A Mitsubishi Space Wagon, Grandis és Space Star modellek átfogó tesztje és története

A Mitsubishi "Space" elnevezésű modelljei hosszú évtizedek óta kísérik az autózás szerelmeseit, kezdetben a tágas egyterűek szegmensében, később pedig a kompakt és mini autók piacán. Bár a '90-es években divatjamúlt külseje miatt sokan figyelmen kívül hagyták, a szögletes lemezek alatt kivételes értékek rejlettek. A márka európai megújulása során azonban a nagy utazógépre is sor került, és olyan attribútumokkal egészítette ki a hétüléses egyterűt, amelyeket rég megérdemelt volna a koncepció.

A Mitsubishi Space Wagon - Egy megbízható családi társ

5 éve vettük, mivel 4 gyermekünk szállításához szükségünk volt egy 6, vagy 7 személyes autóra. Az autóról összességében elmondható, hogy kiváló választás volt.

Tér és kényelem

Egy kicsivel kisebb mint egy Sharan, de cserébe jobban befér a garázsba. Viszont az Opel Zafirával egyező külső méretei ellenére belül jóval tágasabb. Zafirás ismerősöm, amikor beült mellém el volt ájulva a tágasságától. Az első ülések nagyon kényelmesek. Zseniálisan van kitalálva az autó középső üléssorának mozgatása hátsó üléssorra való beszálláskor, semmilyen 7 személyes autóban (beleértve a maiakat is) nem láttam még ilyen egyszerű és gyors megoldást.

Teljesítmény és megbízhatóság

Amúgy annyit is fogyaszt, mint egy 1.6-os Zafira, viszont jóval erősebb (133 lóerő). A váltási érzet még mai szemmel nézve is kiváló. Fékek minden helyzetben jól fognak (4 db tárcsafék). Klímát 5 év alatt nem kellett tölteni, jéghideget fúj, ez azért nem rossz egy 20-éves a kocsitól. 49 ezer kilométert tettünk meg vele hiba nélkül, egyedül a légtömegmérőt kellett kitisztítani, mert ugrált az alapjárat.

Hátrányok és megoldások

És akkor néhány hátrányt is írok. Magas fogyasztás, ami elsősorban a rossz váltóáttételnek köszönhető: 100 km-nél 3000-t, 130-nál 4000-t forog a motor. Az 1.4-es 60 lóerős Opel Astrám is kevesebbet forog ennél, egyszerűen nem is értem, mert a motor bivalyerős, már 1100-as fordulattól vehemensen húz. Egy normálisabb váltóáttétellel 7 liter körüli lehetne az átlagfogyasztás. Erős korrózió! Kis csomagtartó, ha hét ülést használsz, mondjuk én gyorsan vettem egy nagyobb tetőcsomagtartót utazáshoz. Ritka típus, ezért lehetetlen hozzá utángyártott karosszéria elemet venni és a bontókban is csak elvétve találni ilyet.

Mitsubishi projektor hangjavítási útmutató

A magas fogyasztás miatt belerakattam az LPG-t, azóta 20000 km-t mentem hiba nélkül (most 1 liter gáz 230 Ft körül van - 2012. május), így már mindjárt más a képlet. A következő művelet a rozsdásodó kerékívek, küszöbök javíttatása lesz, mert még 2-3 évig meg szeretném tartani, amíg kisebbek a gyerekek és elférnek hátul a 6-7. ülésen. Azután valszeg a Sharan-Alhambra-Galaxy hármasból lesz az utódja, mert azok nagyobbak egy számmal és átalakíthatóak LPG üzeműre (a dízeleket kihagynám). Az új 2.4-es benzines Space Wagon sajnos nem átalakítható gázosra, legalábbis nem ajánlják.

A Grandis - A Space Wagon modern reinkarnációja

Hogy kicsoda volt Space Wagon? Ó, őt igazán senki sem ismerte - no nem azért, mert bámulatosan tudta változtatni alakját, hanem mert divatjamúlt külseje miatt csak kevés buszlimuzin-kereső vásárló szeme akadt meg rajta. A Mitsubishi által másfél éve megcélzott európai megújhodás során azonban a nagy utazógépre is sor került, és a márka olyan attribútumokkal egészítette ki a hétüléses egyterűt, amelyeket rég megérdemelt volna a koncepció - hogy a vevőkről ne is beszéljünk. Így lett Grandis a Space Wagonból.

Jelenség a designban

Jelenség. Ezt a szót eddig nemigen használhattuk a Mitsubishi termékeivel kapcsolatban, de legyünk igazságosak: hiába rajzolnak egyre bátrabb kézzel az autógyárak tervezői, ritkán találkozunk valóban karakteres járművel az utakon. A Grandis láttán extázisban tépik fel a talajból az imént földbe gyökeredzett lábukat, és futva könyörgik be magukat egy üléspróbára. Hát igen, a Grandis jelenség. Nem csupán méretei okán, bár gyakorlatilag azonos szélesség és magasság mellett jó gyermekarasszal hosszabb elődjénél. Az esztétikum nem egzakt tulajdonság, ez esetben azonban meghatározó tényező. És a Grandis szép. Nem feltétlenül a szó hagyományos értelmében, de az íveket és egyeneseket az autóipari konvenciók mellőzésével variáló vonalaiban valami organikus vonzerő bújik meg. Egyeseket űrhajóra emlékeztet, mások a tengeri emlősök fejlett humorérzékkel vegyes méltóságát vélik felfedezni benne.

Vezetési élmény és futómű

Szerencsésen időzített Balaton-felvidéki esküvőnk első számú szállítóegységeként bőven jutott a Mitsubishinek városi tötyörgést követő autópálya-sprintből (csak odaérjünk időben!), a lagzinép fuvarozásából (mindenki bent van?) és némi vészfékezéssel tarkított kényelmes kanyargásokból (aratás idején a traktorosoké az országút). Az alapvetően lágyra hangolt, elöl-hátul független felfüggesztés az extrém aszfaltszirtek kivételével minden útegyenetlenséget szuverén módon lép át, csupán a hosszú úthullámokon hintázik egy jó nagyot a karosszéria.

A Mitsubishi Space Star - Két arc egy néven

A Mitsubishi a ’90-es évek derekán izgalmas európai kalandba fogott. A Carisma mellett, amely egy koprodukciós modell volt a Volvóval, a ’95-től készülő modell nem kötötte le teljesen a kapacitásokat, így a Mitsubishi egy új modell hollandiai összeszerelését is megkezdhette. A Space Star elődje, az érdekes, jópofa, egyoldali tolóajtós Space Runner. A Space Star a japán gyártású Space Runner utóda. Az egyik oldalon tolóajtós, furcsa arányokkal rendelkező, de érdekes, izgalmas kisegyterű után a Space Star maga volt a józan unalom - viszont belül külméreteit meghazudtolóan tágasra és praktikusra sikeredett.

Értelmezze a Mitsubishi műszerfalának motorolaj szintjelzőit

Az első generációs Space Star (1998-2005)

Az érzelemmentes dizájn dacára elfogadhatóan teljesített a modell, az első teljes gyártási évben 59, a 2002-es facelift után 57 ezres eladást tudott elérni a Mitsubishi, miközben a stílusában nagyon hasonló Mazda Premacy csupán 30 ezres csúcsot hozott 2000-ben. A fotókon látható példány egyetlen kiemelhető jellegzetessége a színe. Ha gondolatban szürkére cseréljük az aranymetált, semmi más, csak egy rövid, lejtős orrú, széle-hossza egy hasáb marad csupán előttünk, aminek kívülről is érzékelhetően jó a térkihasználása, de semmilyen formai bravúr, izgalmas részlet nem próbálja megnyerni szívünket. Rekeszek, rakodóterek vannak, a műszerek egyértelműek, a kapcsolók összetéveszthetetlenek. Szürke, unalmas beltér, a kor japán egyen-műszereivel, az első magyar Suzuki Swiftével tökéletesen felcserélhető négyórás panellel, a tipikus japán bajuszkapcsolókkal, klímakonzollal.

GLX felszereltségben négy villanyablakkal, elektromos tükörrel, centrálzárral, légkondival és szervokormánnyal kényeztet. Az anyagminőség, a kárpitok, a plasztikok mindenütt olcsóautósak, viszont tartósak. Csaknem kétszázezer kilométer után sehol nem indult meg szakadás, foszlás, a kormánykerék is csak enyhén fényesedett ki, a váltógombon még olvasható a fokozatkiosztási séma. Munkaautó, mondom, mert alig négyméteres hosszával együtt is nagyon jól pakolható a Space Star, előrehajtható hátsó ülőlapjaival, ledöntött üléstámlákkal igazi minifurgon válik belőle. Ami pedig nem fér el fenn, elfér a tetőn, ami meg ott sem, azt elhúzza utánfutón.

Motorok és menettulajdonságok

Az 1,3 literes benzines alapmotor tipikus japán, megölhetetlen szerkezet, ez is, mint az első magyar Swifté. Ha kap olajat meg néha szűrőcserét, örökké elketyeg, stabil alapjárattal, mindig pöccre indulva, kiszámíthatóan egyforma, 6-6,5 literes átlagfogyasztással. Az 1,3-as a gyártás kezdetén 86 lóerős volt, 2000-től az emissziós fejlesztéseknek hála 82 lóerősre „fejlődött”. Az 1,6 literes, 97 lovas motor kicsit erősebb és kicsit sem szomjasabb, bár jóval hangosabb. A Carismából ismert 1,8-as szegénykeverékes, közvetlen befecskendezéses, 122 lóerős GDI-blokk nagyon ritka, de 7-7,5 literes fogyasztás mellett sokkal dinamikusabb haladást biztosít. Magasan ülök a skodásan laposan álló kormány előtt a Space Starban. Az 82 lóerős 1,3-as főként városban, országúton használva, csak nagyon eseti autópályázás mellett elég a kocsihoz. A pörgős, jól kihúzatható motor, a rövid váltó is támogatja a japános stílusú vezetést, az 1120 kilós kasztnival könnyen elbánnak ketten. A kocsi egyenesfutása ma is példás, az erőteljes rásegítésű, de precíz kormányt megcibálva nem dülöngél, hanem határozottan vált irányt a Mitsubishi.

Megbízhatóság és fenntartás

A benzinmotorok tartósak, megfelelő karbantartás mellett kimennek a világból. A Renault-féle dízel már kényesebb szerkezet. A kasztni nem rohadékonyabb, mint átlagos kortársaié, a futóművel, kormányművel sincs több baj, mint egy átlagos EURÓPAI kortárséval. Nagyobb baj a váltóval szokott lenni. Lassan kezdődnek a gondok és sokáig el lehet autózni az egyre pontatlanabb szerkezettel, de előbb-utóbb megérik javításra szegény. A kocsi értékvesztése óriási, részint az újkori magas ár, részint a lenézett európai gyártás és főleg a teljesen jellegtelen dizájn miatt - a kopó-fogyó alkatrészek árai többnyire barátiak. Egy jó állapotban megmaradt Space Star annak való, aki jól kihasználható, kis külső méretekkel rendelkező, kíméletes használat mellett kiszámíthatóan fenntartható jó vételt keres a fél-egymilliós, 10-15 éves sávban a használtpiacon. Ez nem olyan autó, amit keresni kell, hanem olyan, amit meg kell venni, ha szembejön keresés közben kis futásteljesítménnyel, nem körbetörve, megkímélten, hibátlanul. Úgy zöld, hogy ez a példány semmilyen modern fogyasztáscsökkentő trükköt sem vet be.

A Modern Space Star - A miniautóvá alakult név

A Mitsubishi Spacer Star felirat tehát tavaly óta domborít ismét a japán konszern modelljén, Thaiföldön gyártják, és ezen a néven kizárólag Európában forgalmazzák. Aki vezetett már Porschét, az tudja, hogy ott a motor bal kézzel indítandó, igen, épp úgy, mint a Zsiguliban, és ahogy a Mitsubishi Space Starban is. Abban a Space Starban, amely már nem egyterű, mint az 1998-2005 között Hollandiában, a NedCar üzemében gyártott, hanem miniautó a Mitsubishi thaiföldi gyárából.

L300 üzemanyag jeladó javítása

Külső és belső jellemzők

Gazdag ellátmánnyal, csakis háromhengeres motorokkal és akár fokozatmentes automata váltóval. Legmagasabb, Intense felszereltséggel érkezett szerkesztőségünkhöz a Mitsubishi Space Star, 1.2 literes, háromhengeres szívómotorral. Már az első pillanatban látszott, hogy az autó küllemén rengeteget lehet javítani a különféle külső kiegészítő elemek alkalmazásával. A tesztpéldány megjelenésén sokat dob, hogy karosszériáját gyakorlatilag teleaggatták a gyári kiegészítőkkel: első és hátsó lökhárítóvégek, króm a ködfényszórók körül, küszöbök, légterelő a csomagtérajtó tetején - minden van. Az Intense szinttel 15 colos alufelni is. A gyári optikai tuning talán elegendő is ahhoz, hogy a Space Star ne miniautónak, hanem értékesebb kisautónak tűnjön. Fokozza ezt, hogy ez a verzió intelligens kulccsal, ajtóra szerelt gombbal nyitható és zárható, hiszen mint már mondtuk írtuk, gazdagon felszerelt. Ugyanakkor a következetes spórolás is számos helyen felfedezhető rajta, illetve benne. Ilyen az is, hogy ajtónyitó gombot csak vezetőoldali ajtajára és csomagtérfedelére kapott. A jobb első ajtóra kulcslyuk, bele zár került.

Bár a kocsiszekrény hossza mindössze 3710 milliméter - ami ugyan kategóriáját tekintve egyáltalán nem marad el az átlagtól - mégis szembetűnő a tekintélyesnek érezhető, 2450 milliméteres tengelytáv. Ez nagy valószínűséggel köszönhető a kicsinek ható 15 colos kerekeknek is, hiszen az 1500 milliméteres magasság, s így az egész összhatás kissé egyterűssé teszi a Space Star-t, ugyanakkor megtartván a kisautós jelleget. Az ajtók termetesek, szélesre tárhatóak, mindezek eredményeképp a ki- és beszállás különösebb kompromisszum nélkül lebonyolítható, az üvegfelületek optimálisak, a kilátás megfelelő mindegyik irányba. Az enteriőr igényes kialakítást kapott, vegyesen gazdálkodva jó és kevésbé jó minőségű anyaghasználattal. Kéttónusú, kizárólag kemény műanyagjai ellenére egészen gusztusos a műszerfal. A kormánykerék fogása jó, ergonómiailag rendben van, a két színt felvonultató műszerfal és cockpit feldobja a hangulatot. A műszeregység jól átlátható és lényegretörő, nincs túlbonyolítva az elrendezés, minden elérhető, kitűnően kezelhető. Szembetűnően bal oldara helyezték a kulcsnélküli indítás gombját.

Komfort és praktikusság

Szintén két színnel játszanak az ülések is, formázatlanok, ennek ellenére relatíve kényelmesek. Az első sor hátlapjai kicsit keskenyek ugyan, de tartanak, az ülőfelületek elegendő nagyságúak, hozzárendelt könyöktámasz nincsen. A hátsó ülésegyüttes ugyan három főre lett tervezve, mégis inkább két közepes testalkatú felnőttnek nyújt kényelmet, korlátozott fej- és lábtérrel. Kisebb távokra, szükség esetén persze jól jöhet, hogy a csekély méretű sík padhoz három hárompontos öv és szabályozható fejtámasz jár. Jó pont, hogy az Isofix csatlakozók nem rejtettek, a megfelelő gyerekülés pillanatok alatt biztonságosan rögzíthető, abban pedig biztosak lehetünk, hogy az ott helyet foglaló csemete nem fog panaszkodni a helykínálatra. Hátul gyakorlatilag teljesen sík és méreteivel is szerény a háromszemélyes üléspad. Hasonlóan kellemes meglepetéseket okozhat a 235 literes csomagtér is, szélessége 0,99-1,115 méter közötti, hossza 0,58, üléshajtással (igaz, messze nem sík padlóval) 1,34 méter, s magassága is megvan 0,51 méter. Egészen komoly vásárlásokat el tud nyelni, ha pedig nem ragaszkodunk a kalaptartó teljes visszahajlásához, még fedélzeti bőröndöt is állíthatunk a térbe. Apropó kalaptartó, miniautónál igenis pozitívum, hogy azt madzag emeli és engedi vissza a csomagtérajtóval.

Motor és fogyasztás

Esetenként bohókás hangú, 3 hengeres, 1193 köbcentiméteres erőforrás adja a hajtáslánc origóját a tesztautó kapcsán. A hengerenként négy szelepes motor teljesítménye 80 lóerő 6000-es percenkénti fordulatszámon, maximális, 106 Newtonméteres forgatónyomatéka 4000-nél csúcsosodik. A könnyedén járó, ötfokozatú manuális kéziváltó áttételezése városi autónak megfelelően a rövidebb-hosszabb sémát követi, a gyorsító egyes, kettes rövid, a hármas közepes, míg a negyedik és ötödik kiterjesztett hatású, utolsó kettőnél már szinte semmi erőtartalék nem mozgósítható, így sűrűn kell visszaváltani alacsonyabb sebességfokozatokba. Ha nem is vészes, de azért jellegzetes alapjárati rezonanciával. Stop-start pedig itt nincs, csak a bázisverzióhoz. Így aztán még a nagyobbik, 1,2 literes motorral is örök jellemző az álló helyzetben is zizegő utastér. Nem csak a rezonancia, a motorhang is jellegzetes háromhengeres, mókás, wartburgos, repedtfazekas. A 100 km/órára gyorsulás 11,7 másodperces szintideje nem rossz, ahogyan a 180 km/órás végsebesség is. Lényegesebb, hogy a 130 km/órás utazótempó 4000 1/perc fordulatot alulról súrolva még stabilan, igaz, jelentős szél-, motor- és futóműzajjal futható. A Space Star bizony városban és országúton is zajosabb az átlagosnál, hangja igazán autópályán nő zavaróvá.

Fogyasztás tekintetében rendkívül jó eredmények születtek - itt elöljáróban megjegyzendő, hogy mindez a kis súlynak (820 kilogramm száraz tömeg) köszönhető többnyire:

A Space Star valóban takarékos: szinte kizárólag városban vallatva nálunk 5,9 literes étvágyat produkált - ez sokak számára kellő érv lehet a vásárláshoz. A Space Star legtakarékosabb verziója az 1,0 literes, 71 lóerős, stop-start rendszerrel szerelt kivitel, melynek vegyes fogyasztási értéke 4,0 liter/100 km. Hogy ez az érték még hegyen-völgyön keresztül autózva is tartható, illetve akár alul is múlható, azt a hypermiler, azaz „mérföldfaló” Felix Egolf segítségével bizonyította be a Mitsubishi. A Space Star takarékos alapváltozatával 10 000 méternyi szintkülönbséget is leküzdve 1111,1 kilométert tudott megtenni egyetlen tanknyi üzemanyaggal. Összesen 37,65 liternyi benzin volt a hivatalosan 35 literes üzemanyagtartályban, így a 20 óra alatt, azaz 55 km/órás átlagsebességgel teljesített táv 3,38 l/100 km-es fogyasztást adott.

Vezethetőség és árazás

Elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros felfüggesztéseket találunk az autóban, a kissé magas kasznit egyenes haladásnál, kisebb, ám hirtelen kormányzásoknál stabilan tartja, ám erőteljesebben bevett kanyaroknál jelentős dőlések tapasztalhatók, érezhető alulkormányozottsággal. Az úthibák kisimítása viszont meglepően jó, négy személlyel, rázósabb, kisebb kátyúkkal megtűzdelt útvonalakon is pár kilométer megtétele is kényelmesen zajlott. Városba való, hát használjuk is ki ott minden jó tulajdonságát - szólhatna a reklámszlogen, ha nyersen kellene megfogalmazni a Mitsubishi Space Star főbb ismérveit. S valóban: méreteiből, menettulajdonságaiból adódóan igazi urbánus, két személyre tervezve, bár a szélesre tárható és nagyméretű oldalajtóknak köszönhetően rövidebb távokra ajánlható négyes társaságoknak is. A Mitsubishi Space Star kizárólag 3 hengeres motorokkal kerül forgalmazásba, 1, illetve 1.2 literes változatokban. A hajtásláncok kétfajta váltóval rendelhetők, 5 sebességes manuálissal, illetve fokozatmentes CVT-vel. Tesztelt modellünk 1.2 literes, 80 lóerős, 5 sebességes manuális váltóval, Intense felszereltséggel 3 490 000 forint bruttó listaáron kelleti magát. A legolcsóbb alternatívát az Inform AS&G csomagos, 1 literes, 71 lóerős motorral, 5 sebességes manuális váltóval szerelt verzió jelenti, 2 990 000 forintos bruttó listaáron. Aki vezetési élményt keres, az itt nem sokat talál, a kormánykerék rásegítése jelentős, visszajelzése csenevész, az elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros futómű kemény, a kanyardőlés pedig átlag feletti, a váltó kapcsolhatósága viszont az alatti. A Mitsubishi mellett szól 3 év/100 000 kilométeres alap, illetve 5 év/200 000 kilométeres kiterjesztett (márkaszervizes karbantartás esetén élő) garanciája is, így mégiscsak lehet néhány vevő, akinek a legkisebb Mitsubishi bejöhet. Az viszont biztos, hogy ők nem azért fogják választani, mert Porsche módra bal kézzel indítható.

tags: #mitsubishi #space #wagon #teszt

• Fiat 1.9 JTD olajválasztási útmutató
• Teljes útmutató a Civic 4gen féktömlőkhöz és hátsó szárnyakhoz
• pixelhibás Peugeot 206 kijelző cseréje
• Ajtótömítő gumik Suzuki modellekhez
• Swift vízpumba karbantartás fontossága