban is. Naplójában feljegyzi: „Vasárnap reggel lázasan készülődtem a találkozóra; hirtelen azonban ráébredtem, hogy nem Istenért teszem a dolgokat, ettől fogva arra törekedtem, hogy még az öltözködés és az indulás is Isten dicsőségére szolgáljon.” (1969. 10. 12.) A másik esemény - szintén a plébános meghívására - a Fokoláre Mozgalom plébániai tagozatának első kongresszusa volt 1967 júniusában. Maria Orsola családjával és a plébániájáról további 44 emberrel vett részt rajta. A Fokoláre Mozgalom lelkiségének hatása a plébánián személyes és közösségi megújulást hozott, és hozzájárult a II. vatikáni zsinat és a püspökök lelkipásztori iránymutatásainak megvalósításához. Ettől fogva konkrétabb és intenzívebb módon fordulnak más plébániai közösségek, ifjúsági csoportok felé és közös apostoli tevékenységeket indítanak. „Úgy gondolom, hogy a jövő egyházában a testvéri lelki közösség, az együtt megélt lelkiség meghatározóbb szerepet játszhat, és hogy lassan, de határozottan tovább kell haladnunk ezen az úton.”[1] - Karl Rahner e meglátása világosan kirajzolódik azon az úton, amelyet Maria Orsola, együtt barátaival, bejárt a plébánián. Életszentsége nem lenne magyarázható a plébániai közösségbe való aktív bekapcsolódás nélkül. Az, hogy 13 éves korában találkozott az Egyházban egy új karizmával, egy közösségi lelkiséggel, lehetővé tette számára, hogy mélyebben belemerüljön az evangélium szívébe és megújuljon általa. Így írt erről: „Nekünk, fiataloknak szükségünk van a plébániai közösségre, méghozzá nagy szükségünk, mert szükségünk van egy családra, ahol mindenki szereti a másikat és megérti a problémáinkat. Természetesen nem a természetes családról beszélek: egy lelki családról beszélek, ahol a nehézségeinkre választ kapunk, segítve egymást az Élet Igéjének megélésében és a megfeszített és elhagyott Jézus szeretetében.” A plébánián ebben a légkörben különböző csoportok jönnek létre azzal a céllal, hogy segítsék egymást az evangélium megélésében és a kölcsönös szeretetben való növekedésben, amely megtapasztalhatóvá teszi Jézus jelenlétét két vagy több, az ő nevében egyesült ember között (vö. Mt 18,20). Ahhoz, hogy ezt az egységet megtapasztaljuk, megfelelő lelki képzésre is szükség van. „Bele akartam vetni magam a szeretetbe - írja Maria Orsola a naplójában -, és teljesen elfelejteni a minket, lányokat érintő múltbéli ítéleteket és konfliktusokat, azt mondtam: újnak kell látnom őket, mintha soha nem ismertem volna őket, következésképpen nem ismerem sem a hibáikat, sem az erényeiket, csak azt tudom, hogy olyan emberek, akik Istent akarják szeretni.” (1969. 10. 12.) 1968 áprilisában, Rocca di Papa-ban Maria Orsola részt vett a Gen mozgalom (a Fokoláre ifjúsági tagozata) I. Európai Kongresszusán. Chiara Lubich üzenete mélyen megérintette. Személyes levélben köszönte meg neki és ebben megosztotta vele életprogramját: „Megértettem, hogy az öröm kulcsa a kereszt, az elhagyott Jézus. Tudod, Chiara, én szeretni akarok, szeretni mindig, mindenekelőtt szeretni, anélkül, hogy bármit is várnék, hagyni akarom, hogy Isten úgy használjon, ahogyan ő akarja, és szeretném teljes erőmmel tenni a dolgomat, mert csak ez számít az életben, és hogy minden fiatal tudja, mi az igazi boldogság, és szeresse Istent.” Jézus szeretetének felfedezése az Atyától való elhagyatottságának megtapasztalásáig olyan egyetemes szemléletet ad neki, amely a tanúságtevésre ösztönzi őt, különösen saját korosztálya előtt. Számára a keresztény ember küldetése, hogy „Istent adja másoknak”, és ezt az életprogramját példamutatással, szavakkal, levelezéssel és a különböző egyházközségi tevékenységeken keresztül valósítja meg. Az evangélium továbbadásában nagy szerepet játszik az együttes, amelynek Maria Orsola a szólistája. Barátnőjének, Mariának írja: „Mi az együttessel továbbra is különböző helyeken lépünk fel, hogy elvigyük, átadjuk másoknak felfedezésünket, hogy Isten a Szeretet.” (1969. 4. 10.) Maria Orsola hétköznapi lány, szereti a zenét, a sportot, a tengert, a hegyeket, a barátokat, szerelmes lesz, vannak szomorú pillanatai, dühös lesz, elesik, de az Istennel való barátság mindig segít neki, hogy ne adja fel, és új lendülettel álljon fel. Barátnőjének, Enricának írta: „Persze nehéz újrakezdeni, de elég, ha egy kicsit hiszünk Isten szeretetében, vagyis abban a szeretetben, amelyet Isten folyamatosan érez irántunk. Mert még ha hibázunk is, még ha napokig nem szeretjük is Istent, még ha gyávák, kicsinyes teremtmények is vagyunk, Isten rendkívüli módon szeret minket.” (1970. 4. 5.) „De újrakezdek” - ezt mondta 1970. július 10-én késő délután a plébánia nyári táborában. Rájött ugyanis, hogy nem szeretett eléggé. Néhány órával később egy meghibásodott hajszárító miatt halálos áramütés érte. 16 éves volt. 1996 májusában kezdődött boldoggá avatásának egyházmegyei szakasza. Ebből az alkalomból a torinói érsek, Saldarini bíboros méltatta Maria Orsola modernségét, normalitását, hűségét és örömteli példamutatását, és többek között kijelentette: „Ha boldoggá nyilvánítják, a plébánián megélt életszentségre lesz példa, és ez, azt hiszem, különösen korunk számára fontos.” 19 évvel később, 2015. Öröksége nem csak egykori társaiban élő, hanem ma is sokak szívében ott él, és generációkon átívelően egyesíti a felnőtteket és a fiatalokat, akik hozzá hasonlóan akarnak élni. „Maria Orsola példáját követni egyszerre könnyű és kihívás. A táborban azon az utolsó nyáron kempingágya mellett találtunk egy feljegyzést. Három pont, három lépés a Mennyország felé:
- Lásd meg Jézust másokban,
- Add Istent másoknak,
- Tedd Isten akaratát.
Ez nem egy végrendelet, ez egy útiterv a Mennyországba jutáshoz.”
Alessandra Sabattini - Isten szemlélője a világban
Alessandra Sabattini 1984. április 29-én, 23 évesen hunyt el, amikor éppen a XXIII. János pápa közösség egy találkozójára igyekezett. Oreste Benzi atya, a közösség alapítója tizenkét éves korától ismerte a lányt, aki Riminiben pap nagybátyja plébániáján lakott. Már fiatalkorában gyakran látták az Oltáriszentség előtt éjjel vagy hajnalban, a földön ülve, a legnagyobb tisztelet sugárzott belőle. Élete két legfontosabb jellemzője az Isten és az igazság szomjazása volt. Orvostanhallgató lett, sokat tett a kábítószerfüggőkért és a fogyatékkal élőkért. Mindig szeretettel és irgalommal fordult a szenvedők felé. A halál is akkor érte, amikor betegeket látogatni indult. A baleset előtt öt évvel lett Guido Rossi menyasszonya. „Amikor először mentünk el együtt valahova…, hova is menjen az ember, amikor először megy valahova a barátnőjével? Ő, aki egyébként vibráló személyiség volt, tele életerővel, egy temetőbe vitt el, hogy nézegessük az idős nénik arcát, akik az elfeledett sírokat látogatták” - mondta el egy TV2000-nek adott interjúban Sandra Sabattini jegyese. Hozzátette: meg akarta látni ezekben az elfeledett életekben az Úr jelenlétét, aki nem feledkezik meg senkiről. „Mindig nagyon szép kép élt bennem Sandráról Oreste atya elbeszélései nyomán, aki először látta meg benne az életszentséget” - mondta Stefano Vitali, aki meg van győződve róla, hogy Sandra közbenjárására gyógyult meg 2009-ben csodás módon daganatos betegségéből. Vitali betegségét 2007-ben fedezték fel, vastagbélrákja volt, áttétekkel a nyirokcsomókon. A kemoterápiás kezelést követően sem javult az állapota, az orvos nem javasolta a műtétet. Oreste atya érdeklődött a négygyermekes családapa állapotáról, és amikor megtudta, milyen súlyos betegségben szenved, azonnal arra gondolt, hogy Sandrához fordul segítségért. Számos alkalommal kérte az embereket, hogy imádkozzanak a közbenjárásáért Vitale gyógyulása érdekében. A második kemoterápiás kezelés elején eredményei hirtelen megmagyarázhatatlan módon javulni kezdtek. „Nem tudom azt mondani neked, hogy csodáról van szó, mert nem vagyok hívő. Oreste atya szerette úgy nevezni Sandrát, hogy „Isten szemlélője a világban”. 2006-ban azt mondta: „Vannak már szent életű házastársak, szent életű szülők. Életszentségének bizonyítéka 2009. április 22-én az volt, hogy amikor halálának 25. évfordulóján földi maradványait át akarták helyezni, a koporsóban csak ruháinak maradványait találták meg. Egy barátnője így emlékezik vissza a jegyespárra: „Guido iránti szerelmét mindenki tisztelettel nézte. Leveleztek egymással, volt egy naplójuk. Viccelődtünk rajtuk, mert szabadidejükben elmentek a vidéki temetőkbe, hogy nézegessék a sírköveket és az idős özvegyasszonyok arcát. Halála után elkeseredtünk, és találkoztunk lelkivezetőjével, Nevio atyával. Sandra annyi jót tehetett volna másokért, azt kérdeztük, miért történt ez a tragédia. ”
Fiatal női szentek és boldogok összefoglalása
| Név | Életút (röviden) | Vértanúság/Halál éve (kb.) | Boldoggá/Szentté avatás |
|---|---|---|---|
| Szent Hit, Remény, Szeretet | Szófia leányai, keresztény erények példái, Rómában vértanúk. | Hadrián császár uralkodása alatt (i.sz. 2. század) | Ókeresztény szentek (tiszteletük a kezdetektől fogva) |
| Szent Mária Goretti | Olasz parasztlány, tisztasága védelmében meggyilkolták. | 1902 | 1950 (szentté avatás) |
| Boldog Maria Orsola Bussone | Olasz fiatal lány, plébániai közösségben élt, Isten dicsőségéért. | 1970 | 1996 (boldoggá avatási folyamat kezdete) |
| Boldog Alessandra Sabattini | Olasz orvostanhallgató, a szenvedők segítése, hit és igazság szomjazása. | 1984 | 2019 (boldoggá avatás) |