Mucsi Zoltán: Színház, közélet és az emberi lét dilemmái
„Még visszatérve, aztán majd kivágod, vagy nem” - mondta váratlanul Mucsi Zoltán Veiszer Alindának a vele készült interjúban, már a zárókérdés után. Mucsi ezután egy nagyjából félórával azelőtti témára tért vissza, arra, hogy ő miért szerepel a köztelevízióban. A színész nem szívesen beszél közéletről, és sosem fog direkt politizálni - hacsak nem alapít saját pártot -, az emberi butaságra azonban kénytelen reagálni. Erős történetekről, a szakma megosztottságáról, a taotámogatás eltörléséről, a szigorúan őrzött magánéletről és az arany középút mellett botorkáló emberiségről beszélgettek vele.
A közéleti szereplés dilemmái
„Az is egy szörnyű helyzet, hogy nekem lelkiismeretfurdalást okoz, vagy számon kérik. Milyen világ az, nem hiszem, hogy Angliában számon van kérve, hogy beteszed a lábad a BBC-be. Mikor ez számon van kérve, vagy felmerül ennek problematikája, akkor ott baj van” - mondta Mucsi. „Hogy van ez a helyzet, azzal önmagában probléma van” - vélekedik a színész, majd úgy folytatja, hogy sejtette, hogy terítékre kerül ez a kérdés, amire ő majd válaszol valamit, „amire aztán majd lehet mondani, hogy milyen szar ember ez, milyen nagyszerű ember ez”.
A köztévés szereplésről szóló téma, amely fél óra elteltével sem hagyta nyugodni Mucsit, a beszélgetés közepén onnan indult, hogy a színész kifejtette, hogy nem szereti ezt a politikai hangnemet, mert picivel alatta van a zagyvarékasi kocsmáénak fizetésnapon. Innen váltottak át arra Veiszerrel, hogy az is nagy probléma, hogy a köztévében bizonyos emberek nem jelenhetnek meg. „Én voltam bent. Az a nagy baj, hogy nagy örömmel vettem a rendszerváltást, és picit mintha elfelejtődött volna, hogy a demokrácia azzal jár, hogy több párt lesz, sokszínű, nem ugyanazt gondoljuk bizonyos dolgokról, és ezt meg tudjuk beszélni. Nem ellenség lesz, vagy kirekesztett. Most viszont van ellenséggyártás, és van kirekesztés.” A felvetésre, hogy nem lehet-e erre az a válasz, hogy szolidarít az ember, és nem megy be a tévébe, Mucsi azt mondta, „biztos meg lehet ezt tenni, és lehet ezt számonkérni. Az emberben van ebben dilemma. A megélhetés miatt belemegyek kompromisszumba, ez a kompromisszum magamnak megmagyarázható. Lehet, hogy a kirekesztetteknek ez nem magyarázható.” Mucsi azt mondta, nehézséget okoz neki, picit rontja a hangulatát, ha a filmje megy azon a csatornán, amivel nem ért egyet, ugyanakkor, jegyzi meg a színész, azok, amikkel ő szerepelt a köztévén, azaz a Munkaügyek és a Tóth János című fikciós sorozatok nem azt sugallják, amit „annak a csatornának a hírei”.
Állásinterjú romáknak ;)
A magyar közélet és a művészet állapota
A hangnem és a vitakultúra hiánya
„Én úgy ítélem meg, hogy nem lehet azt mondani, hogy Parti Nagy Lajos szar. Főleg ebben a pozícióban, főleg, amikor ez az ember pénzelosztással bír” - véli Mucsi, Demeter Szilárd mondataira utalva. A politikát hagyjuk. Szerinte még hordozzuk a szocializmus maradványait, annak minden bajával, szörnyűségével. Még itt vannak a legvidámabb barakk romjai, és nem mindegy, hogy miben szocializálódnak nemzedékek. El kellene fogadni, hogy más is van, olyan vélemény is létezik, ami nem egyezik a mi véleményünkkel, és mégis tudunk egymás mellett élni, és lehetséges egymást tiszteletben tartani. Azt hiszem, ez kulturáltság kérdése, és a mindenkori értelmiségnek, a politikai vezetésnek kutya kötelessége lenne ellentétek szítása helyett az elfogadás, tiszteletben tartás kultúráját értékké tenni. Szerinte le kellene tudni ülni megbeszélni a dolgokat, „Vidnyánszky nem mondhatja Molnár Áronnak, hogy van-e gyereked. (...) Lehet, hogy nem lenne megoldás, ha leülnének egy órára egymással, de hogy ártani nem ártana, az biztos”.
Bosszantja a politika, lehet, hogy mindig ilyen volt, de mostanság a hangneme nagyon távol áll az ízlésétől. Rosszabb periódusaiban azt érzi, hogy a politika legális bűnözés. Hiába igyekszik távol tartani magát tőle, teljesen nem tudja kihagyni az életéből, ahhoz remetének kellene lennie. Szerinte a sokféleség nagyszerű dolog, de nálunk, ha a másik táborba tartozol, akkor most idióta ellenséggé válsz. „Na, ez távol áll tőlem…” Amikor meghallja azt a szót, hogy karaktergyilkosság, elkezd remegni a feje. Ellehetetleníteni, lejáratni, befeketíteni, ez tőle nagyon távol áll. Nem szereti a fanatikusokat. A politikában ugyanúgy el kell fogadni, ha valaki a másik oldalon áll. Nem vagyunk ellenségek, de valamiben mást gondolunk a világról. Talán annyira mást, hogy egy pont után nem tudunk megegyezni, egyetérteni, de ettől még nem vagyunk ellenségek. Nálunk ma nincsen vitakultúra. Ami helyette van, az sokszor inkább undorító csaholás: fájdalmas és méltatlan azokhoz, akik ezt elkövetik. Ezekben a vitákban nem szeretne részt venni.
KSH vs MVM data on gas consumption
Művészek felelőssége és a támogatások kérdése
Demeter magyar filmeket földbe döngölő szavairól a színész úgy vélekedett, hogy „lehet mondani, hogy nem szeretem ezt vagy azt a filmet. Lehet Herendi Gábornak azt mondani, hogy ez a forgatókönyv nem jó. Lehet Herendi alkotásait szeretni és nem szeretni. De amellett nem lehet elmenni, hogy mennyien nézték meg ezt a filmet. Lehet szeretni a Saul fiát vagy nem szeretni. De nem lehet elvenni tőle, hogy Oscar-díjas lett, hogy Cannes-i díjas lett, és megvette nem tudom hány ország. Mind a két embernek lehetőséget kell adni, hogy filmet csináljon”. „Az a mondat nem hangozhat el, és annak következménye kell legyen, hogy Herendinek azt mondja egy befolyásos ember, hogy kérj pénzt a FreeSZFE-sektől. Vagy ha ez megtörténik, ott nagyon komoly probléma van” - mondta Mucsi Lajos Tamás producer állítólagos korábbi szavaira utalva. Az SZFE-n történteket például nem tartja helyénvalónak. Bármilyen építő szándék előzte is meg, borzasztó, ahogy megtörtént. Ez mindenkire hat, aki benne volt a dologban. Nyilván erről is beszélni kellene, meghallgatni a másikat is, de úgy tűnik, hogy erre most nincs lehetőség.
A taorendszer megszüntetése számos független színházi műhelyt érzékenyen érintett. „Kizárólag két intézmény, a Nemzeti Színház és a Pesti Magyar Színház járt jól az átszervezéssel. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a tao a korábbi formájában megszűnik, úgy emlékszem, arról volt szó, hogy az addigi támogatások nyolcvan százalékát minden színház megkapja, de ez sajnos nem egészen így történt. Mi nagyon pici színház vagyunk, így a jelenlegi helyzetben kötélen táncolunk, 220 előadásunk van egy évben harmincezer nézővel, a működési költségünk pedig minden pályázattal együtt sem éri el a 15 millió forintot. Ha ezt arányosítom a Nemzeti Színház alig több mint 100 ezres nézőszámra kapott négyszázmilliójával, és a közel kétmilliárdos teljes támogatásával, akkor látszik, milyen különbségeket teremt az új rendszer.” Vitathatatlan, hogy a tao nem működött megfelelően, de az új forma ugyanúgy felvet kérdéseket, s ezek közül a legfontosabb, hogy a színházak miért csak a 70 vagy 80 százalékát kapták meg annak, ha egyáltalán megkapták, ami a nézőszám alapján járt volna nekik. A művészek felelőssége, hogy felhívják a figyelmet a társadalmi problémákra? „Ha egy ismert ember szólal meg bármilyen ügyben, arra jobban odafigyelnek. Kitartással is el lehet érni ezt ugyanakkor, Greta Thunberg nevét például, amíg meg nem hirdette az iskolai klímasztrájkokat, senki sem ismerte. A klímaügyet illetően azt gondolom, szánalmas, hogy az egész világot érintő problémában még mindig nincs összefogás, és közös gondolkodás. De ugyanilyen a menekültválság is, ahol szintén hatalmas szükség lenne a normális kommunikációra. Propagandával ugyanis semmit sem lehet megoldani. És sajnos nekem sincs meg az a képességem, hogy a világ összes problémájára választ adjak.”
Személyes gondolatok és életút
A színész útja Abonyból
Abonyban nőtt fel, igencsak elvágyódott onnan. „Még húszéves koromban sem tudtam, mi akarok lenni. Ez jelenleg is próbaidőszak, még most sem dőlt el, színész leszek-e, vagy sem, mondjuk lassan, ki kellene derülnie, alkalmas vagyok-e rá. Ez vicces, mert négy évtizede űzöm ezt a szakmát.” Valahogy akkor kicsinek, porosnak érezte azt a várost. „Az a baj, hogy mostanáig nem épült meg az a hely, ahol szívesen laknék. Ott szeretnék élni, ahol csend van, kevés ember vesz körül. A közelben csörgedezik egy patak, vagy hallom a tengert, ahogyan lágyan suhog. Húsz-harminc kilométerre legyen azért egy város, ahol pezsgést, kulturális életet találok. Ez viszont még nem épült meg. Abony kicsi volt, a főváros pedig túl nagy.” A szülei a maguk részéről mindent megpróbáltak megadni. Nem is emlékszik a gyerekkorából olyanra, ami hiányzott volna. Apjától mindenekelőtt a melót tanulta meg, másodsorban a kitartást, na meg a dohányzást. „Az ember ezt elhelyezi magában. Elfogadja a helyzetet, hogy bizonyos kulturális körbe már nem tud bekerülni. Nyilván nagyon sokáig kisebbrendűségi érzésem volt, zavarban voltam. Abonyból felkerülni Budapestre, szédítő változás. Mintha most azt mondanám önnek, hogy Trump mindjárt idelép, és szkanderezik majd magával. Bár ez most valószínűbbnek tűnik, mint akkor az, hogy valaha színpadra lépek. Ez az egész rengeteg szorongással járt.” Sajnos nem tudja a titkát. Viszi magával a szorongást, és a színpadon próbálja legyűrni. Ugyanakkor sokszor feltette magában a kérdést, hogy miképpen tudott megmaradni a pályán. Talán mert mindennél fontosabb volt, hogy ott maradjon. A kétely a szakmából fakadóan soha nem múlik el. Ha alkotsz, akkor jó esetben vannak kétségeid. „Nyilvánvalóan szeretnéd a világ legjobb szobrát megcsinálni, hogy az emberek szomorúan legyintsenek például a Dávid szobor láttán, mert a tiédhez képest az mégsem sikerült olyan jól. Most már azt gondolom, vagy talán biztos is vagyok benne, hogy ártani nem ártottam ennek a szakmának. A magyar film- és színházművészet nem lett rosszabb miattam, talán helyem van a palettán. A teljesítmény talán nem egy null komma null kűr. Ha annak idején, látatlanban elém teszik egy papíron, hogy a negyven év alatt ez vár rám, aláírtam volna.”
Barátság és családi értékek
„Jöjjön egy kis kötelező Pepe.” Scherer Péterrel „tudunk külön is dolgozni, de annyi minden köt össze minket, hogy csak erőszakkal lehetne minket szétválasztani. Kilencvennégyben találkoztunk először a Halott osztályban, kilencvenötben született meg a legendás Szentivánéji álom a Bárkában. Azóta együtt vagyunk. Talán egy évad maradt ki, amikor én már eljöttem a Bárkából, ő még maradt, aztán csatlakoztunk a Krétakör Színházhoz. Ma már nincs se a Bárka, se a Krétakör, de úgy gondolom, hogy egyiket se én lehetetlenítettem el. Kimentek a társulatok alólam.” Előtte már dolgoztak Szomjas György Gengszterfilmjében, az volt az első közös filmes munkájuk. Aztán jött Miki bácsi, Jancsó Miklós, „nagy ajándék, hogy találkozhattunk vele. Beszélgettünk. Amikor nem megtervezel valamit, hanem leülsz a barátoddal, majd eltelik három óra, és azt mondod: de jó volt itt lenni! Megállt az idő, pedig sokszor semmiségnek tűnő dolgokról beszéltünk. Családról, életről, filmről, irodalomról, szörnyűséges eseményekről, politikáról. Jancsó egészen különleges csoda a számomra. Demokrata, polgár. Csodálatos alkotó, csodálatos ember.”
Kérdezték a Pepével való konfliktusairól. „Tudja, a vitáink során rosszindulat egyikünk részéről sem fordult elő soha. A hangnem lehetett erőteljesebb, de a jószándék, vagy a méltányosság egyszer sem hiányzott.” Azt mondta, hogy nagyon próbára lett téve ez a barátság. Előfordult, hogy elmentek a vita széléig, de a barátság alapja, a legfőbb próbaköve, hogy az mit bír ki. „Nagyon durva dolognak kellene történnie, hogy mi csak köszönjünk egymásnak. Tizenöt éve volt egy megreccsenése, amikor igencsak maga alá került. Erről nem szeretnék beszélni. Magánéletileg nehéz időszakot éltem át. Nyilván borzasztóan fontos, hogy amikor térdre zuhanunk, és nem tudunk felállni, van-e segítő kéz, és azt elfogadjuk-e.” A három fiú mellé a feleségével örökbe fogadtak egy kislányt. „Nagyon-nagyon jó döntést hoztunk. Egy lány minden tekintetben más, mint egy fiú. Csak egy példa: ő kecsesebben igazítja meg a haját, mint egy fiú.”
Gépjármű adásvételi szerződés minta
Filozófiai meglátások és önismeret
A depressziós állapot olyan, mint az iszap. Folyamatosan süllyedsz el benne. Mucsi Zoltán miben hisz? A Jóistenben? Az emberségben? „Személyesen még nem találkoztam Istennel, nem vettem észre, hogy ott lett volna. Miközben nem fogom fel ezt az egész létezést, hogy mi végre vagyunk mi itt. Hitem szerint minden ok-okozati összefüggésben történik az életben. Csak ritkán látjuk át ezt a végtelenül bonyolult működést. Mivel fogalmunk sincs erről a vezérlőelvről, kell, hogy legyen egy irányítója a mindenségnek. Ha pedig mégsem létezik ez a bizonyos teremtő, vagy az Isten, akkor is nagyon fontos, hogy van ez a tanítás. A filozófiájával, a gondolatiságával nincs baj, a buddhizmus és a katolicizmus elvei is jót akarnak. Mivel azonban emberek gyakorolják, ezt el szoktuk szarni. Ráadásul fel is szokták használni, mert ezt is emberek csinálják, és nekünk bizony megvan az a képességünk, hogy valamit eltoljunk, rosszá tegyünk. Sok embernek tudunk ártani, de szerencsére azzal a képességgel is rendelkezünk, hogy ezt valahogy jóvá tudjuk gyúrni, vagy legalábbis javítani rajta. Minden bennünk van. Az emberben ott lakik az angyal és a patás is. Időzített bombaként létezünk. Több időt kellene töltenünk azzal, hogy rájöjjünk, igazából kik is vagyunk. Fontos lenne az embernek megismernie önmagát.”
Állásinterjú romáknak ;)
„Magánemberként nem tartom magam különlegesnek. Apa vagyok, férj vagyok, színész vagyok, vásárló vagyok. Az apa szerepben hogyan teljesít? Az efféle szélsőséges időszaknak az a pozitív oldala, hogy kevesebb a konfliktus. Ilyenkor az ember nem tud rosszat tenni, persze megvan az a hátránya is, hogy jót se nagyon. Elégedett nagyon ritkán vagyok. A szülői szerepnek a felelősség terhén kívül megszámlálhatatlanul sok gyönyörűséges pillanata van. Fantasztikusan jó kezű írónak vagy költőnek kellene lennem ahhoz, hogy ezt meg merjem fogalmazni. Pici tapasz azokra a kételyekre amik arról szólnak, jól csináltam-e. Akár egy mozdulaton is meg tud hatódni. Vagy azon, hogyan eszik egy ember. Látom, és meghat. Egy találkozáson. Amikor olvasok egy olyan sort. Esetleg filmen.”
Aktuális munkák és a jövő
Nyáron kezdődött, most ért véget az Együtt kezdtük című film forgatása. Egy tornatanárt játszik, aki a főszereplő kislány papája. Olyan típusú figura, aki nagyon jóindulatú, nem szereti a közvetlen konfrontációt, szeret oldalvízen haladni, kicsit sunyi. Közben persze úgy gondolja, hogy nagyon pontosan látja a világot, és akik másképp gondolják, mint ő, azok egyáltalán nem szimpatikusak számára. Tehát egy idős férfit, lányos apát játszik, aki ráadásul a fiatalok régi tornatanára. Ez a férfi szereti mondogatni, hogy ugye, megmondtam. Velem is megtörtént, ahogy mindenkivel, hogy az iskola után belekerültem az életbe, és rájöttem, hogy az nem olyan, ahogy Móricka elképzeli. Előtte persze az apámék hülyék voltak, meg mindenki, aki nálam tíz évvel idősebb, és akkor találkoztam a dolgokkal. Mindenkinek meg kell tanulnia kezelni a világot, közben nyilván követ el hibákat. A közvetlen szeretteire van rálátása, tehát ha ők hibáznak, az az egyetlen dolga, hogy biztosítja őket a szeretetéről, a fenntartás nélküli szeretetéről irántuk. Amiben tudja, támogatja őket, de vannak olyan dolgok, amiket nekik kell megoldaniuk.
Innentől rohan a következő munkájára, épp egy televíziós forgatókönyvet olvasgatott a beszélgetés előtt, ráadásul a közösségi oldalakon is gyakran jelentkezik saját projektekkel, amiknek az ember mindig örül, és ott van a Nézőművészeti Kft. „A pályám első negyvenkét éve alatt még nem sikerült megtalálnom az áldott középutat, hogy beosztva és megfelelő mennyiségben. Időnként nagyon sok, máskor kevésbé van munka. Össze is sűrűsödnek a dolgok, illetve a pandémia kikezdett mindenkit. Kikerültél egy rendszerből, amihez hozzászoktál. Negyven év alatt megszoktuk, hogy van egy nyári szünet a színházban. Hat-nyolc hét legföljebb, akkor esetleg filmeztél, de ekkora szünet sohasem volt. Ez nem tett jót, legalábbis nekem. Kicsit olyan, mint a sportban, hiába veszik le a gipszet, nem tudsz azonnal visszaállni, fel kell építeni az izmokat. Ez most tényleg sok, de ezekre a munkákra nem kényszerítettek pisztollyal. Jó filmezni, ráadásul pénzt is kapok érte. Nyilván egyszerűbb lenne az életem, ha az augusztusom úgy telt volna, hogy elutazunk egy szép helyre, én elviszem magammal azt a tizennégy darabot, amiben játszom, és szépen olvasgatom őket.” El tudja magát képzelni egy társulat tagjaként? Igen, de most is van a Nézőművészeti Kft. Tehát egy minitársulathoz tartozik több mint tíz éve. „Voltam szabadúszó, meg minden, de a legjobb valamilyen csapathoz tartozni, mert a színészet csapatjáték.” Mucsi Zoltán neve már igazi fogalommá vált, ám ezt egyáltalán nem bánja, mivel azt érzi, hogy az emberek szeretik, még az sem zavarja, hogy a fiatalabb generáció leginkább csak a mémekből ismeri. A Tóth János sötétebb humorral ábrázolta a magyar valóságot. Közrejátszhatott ez a szemlélet abban, hogy a produkciót végül elkaszálták? Mucsi a Fidelionak adott interjújában, amikor a színészek közéleti megnyilvánulásairól kérdezték, azt mondta: „Biztos vagyok benne, hogy Ragályi Elemérnek vagy Jancsó Miklósnak ilyesmi meg sem fordult volna a fejében, nemhogy megtegye. Remélem, a jövőben nem teszik kötelezővé ellökni valakit és ordenáré hangon beszélni vele, csak mert az nem a számomra megfelelő véleményt alkotta rólam. Ha valaki ennyire nem bírja, menjen el bakternak Harkakötönyön, akkor vélhetően nem sokan fogják kritizálni a médiumokban. Amikor igazságtalannak érzem a kritikát, nyilván nem örülök, de ha a kritika minősége jó, akkor elgondolkodom a benne felhozott problémákon.”
tags: #magyar #ember #fogyasztas #mucsi