Mazda Tribute: Robusztusság és Sokoldalúság a Városi Dzsungelekben
Eléggé nagy, szemlátomást akadályleküzdő jellegű, a divatos szabadidő-terepjáró kategóriába tartozó kocsi áll előttünk. Az a fajta jármű, amelyik a kaland hangulatát hozza el a városba, s reális előnyként csakugyan elviseli a budapesti utak egzotikus országokat idéző állapotát. Mazda embléma csillog rajta, azt a benyomást keltve, hogy japán autóról van szó, holott az Egyesült Államokban készül, a Ford Maverickkel közös padlólemezen, annak hajtóműveivel. Ez persze egyáltalán nem baj, minden szempontból vállalható a rokonság.
A Mazda a Tribute előtt nem képviseltette magát a szabadidőautók táborában. A Mazda Tribute egy közepes méretű szabadidőjármű, amelyet az amerikai piacon széles körben forgalmaztak 2000 és 2009 között. Az amerikai vér érződik a Tribute-ön is. Amint természetesen a különbség is: a nemrég felfrissített Tribute önálló külső és belső designt kapott, a ma trendinek számító elemekből, talán kissé fantáziátlanul, de korrektül összerakva, s eltér a futómű hangolása is.
Külső megjelenés és belső kialakítás
A Tribute formája kifejezetten tetszetős, hölgyek és urak szívét is egyformán megdobogtatja. A tesztautó dögös külsejét krómdíszítések dobták fel még jobban. A vaskos krómlécek igen hatásosak, a hátsó toldásoknak viszont nincs valódi haszna, mivel a műanyag lökhárítóra rögzítették őket. Az alapáron járó fényezetlen műanyag az egész autót viszonylag magasan kíséri körbe, így minden irányból jól véd.
Kellemesen tágas a karosszéria, nagyra nyíló első ajtaján át inkább felcsusszan, mintsem lehuppan az ember az ülésre. A beállítási lehetőségek bőségesek, akárcsak a helykínálat. A 2,3-asban szövetborítású ülés volt, a másikban bőrkárpitos - előbbi kellemesebb, utóbbi mutatósabb. Hátul is jól el lehet férni, elégedettek lehetünk a térérzettel és a kilátással. Rendben van mind a komfort-, mind a biztonsági felszereltség, az összerakás minősége tisztességes, a felületek és anyagok pedig kellemesek a szemnek, kéznek.
Utastér és praktikum
Az utastér igen tágas, öt felnőtt nagy kényelemben ülhet még hosszú távon is. Az ülések puha tömetűek, tárolóhelyből és pohártartóból jut bőven mindenkinek. Az első és hátsó üléssorban is tágas a hely, a nagy utastérhez képest azonban kicsit csalódást keltő a 368 literes csomagtartó. Kis méretéből ledolgoz valamit azzal, hogy a tér szabályos alakú. A kocsi hátsó üléssora lehajtható, így növelve a csomagtér méretét, ami praktikus lehet nagyobb terhek szállításakor.
A hátfalajtó üvege külön nyílik, ami nagyon praktikus dolog. A csomagtér hatalmas, még alaphelyzetben is. Bővíteni több fokozatban lehet, előbb az aszimmetrikusan osztott támla ledöntésével, majd az ülőlapok kiszedésével. Ez utóbbi művelet könnyen és gyorsan megy.
A vezető és utasa kemény terepen, vagy beszálláskor az A-oszlopra szerelt kapaszkodót veheti segítségbe. Ha nem spórolták volna ki a hátsó kapaszkodókat, melyek egy ilyen „terepjárón” fokozottan szükségesek lehetnek, s még öltönyt is akaszthatunk rájuk, maradéktalanul tetszene. A középkonzol műanyag burkolata olcsó fajta, a kapcsolók kézre esnek. Amerikai mintára az összes ablakot elektromos motor mozgatja, a levegőt légkondicionáló hűti, autópályán tempomat segíti a vezetőt, még az antennát is motor húzza ki. A sebességtartó automatika kapcsolói a kormányon találhatók. Furcsa megoldás, hogy a légkondicionáló a ventilátor forgókapcsolójával üzemelhető be.
A két első ülés közé szerelt könyöklő valószínűleg csak utólagos megoldás, de ez nem enyhít csúnyaságán. Elölről csak azt vesszük észre, hogy jó helyen van, és nagy zseb rejtőzik alatta, a hátsó utasok azonban azt is látják, hogy igazán csúf és minden kinyitást valahogy nehezen viselt. Könnyedén lehet berakni a gyermekülést, a gumitálca jóvoltából egyszerű kitakarítani a poggyásztartót, parkoláskor jól érzékeljük a kocsi méreteit, a meredek állású üvegek miatt pedig napon nem nagyon melegszik fel az utastér.
Vezetői élmény és menettulajdonságok
Van minden autónak egy nagyon fontos jellemzője, ami nem látszik a képeken, nem olvasható ki a műszaki adatokból, de még a felszereléslistából sem: az, hogy mennyire kellemes a mindennapi használatban. Nos, a Mazda Tribute nagyon is az. Könnyen meg lehet szokni, sőt egykettőre otthon érzi magát benne az ember. Jók a kormányon a sebességrögzítő kapcsolói, pontosan a kellő helyen van a lábtámasz, minden ott van és úgy működik, ahol és ahogyan várjuk.
Rossz úton kissé feszesnek tűnik, de alapjában véve jó a rugózás, a menettulajdonságok jóindulatúak, sodrós kanyarban sem nehéz uralni a kocsit. Mivel tervezéskor a terepjáró képességnél fontosabb szempont volt a személyautós vezethetőség, így aszfalton sem kelt csalódást az autó. Városban előnyös az elöl-hátul független kerékfelfüggesztés is. A kormány megfelelő visszajelzést ad az útról, a rugózás kifejezetten komfortos. A 4,4 méter hosszú Tribute alig hosszabb egy alsó középkategóriás kombinál, így városban nagyon könnyen manőverezhető.
Tribute útmutatók és részletek
Ahova szánták ott nagyon jól viselkedik a Tribute. Nem jön zavarba, ha lovarda körül az eső feláztatta a földet, vagy ha a kocsifeljárót vaskos jég borítja, de ezek mellett a városban is könnyű vele közlekedni. A gyors sávváltásoknál segítség, hogy a tükrök nagyok, alig hagynak holtteret. A Mazda Tribute jól teljesít városi környezetben és könnyű terepen egyaránt, így sokféle felhasználási területen megállja a helyét. A megbízható műszaki megoldások és a praktikus kialakítás a modell egyik legfőbb erőssége.
Motorizáció és teljesítmény
A Tribute megszerethető autó. Korántsem mindegy azonban, milyen hajtóművel választjuk. Hogy rögtön előjöjjek a farbával: a kis motor nem tetszett, a nagy viszont igen. A Tribute-höz kétféle erőforrást kínál a Mazda, egy két- és egy háromliteres benzinest. A 2002-es modellév nagyjából a középső időszakban található, és a típust egy V6-os motor hajtja, amelynek teljesítménye körülbelül 200 lóerő.
Az alábbi táblázat összefoglalja a Mazda Tribute különböző motorválasztékát:
| Motor típus | Lökettérfogat | Teljesítmény | Gyorsulás (0-100 km/h) | Végsebesség |
|---|---|---|---|---|
| Kisebb benzines | 2.0 liter | 124 lóerő | 13,7 másodperc | 166 km/h |
| Közepes benzines | 2.3 liter | 150 lóerő | Nincs adat | Nincs adat |
| Nagyobb benzines (V6) | 3.0 liter | 197-200 lóerő | Nincs adat | Nincs adat |
A 2,3-as 150 lóereje papíron imponáló ugyan, de a karakterisztikája nem illik a számára kissé nehéz autóhoz. Induláskor elég nagy fordulatszámon kell ráengedni a kuplungot, különben még képes lefulladni. A pörgetős, visszakapcsolgatós stílus nem igazán illik az autó komfortjához, sem terepjárós jellegéhez. Ráadásul sokat fogyaszt a nem egyszer megerőltetett hangot adó gép, s nem is igazán olcsó ez a változat.
Alsó fordulatszám tartományban használva a 124 lóerős motor pont úgy viselkedik az 1420 kilós autóban, mint ahogy várnánk: elég gyengén. Jobban kipörgetve azonban nekiindul a behemót. A 13,7 másodperces százra gyorsulás nem rossz érték a 124 lóerős motortól, a 166 km/órás végsebesség közelében tartósan autózni azonban nem célszerű. Csak óvatosan érdemes kóstolgatni a 150 km/óra feletti tartományt.
A drága, de erős V6-os automata, amely eléggé húzós, dinamikus autózásra ad lehetőséget, s feltétlenül előnyben van, ha meredek kapaszkodóról, utánfutó vontatásról van szó. Ez adja meg igazán a fölénynek és az erőnek azt az érzését, amely lényeges szempont egy szabadidő-terepjáró megvásárlásakor.
Totalcar: Mazda Tribute V6
Hajtásrendszer és egyéb technikai részletek
A két- és négykerék-hajtással is választható könnyű terepjáró a Ford amerikai szabadidőautójával, a Maverick-kel rokon. Alaphelyzetben a hajtás csak az első tengelyre jut. Az összkerékhajtású változat közepes terepen vígan elboldogul, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy az első és hátsó tengely közt viszkokuplung osztja el a nyomatékot. A műszerfalon ne keressék az ábra szerint az összkerék-hajtás kapcsolóját, az csak a régebbi modellben volt, ennek már automatikus a rendszere. Szóval a kötet megtévesztő, de ennél azért fontosabb, hogy nagyon nagy a Tribute szállítókapacitása.
Mankókerék van a csomagtartóban. Szerencsére a valóság rácáfol erre: a pótkerék teljes méretű, s kívül, a fenéklemez alatt függ. Mivel a leírás szemlátomást elmaradt a típusfejlesztéstől, ezennel elárulom, mit kell tenni defekt esetén: a csomagtér oldalburkolata mögül a kerékkulcsokat kivenni, azokból a kurblit összeállítani, a lökhárító pereménél található lyukba bedugni és forgatni, míg leszáll a pótkerék.
Gyakori kérdések a használatról és karbantartásról
- Karbantartási gyakoriság: Rendszeres karbantartás szükséges minden autó számára. Az, hogy milyen gyakran kell karbantartani az autót, és pontosan mit kell tenni, megtalálható a karbantartási útmutatóban. Nagy időszakos szerviz esetén ezt általában kétévente vagy 30 000 kilométer után kell elvégezni.
- VIN szám: Az autó VIN-számának helye márkánként és típusonként eltérő. A kódot az autó vázára fel lehet bélyegezni, vagy egy lemezre kell felszerelni. A legjobb, ha megnézi a Mazda Tribute (2002) kézikönyvében a VIN-szám pontos helyét.
- Fékfolyadék csere: A fékfolyadékot kétévente ajánlott cserélni.
- Autórádió nem kapcsol be: Ha az autórádió nem kapcsol be, akkor nem kap áramot. Ellenőrizze, hogy a piros vezeték csatlakozik-e a kapcsolati tápellátáshoz, a sárga pedig az állandó tápellátáshoz.
- Ajtó belülről nem nyílik: A zár nagy valószínűséggel a gyermekbiztonsági zárhoz van állítva, így belülről nem nyitható. A gyermekzár kioldásának módja márkánként és típusonként eltérő.
Piaci pozíció és árazás
A Mazda szabadidőautója kisebb, mint egy valódi terepjáró, viszont nagyobb, mint egy kombi. Ez előny beszálláskor és városi közlekedéskor, mivel az ülésekbe könnyű belehuppani és onnan jól átlátni a forgalmat.
A legolcsóbb kétkerék-hajtásos Tribute-ért 6 499 900 forintot kérnek, az összkerékhajtásos tesztautó ára 7 699 900 forint. A legtöbb szituációban a 4×4-es Tribute is csak első kerekein hajtott, így érdemes megfontolni az olcsóbb változat megvásárlását. A drágább Tribute azonban nem csak a hajtásban, hanem felszereltségében is eltérő. A TE felszereltségű 4×4-esben széria többek közt a légkondicionáló, a blokkolásgátló és a négy légzsák is.