Az első világháborús olasz tábori kórházak és az Osztrák–Magyar Monarchia sebesültjeinek sorsa

Az első világháború évei mély nyomot hagytak Európa történelmében, és Olaszország sem volt kivétel. A frontvonal közelsége miatt számos település vált hadszíntéri kórházak központjává, ahol a sebesültek ellátása zajlott. Különösen jelentős szerepet játszottak ebben Romans és Versa, két kis település, melyek mindössze pár kilométerre feküdtek az Osztrák-Magyar Monarchia olaszországi határától.

A frontvonal árnyékában: Romans és Versa

1915-ben Romans és Versa két kis település volt pár kilométerre az Osztrák-Magyar Monarchia olaszországi határától. 1915. május 24-én, 15 óra 30 perckor a háború beköszöntött Versába, amikor bevonultak az első lovas bersaglierik. Következő nap az olasz csapatok elérték Romans első házait, miután átkeltek a Judrio patakon, aminek a fahídját még a hadüzenet előtti napon égették fel az osztrák-magyar csapatok. A két településtől néhány kilométerre keletre, a Karszt-fennsíkon merevedett meg a frontvonal, s a falvakba olasz tábori kórházak települtek, ahol sok osztrák-magyar sebesült hadifoglyot is ápoltak.

Romans és Versa a többi front melletti megszállt településhez hasonlóan a pár kilométerre húzódó első vonal ellátó központja lett. A környéken körülbelül 15 000 katonát összepontosítottak, akik felváltva pihentek és tartózkodtak a lövészárokban.

Tábori kórházak hálózata

Különleges jelentőséggel bírtak a nagy számban létrejövő tábori kórházak, ahova a közeli Doberdóról szállították a sebesülteket. Romansban számos, egyenként 50 ágyas tábori kórházat állítottak fel, ahol orvosi és sebészeti eljárásokat is végeztek. Ezek között szerepeltek a 76., 78., 80., 87., 92., 98., 99., 100., 208. és 239. számú intézmények. A faluban működő kórházak közül a 76-os a Prandi grófok villájában, a 92-es Lang gróf palotájában és a 200 férőhelyes 239. számú a romansi téglaégető kemencéknél működött. Az Olasz Vöröskereszt 87-es mentője Romansban, 1915 júliusában is tevékenykedett, a 80. számú kórház pedig a Modiano papírgyár épületében, illetve az iskolában üzemelt.

Versában a 006. kórház az iskolákban, a 73. és a 77. a Xillovich házban és a 75., illetve az angol egészségügy kezelésében működő a mai hősök tere melletti Claricini villában működött. Ezek az 1. Torino, 2. Alessandria, 8. Firenze, 9. Roma, 10. Nápoly, 11. Bari és a 12. Palermo egészségügyi század alárendeltségébe tartoztak szállító és kiszolgáló egységekkel.

Giulietta: egy olasz ikon

Kórházi körülmények és az ellátás valósága

A tábori kórházakban a körülmények gyakran rendkívül nehézkesek voltak. Angelo Comuzzi, romansi lakos visszaemlékezése a romansi villa Prandiban található 76. tábori kórházból származó hangokra és képekre beszámol: „Hallottuk a szegény embereket, amint üvöltöttek, így operáltak, altatás nélkül. Karokat, lábakat amputáltak a sebesüléstől függően. Akik meghaltak, azokat egy ló és öszvér vontatta szekéren vitték ki a temetőbe.”

Bonaventura Pupin, romansi lakos visszaemlékezése a romansi Lang palotában működő 92. tábori kórházra utalva elmondta: „A Quindici Ter-rel (olasz tehergépkocsi típus) szállították őket, egy tömör gumis, luxus gumis tehergépkocsival. Ezzel szállították a gázosított katonákat, szegény katonákat, és az Iskoláknál rakodták ki őket… Leginkább a Langnál és a Paleologónál rakták ki őket és ott, az utcán haltak meg a legsúlyosabb esetek.”

Orvosok naplói és emberi történetek

Gregorio Soldani, egy a romansi 92. katonai kórházban szolgálatot teljesítő orvos naplójából értékes betekintést nyerhetünk a mindennapokba. 1916. április 12-i bejegyzése szerint: „A fronton gyakori tüzérségi lövések. Talán újabb munkát készítenek nekünk! Közben a részlegemre került két súlyos ellenséges sebesült: egy magyar és egy román. Nagyon súlyos az állapotuk, 19 évesek! Cserében nagyon félnek tőlünk.” Három nappal később, április 15-én hozzáfűzte: „Egy sebesült román azt mondta a tolmácsnak, hogy csodálja az emberséget, amellyel bánunk vele; sohase hitte volna. És ez is a mi egyik győzelmünk, habár csak erkölcsi…”

Passeri főhadnagy naplójából, a 47. Ferrara gyalogezredből szintén megrázó részleteket olvashatunk. 1916. július 1-jén írta: „Versában vagyunk, a falu és a temető között táborozunk… Egész nap folyamatosan láttuk a gáz hatását. Nem lehetett eltemetni az összes halottat Sdraussinában, ahogy az Isonzó mentén és máshol sem. Így ezeket a környező falucskák temetői között osztják fel. Ide, Versába a zászlóalj szekerei minden fordulóval húsz, vagy több holttesttel érkeznek, vagy öt, vagy 10 tisztével, miközben két hatalmas sírt ásnak, amely mindenkit egyszerre fog befogadni….”

Magyar hadifoglyok sorsa és a nyilvántartások

Ezekbe a kórházakba számos, a doberdói frontról származó magyar sebesült hadifoglyot szállítottak, akik közül páran itt haltak meg, és így nyoma maradt tragikus sorsuknak. Közülük néhányról már szereztek adatot az utóbbi években a magyar levéltárakban történő kutatások során. Az egyházi levéltárakban nem szerepel azok neve, akik a falu kórházaiban haltak meg, hiába temették el őket a falusi temetőben.

Autós utazás Olaszországba: veterán autók nyomában

Versa plébániáján viszont egy a helyi lakosokétól elkülönülő külön nyilvántartásban feljegyezték az 1915 és 1917 között meghalt személyek adatait. Ezen nyilvántartásban szerepelnek mindazok, akik a háborús évek alatt haltak meg a falusi katonai kórházakban, és akiket a versai polgári temetőben temettek el. Ezen kimutatás adatait a 76. tábori kórház tábori káplánja, Salvatore Stanca rögzítette, akit később Achille Benedetti és az udinei érsekséghez tartozó Lino Molaro váltott fel. A halottak neve nem szerepel sem a Fogliano Redipuglia-i, sem a palmanovai osztrák-magyar katonai temetők hivatalos nyilvántartásában. A versai temetőből számos magyar katona testét exhumálták és szállították át a Fogliano Redipuglia-i osztrák-magyar katonai temetőbe, akik nem szerepelnek a versai katonai kórházak halotti anyakönyvi kivonataiban, de feltűnnek a Fogliano Redipuglia-i sírkert halottainak a listájában.

Elesett magyar katonák az olasz tábori kórházakban

Az alábbi táblázat néhány példát mutat be az első világháborúban olasz tábori kórházakban elhunyt magyar katonákra, akiknek a tragikus sorsa a fennmaradt levéltári adatokból rekonstruálható:

A listában a hősi halottak és a családtagok neve, illetve a születési helye úgy szerepel, ahogy azok a fellelt dokumentumokban olvashatók. Biztosan hiányoznak ékezetek és egyes neveket biztosan rosszul írtak át.

Az egykori kórházak napjainkban

A háború végeztével a tábori kórházak szerepe megszűnt. Ma a Lang palotában, a 92-es kórház székhelyén magánlakások és boltok üzemelnek. A Paleologo villa a Del Torre család birtokában van. A Modiano gyárat, a Prandi grófok villáját, illetve a romansi kemencéket sorsukra hagyták, míg az utóbbi majdnem teljesen össze is omlott. Ma a Xillovich ház elhagyatott, a Claricini villa magánlakás.

Hasznos információk Sorrentóról

tags: #olaszorszag #veteran #korhaz

• Hyundai az elektromos autózás élvonalában
• a vezérlés működése
• Hengerfej tömítés funkciója és meghibásodásai
• tudnivalók a Lada Kalina 1119 modellről
• Vezérműszíj és lánc karbantartás VW Polo modellekhez