Mazda Csomagtartó Rács Típusok: Mire Figyeljünk a Vásárláskor?

Már jóval hűséges Mazdám eladása előtt eldöntött tény volt, hogy váltok. Először is öt és fél év után nem éreztem már magaménak a kicsi japán négyhengerest, és bár fejem lágya sosem nő be teljesen, azért bizonyos szinten már elvártam magamtól, hogy ennyi hajtás, gürizés, munkahelyváltás és éjjel-nappalozás után, családos emberként egy - saját mércém szerint (fontos!) - tisztességes autóm legyen.

Elég volt a kompromisszumokból, egyszer élünk és ez esetben ne kelljen már egész életemben folyamatosan megalkudni pont abban, amit családom után a legjobban szeretek: az autóban. Elég van belőle az élet egyéb területén, de innen most száműzöm, pusztuljon Nem, eddig igyekeztünk racionálisak lenni, most nem kell, különben is, spórolni a család 1.1-es Lancia Ypszilonjával fogunk - sosem érdekelt igazán ki mit gondol, ha a kicsi piros autóból történetesen én szállok ki az üzlet előtt - de az én autóm, a családi autó legyen olyan, amilyet elképzeltem. Városban futkosni, ide-oda elrohanni, ebben a kicsi olasz úgyis verhetetlen, mindig megy, amióta Petivel meggyógyítottuk, azóta olyan, mint a svájci óra, hibátlan kis pöcsköszörű, szeretjük is nagyon.

Fejben azért kijelöltem egy csapásirányt, pár kritériummal fűszerezve:

Ne legyen öregebb, mint a Mazda volt. Ez amolyan családi megállapodás, elvégre a feleség-faktor elég komoly tényező tud lenni, hiszen bizonyos szinten el kell fogadtatni vele is, így valamikor régen megegyeztünk abban, hogy szépen, szakaszosan követjük az idő múlását ebben, új autót nem veszünk, hitelre nem veszünk, de azért ne legyen már öregebb mint az, amit eladtunk. Így legyen 97-es vagy újabb, ez fix.
Legyen tágasabb. Na igen, szerencsére időközben megszületett fiam is - nem titkoltan - úgymond a kezemre játszott ebben, egy ilyen jó indokra pedig illik lecsapni: kell a nagyobb csomagtartó. Ráadásul csúsztatni sem kellett, hiszen a 323F csomagtartójába már a szétszedett babakocsi sem fért el, amikor megvettük, ráadásul a pereme magasan van, és akkor még nem pakoltuk be az utazótáskákat-koffereket, a laptopot, a kutyakaját (mert természetesen Karcsi is velünk utazik) és ezernyi apró kacatot. Szóval vagy Mazda (vagy nagyobb) méretű kombi, esetleg egy-két kategóriával nagyobb limuzin legyen, jókora csomagtartóval.
Legalább két légzsák, klíma, elektromos ablakok és persze ABS a minimum, ebből nem engedek. A többi extra csak bónusz.
Legalább hat henger és két liter, nem japán. Ez volt egyben a legképlékenyebb feltétel, mert rögtön az elején egy rakás olyan típust is elmentettem a megnézendők közé, melyek ennek nem feleltek meg. Volt köztük 406 kombi kétezres benzinmotorral, V70-es Volvo 20 szelepes öthengeressel de a lassan dagadó listára felvettem egy szép Nissan Maximát is a nagyobbik V6-tal, pedig nem akartam már japán autót. Na nem mintha bármi bajom is lenne velük, mind remek termékek, csak lelkük mélyén egyformák. Az Avensis-Accord-626 - vonal egyszerűen nem mozgat meg. Egyszer majd, x év múlva lehet, hogy megint vágyom a japánságra, most nem. És azért csak kéne az a hat henger... A Maximát is gyorsan ejtettem, pedig a nekem jobban tetsző amerikai kivitel volt. Talán éppen ezért. Az egyetlen valamirevaló Lexus GS-t pedig gyorsan elvitték.
Nem dízel. Ennek egyszerű oka van: nem engedek az elveimből. Az alacsonyabb fogyasztás jelen pillanatban nem érv számomra a dízel mellett, ráadásul ezen a szinten mindegyik visszatekert, borzalmasan sokat futott, nem, igazán nem akarok megsérteni senkit, racionális döntésnek kiváló is lehet, de mint említettem, ez nem volt szempont. Benzines, leginkább szívómotor, ennyit nekem megér a csend és a nyugalom, ahogy mondottam, keveset fogyasztani ott a Lancia, játszani a polák (majd egyszer).

Azzal számoltam, hogy a nagymotoros - pláne automata - autóktól mostanság szabadulni igyekszik mindenki, így akár le is csaphatok egy-egy értelmesebbre, lesz miből válogatni. A pénz persze meghatározó tényező, de a Mazdáért kapott 1600 euróhoz azért hozzá tudtam még tenni valamennyit, nem volt teljesen reménytelen a pénzügyi helyzet.

2008 - 2021 Mazda Thule tetőcsomagtartó felszerelése | Ereszcsatorna-rögzítés | Fix rögzítési pontok |

Sajnos itt követtem el az első hibát, hiszen megfeledkeztem arról, hogy aki eladja az efféle autókat, az valószínűleg azért, mert nem tudja fenntartani ergo nem gondolkodott akkor, amikor megvette és kicsit túlvállalta magát. Ráadásul a szlovák használtautó-piac legalább egy évtizeddel kullog a magyar után is, pedig itt is sokszor balkáni-viszonyok uralkodnak. Ami azonban északi szomszédjainknál fogadott, azon még úgy is meglepődtem, hogy lényegében 10 éve folyamatosan térképezem a piacot. A W140-es, szemre is szakadt Mercedes, amibe Magyarországon már bele sem rúgnának, az itt sokszor drágább, mint egy pár éves Toyota, a kötelezően visszatekert dízel Passatok előző generációja aranyáron megy még akkor is, ha már csíkokban foszlik az ajtókárpit, kivétel nélkül az összes hirdetés fotója homályos, csálé, félig kilógó autóval, 100-ból talán egy tisztával, többségük iszonyúan mocskos, ahogy az utcán ledobták, úgy telefonnal telibevakuzták (akár éjszaka is), beltéri fotó alig és persze olyan szintű, primitív kamuszöveg, amiért nem egy hazai, magyar kereskedő is elszégyellné magát, hiszen még azokon a szar fotókon is látszik, hogy a valóságnak köze nincs ahhoz, amit a hirdetés állít: a törésmentes autó lökhárítója és fényszórója között 3 centis rés az egyik oldalon, zéró a másikon, a nemdohányzó kocsi kitekert kormányos beltéri fotóján ott a telibehamuzott hamutartó, az elsőtulajos, idős házaspár verdáján pedig a leggagyibb alumíniumot imitáló padlószőnyeg és pedálsor, az ablakmosó tövében kék led... ne is folytassam, egyszerűen borzalmasan primitív és igénytelen egy milliő. Nem olvasták Papp Tibi remek útmutatását arról, hogyan fotózzunk autót, sőt, néhány esetben abban is kételkedtem, hogy tudnak olvasni...

Youngtimer Mazda Xedos 6 restaurálása

A találati lista 98 százalékát így, már csak a fotók alapján is nyugodtan elfelejtettem, szerencsére azonban akadt pár arra érdemes hirdetés is.

Autókereskedő és ügyintéző barátom bölcs szavai vezéreltek, ezért sem fókuszáltam kizárólag egy adott márkára vagy típusra: Pista, állapotot veszünk, nem típust! Nagyon igaza volt, hiszen mindent összevetve a szlovák használtautó-piac általam vizsgált rétege (a fent felsorolt követelményeknek megfelelően) négyrétegű, mint valami hűtőben rothadó szendvics:

Az alig pár éves/prémium/felkapott típusok drágán (vagy azért, mert tényleg 2-3 évesek, vagy szimplán túlárazottak).
Vannak a valaha szebb időket megélt, a törődés teljes hiányának köszönhetően azonban borzalmasan levedlett fospisztolyok
Aztán ugyanezek az autók azzal a kivétellel, hogy tulajdonosaik azért igyekeztek lelkiismeretesen gányolni őket az ismerős szerelővel, olcsón (nem vagyok benne biztos, hogy jobb megoldás, mint a 2. pont)
A friss importautók, illetve a nem is olyan régen importáltak. Tán a legésszerűbb csoport, de egyben itt legnagyobb a ták-esély, hiszen ki tudja, honnan, hogyan és mennyiért jöttek ezek, előéletük bizonytalan, bár állapotuk szemre akár szép is lehet.

A lényeg az, hogy a két hónap alatt keresztül-kasul körbeautóztam az országot, mindezt szabadidőmben, akkor, amikor éppen el tudtam szakadni otthonról. Nagyon nem szívesen tettem, alig pár héttel a gyerek születése után pláne, de a Mazda megy, ez már biztos, autó pedig kell. Csak az utolsó héten kicsivel több, mint kétezer kilométer jött össze, igaz, ebben benne volt egy 600 kilométeres családi kör is.

Mivel a szóbeszédre és az elfogadott sztereotípiákra nem sokat adok, így tulajdonképpen elég széles lett a spektrum. Persze a hiteles, gyakran előforduló típushibák mellett nem nézek el, de vallom, hogy az az autó, amelyikkel kellőképpen törődtek, bírja, gyártótól függetlenül.

Ezen okból kifolyólag a futásteljesítmény, a kilométeróra-állás sem volt döntő, az állapot annál inkább. Eközben persze folyamatosan konzultáltam barátaimmal, ismerőseimmel, a kollégákkal olyan emberekkel, akikben megbízom és tudom, hogy nem csak könyvből ugatják az autót, mint olyat.

Mazda 6 kormánykapcsoló típusok

Ábécé sorrendben kezdve először - természetesen - Alfa Romeókat túrtam. A 156-os ugyan korának talán legszebb autója volt, ellenben a sedan már sem tűnt tágasabbnak, mint a Mazdám amikor annak idején beleültem. Volt belőle ugyan V6, de Csikós is megerősített abban, hogy leginkább a kétliteres Twin Spark passzolt hozzá, ilyennel pedig alig páran hirdették, ráadásul 99 százalékuk Selespeed-váltóval, amivel azért akad gond, nem beszélve arról, hogy sok importőr nem véletlenül felezte meg a vezérműszíj csereperiódusát. Az a két-három darab, amelyik úgy-ahogy kinézett belülről és kéziváltós is volt, pedig éppen az erős motor miatt jellemzően szét van hajtva, éppen vezérműszíjcsere előtt, de mindegy is, ez kicsi és a tán még szebb kombi csomagtere sem nagyobb semmivel.

Ellenben ott a 166-os, az igazi digólimó, imádnivaló formával, éppen annyi kreténséggel a kis lárvaarcban, amely miatt szerintem szebb, mint a 156-os. Itt azonban szigorúnak kell lennem: ha már 166, akkor csak szívó V6 (az említett kétezres, négyhengeres szerintem egyszerűen méltatlan hozzá), bőr és fa. Lelövöm a poént: egy sem volt olyan, amit érdemes lett volna megnézni. A gyönyörű, acélkék/szürke V6 turbó felett egy ideig elidőztem a kurzorral, mert végre nem fémbetétes műszerfala volt (hideg), hanem olyan, amilyet kerestem, kivételesen jó fotók is voltak hozzá, de nem, szívómotornak párja nincs és ennyi pénzért nem bízom benne. Nem lesz Alfánk, kész.

A konszolidált megjelenésű késői C4-es Audi, ami már akkor A6-típusjellel futott, akár jó is lehetne. Bár a következő generációs, gömbölyű A6 alja is belefért volna, azért abban már annyi az alumínium futóműalkatrész, amennyit már az én pénztárcám nem bírna el. Addig nyújtózkodunk, ameddig a takaró ér, maximum egy lábujjnyival tovább. A 2.6-os V6 ugyan nem éppen ficánkolós a maga 150 lóerejével, ellenben a kényelmes tempóhoz elég, ráadásul ott a nagyobbik, a 2.8-as, az már mutat is valamit talajon, nézzük csak.

Először felhívtam az ezüstmetál 2.6 V6 quattro tulajdonosát. Bár a fotókon látszott, hogy a hátsó lökhárító már nem egészen áll vonalban, de a fotók szerint legalább azzal tisztában voltak, minek kell a képeken lennie: ajtók alja, küszöbök sarka, ez a karosszéria már teljes cinkfürdőt kapott, ha nem volt törve, nem rozsdál. Ez nem is tette, a bal hátsó íven ugyan volt egy apró pörsenés, de nem volt vészes. A tulajdonos egyetlen lányának vette, aki Svájcban dolgozik, de annak nem kellett a meglepetés, mert kombit akart. Az időpocsékolást megspórolandó már a telefonos beszélgetések során is felhívom az eladó figyelmét arra, hogy ne szívjuk egymás vérét, mondja meg nyugodtan, mi baja az autónak, ne tagadjon le semmit, ezzel többet használ, mint árt. Egyrészt láttam már autót, szinte mindegyik típusnak alaposan utánaolvastam mielőtt tárcsázni kezdtem, barátaim is adtak pár jó tanácsot, ha valamit észreveszek, amit nem mondott el, akkor állja az útiköltségemet (utóbbit a Bendétől vettem át és remekül működik), főleg, ha messzebbre kell menni.

Így derült ki az ezüst autóról, hogy repedt a karter, szivárogtatja az olajat, egy picit, de egyre csak azt domborította, hogy rozsdamentes. Persze, hogy az, ha nem törték össze soha, de mire jó egy makulátlan karosszéria és beltér, ha az összkerekes hajtáslánc egy rakás ócskavas már csak alatta? Na jó, kérdem én: - Uram, a hátulja volt törve valaha? - Nem, soha, az autó hibátlan, nem rozsdál! - Értem, látom, szereti a Dakar-ralit, ott a matricája a hátsó ablak sarkában... - Ó, igen, azt a fiam ragasztotta oda, ő nagy rajongó (mintha az imént még csak egy lánya lett volna, nem?). - Ó, az remek, és az osztóműben, a hátsó differenciálműben mikor cseréltek olajat? Egy pillanatnyi csend. - Ja, a motorban? Még tavaly ősszel, azóta alig ment 200 kilométert az autó, máshol nem kellett. - Uram, köszönöm, de ugye azt tudja, hogy az autó összkerekes, oda van írva a hátuljára is: quattro. Nézze, maradjunk annyiban, hogy ha elviszem, akkor holnap visszahívom, ha nem, akkor nem. Nem hívtam vissza.

Tapasztalatok a Mazda hátsó ülés szerelésével kapcsolatban

Aztán ott volt a fekete, egész szép karosszériával, makulátlan beltérrel. Ezt el is mentem megnézni, alig 50 kilométer volt a táv oda-vissza. Már a telefonban elmondta az eladó, hogy szivárog az egyik szervócső és rosszul összevissza kapcsol a hűtőventillátor, ezt leszámítva hibátlan az autó. Adtam neki egy esélyt, mert élőben sem volt annyira rossz, mint amire számítottam. Arról persze nem szólt a fáma, hogy a zárhídban egy finom kifli lesz, a zavaros kiegyenlítőtartályra azért felhívtam a tulajdonos figyelmét, ahogy arra is, hogy valószínűleg a hibás termosztát miatt egy picit hengerfejes az autó, de köszönöm, ezt - és a hátsó lökhárító javított sarkát leszámítva - szép, biztos elkel majd.

A lényeg, hogy a csomagtartó rács kiválasztásakor figyelembe kell venni az autó típusát, a rács méretét és teherbírását, valamint a rögzítési módját. Érdemes alaposan tájékozódni a piacon elérhető lehetőségekről, és szükség esetén szakember segítségét kérni a megfelelő rács kiválasztásához és felszereléséhez.

tags: #mazda #csomagtartó #rács #típusok