A Lada Samara története és modelljei

A Lada Samara egy kiskategóriás autó, amelyet az orosz (korábban szovjet) AvtoVAZ autógyár gyártott 1984-től 2013-ig. A Samarával a Lada a klasszikus, Fiat 124-re épülő széria sikerére kívánt építeni, és egy olyan autót létrehozni, mely robusztus felépítésű, olcsón fenntartható és modern kinézetű. A Lada remélte, hogy a Samarával fel tudják venni a versenyt a többi gyártóval az európai piacon.

Fejlesztés és prototípusok

Az AvtoVAZ az 1970-es évek elején már elkészített egy VAZ-1101 névre hallgató, a Fiat 127-re épülő prototípust. Ennek a továbbfejlesztéséből született meg 1976-ban a háromajtós, 900 cm³-es "Ladoga" prototípusa. 1979. december 31-én készült el a VAZ-2108 (az első generációs Samara) első próbaváltozata. Az autó tervezésekor az AvtoVAZ mérnökei olyan potenciális konkurens típusokat vizsgáltak meg közelebbről, mint a Volkswagen Golf, az Opel Kadett D, a Ford Escort Mk III és a Renault 9.

Nevek és piaci bevezetés

A kocsit sokáig csak a külföldi piacokon árulták „Samara” néven, a hazai piacon kizárólag „Szputnyik” (útitárs) néven szerepelt egészen 1991-ig, amikor megjelent a szedán változat, ezután az örökölte a Szputnyik nevet, a ferde hátú pedig Samara lett. A kocsi otthon Szputnyik néven került piacra, de gyakrabban emlegették "Vószem" (nyolc) néven a gyári kódszám utolsó számjegye után. A külföldi piacra készülő autók neve Samara lett, a Szamara folyó, a Volga egyik mellékfolyója után. A sorozatgyártás 1984-ben kezdődött.

A Ladánál úgy tervezték, hogy a kocsi megjelenése után azonnal kapható lesz 1,1 literes, 1,3 literes és 1,5 literes, négyhengeres motorral is, de a kezdetekben csak az 1,3 literes erőforrás (és a háromajtós ferde hátú karosszéria) volt elérhető.

Karosszériaváltozatok és motorok

A kocsi háromféle karosszériával készült, három- és ötajtós ferde hátúval, valamint négyajtós szedánnal. Szintén háromféle benzinmotorral szerelték: 1,1 literes, 1,3 literes és 1,5 literes változatban volt elérhető.

Samara kerékcsapágy Francia típus

Retro LADA Samara élményvezetés 2

Fogadtatás és kritikák

A neves német autógyár segítsége ellenére a Samara nem tudott akkora sikert elérni, mint a VAZ-2104, VAZ-2105 és VAZ-2107-es széria, bár az elsődleges célját elérte a Lada, azaz sikerült egy erős felépítésű, modern kinézetű, olcsó és olcsón fenntartható kocsit építenie. A Samaráknak gyakran felrótták a gyenge vagy legalábbis megkérdőjelezhető összeszerelési minőséget és a rossz minőségű anyagokból készült belső teret és kezelőszerveket. Ez utóbbit a Lada korábbi modelljeivel kapcsolatban is sokszor felhozták. A fröccsöntött műanyagból készült hűtőmaszk miatt is sok kritikát kapott a kocsi, mivel egyesek szerint csúnya volt és olcsóságot sugárzott. A sokat szidott hűtőmaszkot később a gyár is lecserélte és egyéb változtatások is történtek a kocsin, például megjelentek az injektoros motorok, hogy a külföldi piacra szánt Samarák megfeleljenek a szigorúbb károsanyag-kibocsátási szabályoknak is.

A szedán változat

A hosszú ideje tervezett szedán változat (VAZ-21099) végül 1990-ben jelent meg. Ennek a belsőtere és az eleje is kissé eltérő volt a ferde hátú Samaráétól, a gyár ezzel szerette volna kifejezni, hogy egy különálló modellről van szó. A hagyományos Samarák elején a fényszórók körüli rész egy különálló karosszériaelem volt, a szedánon azonban az elülső oldalelemek egy részből álltak, valamint a hűtőrácsa is eltérő volt a ferde hátúétól.

Speciális és versenyváltozatok

A Samarából VAZ-415 gyári kódszám alatt nagyon kis példányszámban készültek 2x654 cm³-es Wankel-motorral szerelt változatok is, amit csak Oroszországban árultak. Megbízhatatlansága miatt nem kezdett bele a Lada a komolyabb sorozatgyártásba, az elkészült darabokat többnyire a rendőrség és egyéb biztonsági szervezetek vették meg és elfogóautóként használták őket. 1985-ben készült egy farmotoros, összkerékhajtású raliváltozat, 1987-ben pedig egy középmotoros, Samara-EVA nevű verzió, 1860 cm³-es, 300 lóerős, 16 szelepes turbómotorral. Két évvel később készült el a még erősebb Samara S-Proto, mely 350 lóerő leadására volt képes. A leghíresebb versenyváltozat a Samara T3 volt, mely 1990-ben hetedik, 1991-ben pedig ötödik helyen végzett a Dakar-ralin, pilótája pedig Jacky Ickx volt. Ebben a kocsiban azonban meglehetősen kevés alkatrész volt az eredeti Samarából, a Porsche 959 összkerékhajtási rendszerét használta és egy 3,6 literes, hathengeres Porsche motor került bele.

Globális piac és export kihívások

A Samarát világszerte árulták, került belőle Ausztrália, Kanada és a legtöbb európai ország piacaira is. A különböző felszereltségi szinteket a kereskedők határozták meg és ők is végezték el az ehhez szükséges kisebb-nagyobb változtatásokat. Néhány országban csak a kocsira kerülő feliratok különböztették meg az import modelleket az Oroszországban kapható Samarától, de Belgiumban, Franciaországban, Németországban és egy rövid ideig Ausztráliában például piacra került egy kabrióváltozat is, melyet sehol máshol nem lehetett kapni.

1996 és 1997 között nehéz helyzetbe került az AvtoVAZ, a gyárat komolyan fenyegette a csőd, ezért innentől kezdve csak a közelebbi országokba exportált Samarákat. A kocsi az 1997-es modellévet követően eltűnt a kanadai piacról, innentől kezdve a Niva maradt az egyetlen, Kanadában is kapható Lada modell. Ekkoriban szűnt meg az export Ausztrália és az Egyesült Királyság felé is. Az egyik legnagyobb problémát az jelentette, hogy a General Motors nem volt hajlandó nagy tételben injektorokat eladni a nehéz helyzetben lévő AvtoVAZ-nak, mivel attól tartottak, hogy nem fogják tudni kifizetni az alkatrészeket, pedig ezeknek a beszerelése rendkívül fontos lett volna az egyes országokban érvényben lévő szigorú károsanyag-kibocsátási szabályok miatt. A helyzeten úgy próbált meg javítani a gyár, hogy piacra dobott egy minőségibb változatot Európában EuroSamara és Samara Baltic néven, amit Finnországban, Uusikaupunkiban szereltek össze.

Alkatrész útmutató Lada típusokhoz

A Samara az Egyesült Királyságban

Az Egyesült Királyságnak csaknem három évet kellett várnia a Samarára a Szovjetunióban való 1984-es megjelenéséhez képest. Az első modellek végül 1987 novemberében kerültek a kereskedésekbe, a kocsi fogadtatása kedvező volt, ahogy a kezdeti eladási mutatók is. A Samara komoly változást jelentett a korábbi Ladákhoz képest, hiszen akkori szemmel nézve modern, ferde hátú karosszériával készült, elsőkerék-meghajtású volt és bővebb volt a motorválasztéka is, mint elődeinek. Az olcsó műanyagokból készülő belsőtér, az átlagon aluli összeszerelési minőség és a gyenge menetteljesítmény azonban csalódást okozott azoknak, akik arra számítottak, hogy a Samara képes lesz felvenni a versenyt a nyugati gyártók autóival. A Lada az új modell tehát ismét inkább a szerényebb anyagi helyzetben lévő vásárlók számára volt ideális, de ők többnyire kitartottak a "kocka-Ladák" mellett. A Samara ára magasabb volt a korábbi Lada modellekhez képest és bizonyos szempontok szerint jobb is lett, mint elődei, mégsem érte el a célját, azaz nem tudta felvenni a versenyt a nevesebb gyártók modelljeivel a brit piacon.

Piaci verseny és megítélés (Egyesült Királyság)

Az autó Egyesült Királyságbeli megjelenése idején két fő kategóriába lehetett sorolni a családi kisautókat a vásárlóközönség autóvásárlási szokásai szerint. Az átlagos vásárlók többnyire a harmadik generációs Volkswagen Golfot, a Vauxhall Astrát és a Ford Escortot választották, míg a gazdaságos megoldást keresők a kelet-európai és a távol-keleti gyártók, így például a Škoda, az FSO, a Hyundai és a Proton modelljeit választották. A Samara egyértelműen az utóbbi kategóriába tartozott. Kemény vetélytárs volt a számára a piacon a kelendőbb Škoda Favorit, a Hyundai Pony és a Proton Saga. Később a Daewoo, a Hyundai, a Kia és a Proton még újabb modellekkel állt elő, amivel a Samara eladásai drasztikusan visszaestek. A J. D. Power piackutató cég felmérései szerint az előbb felsorolt kocsik közül 1996-ban és 1997-ben is a Lada Samara volt a legkevésbé keresett a vásárlók köreiben. A Top Gear 1996-os és 1997-es felmérései alapján a brit lakosság a Samarát tartotta a legrosszabb vezetési és egyéb élményt nyújtó kocsinak.

Modellválaszték az Egyesült Királyságban

A Samara eredetileg 1,3 literes motorral került a brit piacra és három- valamint ötajtós ferde hátú karosszériával volt kapható. Az 1,5 literes motorral szerelt változat 1988 októberében jelent meg. A metálfényezés 1989 novemberében, az 1.5 SLX jelzésű modellváltozat megjelenésével vált elérhető extrává. 1990 júliusában az Egyesült Királyságba is megérkezett a legkisebb, 1,1 literes motorú Samara, majd 1991 áprilisában piacra került az autó modellfrissítésen átesett változata, mely új, a korábbiaktól eltérő felszereltségi szintekben volt kapható. Tizenöt hónappal később jelent meg a VAZ-21099 kódnevű szedán verzió. Utóbbi 1994 júliusától 1.5 "Juno" névre hallgató sportváltozatban is elérhetővé vált, könnyűfém felnikkel, meglehetősen rosszul illesztett sportos küszöbökkel és hátsó légterelő szárnnyal.

A Samara Ausztráliában

A Samara 1989-ben került az ausztrál piacra, kezdetben háromajtós ferde hátú és kabrió karosszériával volt kapható. Egy évvel később ezeket leváltotta az ötajtós ferde hátú, melyet Lada Cevaro néven árultak. 1994-ben visszatért a háromajtós változat, Lada Volante néven és ekkor került piacra a négyajtós szedán is, Lada Sable-ként.

A második generáció: Samara 2

1997 után a Samarát már többnyire csak Oroszországban árulták és még néhány olyan országban, ahol kevésbé voltak szigorúak a károsanyag-kibocsátásra vonatkozó szabályok. Szintén 1997-ben kezdődött meg az új változat, a Samara 2 (VAZ-2115) kis példányszámú gyártása az AvtoVAZ különleges járművekre szakosodott részlegén. Ez egy négyajtós szedán volt, mely az első generációs Samarákhoz képest némi modernizáción esett át külsőleg és belsőleg is. A kocsiba 1,5 literes injektoros motor és az elődjéhez képest jobb sebességváltó került. A fékek és a belsőtér szintén fejlődésen mentek keresztül a Lada 110 (VAZ-2110) alkatrészeinek köszönhetően. A valódi sorozatgyártás 2000-ben indult be a Togliattiban található gyár fő részlegén. 2002-ben az ötajtós (VAZ-2114), 2004 szeptemberében pedig a háromajtós (VAZ-2113) ferde hátú gyártása is megkezdődött. Utóbbi modell gyártását nem tervezte az AvtoVAZ, csak a kereskedők által mutatott komoly érdeklődés hatra kezdetek hozzá. Togliattiban 2004-ben 20 év után befejeződött az első generációs Samarák gyártása. 2007 januárjában megjelent a Samara 2 felújított változata, melybe a Lada 110-ből megismert VAZ-11183-20 kódnevű 1,6 literes motor került. Bár a Lada 110 és a Lada Priora is népszerű modellek voltak Oroszországban, továbbra is a Samara mellett szólt kedvező ára és az iránta mutatott folyamatos kereslet.

Ablakemelő javítás Lada gépkocsikban