Renault Clio Grandtour Vélemények Magánszemélytől: Kisautó Puttonnyal a Család Szolgálatában
A kisautó puttonnyal itthon talán a leginkább életképes családi autó. Még megfizethető, de már éppen elég helyet ad. A Renault Clio Grandtour tesztekből nincs hiány, és már megjelenése után megállapították róla, hogy jó autó.
Céges flottafrissítéskor az ügyvezetők is erre jutottak, meg arra, hogy „jóárasított”, a Renault 5 év/100 000 kilométer garanciájával, pláne annak 200 000 kilométeresre bővítésével jó vétel is.
Tavaly októberben négy darab, szinte teljesen azonos Renault Clio Grandtour állt szolgálatba a Használtautó.hu értékesítési csapatánál, az egyik kolléga nem egész egy év alatt letekert 60 000 kilométert.
Egy üzletkötő, aki nem ritkán megy heti több mint ezer kilométert, bevallotta, hogy nagyobb kategóriájú autóból, egy Focus II-ből ült át, és máig nem lett a Clio barátja, annak ellenére, hogy igazából hibamentes volt az elmúlt esztendő.
Vitathatatlan, hogy bár a pofás puttonyos többnek mutatja magát, valójában csak egy kisautó. Ehhez mérten viszont óriási csomagteret ad, és a kicentizett hátsó lábtér is elfogadható, a megjelenése pedig egészen jó.
Talán emiatt is esett rá a választás, mert van arca, mert feltűnő, az eltalált céges matricázással szemeket vonzó. És persze azért, mert a kisautós mércével óriási, könnyedén bővíthető csomagtérbe munka közben is bőven tudnak pakolni használóik, illetve családi autóként is tudják használni munkaeszközüket.
A Clio Grandtour sokoldalúságáról sokat elmond, hogy a tavalyi első teszt során egy hűtőszekrényt is elnyelt, dögösségét az idén próbált hirtelensárga EDC automata váltós példány is mutatja, tesztjében pedig az 1.5 dCi mesés takarékosságáról is sokat regéltek.
A kollégák mindig azt mondják, hogy ők nem érnek rá nem sietni. A Clio Grandtour 1.5 dCi legfőbb előnye, hogy gyakorlatilag mindenképp takarékos. Nehéz étvágyát 5 liter fölé vinni. Városban és autópályán van rá lehetőség, ám akkor sem sokkal.
E Clio használója szerint autópályán, 130 km/órás utazótempóval is csak egy-két deciliterrel megy 5 liter fölé a fogyasztás. Országúton pedig mélyen alá csökken, így autója étvágya is 5 liter alatti.
A gyári vegyes - 3,6 l/100 km érték természetesen laboratóriumi, ám országúton valóban nem mutatvány 5, 4 liter alá menni sem.
Útmutató Renault Trafic vásárláshoz Németországban
A kollégák tapasztalatai szerint a kopásmentesek, kisebb-nagyobb koszfoltokat mutatóak az üléskárpitok, 60 000 kilométer alatt bizony előfordul egy-egy makacsabb szennyeződés, kiboruló ital. Mindezek ellenére, az utastér strapabírónak mondható.
Sem a műanyag kormányon, sem a műbőr bevonatú váltógombon, sem a pedálokon nem látható még kopás. A sofőrajtó plasztikján viszont egy hangyányi igen, de alapvetően tényleg strapabírónak mondható az utastér. Bár az ülések lehetnének méretesebbek, kényelmükre az akár napi több száz kilométeres autózások során sincs panasz.
Amire van, az például az átlós kilátás előre, a járdára parkoláskor nyöszörgő műanyagok, a lassú navigáció és a gyatra hangú, autópályán kevéssé használható kihangosító. Utóbbi rendszerrel főként nincs kibékülve a Renault-ért bevallottan nem rajongó kolléga, a gyári egység ugyanis nem egész háromnegyed év után bekrepált, s lassan érkezett meg a cseredarab.
Viszont azért legyünk őszinték, ha 60 000 kilométer alatt mindösszesen annyi probléma adódik egy autóval, hogy a nyilvánvalóan külső beszállítótól érkező érintőképernyős navigáció-audió-kihangosító meghal, akkor az nem egy rossz modell.
Eddig pont három karbantartást jelentett a 20 000 kilométeres ciklus, olaj és szűrők cseréjével. Olajfogyasztás nincs, a gyári Continental EcoContact abroncsok is alig koptak még - október végétől áprilisig, tehát szinte az eltelt idő felében nem ezekkel ment az autó, hanem télekkel.
Symbioz: Captur és Arkana között
A fékek még a gyáriak, de a héten történt 60 ezres szervizen jelezték a szerelők, hogy 5000 kilométer múlva ajánlott az első fékbetétek és a tárcsák cseréje is.
Problémamentességével, egy év, illetve 60 000 kilométer után is újszerű, de persze már nem teljesen új megjelenésével a Clio jól vizsgázott. Igaz, ehhez a használati mód, a sok autópályás futás, illetve használója is kellett. Nem üti, hanem józanul használja, akkor is, ha éppenséggel ez az autó neki nem a szerelme. Neki túl könnyű mindene.
Nem véletlenül, ugyanis a Clio tényleg könnyedén, könnyen vezethető, nyilván azért, hogy a hölgyek viszont imádhassák. Imádják is, már azok is, akik csak látják. Feltűnési faktorból is jó a Clio Grandtour, csak javasolni tudjuk, de ha van rá mód, nem fekete színben. Nyáron állítólag úgy fel tud hevülni, hogy kevés hozzá a légkondi kapacitása.
Persze van az a helyzet, amikor a fekete is elfogadható, amikor például raktáron van, s kimagasló kedvezményt adnak rá.
Francia autó lévén lehet utálni, vagy „szerelmesen” rajongani érte. Mint minden autónak, neki is vannak jó, rossz és „hmmm…elmegy” kategóriájú tulajdonságai.
A Renault Clio ára a német konkurenseké alatt van, és ha jó évjáratot választunk, akkor a többi francia márka típusainál megbízhatóbb autónk lehet.
Mivel ekkora a kínálat, a legolcsóbb, de még tisztességes szaladgálós gépektől a pár éves, modern, sőt újszerű példányokig minden akad. Minden ársávban lehet találni korrekt példányt, csak keresni kell. Nagy általánosságban elmondható, hogy minél későbbi, annál jobb.
A Clio III Grandtour vásárlóját nem lehet azzal meggyanúsítani, hogy szép autót vett. Ha átböngésszük a Clio első szériájának hirdetéseit, akkor a legolcsóbbak között elég sok a lesajnált darab. A nála újabb, drágább és megkíméltebb példányokkal viszont még jó pár évre tervezhetünk.
A Clio II-es szériájából én eleve kihagynám a korai évjáratokat és a 2001-es első ráncfelvarrás utániak közül válogatnék. A szerelő szerint az 1.4-es, 98 lóerős a leginkább agyonvághatatlan motor, ami nem azt jelenti, hogy ne kéne benne olajat és időnként gyertyákat és vezérlést cserélni, de az átlagosnál jobban bírják a magyar viszonyokat is. Ha valaki talál egy 1.6-osat, azzal már kifejezetten fürge a Clio.
Utódja, a Clio harmadik szériája még felnőttesebb jelenség. Kisautószinten tágas odabent, a külseje mára egy kissé szürkévé vált, de az ötcsillagos törésteszteredménye, meg a fellépése elég volt ahhoz, hogy nagyon szoros versenyben leverje az akkori Volkswagen Passtot és megnyerje a 2006 Év Autója címét.
Ebből a sorozatból már csak a légkondicionált példányokra érdemes keresni a Használtautó.hu keresőjében, de ilyet is találni százezres futás és 1,3 milliós ár alatt.
Mivel 2012 őszen mutatták be, így a Clio negyedik szériájából igazi használtakat keveset találni. Sok azonban a fiatal kora ellenére bevallottan sokat futott, hamar levetett cégautó, jellemzően rosszul felszerelt és "ingyenfehér" dízelek, amikkel a területi képviselők ezerszer bejárták már az országot.
Ha jól karbantartottak, akkor persze a cégautók sem rosszak, a Használtautó Kft. fekete Grandtourjai például kiválóan szolgálnak, nem is eladók még. Még jobb vétel lehet a kereskedésekben pár ezret futott demóautó.
Renault Clio III 1.0B teszt
A Renault Clio Grandtour Előnyei és Hátrányai
A Renault Clio Grandtour egy sokoldalú autó, amely ötvözi a kisautók előnyeit a kombik praktikumával. Az alábbi táblázat összefoglalja a legfontosabb előnyöket és hátrányokat:
| Előnyök | Hátrányok |
|---|---|
| Takarékos üzemanyag-fogyasztás (főleg az 1.5 dCi motorral) | Korlátozott hátsó lábtér |
| Nagy csomagtér a kategóriájához képest | Néhány belső elem zörgése |
| Könnyű vezethetőség | Átlós kilátás korlátozott |
| Strapabíró utastér | Lassú navigáció és gyenge kihangosító |
| Jó ár-érték arány a német konkurensekhez képest | Fekete színben nyáron könnyen felmelegszik |
tags: #magánszemélytől #renault #clio #grandtour #vélemények