Német katonai könnyű kétéltű 4x4 járművek története és típusai
A katonai járműfejlesztés a XX. század elején indult rohamos fejlődésnek, amikor a belsőégésű motor megjelenésével teljesen új harcjármű-típusok jelentek meg. Mindez azt eredményezte, hogy amikor 1914-ben kitört az első világháború, a hadviselő felek mind gyors győzelemre számítottak, köszönhetően e technológiáknak. Ezen folyamat során a német hadviselés is nagy hangsúlyt fektetett a mobilitásra és a terepjáró képességekre. Bár a könnyű kétéltű 4x4-es járművek kategóriája specifikus követelményeket támaszt, a rendelkezésre álló anyagok alapján a cikk elsősorban a német katonai könnyű 4x4-es járművek történetét és fejlődését mutatja be, részletes adatok nélkül az ezen járművek kétéltű képességeiről. A szövegben említett járművek többségénél ez a képesség nem is volt cél, vagy kifejezetten megcáfolták, mint például a Mowag Roland esetében, amelynek alacsony tömege ellenére nem volt úszóképes.
A páncélautók hajnala: Az első világháború
A németek az első világháború kezdetén hatalmas területeket foglaltak el, de Belgium megtámadása során a belgák sikerrel alkalmazták ellenük saját Minerva páncélautóikat. Emiatt a német hadvezetés is hasonló típusokat igényelt. E pályázaton összesen három cég indult: a Büssing, a Daimler és az Ehrhardt. Utóbbi céget Heinrich Ehrhardt alapította 1903-ban az akkor újdonságot jelentő teherautók gyártására. A korabeli gépjárművek igen kezdetlegesek voltak minimális kapacitással, azonban az akár több tonnányi többlet-terhet jelentős páncélzat, az eredetinél nagyobb létszámú legénység és a fegyverzet drámaian megnövelte a harcjármű tömegét.
Ehrhardt E-V/4
Az Ehrhardt E-V/4 egy csapatszállító páncélautó volt, amely maximum 9 főt szállíthatott. Ez azonban jelentős, 7 tonna feletti össztömeget eredményezett, ami azt jelentette, hogy a típust nem építhették egy személyautó vázára és a korabeli teherautókat is túlterhelte volna. Az alapot adó járművet eleve katonai célra tervezték, ezért igen strapabíró volt. Ráadásul, mivel az új generációs, több tonnás tüzérségi lövegek vontatására szánták, egy igen erős, 6 hengeres Daimler benzinmotor mozgatta, amely 80 lóerős teljesítményre volt képes. A típus emellett megtartotta a több más korabeli tüzérségi vontató által is használt kerék-kialakítást. Ezek tömörgumi borítást kaptak és a többi XX. század eleji gépjármű kerekéhez hasonlóan keskenyek voltak, de kialakítottak rajtuk egy kisebb átmérőjű fém karimát is. A legtöbb kortárs páncélautó fegyverzetét egyetlen géppuska alkotta, amelyet egy forgatható toronyba építettek be a jármű tetejére. Az utolsó, harmadik sorozatot 1918-ban rendelték meg, ezért az az Ehrhardt 1918 nevet kapta (bár csak 1919-ben szállították le őket). Ezek érdemben nem különböztek elődeiktől, de a páncélzat már alacsonyabb minőségű acélból készült, ezért bár a páncélvastagság azonos maradt, de a tényleges védelem csökkent.
A németek az Ehrhardt E-V/4-eseket átvezényelték a keleti frontra, ahol nem alakultak ki a nyugatihoz hasonló statikus lövészárkok, ezért a páncélautóknak nagyobb hasznát vették. Kisszámú E-V/4 túlélte az első világháborút és ezeket igen sikeresen használták a háborút követő német felkelések leverésében.
Büssing A5P
A három pályázó közül a Büssing A5P jelű típus volt a legnagyobb: több mint 10 tonnás tömegével és 10 fős legénységével az első világháborús páncélautók egyik technológiai csúcsát jelentette. Azonban a gyakorlatban jóformán használhatatlannak bizonyult. Az A5P kettős, első és hátsó pilótafülkéje miatti hosszú túlnyúlás könnyen beleakadhatott a terepbe. A jármű rendkívül drága volt és kiemelkedő tömege miatt hiába rendelkezett a korszak egyik legerősebb, 90 lóerős motorjával, így is mindössze 34 km/h-s végsebességre volt képes.
Német export rendszám Magyarországon
A Wehrmacht könnyű terepjárói a második világháborúban
A Wehrmacht vezetőit már a II. világháború kezdetén foglalkoztatta egy könnyű katonai jármű megalkotásának gondolata. A felderítő jármű állomány egyik nagy gyengéje az volt, hogy csak könnyűfegyverzetű, kerekes járművekkel rendelkezett. Nagyon is elégedettek voltak a többtengelyes, kerekes járművekkel, de a keleti fronton, ahol nagy volt a sár, hiányzott a jó mászóképesség laza talajon. A könnyű 4x4-es kategóriát leginkább a Horch 901 képviselte.
Horch 901
A Horch 901-es típusú összkerékhajtású közepes terepjáró komoly karriert futott be a német Wehrmachtban, sokáig a katonai gépkocsipark meghatározó típusa volt. Ezt a terepjárót nagy darabszámban hosszú éveken át gyártották, több üzemben, egészen 1942-ig. Az Auto-Union/Horch Typ. 830 lényegében egy elegáns polgári gépjármű volt, amelyet utóbb katonai felépítménnyel láttak el. Képességeit figyelembe véve nagyban hozzájárult a Wehrmacht első időszakos, villámháborús sikereihez.
A modern német 4x4-es járművek: A Mercedes-Benz G-osztály (Wolf)
A Mercedes-Benz G-osztály története az 1969-es együttműködéssel kezdődött a Daimler-Benz és a Steyr-Daimler-Puch között egy katonai terepjáró fejlesztésére, amelynek az 1979-es, G-Wagenként ismert civil változat bemutatása lett az eredmény. Az autó eleinte katonai célokra készült, de hamarosan népszerű lett a lakosság körében is, és mára a luxus szimbólumává vált. Nem meglepő, hogy a G-osztály tekint vissza a leghosszabb szolgálati időre a Mercedes-Benz-nél.
Katonai alkalmazás és nemzetközi elterjedtség
A Német Fegyveres Erők a G-osztályt „Wolf” néven használják. A típus számos ország haderejében megtalálható, például:
- Magyar Honvédség: 2003-tól a Mercedes-Benz G 270 CDI a lövész- és egészségügyi alegység személy- és sebesültszállítását látja el. Katalizátoros motorjuk az Euro 3 környezetvédelmi követelményeket teljesíti.
- Ausztrál Védelmi Erők: 2007-ben a Mercedes-Benz nyerte el a szerződését 1200 db G-osztályra.
- Kanadai Hadsereg: Összesen 1.159 db G terepjárót rendelt 2003-ban.
- Dán Hadsereg: A 240 GD-t (/24, /28 és /34 változattal) vásárolta meg, hogy felváltsa a M151A1, a Volkswagen 181 és a Land Rover 88 típusokat. Több mint 1300 gépjárművel rendelkeznek. Néhány 300 GE-t is felhasználtak, elsősorban az EOD részére.
- Holland Hadsereg: Különböző változatait, többnyire W461 290GD és 290GD TD modelleket használ kézi kapcsolású sebességváltóval.
- Norvég Hadsereg: A GD 300-at használták mentőautónak, és a közlekedés ellenőrző állomásokon és a NASAMS légvédelmi rendszernél is alkalmazzák.
- Oroszország: A Rendőrség, Állambiztonsági Egységei, katonai és kormányzati szervek használnak a G-osztályt.
- Szerbia: Jelenleg Puch 300GD modell van, de használják a 300GD33, 300GD6 és 300GD10 változatait.
- Svájci Hadsereg: 230 db nyitott gépjárművet használ, mint az elsődleges általános célú légi fuvarozás, és 1985 óta fokozatosan váltotta le a Willys terepjárókat, Haflinger könnyű szállítót és Pinzgauer közepes szállítót.
A G-osztály fejlődése és modern jellemzői
A legújabb generációnál is igyekeztek megőrizni a legendás típus védjegyeit, miközben modern technikát bújtattak a lemezek alá. Az új modell 53 milliméterrel hosszabb, 121 milliméterrel szélesebb lett, mint elődje volt, megtartva olyan dizájnelemeket, mint a kívül elhelyezett ajtózsanérok és a síkban kiemelkedő motorháztető. Nagyon kevés építőelemet emeltek át egy az egyben az elődről, ezek közé sorolható a lámpamosó fúvókája, a továbbra is kívül felerősített pótkerék takarója, valamint a kilincsek. A méretnövekedésnek köszönhetően sokkal jobbá vált a második üléssor helykínálata, a hátsó ülések 60, 40, vagy 100 százalékban ledönthetőek, de a G-osztály csak 5 személyes kivitelben érhető el.
Gépjármű adásvételi szerződés minta
A műszerfalon megjelent a korábban az E-osztályban debütáló, 12.3 collos widescreen kijelző, ami két egységből építkezik. Elektromos a kézifék, az előválasztókar a kormányoszlopra került át, a volán küllőin vannak a nyomógombok. A váltókar áthelyezésével hasznos hely szabadult fel középen: érintőpad és forgótárcsás kapcsoló beépítése vált lehetővé. Személyautósabb lett az üléspozíció is, a G-osztály vezető tervezője kihangsúlyozta, hogy sokkal inkább az autóban ül a sofőr, és nem az autón, mint a kifutó széria esetében.
Motorkínálat
A G-osztály motorpalettáján két soros, hathengeres erőforrás áll, de léteznek erősebb AMG változatok is:
- G450d: Mild hibrid rendszerű turbódízel, 387 lóerős teljesítménnyel. Alapára 55 millió forint.
- G500: Soros hathengeres benzinmotor, 469 lóerős teljesítménnyel. Alapára 58,5 millió forint.
- G63 AMG: Sportosított változat, 4 literes, biturbós, V8-as benzinmotorral, 605 lóerős teljesítménnyel. Árcéduláján 83,5 millió forint áll.
Valamennyi verzióban 9G‑TRONIC automata sebességváltóját a terepjáróhoz hangolták, sikerült faragni a váltási és reakcióidőből, az áttételek révén kényelmesebb és csendesebb lett a kocsi, különösen alacsonyabb tempónál.
| Modell | Motor típus | Teljesítmény (lóerő) | Váltó | Induló ár (millió Ft) |
|---|---|---|---|---|
| G450d | Soros 6 henger, turbódízel (mild hibrid) | 387 | 9G‑TRONIC automata | 55 |
| G500 | Soros 6 henger, benzin | 469 | 9G‑TRONIC automata | 58.5 |
| G63 AMG | Biturbó V8, benzin | 605 | 9G‑TRONIC automata | 83.5 |