Kia Rio 1.2 Fogyasztás Teszt: Egy Valódi Városi Kisautó?

A Kia Rio az autózás olasz kávéfőzőgépe. Igazából napi használati eszköz, tökéletesen teszi a dolgát, az ember sokszor el is felejti, hogy van neki egy ilyen a pulton. Elkészíti rajta a kávét, nyugtázza, milyen finom, aztán megy a dolgára. De épp van benne annyi sziporka, hogy szeretni lehessen - ellentétben a sárunalmas hűtőszekrénnyel és a mosogatógéppel.

Mindent tud, amit egy átlagautónak tudnia kell, de nincs benne szinte semmi olyan, amitől az ára a legcsekélyebb mértékben riasztóvá válna. Hiányzik belőle a tolatóradar, a navi, a sávelhagyás-figyelő, az önfelgyulladós fényszóró, az esőre kalimpálni kezdő ablaktörlő, a hátsóülés-tologatás felemelő lehetősége, de még a motoros hátsó ablak is.

Könnyűfém felni nincs - de van helyette könnyű fémfelni, dísztárcsával, nesze. Ennek megfelelően a kisebbik, 85 lóerős benzinmotorral, EX Limited kivitelben a Rio nem is kerül ötmillióba, csupán 3,6-ba. Sőt, akciósan most csak 3,35-öt kérnek érte, és - elnézve a magyar autópiac helyzetét - ez az engedmény tartós lesz. Ezzel alatta mérik a Yarisnak, a Corsának, de azért nem sokkal.

Mert a Kia először megtanult megbízható autókat készíteni. Aztán rájött, ha konkurálni akar a minőségi lécet feltevő európaiakkal, érdemes némi alázatot is mutatnia - létrehozta hát a Koreán kívüli fejlesztőközpontjait, nemzetközi tesztelő-, tervezőgárdával. Innentől lett jó futómű, váltó, fék is ezekben a kocsikban. Azóta a Kiák karakteresek, modernek, harmonikusak - megkockáztatom, hogy a formájuk letisztultabb, emlékezetesebb, mint a cégen belül feljebb pozicionált Hyundai-oké. Mindehhez jön a hétéves garancia, no meg a tömegek szeretete, és kész a nyerő lapcsomag.

Videoteszt: Kia Rio 1.25 MPI LX

A Népítélet Szerint

Utóbbi kapcsán kicsit elemezgettem a Népítélet eredményeit, és rendkívül érdekes konklúzióra jutottam. Évek óta csak járatjuk a szánkat, hogy a koreai autók ilyen jók, olyan jók, amihez némi alapunk azért van. Részben a megbízhatósági statisztikák, részben az ismerős szerelők véleménye, részben pedig az olyan vásárlóelégedettségi felmérések, mint például a nemzetközi J. D. Power, vagy akár a saját, lassan a 49 ezredik bejegyzéséhez közeledő Népítéletünk adja a támpontot.

Útmutató a konvektor fogyasztás kalkulátor használatához

Mintegy unaloműzőként felütöttem hát a Népítéletet a Rio konkurenseinél, és megnéztem, melyiket, mennyire szeretik a gazdik. A Ford Fiesta például pont a középmezőnyben helyezkedik el, 7,43 pontjával 54. a 104 autótípust számláló listán. A Corsa? 7,80-nal a 18. legkedveltebb az összesen 57-féle Opel közül. Hasonlóan nagyon középszerű a Yaris 8,1-es pontszáma a 93 tagot számláló, erős Toyota-mezőnyben - ezzel ő csak az 58.

A Citroen C3-at (7,18, 29/43), a mostani Swiftet (7,44 és 22/34), a nemrég leköszönt Micrát (7,58 és 47/78), a Chevy Kalost (7,82 7/12) nem szeretik túlságosan a népek a számok szerint. A másik irányban, a kedveltségi lista tetején lakik a Mazda 2 (8,71, azaz 5. És a Rio? Csak az előző típusról van adatunk, de az mellbevágó. A 35 autót számláló Kia-listából ő az - DZSÁRÁÁÁÁM! - első. 8,73-as szeretettséggel, amilyet a kisautó-mezőny egyetlen autója nem mondhat magáénak.

A Riónak nincsen egycsillagos minősítése (pedig az szinte minden típusnál kötelezően előfordul), egyáltalán, kétcsillagosból is csak néhány. Ezt a kocsit, úgy tűnik, úgy szeretik tulajdonosaik, mint 1964-ben a Beatlest a népek. Ha élő Rio-szavazás lenne, a magukból kivetkőzött gazdik ott sikoltoznának a kordon mögött, letépett melltartókkal, kivörösödött arccal, elszakadt hangszálakkal, véres drótkerítés-nyomokkal a tenyerükön. Ha a régi Riót ennyire imádták, az újért a betonfalon is átmennek majd, annyival autószerűbb, formásabb, ügyesebb jószág.

Tágasság és Kényelem

Először is: meglepően tágas - nemcsak elöl, de hátul is bőséges benne a hely. Nem kicsit, nagyon. Elfér a térd, elfér a fej, és ha csak két-két fő ül a sorokban, a vállak is. Az ajtókivágások formája miatt kicsit azért hajolni kell, hogy bejussunk, de bent minden rendben van.

Persze nincs itt csoda, a Rio azért ilyen tágas belül, mert szép mennyiségű helyet foglal kívül is. 4045 milliméteres hosszával a legnagyobb a ferdehátú kisautók között - ebben az osztályban például még mindig vannak a régi kiskocsi-mérettel induló versenyzők (Yaris: 3750 mm) is.

Fogyasztási teszt: Suzuki Swift vs. Citroën C-Zero

Amúgy rend van odabent és béke. A karosszéria masszív, a burkolatok felől nyöszörgésnek, zörgésnek semmi jele, s ez annak ellenére így van, hogy kevés a puha műanyag - értsd, szinte semennyit nem találni ilyenből. Ezzel elöl még semmi baj, mert a három, fémes hatású betét, illetve a központi kijelző sötét narancsa oldja a komor hangulatot, s innen az üvegfelületek is nagyok, de hátul hamisítatlan a kriptahangulat - a Rio kiváló környezet ahhoz, hogy a végső ítélet közelgő napjához idomítsuk gyermekeink lelkivilágát.

Egyébként annyira azért nem tolunk ki velük, hiszen nekik nem kell végigvárni a motoros ablak lassú működését, ha kitör rajtuk a klausztrofóbia (vagy szerpentinen az egyéb, sürgető szándék) - a kurblis ablakok ugyanis kizárólag a kezelőjük fittségétől függő, megfelelő alanynál akár villámgyorsnak mondható működtetést tesznek lehetővé.

Motor és Fogyasztás

A motornak pedig akad néhány valóban meglepő vonása - felfelé is, lefelé is. Vegyük előre a rosszakat, amelyek korántsem számosak: a hangolása inkább sportos, mint átlagautós, kis fordulaton úgy keressük az élet nyomait, mint 1976-ban Viking-szonda tette a Marson. Középtájon már tetten érjük ugyan az élet ősformáinak kialakulását, ám ezek ereje még nem elég ahhoz, hogy a hosszúra áttételezett váltón át valódi gyorsulásélményben legyen részünk.

Fentieket támasztják alá az adatok is: a nem túl nagy, 120 newtonméteres maximális nyomaték 4000-es fordulaton jelentkezik, ami például egy 1,8-as, benzines Alfa turbómotornál már közelít a tartomány tetejéhez. De pörgetve van azért ereje, a hangja sem keseredik meg. Ha az ember megszokja, hogy a hosszú áttételű váltó és a magasan leadott nyomaték miatt gyakori az üvegelési kényszer, tudja paprikásan is vezetni a Riót.

Sokan gondolhatnak a modern, kicsi, turbós benzinmotorokra, amelyekkel a legamatőrebb hozzáállás mellett is könnyű a sebes autózás - nekik jelezném, hogy az olyan konstrukciók fogyasztása figyelmetlen használat mellett könnyen beleszökik a 8,5-9 l/100 km-be, míg a Rio szívó benzinese akkor is épp csak belenyalt a hét literbe, ha kitapostam a lelkét, de jellemzően inkább 6,5-öt kért.

Cukorbetegek és az alkohol

Egyébiránt a Rio jól kitalált autó. Vannak benne rendes tárolórekeszek, az ajtókba beférnek a palackok, a műszerfali gödörbe a mobiltelefon, és ekkor még semmi nem pakoltunk a középkonzol két italtartójába, a váltó előtti polcra, a könyöklő alatti üregbe. Kevés szín (fekete és ezüst), a sima és gombokkal megszórt felületek jó aránya, kellemes műszervilágítás, no és még Mick Jagger is. Nem látják? A szellőzésvezérlő konzolról beszélek. Ott a hatalmas, legendás száj, kivételesen nem pirosban, hanem krómozott műanyagból megformálva. Mick a Kiában egyébként három, ízléses, fényes kerettel díszített, kerek tekerőt szopogat, szája széléről cigarettapapír-darabok zongorabillentyűk lógnak.

Finom, pontos a váltó, bár nem az a fémes állat, hatásosak a fékek, a kormány épp kellően könnyű és nagyon precíz. Ezeknél nagyobb tükrökre nincs szükség, a belsőnél pedig kiemelem, hogy hátra lehet benne látni még 187 centi fölött is - ez egyáltalán nem egyértelmű tulajdonság ma, az extrém lejtős tetejű kiskocsik korában.

Az ülések is nagyok, a kormány széles határok között (négy irányban) állítható, bár tény, hogy egyhétnyi tesztelés alatt sem találtam meg az igazán kényelmes pozíciót.

Vezetési Élmény

Menet közben válik hűtőszekrényből olasz kávéfőzővé a Rio. A futóműnek van egy olyan, magabiztos, megnyugtató, de közel sem lusta karakterisztikája, amitől az ember kifejezetten szereti vezetni a kisautót. A kis huplikat, a közepeseket szépen kiszűri, a nagyokon kiszámíthatóan dob egyet, de nem vészesen.

A rugózással semmi baj, bár néhányan nyilván úgy érzik majd, hogy kicsit kemény. Kanyarokhoz érve - és természetesen széttaposott, péppé húzatott motorral, l. Az alaphangolás az erősen bolondbiztos felé tendál - belerongyolunk a kanyarba, az első gumik radíroznak, ijedtünkben elvesszük a gázt, autó ismét a megkezdett íven. De elég egy lehelet a féken, egy finom provokatív moccantás a kormányon, és az autó fara finoman elindul, durvább fékezésre még kicsit keresztbe is takar. Aki nem szereti a viccet, nem keveredik majd bajba, de aki kicsit szeretne autózni, az megtalálja benne az örömöt.

Normál, egyenes vonalú, egyenletes haladásra - in memoriam Isaac Newton - is kiválóan alkalmas a Rio. Hosszúra áttételezett váltója, jó zajszigetelése miatt 130-nál sem túl hangos, oldalszélben stabil, a hifije tűrhető. Egyvalamit nem szeret, de az nagyon nem: a durva aszfaltot. Annyira erős, hogy a bent ülőknek fel kell emelniük a hangjukat, ha folytatni akarják a beszélgetést. Ha belegondolok, ez talán a leggyengébb pontja ennek a kocsinak, de soha rosszabbat.

Kia Rio vs. Suzuki Swift

A teszt során összehasonlították a Kia Rio-t a Suzuki Swift-tel. A Rio hosszabb (22,5 cm-rel), szélesebb (20 cm-rel) és nagyobb a tengelytávja (13 cm-rel), mint a Swift. A Rio csomagtere 325 liter, míg a Swifté csak 265 liter. A Kia Rio 3 199 000 Ft-tól indul, míg a Suzuki Swift 3 880 000 Ft-tól.

A Rio beltere tágasabb, de a Swift vezetési élménye jobb. A Rio alapmodellje is jól felszerelt. A Kia kitartóan tolja a minőséget, míg a Hyundai is Peter Schreyer alá került, és már a Hyundai is európai dizájnban nyomja.

Kéne ebbe dízel (1,4 CRDi, +700 ezer Ft)? Hahaha. Automata váltó? +300 ezer, de az alapmotorhoz nem is rendelhető. Egy gonddal kevesebb. Napfénytető? Hagyjuk már a buzulást. Metálfény? 120 ezerért ingyen van, de most minek költsek arra, hogy drágább legyen a javítás, ha lezúzom a hátulját, mert nem rendeltem meg a tolatókamerát (navival 250)? Ha van az étlapon spagetti jó tésztával, minőségi alapanyagokkal, én aztán nem rendelem szarvasgombával ötszörös áron.

Összegzés

A Kia Rio egy korrekt, egyszerű kisautó, tágas belsővel és 7 év garanciával. A Suzuki Swift vidámabb, lelkesebb, de tér terén kompromisszumokat kell kötni. A Rio leginkább mindennapi eminensnek képzelhető el, amely hozza a tőle elvárhatót, miközben kedvezően kiszolgálja a teljes család igényeit, de annál se többet, se kevesebbet. Ezzel ellentétben a Swift magában rejt egy kis csibészséget, huncutságot, valahogy sokkal élénkebbnek és vidámabbnak hat. Aki tehát nem a száraz tények alapján választ autót, és a helykínálatot mellékesnek tartja, annak inkább utóbbi javasolt, míg a Kia Rio az adott összegért nyújtott praktikum, tér tekintetében viszi a pálmát.