Mitsubishi Eclipse Cross: Teszt és Vélemények
A Mitsubishi manapság ritkán kerül a figyelem középpontjába, sokan azt gondolhatják, hogy már nem is gyártanak személyautókat. Bár az izgalom hiányzik a palettáról, a családi SUV-ok piacán egy érdekes típussal rukkoltak elő, amely formájával és technikájával új korszakot nyit a márkánál.
Sokan aggódva követték, ahogy az egykor meghatározó Mitsubishi sorban fordított hátat az Európában is annyira vágyott típusainak, és egyre lejjebb került az autópiaci ranglétrán, ami ahhoz vezetett, hogy a jelentős ipari konszernhez tartozó márka felhagy a saját konstrukciók fejlesztésével, és Nissan műszaki alapokra épülő modelleket kínál majd. Utolsó világsikerük az Outlander plug-in hibrid változata volt, érthető, hogy a 2021 tavaszán bemutatott, frissített Eclipse Cross - egyetlen opcióként - megkapta az itthon zöld rendszámot érő technológiát.
A Mitsubishi Motors az elmúlt két évtizedben zsugorodott, mivel sem profitból, sem külső befektetésből nem tudták finanszírozni a fejlesztéseket. 2000 után rendszeresek voltak a kivezetett típusokról és bezárt gyárakról szóló hírek. Úgy tűnik, ez a lecsúszás néhány éve véget ért. 2016 októberében a Nissan bejelentette, hogy 34%-os, vezető részvénycsomagot vásárolt a Mitsubishi Motorsban. Ezzel újabb márka csatlakozott a Renault-Nissan szövetséghez, és a most már csak hatodik legnagyobb japán autógyártó ismét munkához láthatott. Ennek egyik legelső eredménye a 2017-es Eclipse Cross volt, melynek nevén kívül semmi köze sincs a 90-es évek népszerű sportkupéjához, cserébe vadonatúj, saját fejlesztésű motor került az orrába.
2022 Mitsubishi Eclipse Cross (2.4 MIVEC PHEV 188HP)/POV test drive, csak vezetés!
Egy Régi Típusnév Újratöltve
A Mitsubishi Eclipse Cross formaterve harsány és látványos, gyári tartozékokkal kiegészítve sportos stílusú, ellenfeleihez mérve naprakész, illik a jelenlegi japán választékba. Tsunehiro Kunimoto eredeti dizájnját a frissítés során csak annyival tették egyszerűbbé, hogy hátul a kettéosztott ablak és a csíkszerű lámpák helyett a hagyományos elrendezést, illetve az üveg vonalát követő világítótesteket választották. Ezzel harmonikusabbá vált az összkép, sőt, az eredeti Eclipse-re utaló kupés tetővonal is jobban érvényesül.
Kompakt crossover méretben ritka az ennyire sportosan döntött C-oszlop. Újkori japán módi szerint hagyományos automataváltó helyett CVT választható a benzinmotorhoz.
Mitsubishi projektor hangjavítási útmutató
Hogy miért pont az Eclipse nevet kellett felmelegíteni ehhez a modellhez, nem teljesen érthető, hiszen még csak nem is abban a már bezárt amerikai gyárban készül, ami a sportkupé-család otthona volt, hanem Japánban. Engedjük el, így hívják és kész. Az újdonság az Outlander orrát kapta kis módosítással, viszont arra a GS nevű, kompakt padlólemezre húzták fel, amire az ASX is készül, tehát szépen besimul a kínálatba.
A forma ugyanis okkal ilyen, a belecsomagolt tér kifejezetten nagy. Rég fordult elő, hogy ennyire könnyen elfértem például a műszerfal fotózásakor, a beszállás pedig a küszöböt is fedő ajtókon át mindenhová könnyű.
A tesztautó színe gyönyörű bronz metál, nagyot dob a kiállásán, ráadásul nem is kérnek sokat a metálfényért. Kivéve a „Red Diamond" gyémánt vörös árnyalatot, mert az drágább a többinél.
Kompakt Crossover, Kupés Beütéssel
A formavilága az orrától eltekintve teljesen egyedi, és ez igazából nem válik előnyére. A nózi még csak-csak, bár az én ízlésemnek túl sok a króm, viszont a fara, a megkettőzött hátsó szélvédővel, hát, nem lett szerencsés. A Pontiak Aztek próbált legutóbb ilyen megoldással lejtős (kupésnak szánt) hátat magas csomagtérrel egyesíteni. Az a Pontiak viccesen csúnya lett, itt nem ilyen rossz a helyzet, de az Eclipse Crossnak is ez a leggyengébb pontja.
Nem csak kívülről furcsa a hátsó ajtó üvegezése, a tükörben látható kép is megszokást igényel. A felső rész ablakmosót -törlőt is kap, az alsó csak fűtőszálakat.
Értelmezze a Mitsubishi műszerfalának motorolaj szintjelzőit
Első ránézésre nem igazán értettem, miért lett ilyen magas, bumfordi alakja, de aztán a tesztidőszak végére rájöttem.
A raktér egyszerűen pakolható, a hátsó ülés ráadásul nemcsak ledönthető, de csúsztatható előre-hátra, hogy a hátul ülőket megtartva is bővíthessük a csomagteret, ráadásul a háttámlája is állítható néhány fokozatban, osztva persze. Sőt, a kalaptartónak is van helye a csomagtér padlójában, ha útban lenne. Nem várt variációs lehetőségek ezek egy közepes crossovertől, így a teret sokkal jobban ki lehet használni, mint sok ellenfélnél, már majdnem egyterűben érezhetjük magunkat.
Legtöbbször valószínűleg hátra tolt paddal használják majd a gazdik, ilyenkor 341 liter raktérrel gazdálkodhatunk, ami nem kiugró, de hétköznap elég.
Egyszerű, De Jól Használható
A hátsó pad nemcsak állítható, hanem tágas is: elférnek rajta hárman, ha úgy alakul, és itt még az sem gond, ha az elöl ülők magasak, mert a padot teljesen hátracsúsztatva tényleg nagy lábteret kapunk. Elöl is tágas persze az utastér, az egyszerű ülés viszonylag könnyen kényelmesre beállítható, de a minőségbe azért bele lehet kötni itt-ott.
Jó a helykínálat és a variálhatóság, de az ajtókivágás miatt a magasabbaknak vigyázniuk kell a fejre a beszállásnál.
L300 üzemanyag jeladó javítása
Semmi súlyos, csak néhány tökéleten illesztés, kicsit olcsó hatású kapcsolók, illetve a talán túl hátra szerelt könyöklő jelzi, hogy ez a kocsi barátságos árcédulát kap, nem prémiumot. A működésében viszont nem lehet kifogás, a japán hagyományok szerint a „semmi különös" cockpit valahogy mégis jól használható. A tesztre kapott Elegance az öt felszereltségi lépcsőből a középső, és ez nemcsak az üléskárpitot érinti, hanem a kialakítását is.
Klasszikus japán belső, mert a design nem mutat semmi újat, mégis alapvetően logikus, könnyen használható és ergonomikus az egész - kivéve az érintőpadot.
Ebben például manuális a kézifék, amivel nincs semmi baj: jó helyre került, kellemes fogású a kar, ezt a témát azért az elmúlt évszázadban már tökéletesre gyúrta az autóipar.
Csakhogy a fedélzeti infotainment rendszer tapipadja a kapcsolós rögzítőfékkel szerelt kocsikban máshová, kicsit előrébb kerül, így azokban valószínűleg nem esik meg, hogy a pohártartóba nyúlva véletlenül megnyomjuk az egyik gombot.
A japánokhoz méltó az ergonómia, a rekuperáció mértékét fülekkel szabályozhatjuk.
A kissé rövid ülőlaptól eltekintve kényelmesek az első ülések. 180 cm-es testmagasság felett már passzentos a hátsó fejtér.
Ahogy a hasonló riválisok esetében, úgy az Eclipse Crossnál is egyszerre áldás és átok a divatos kialakítás, ugyanis a magas hátsó ülés miatt beülés közben az utasok beüthetik a fejüket a tetőbe. Bár a fejtér sem bőséges, bent már sokkal több hely áll rendelkezésre, mint a sziluettje sejteti, ugyanakkor a lecsapott ablak alatt a csomagtartó kisebb, mint a külméretek alapján várható lenne.
A kalaptartóig 328, a tetőig pakolva 471 literrel gazdálkodhatunk, a padló alatt rekeszeket alakítottak ki, melyek a kötelező tartozékok mellett a töltőkábeleket is elnyelik. Magas pereme mellett az ajtó nyitása is megtornáztatja a családtagokat, a kilincs a rendszámtábla felett van, emiatt kissé kényelmetlen a nehéz fedél felemelése.
Ami a belsőt illeti, jellegében passzol a külsőhöz, lendületes formákból és változatos elemekből áll. Az összeszerelés és az anyagminőség japános, de a lakkfekete betétek már most karcosak. A megújulás során elsősorban a központi kijelző változott, természetesen a hibrid hajtáshoz tartozó elektronikus irányváltó kapcsoló is újdonság.
Az ízléses „váltókar” előnyös megoldás, gyorsan és finoman működtethető, meglepő módon jobbra kell billenteni a kívánt állások (D, N vagy R) kiválasztásához. Ennek oka, hogy a jobbkormányos eredetiből változtatás nélkül emelték át a panelt, cserében a kar közelebb került a vezetőhöz, a ritkábban használt Drive Mode, vagyis üzemmódkapcsoló és az elektromos kézifék gombja pedig távolabb.
Ehhez a rendszerhez tartozik az egyedi stílusú, analóg műszeregység, melyről a sebességen kívül a haladás módját (vegyes vagy elektromos üzem, energia-visszatöltés) is leolvashatjuk.
Nem dőlnek síkba az ülések, viszont elég nagyméretűre bővíthető a csomagtartó.
Miközben semmi lényeges hátrány nem éri a vezetőt, az Eclipse Crossban ülve egy jó pár éves lemaradásban lévő konstrukcióban érzi magát, ami a központi menün és a belső tér egyes megoldásain kívül az eredetileg 2012-es hajtásláncon is észrevehető.
A gyári mérés szerint 45-55 kilométeres tisztán elektromos hatótávra képes, ami önmagában sem sok, a tesztprogram során azonban alig 35 kilométerre volt elég a 230 voltos hálózatot használó, nagyjából 6 órányi külső töltés.
A 2,4 literes, 98 lóerős szívómotor és az első tengelyt hajtó 82, valamint a hátsóra épített 95 lóerős villanymotor viszont kitesz magáért! Mindegy, hogy csak árammal megy vagy villannyal támogatja a benzinmotort, az 1910 kg-os SUV kifejezetten dinamikusan, nagy rugalmassággal vezethető, nem számít, hogy lámpától indulunk vagy autópályán előzünk.
A 188 lóerős rendszerteljesítmény több mint elegendő az autó számára, a komplex rendszer kifinomultan, többnyire csendesen működik, hatékonyan fűt, és a fedélzeti számítógépre rácáfolva 9,5 liter helyett akkor is 7,2-t fogyaszt 100 kilométeren, ha messzire utazunk vele.
Persze a vételár sem lényegtelen szempont.
Fentről a megszokott helyre került a hátsó ablaktörlő.
Az Outlanderben már bevált, igaz, nem a legújabb plug-in hibrid hajtással jó irányba indult el a Mitsubishi az Eclipse Cross frissítése során.
Mélyre kell ásnom érte, de még az én 29 évemmel is van az emlékeimben olyan időszak, amikor a Mitsubishi menő volt. Amikor a Lancer végigvert mindent a raliban, a tuningos srácok Eclipse-re csorgatták a nyálat, és a GTO jó volt a fali poszterre. 2018. 08. 01. Anno két Mitsunk is volt. Szerencsére pont amikor ezzel lehetett menőzni a suliban, és még az is mindegy volt, hogy az egyik Pajero, a másik Carisma.
Húsz év sok idő, ma már egy márkának nemhogy általános elismertséget, ismertséget sem jelentenek a ralis sikerek, a tuningautó meg ciki lett. Még jó, hogy már egyik műfajban sem aktívak, GTO-féle sportautója meg rég nincs a japánoknak.
Azzal a SUV-központúsággal, amit a Mitsubishi mostanában csinál, csak azt teszi, amit az élőlények is az evolúcióval évmilliárdok óta: alkalmazkodik, hogy túléljen.
Eclipse Cross - már végigátkozta a szakma a névválasztásért, pedig ha nagy kétségbeesést mutat is a szép időszakból reciklált név, egy kevés párhuzamot azért rá lehet erőltetni. Kompakt crossovereknél például nem szokás az ennyire kupés tetőív, a Mitsubishi meg úgy belejtette, mintha tényleg hű akarna lenni a bejáratott névhez. Igaz, legalább volt is miből.
A Nissan ugyan két éve vásárolt egy nagy adag tulajdonrészt a Mitsubisihiben, de nem holnap lesz kézzel fogható hatása a márka autóin. Nem mintha a Nissannál amúgy annyira jól menne mostanában a formatervezés, de a nagy európai jelenlétű ázsiai márkák azért valahogy mind megoldják, hogy ne lógjanak ki itt az utcaképből. Mást ne mondjunk, a koreaiak a sztár európai formatervezők igazolásában hisznek, de nagy általánosságban a japán márkák is legalább részfeladatokat lepasszolnak itteni dizájnstúdióknak.
Hátulról lehetne akár ráncfelvarrt Pontiac Aztek, amire ráengedték a Lexus formatervező gyakornokait. Oldalról sem érzem a harmóniát, szemből viszont lett karaktere a magas orral, a sok krómmal.
Mondanám, sok az egész, túl lett tolva dizájn, de akkor mit mondjuk a Toyota CH-R-re, ami ugyanekkora, mégis több éljáték van rajta, és valahogy mégis kerek az egész?
Tengelytávban ugyanott vagyunk, mint az Outlandernél, ennek ellenére a másik eclipse-es párhuzam furcsamód a sportautósan klausztrofób beltér. Legalábbis elöl.
Az egész gyökere onnan jöhet, ahonnan a zavartság a kiállásában. 181 centi széles az egész, azaz úgy keskenyebb három centivel a Kadjarnál, hogy közben nyolc centivel magasabb. Sok mindent megmagyaráz.
Azt mindenképp, hogy a fejtér elöl még napfénytetővel is szinte nagy SUV-s, és részben azt is, miért olyan szűkös ugyanott. Mintha csak a masszív idomokra gerjedő platós ügyfeleiknek akarnának imponálni a műanyag kerettel, amivel az eleve széles váltókonzolt rakták körbe. Más magyarázat nem nagyon van, miért pont az eleve nem túl szellős térdtérből kellett kihasítani a hasznos köbcentiket.
Ugyanez a szélen: nem olyankor kell masszív, befelé terpeszkedő ajtóbehúzó/kapaszkodó, amikor ennyire be kéne osztani a helyet, de a bántóbb, hogy két napi szinten használt funkciót sikerült a legbénábban elrendezni. Az ablakemelőre sincs bocsánat: pont úgy rakták mögé azt a vastag kapaszkodót, hogy véletlenül se lehessen felfekvő csuklóval húzogatni a gombokat, be kell nyúlni értük és estlenül beléjük kapaszkodni.
Kár az ilyen bénázásokért, mert amúgy ha fáradt is a dizájn, nem lenne kellemetlen ülni a kormány mögött még ezzel a kályhaezüst-zongoralakk kettőssel sem. Az ilyen finom kormánygombokat elleshetnék páran a kategóriában, üveglapra vetítős head-up display is van, és hétcolos kijelző egyszerű menüvel.
Szóval hiába a kupés hát, hátul még pont maradt elég fejtér, a sok lábteret meg köszönjük meg a kategóriában nagynak mondható tengelytávnak, ami remélhetőleg marad egy távoli generációváltásnál, amikor majd nyugdíjazzák az öreg GS-platformot.
A rövid túlnyúlás, a kupéság a mélyen benyúló keréktakarók egyenes következménye viszont, hogy csomagtérből elég gyéren áll.
A tesztautó benzines, 1,5 literes turbós négyhengeres. A kínálatban csak ez van ugye, meg a 2,2-es dízel. A kéziváltós állítólag jól húzatható, de ez itt CVT-s, ami összkerékkel elvileg fél másodpercet ad az elsőkerekes kézinek 0-100-ig. Hát... kicsit tompának tűnik vele a 163 lóerő, főleg indulásnál, de másfél tonnájához meg a nagy homlokfelületéhez képest nem vészes, csak akkor milyen lehet a jól húzós kézivel?
Ezzel a nagy kormánykerékkel, és a pontos és közvetlen kormányművel vannak élethelyzetek, amikor nyomnád neki, főleg, hogy sikerült nem bántóra csinálni a CVT hangját, de a dinamikus vezetés nem az Eclipse Cross-nak való, az első öt percben végleg lemond róla az ember.
Ez a magas tetőpont és a keskeny nyomtáv sem hozza meg a kedvet a nagy veretésekhez, bár annyit tettek az ügyért, hogy feszesebbre húzták a futóművet, ne billegjen a bódé. Sajnos annyira, hogy a szétfoltozott kertvárosi utakon már nem esik jól.
tags: #mitsubishi #eclipse #cross #cvt #teszt #vélemények