Mercedes-Benz W211: Időtálló Elegancia és Használtautó Teszt
Van azonban egy típus, amit eddig talán túl újnak gondoltunk, de tökéletes példát mutat arra, milyen, amikor egy Merci szépen öregszik. Újként konzervatív volt, de nem fog rajta az idő. A W211-es E-osztály nem csak a valaha volt egyik legjobb Mercedes, de a jövőben garantáltan klasszikusként fogunk tekinteni rá.
Fejlesztés és Bevezetés
A két milliárd eurós költségvetésű, 48 hónapig tartó fejlesztés után 2001. nyarán kezdetét vehette a végső tesztelési fázis, amelynek sikerességét követően 2002-ben bemutatkozott a pápaszemes E-osztály utódja, a W211.
Ez a modell úgy lett egyszerre elegánsabb és modernebb elődjénél, hogy alapjaiban keveset változott. Konzervatív, mégsem ósdi hatása egészen a 2008-as modellváltásig stabil vevőbázist adott a márkának, körülbelül 1,5 millió darab kelt el belőle, és még 2009-ben, a széria végén is jelentősen túlteljesítette a BMW és az Audi eladásait ebben a kategóriában.
A típust végül 2009-ben nyugdíjazták, a helyét pedig a 212-es széria vette át.
Motor- és Váltókínálat
Motorokat illetően rendkívül széles volt a paletta, amely igen szép számban kínálta a különböző dízel és benzines konfigurációkat. A sornégyesektől a sor ötös és V6-os konfigurációkon át egészen a V8-asokig terjed a felhozatal. Az alapmodellt képviselő 200-as dízel inkább a taxik esetében ideális választás.
Mercedes 200D differenciálmű hibaelhárítás
Dízelmotorok: Megbízhatóság és Kockázatok
Megkerestem Magyar Tomit - aki nem csak az ország egyik legismertebb dízel driftautóját, a Terrorbenzt építette meg, de a mindennapokban mindenféle Mercedes javításával és karbantartásával foglalkozik -, hogy szóljon néhány szót a W211 motor- és váltókínálatáról, valamint a típus általános problémáiról.
A korai, soros dízelmotorok szinte elnyűhetetlenek. A négyhengeres OM646, az öthengeres OM647 és a sorhatos OM648 az egyik utolsó, igazán jó motorcsalád, közös alapokra épülnek, utóbbi pedig egyenesen a legendás OM606 motor szellemi utódjának nevezhető. Ha valaki biztosra akar menni, a turbó és a porlasztók állapotát időben felméreti, ellenőrizteti az EGR-t és természetesen rendszeresen megadja a karbantartást is a motornak, a korabeli dízelekhez képest viszont jóval kevésbé nyűgös konstrukció. Egyedül a szívósor műanyag pillangószelepének állítómotorja szokott még benne tönkremenni, de ez sem jelent nagy kiadást a tulajdonosnak. Olajfolyás ritkán jellemző rájuk, ha komolyabb problémák merülnek fel, érdemes lehet gyanakodni, hogy rengeteg kilométer lehet a motorban, és itt a rengeteget tényleg sokszázezres nagyságrendben kell érteni.
Viszonylag jó motor még az OM642 kódú, 3000 köbcentis V6 dízel a későbbi szériából, bár itt jóval több a problémaforrás, a szelepfedeleknél és a vákuumpumpánál gyakorta folyik az olaj, és sokkal jellemzőbb rá a turbóhiba is, ami sokszor annak köszönhető, hogy a leömlő fél perselye fellazul, és ezen keresztül spén kerül a feltöltőhöz, ami gyorsan tönkreteszi. Érzékenyebbek a befecskendezők is, gyakrabban kell rájuk költeni, és az olajhűtő hőcserélő is rendszeresen tönkremegy.
Dízelekből a pokol kapuja a 4000 köbcentis V8-as dízel, amit sok szerelő még az utcában sem akar meglátni, mert minden megoldott probléma után kettő másik következik. Dupla EGR-rendszere gyakran meghibásodik és rengeteg pénz megjavítani, egy turbócseréhez is ki kell venni a motort a karosszériából, a hőterheléstől tönkremenő vezetékelés, meghibásodó vizes intercoolere van, a szervizalkatrészek pedig olyan árúak hozzá, hogy gyorsan el is lehessen költeni az autó értékét egy közepes javításra.
Jellemző Problémák és Karbantartási Tippek
A W211 legfontosabb technikai újdonsága a fékpedál és a hidraulikus egység között kizárólag elektronikus összeköttetésben lévő fékrendszer (SBC) volt, ám ez nem sült el túl jól, hiszen egyszerre volt drága és problémás, így a 2006-os facelift után kivezették a hagyományos motorizáltságú (nem-AMG) verziókból. Tomi a W211-ről alapvetően jó véleménnyel van, a facelift előtti, elektrohidraulikus SBC-rendszer javítását 200 ezer forint körüli összegnek saccolja, és megvan rá a bevett, jól működő technológia.
Mercedes E55 AMG (W211) teszt: 20 év után is POKOLIAN erős
A kombi, azaz T változatok szintszabályzós hátsó futóműve és az AirMatic felszereltségű autók légrugói komoly javítási költséget jelenthetnek. Ezen kívül előfordul beázás a csomagtérben, és bár a rozsda az elődnél kevésbé jellemző, itt is előfordul, a tapasztalt szerelő látott olyan példányt, aminek az első nyúlványa a toronyig felrohadt.
Rozsdásodással kapcsolatban a W211 sokkal jobb választás, mint a legendás előd, a W210, hiszen ellenben az előddel, teljes cinkfürdős védelmet kapott gyártáskor. A 16-23 eltelt év persze nem múlt el nyomtalanul, és a korábbi sérüléseknél is gyorsan felütheti a fejét a rozsda, illetve a nyúlványok, tornyok, doblemezek és küszöbök környékén magától is el tud kezdődni a barnulás, ezek jellemzően nehezen észrevehető pontok, a küszöb esetén a műanyag takaróburkolat sem segít az azonosításon.
Apró, de zavaró hiba lehet az óracsoport, aminek a háttérvilágítása, de sokszor a műszerei is meghibásodnak. Külső terén a mattuló fényszórók és a díszlécekről lepattogó krómozás zavarhatja meg az összképet, előbbit mindenképp érdemes javíttatni - eleinte polírozás és lakkozás vagy fólia, később foncsorfelújítás segít.
Használtautó Teszt: A Meglepő E220 CDI
Olvasói felajánlásból jutott el hozzám kipróbálásra egy facelift utáni, 2006-os évjáratú E220 CDI, ami a Classic-Elegance-Avantgarde felszereltségi trió középső, Elegance változata, viszont ezen kívül nem kiemelten jól extrázott példány, szövet ülésekkel, kézi váltóval és halogén fényszórókkal.
Egy korrekt állapotú W211 olyan, mint a nyugalom szigete. Zajszigetelése mai autókhoz képest is meglepően magas szintű, 130 környéki tempónál is halk beszélgetésre alkalmas, de városban, alapjáraton sem zavaró a négyhengeres dízel hangja. Kifinomult és pihentető vele utazni, nem véletlenül szerették ezeket taxinak használni: sokkal minőségibb munkakörnyezet bármilyen átlagautóhoz képest.
Chiptuning a Mercedes E 270 CDI-hez
A beltér általános pusztulása abszolút nem jellemző még a nagyon sokat futott példányokra sem, a gombok felülete itt-ott lekopik, finom elhasználódás megjelenik az üléstámla szélén, de összességében nagyon tartós az egész, éppen emiatt villanjon fel benned a piros lámpa a megtett kilométerek hitelességével kapcsolatban, ha egy elhasznált beltérrel találkozol, de az óra 2-300 ezret mutat.
Biztosan finomabbak a hathengeresek, a semmilyenségén túl egyáltalán nem zavart a 220 CDI kevés hengere, bár én dízelhangra és vibrációra eggyel kevésbé vagyok érzékeny, mint kollégáim nagy része. Többezer kilométeres átlagfogyasztása ennek az autónak 6,5 liter körül alakul, óvatos közlekedéssel ez lehet akár egy literrel kevesebb is, városban, rövid távokon persze simán meg lehet vele etetni a 9-10 litert is.
Városban kicsit furcsának tűnik a kézi váltó egy ennyire modern E-osztályban, viszont maga a hatfokozatú szerkezet működése határozott és pontos, az autó fenntartási költségeit pedig valamelyest csökkentheti, bár a 2000 körül ébredő 400 Nm nyomaték előbb-utóbb tönkreteheti a kettőstömegű lendkereket, ami nem olcsó javítással jár. Ebben a konkrét példányban az ülésfűtést nem sikerült működésre bírnunk, a rádió nem volt tökéletes feszességgel a helyén és a kormányműnek is volt egy enyhe kopogása, de aki huszonéves autóval tervez járni, az ilyen és hasonló problémákra folyamatosan számíthat. Mercedes alkatrészárakkal és komplexitással számolva nem is mindig olcsó a javítás, de ezek apróságok, egy átfogó műszaki egészségesség érződött rajta, és ez utóbbi a legfontosabb, mert ezt pótolni szinte lehetetlen, ha a megvásárolni kívánt példánynak már lóg keze-lába.
Noha a géptető, az első sárvédők és jellemzően a csomagtérajtó is alumíniumból készült, a W211 a kortársaihoz képest nehéz autónak számít, 1600 kiló körül indul, erősebb motorral inkább 1700-1800 kiló, míg a T, azaz kombi karosszériaváltozat további 50-100, a 4Matic összkerékhajtás pedig 70-100 kiló extra tömeget jelent, így könnyedén két tonna közelébe kerülhet az E-osztály saját tömege.
Használtautó Piac és Vételi Tanácsok
2025-ben még nem tartunk ott, hogy a W211 megbecsült youngtimer legyen, helyette egy nagyon jó ár/érték arányú, komfortos utazóautó, ami talán most éli legnehezebb napjait: sokan fillérekért akarják megvenni és szinte ingyen fenntartani. Épp csak annyira hajlandók költeni rá, hogy menjen, a csillag mögött pedig nem az igényes, komplex technikát értékelik, hanem a megmaradt, morzsányi reprezentációs erőt keresik. A W211 abból a szempontból nagy csapda, hogy már végletekig elhasznált állapotban van akkor, amikor elkezd rajta érződni, hogy rossz.
Bőven van eladó a hazai piacon, Németországban pedig órákon át lehet lapozgatni a kínálatot, még színre és felszereltségre szűrve is százas nagyságrendben lehet közülük válogatni. Az elfogadható példányok árai nagyjából két és hárommillió forint közt alakulnak, de egy szomorúbb példányt simán meg lehet venni egymillió forint környékén is, a drágábbak pedig vagy nagyon kiemelkedő állapotúak, vagy valamelyik AMG csúcsváltozatot képviselik. Hogy a 211-es jó autó-e, az nem kérdés. Én még azt is meg merem kockáztatni, hogy nevezhetjük akár a 21. század legkiemelkedőbb limuzinjának is. Mivel a W211-es egy márkától történetileg fontos és alapvetően jól sikerült autó, előbb-utóbb garantáltan klasszikus lesz és a jelenleg erőteljesen szaturált, javarészt sokat futott, elhanyagolt példányokat felvonultató használtpiac tisztulásával tovább fog nőni a jó állapotban megőrzött darabok értéke.
Ha valaki ilyen autót vesz, mindenképpen ESP-s modellt válasszon.
Egy W211 Hosszú Távú Fenntartási Költségei - Példa a Gyakorlatból
Az alábbi táblázat egy tulajdonos részletes karbantartási és javítási naplóját mutatja be, rávilágítva a W211-es fenntartásának valós költségeire és tapasztalataira, ellentétben az "olcsó az alkatrész, nem is nagyon kell venni" általános hiedelemmel.
| Dátum | Kilométeróra állás | Leírás | Költség (Ft) |
|---|---|---|---|
| 2006. július | Hátsó lengőkar "geleng" csere | 17 000 | |
| 2006. szeptember | 132 000 | Fékbetétek + tárcsák cseréje | 42 000 |
| 2006. november | 137 000 | Fagyálló csere, hosszbordásszíj csere | néhány ezer |
| 2007. január | Fékcső csere (műszakin) | 10 000 | |
| 2008. március | 161 000 | Váltóolaj + szűrők, diffi olaj csere, kis irányítókar (első stabilizátoron) csere | 40 000 |
| 2009. február | 192 000 | Vízpumpa csere (gyári volt) | 35 000 (alkatrész+munkadíj) |
| 2009. október | 214 000 | Váltó- és motortartóbakok csere, "kutyacsont" csere | 24 500 (alkatrész+munkadíj) |
| 2010. november | 237 000 | Vezérműlánc, feszítő patron, csövek, olajhűtő tömítés csere, sárvédők fényezése | ~100 000 (alkatrész+munkadíj) |
| Egyéb felmerülő problémák a fentieken kívül: | |||
| Bal első lengéscsillapító szilentje kikopva (lengéscsillapító csere szükséges) | 27 600 (Sachs, 2 db) | ||
| Mindkét hátsó elektromos ablak hibás (ablakemelő szerkezet) | |||
| Klíma gáz elszökik (ok ismeretlen, tömítettség látszólag rendben) | |||