Az amerikai hadsereg rangereinek alapítása és története
Az amerikai hadsereg sohasem szűkölködött különleges alakulatokban. Az US Army talán legpatinásabb alakulata, akik egyfajta katonai arisztokráciaként egészen a XVII. századig tudják visszavezetni fegyvernemi családfájukat, s akikről legalább annyi történet forog közszájon, mint a nagy vetélytársakról. Nem szokásunk túlzásba vinni a szófejtést és az etimológiai tiszteletköröket, de a „ranger” szó eredeti, valóban több száz éves jelentése olyasvalami, hogy „erdőkerülő”, „vadőr” meg ilyesmi.
Az első rangerek a ködös Albion erdeit járták és szigorúan leszámoltak minden olyan orvvadásszal vagy -horgásszal, akik a földbirtokos tulajdonát képező fácánt, pisztrángot vagy lépesmézet jogtalanul eltulajdonították. A kötelező bevezető után emlékezzünk meg azokról a katonai ős-rangerekről, akik az 1600-as évek második felétől, még brit egyenruhában feszítve, főállásban a bennszülött indián lakosság életét keserítették Észak-Amerikában. In a broader and less formal sense, the term "ranger" has been used, officially and unofficially, in North America since the 17th century, to describe specialized light infantry in small, independent units-usually companies. The father of American ranging is Colonel Benjamin Church (c. 1639-1718). He was the captain of the first Ranger force in America (1676). Church developed a special full-time unit mixing white colonists selected for frontier skills with friendly Native Americans to carry out offensive strikes against hostile Native Americans in terrain where normal militia units were ineffective.
Robert Rogers és a ranger-alapszabályok
Ha a történelmi gyökerekre fogékonyak vagyunk, megkerülhetetlen Robert Rogers őrnagy alakja, aki 1756-ban kilenc speciális századot állított fel, amelyek katonái eredményesen vették fel a harcot nemcsak az indiánokkal, hanem a mindenfelé felbukkanó, galád franciákkal is. Rogers őrnagy a mélységi felderítők egyik archetípusa volt. Az általa összeállított (és apró változásokkal azóta is érvényes) ranger-alapszabályokat ma is tanítják.
Major Robert Rogers meets Major Edmund Hewlett and Richard Woodhull, Setauket 1776
A rangerek kitettek magukért, amikor a majdani USA alapjait meg kellett vetni. Nemcsak az indiánokat és a franciákat aprították ám, hanem tevékeny részt vállaltak a függetlenségi háborúban is; elég, ha Putnam tábornokot említjük, aki George Washington szerint Amerika egyik legnagyobb katonai zsenije volt. Jött a polgárháború, amikor is a rangerek színe-java bizony a Konföderáció oldalán harcolt, de az Unió is fel tudott sorakoztatni belőlük egy zászlóaljnyit.
A modern Ranger alakulatok születése a II. világháborúban
Az igazi (mármint a mai fogalmak szerinti) rangerek születésnapja azonban 1942 májusára datálódik, amikor is egy Lucian Truscott nevű ezredes azzal az ötlettel állt elő a US Army főparancsnokságán, hogy a már két éve létező brit ejtőernyős kommandók mintájára nekik is létre kéne hozniuk egy speciális, nem túl nagy létszámú, de annál ütősebb egységet. Az ötlet annyira megtetszik a generálisoknak, hogy május végére már ki is válogatják a 200 önkéntest, akik a britektől Skóciában kapják meg a kiképzést. Az 1. Ranger Zászlóalj június 19-én veszi át a csapatzászlót; parancsnoka William Darby alezredes volt.
A világháború során a rangerek számos fronton bizonyítottak:
- Szicíliában már két zászlóaljnyi ranger száll partra ’43 tavaszán, ahol végigverekedik az utat Anzióig.
- A normandiai partraszálláskor a második zászlóalj feladata a híres Pointe du Hoc elfoglalása volt.
- Ázsiában is harcoltak: Új-Guinea, Fülöp-szigetek, indonéz szigetvilág, Burma és Mandzsúria területén.
A háború végén, 1945-ben az összes ranger-alakulatot feloszlatják: megszűnik az egész Európán végigtrappolt második és ötödik zászlóalj, és jogutód nélkül felszámolják a csendes-óceáni hadszíntéren babért babérra halmozott hatosokat is. Nem telt el azonban öt év, és az 1950-es koreai háború bebizonyította, hogy a feloszlatásuk hiba volt.
A Ranger School: 61 napos pokol
A 3. és a 7. Ranger Század hazatérése után Fort Benningben (ma Fort Moore) kaptak kiképzési feladatokat. A Ranger School azóta is működik és évtizedek óta számos rémálom főszereplője. A ranger-iskola hatvanegy napos, és a tréning alaptétele arról szól, hogy egy ellenséges fegyveres szervezet mindent megtesz annak érdekében, hogy borsot törjön a ranger-növendékek orra alá. A tanfolyam végén csak kétféle értékelés létezik: a megfelelt (GO), illetve a nem felelt meg (NO GO).
A kiképzés fázisai
Alább látható egy táblázat a Ranger iskola képzésének fázisairól:
| Hét | Fázis | Leírás |
|---|---|---|
| 1-2 | Alapozás | Menetgyakorlatok (17 km teljes felszereléssel), terepfutás, akadálypálya szögesdróttal. |
| 3 | Taktikai feladatok | Rajparancsnoki és közkatonai feladatok váltott vezetés mellett. |
| 4-5 | Hegyvidéki hadviselés | Csomókötés, hegymászás, szakadékokon való átkelés és élelemmegvonás. |
| 6-7 | Florida-mocsár | Mocsári bevetések, kihallgatási szimuláció, 72-96 órás túlélési gyakorlat. |
| 8 | Komplex gyakorlat | Hatnapos, minden energiát kiszippantó zárófeladat. |
| 9 | Lazítás | Felkészülés a ranger-avatásra, a sebek és véraláfutások kezelése. |
Ranger bevetések a modern korban
A mai ranger-csapatok végleges megalakítására vonatkozó utolsó lökést az 1973-as arab-izraeli háború adta. A 75. gyalogsági ezred első zászlóalját 1974 januárjában hivatalosan is átalakítják rangerekké. Azóta az alakulat részt vett minden jelentős amerikai katonai akcióban:
- Urgent Fury-akció (1983): Négyszáz ranger ejtőernyős ugrása Grenadában a Port Salinas-i repterén.
- Operation Just Cause (1989): Panama lerohanása, ahol a teljes 75. Ranger Ezred részt vett.
- Iraki szabadság (2003): Reptér-elfoglalások a szíriai határ mellett és Jessica Lynch közlegény kiszabadítása.
Napjainkban egyetlen vegytiszta ranger-alakulat létezik, a 75. Gyalogos (Ranger) Ezred. A rangerek 2001-ig fekete barettet viseltek, de azóta áttértek a világosbarnás-szürke, hivatalosan: tan beret (cserszínű barett) fejfedőkre, amit most már tényleg csak ők hordhatnak a hadseregben.