A Nyugat folyóirat emblémájának története és szellemi öröksége

Aligha van a Beszélőnek olyan olvasója, aki ne látta volna még a Nyugat címlapját. Mégis, egy képzeletteli, aktív pillantást - időnként - az ilyen jól ismertnek hitt jelenségek is megérdemelnek. A címlap a folyóirat homlokzata, mondhatnánk képletesen szólva. És ez a metafora ebben az esetben nem tűnik túlzásnak, tekintve, hogy a Nyugat emblémája valóban olyan, mint egy - tipográfiai architektúrába illeszkedő - épületszobrászati elem.

A Nyugat a 20. századi magyar irodalom meghatározó folyóirata volt, mely 1908. január 1. és 1941. augusztus 1. között jelent meg Budapesten. Nagy hatású lapnak bizonyult, annak ellenére, hogy alacsony (eleinte pár százas, később pár ezres) példányszámban került kiadásra. Fő célja a magyar irodalom nyugati szintre emelése volt, így határozottan szembefordult a félfeudális ország epigonizmusba süllyedt irodalmával.

Az embléma születése: Beck Ö. Fülöp Mikes-plakettje

A Nyugat címoldalán látható képhez - az alkotó szobrász - Beck Ö. Fülöp önéletrajzában a következő megjegyzést fűzi: „fényképes cinkográfia útján reprodukálták, de ezt nem jól lehetett látni a szürke fedél papirosán.” Való igaz, életlennek tűnik a kép, a nyomdatechnika távolságot teremt mű és nézője között.

A művész maga is tökéletesítette az alkotást az évek során. Beck Ö. Fülöp a mű megszületéséről így írt: „Már 1907-ben mintáztam egy változatát, erősen domborút, ez azonban nem jutott el a sokszorosításig. Íróbarátaim akkoriban készültek a Nyugat folyóirat kiadására, meglátták nálam ezt a Mikest, és címlapjukra jelképül felhasználták. (…) A következő évben, 1908-ban, még egyszer megmintáztam az érmet, egészen lapos, leheletnyi plasztikával.”

Ez utóbbi, a Nyugat címlapján reprodukált érem egy évvel későbbi keltezésű, végleges változata alapján készült. A művész ceruzarajzot is készített róla, amely az eredeti művel pontosan megegyező méretű. Ezt a rajzot egy sajátos geográfiai művelet eredményeként jellemezte: „a domborzat mélység-magasság adatainak lefordítása tonális értékekre, a jelenséggel egyméretű, a valósággal megegyező részletességű térkép, a lehetséges legközelebbi nézet.”

Bontott VW alkatrészek

A dombormű alighanem az akkor harmincnégy éves szobrász saját alkotói helyzete, értelmiségi mivolta, lehetőségei feletti tépelődésének képi összefoglalása. Köztéri képként, a Nyugat szellemi épületének homlokzatán, egy szélesebb értelemben vett önkép összefoglalásának tekinthető. A közönség körében is kétségtelenül sikeres mű, melyet - a szerző saját szavai szerint - „sokan máig is legkülönb munkáim egyikének tartanak.”

Mikes Kelemen - Az embléma szimbolikus jelentősége

A Nyugat folyóirat első számának címlapján látható embléma egy jelkép: csizmás, sisakos figura tollal a kezében, aki ír. Ez a figura Beck Ödön Fülöp metszete, rajza alapján Mikes Kelement ábrázolja. De ki is volt Mikes Kelemen, és miért éppen ő került a Nyugat címlapjára?

Mikes Kelemen élete és munkássága

Mikes Kelemen (1690-1761) a XVIII. század nagy magyar írója, II. Rákóczi Ferenc kamarása és íródeákja volt.
Mindvégig feltétlen hűséggel szolgálta a fejedelmet, még a törökországi száműzetésben és Rákóczi halála után is. Leveleiben „megható, gyöngéd és nemes emléket állított” neki, ahogy Márai Sándor, a XX. századi emigráns sorstárs fogalmazott.
Mikes Kelement a hűség jelzőjével illethetjük: elsősorban a fejedelemhez volt hű, de hű volt a hazához és a magyar nyelvhez is.
Mikes példát mutatott arra, hogy még idegenben is dolgozni kell, és a munkából erőt kell meríteni.
Életműve életfogytiglan tartó magányban született, ugyanakkor egyik legfőbb irodalmi invenciója, hogy az általa írt szöveg folyamatos párbeszédet feltételez.
Rodostóban élt száműzetésben, és leveleiben ironikus-önironikus hangnemet üt meg, mint például a szállóigévé vált „… úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont” idézet az 1720-ban kitalált „nénjéhez” írott levelében.
Móra Ferenc tollán (Bujdosók) gyönyörű, könnyes mosolyú novella született az anekdotikus szövegből.
A régi magyar irodalomból Pázmány Péter mellett Mikes Kelemen volt az a szerző, akinek prózája a 20. században is hatást gyakorolt.

A Nyugat emblémájának választása és Mikes szimbolikája

A Nyugat folyóirat emblémájának kiválasztása nem véletlen. A folyóirat a modern magyar irodalom megteremtésére törekedett, és Mikes Kelemen személyében egy olyan alkotót tisztelt, aki a magyar nyelv és irodalom számára fontos értékeket képviselt. Az embléma szemlélésekor eltöltött idő, az odafigyelés ebben az esetben arra való, hogy apránként meg tudjuk nevezni azt, amit már az első pillanatban is láttunk, hogy lehetővé tegyük felszínre jutását, jelen idejűvé válását mindannak, amit már tudunk.

A képen látható figura, legyen az robusztus görög harcos, sisakban, oldalán fegyverrel, írott szó fölé hajol, avagy baseballjátékos, aki levelet ír az öltözőben, azt sugallja, hogy hősünk nyilvános szerepköre és aktuális tevékenysége nem szükségszerűségként feltételezik egymást. Ennek következményeként a cselekmény jelentősége a lehető legszélesebb körű, a cselekvő szellemi függetlensége azonban a lehető legcsorbítatlanabb. Hazafi száműzetésben - e szintagma történeti kopársága egyszeriben az ideális alkotói helyzet érzékletes leírásává változik.

A Nyugat fedlapján látható érem esetében tán nem is annyira Mikes Kelemen személyes világába nyerünk bepillantást, mint inkább szerephelyzete tárul fel előttünk. Mást és máshol csinál, mint amit és ahol - nyilvános szerepéből következően - kellene. Ne feledjük azonban, minden kép önkép, nemcsak leírás, hanem vágy is. Ilyenformán a képi közlés előjele megváltozik, a száműzetés határozottan pozitív csengésű fogalommá válik. A száműzetés itt megbízás, intézmény, amely lehetővé teszi, hogy a nyilvános szerep által meghatározott és diktált jelenlét a vágyott tevékenységgel helyettesíthető legyen. Autonómiát biztosít, mi több, az alkotáshoz szükséges minimális infrastruktúrát is, egyszersmind megmarad a szerepéhez tartozó nyilvánosság, személye része a köztéri párbeszédnek. Egy irodalmi folyóirat ebben az értelemben a száműzetéshez hasonlatos, ám kétségtelenül korszerűbb kulturális intézmény.

Mikes Kelemen a Nyugat emblémájában

A minden rosszon felülemelkedni tudás mintaképéről, a kedélyes humorú, ősi természetességű székelyről, aki derűs, játékos kedvét mostoha időkben sem veszítette el, népmonda is született: A rodostói kakukk. Ő volt az énekesmadár, a száműzött magyarok létvigasza. S a nyelvművész és az „európai magyar” Mikes arcmása - Beck Ö. Fülöp plakettjének képe - díszíti a Nyugat folyóirat emblematikus címlapját.

Lévay József (1825-1918) „Mikes. Rodostó, 1758” című elégiája, mely a Budapesti Divatlap 1848. november 12-i számában jelent meg, szintén a magányos magyart idézi meg, de az életreményt nem veszti el. Bújában is felemelő a költemény.

Mikes Kelemen Magyar Nyelv és Irodalom Tantárgyverseny

A Nyugat, mint irodalmi intézmény és története

A XX. századi magyar irodalom neves folyóirata, a Nyugat egy igazán pezsgő szellemi környezetben jött létre. Az 1908. január 1-én indult lapról így írt Ady Endre az első számban: „még nem volt ekkora pezsgés a magyar szellemben”, vagy „itt összeszaladt ősz, tél, tavasz, nyár”. Pedig akkor Ady még nem is tudhatta, hogy a Nyugat meghatározza majd a század irodalmát.

A modern irodalmi törekvéseket követő Nyugatban megjelentek versek, prózák, kritikák, regényrészletek, és a legmodernebb filozófiai, pszichológiai nézetek fordításai (Bergson vagy Freud) is helyet kaptak. Nem volt egységes világnézeti arculata, inkább a „közös ellenség” fogta egybe a lapot. A századforduló igen gazdag kulturális élettel büszkélkedhetett. A népnemzeti iskola törekvései nem voltak egyeduralkodóak, Vajda János és Reviczky Gyula költészete Ady szimbolizmusa felé mutatott. Ady 1906-os kötete, az Új versek nagy visszhangot váltott ki, s hamarosan (1908) kiadták Nagyváradon A Holnap című antológiát is. Az alapításról Fenyő Miksa ezt írja később: „A Nyugat nem légüres térben jött létre.”

Az új lapnak megnyerték Osvát Ernőt, Ignotust, Schöpflin Aladárt, Fenyő Miksát, Ambrus Zoltánt és később Hatvany Lajost, akik már korábban is elismert szerkesztők, kritikusok, műértők voltak. Az induló program Ady magyarsága, Osvát minőségkultusza és Ignotus alkotói szabadságfogalma körül mozgott. A szerkesztők táborához csatlakozott Kaffka Margit, Csáth Géza, Cholnoky Viktor, Gellért Oszkár már a kezdetektől, februárban Juhász Gyula, márciusban Kosztolányi Dezső, Balázs Béla, Szép Ernő, Babits Mihály novemberben, Tóth Árpád pedig decemberben.

Tekintse meg körmendi autóajánlatainkat

A Nyugat korszakai és jelentős eseményei

A folyóirat történetében négy nagyobb korszakot lehet megkülönböztetni. Az első, Ady Endre köré épülő szakaszban Juhász Gyula depresszív versei domináltak, amelyek magánéleti gondjai miatt íródtak. Ady szimbolista versei is nagy szerepet kaptak, ő volt a folyóirat jelképes szerzője, bár a közvélemény gyakran bírálta versei érthetetlensége miatt, mivel az új stílusirányzat, a szimbolizmus, a 20. század elején még újdonságnak számított.

Az első világháború alatt a Nyugat alkotói a humánum védelmében álltak. 1915-re már az egész ország előtt feltárult a valóság, s a külső elvárás is az volt, hogy a Nyugat egységbe kovácsolódjék. Háborúellenes esszék és versek jelentek meg elsősorban, mint Babits Húsvét előtt című költeménye és 1918 őszén Kant-tanulmánya a világbéke jegyében. Ezután tört ki az őszirózsás forradalom is. 1919 januárjában meghalt Ady, megrendítve ezzel a közönséget és a szerkesztőséget is. Móricz Zsigmond búcsúztatta el. A Tanácsköztársaság idején a megszűnés veszélye fenyegette a Nyugatot a kommunisták szemében, demokratizmusa miatt.

Az 1920-as években a folyóirat szellemisége nagyjából egységesnek mondható. Osvát 1919-ben lemondott a szerkesztőségről, helyébe Babits lépett. Ignotus még a Károlyi Mihály-kormány idején Svájcba utazott, de továbbra is nevét adta a laphoz (egészen Osvát 1929-es haláláig). A legfőbb hagyománynak Adyé bizonyult. 1929-ben azonban bekövetkezett a gazdasági világválság. Ugyanebben az évben Osvát öngyilkos lett. A lapot Móricz mentette meg a megszűnéstől: vállalta, hogy az 1931-ig terjedő adósságokat kifizeti, ha szerkesztői rangot kap. Babits 1929-ben a Baumgarten-díj kurátorságát kapta meg, ő is ezzel az igénnyel kívánt élni. Ketten lettek tehát szerkesztők, de nem mindenben értettek egyet. Kettejük között rengeteg huzavona támadt; a november 16-i szám emiatt nem jelent meg.

Az 1930-as évek elején a példányszám ismét jelentősen visszaesett, 1933-ban a csőd már Móricz családját is fenyegette. A folyóirat gazdasági ügyeit hosszú ideig Gellért Hugó intézte. Szerkesztőként Gellért Oszkár neve is feltűnt, az ő szerepe azonban nem volt ilyen jelentős. Babits neve egybeforrt a Nyugattal. A széppróza ebben az évtizedben mindinkább háttérbe szorult: Babits és Kosztolányi is felhagyott a regényekkel való kísérletezéssel, 1933-ban pedig meghalt Krúdy. Rengeteg polémia, ankét és vers jelent meg. 1935-ben a kéthetente megjelenő lapból végleg havi folyóirat lett.

A Nyugat 1941. augusztus 1-ig folyamatosan megjelent, 1935-ig havonta kétszer, utána havonta egyszer. Mivel a lapengedélyek 1938-tól Babits nevére szóltak, Babits halála után a Nyugat megszűnt. Utódja a Magyar Csillag (1941. október 1. - 1944.) lett Illyés Gyula kormányzósága alatt.

A kávéházak szerepe a Nyugat életében

A pesti emberek számára a kávéházba járás szokássá, mintegy életformává vált a Nyugat működésének idejében, a kávéházak fénykorában. Nemcsak a művészek és polgárok jártak rendszeresen kávéházba, hanem mindenki, a kofák, a rikkancsok, a hentesek, a kereskedők is. A kávésok sok esetben arra törekedtek, hogy kedvezzenek a művészeknek a forgalom növekedése, illetve a fizetőképes vendégek érdekében, hiszen a kor hírességeivel az emberek szívesen találkoztak.

A Nyugat törzshelyei

Bristol Kávéház: A folyóirat alapításának nemcsak idejét, de helyszínét is ismerjük, ez pedig a Belgrád rakparton lévő Bristol kávéház volt. Osvát Ernőnek ez volt a törzshelye. Osvát itt, törzshelyén alapította meg a Nyugatot írótársaival. A Bristol kávéházat is magában foglaló Bristol szállót Illits József kereskedő alakíttatta ki 1896-ban.
Centrál Kávéház: A Bristolból aztán a Nyugatosok továbbálltak, és a Centrál Kávéházban (V. kerület, Károlyi utca 9.) lett az új törzshelyük. Szabó Lőrinc egy verset is írt Centrál címen: „A Centrál, modern akadémia, / pezsgett, forrt. A költők törzsasztala / rég befogadott.” A Centrál 1887-ben nyitott meg, és az egyik legszebb pesti kávéház volt. Bútorzata elegáns volt, és gazdag újságválaszték várta a közönséget. A Centrálhoz számos irodalmi legenda kötődik, a legismertebb Karinthyé, aki az Utazás a koponyám körül című művében leírja, hogy a Centrálban uzsonnázott törzsasztalánál, amikor „megindultak a vonatok” a fejében. 1920-ban a Nyugat gárdája visszatért a Centrálba, melynek asztala a kávéház Egyetem utcai sarkában volt, és amelyet 1926-tól már csak kedd esténként látogattak az ún. Centrál-zsúrokon.
New York Kávéház: Törzskávéházukat 1909-ben, egyes források szerint 1910-ben a Centrálból áttették a New York Kávéházba. A New York egy nagyon impozáns palotában kapott helyet, és a Hirsch testvérek idején vált irodalmi kávéházzá. Hirschék mindent megtettek azért, hogy az írók otthonosan érezzék magukat náluk: bevezették az „írótálat”, papírt és tintát is adtak. A Nyugat főhadiszállása a karzaton volt. Heltai Jenő szerint: „A pazar Newyork kávéházban kitisztították a cipődet, kivasalták a ruhádat, késő este is megborotváltak, lenyírták a hajadat, megigazították a körmödet [...] a kávéház műhely és íróasztal volt, balsorsban lakás és éjjeli szállás is.”
Országház Kávéház: A szerkesztőség 1913-ban a lipótvárosi Országház kávéházba költözött. Itt Ady Endre, Ambrus Zoltán, Osvát Ernő, Ignotus, Fenyő Miksa, Balkányi Kálmán egy időben mindennapi vendég volt, és a képviselők is gyakran látogatták.
Seemann Kávéház: Mivel a lap 1916 októberétől a szerkesztőség a Vilmos császár út 51. szám (ma Bajcsy-Zsilinszky út) alatt működött, munkatársai az Alkotmány utca sarkán lévő Vilmos császár út 70. alatti Seemann Kávéházat is szívesen látogatták.
Egyéb kávéházak: A tizes évek elején például az Ybl Miklós tervezte és 1864-ben épült Geist-házban működő Báthori kávéházban fordultak meg gyakran, a Kálvin téren. Ugyan az Alagút utcában lévő Philadelphia kávéház nem volt kifejezetten a nyugatosok törzshelye, de az irodalomtörténet szerint még az I. világháború előtt egy nyári éjjen nagy mulatságot tartottak az alkotók.

A Nyugat szerkesztőségi székhelyei

A Nyugatnak természetesen volt kiadóhivatala és szerkesztősége is, de ezekről a helyekről kevesebb említés maradt fenn. Az alábbiakban felsoroljuk a folyóirat fontosabb szerkesztőségi címeit:

Alapításkor: II. kerület, Tudor utca 6.
Röviddel később: VII. kerület, Sajó utca 5/a, földszint 2. lakás.
1909. május 1-től: Aréna út 66. földszint 2. (mai Dózsa György út).
1909. augusztus 1-től: VIII. kerület, Rákóczi út 9.
1916 októberétől: Vilmos császár út 51. szám (ma Bajcsy-Zsilinszky út).
1926-tól négy évre: Ilka utca 31. szám.
1930 májusától megszűnéséig: Vilmos császár u. 34.

A kávéházak nagy korszakának lezárulása majdnem egybeesik a Nyugat megszűnésével. A kávéházak hanyatlása már a harmincas években erősen látszott. Ebben része volt az I. világháborúnak, az olcsó eszpresszók és a gyors fogyasztás megjelenésének.

tags: #nyugat #emblema #keszites #történet