A Szláv Mitológia Pantheonja és Világfelfogása
A pogány szlávok mitológiájára vonatkozó hagyomány nagyon hiányos és homályos. Mitológiájuk és vallási hitrendszerük 3000 év alatt folyamatosan alakult ki és változott. Régészeti és írott forrásokból azonban elég jól kikövetkeztethető, hogy, legalábbis nagy vonalakban, miként gyakorolták hitüket, és milyen volt a világfelfogásuk.
A 6. században élő Prokopiusz a Kárpátok mögött élő szlávokról írván, megemlíti, hogy imádtak egy istent, a villám teremtőjét és valamennyi dolog legfőbb urát, akinek ökröket s egyéb állatokat hoztak áldozatul. A fátumot nem ismerik; veszélyes esetekben fogadalmat tesznek, melyet megmenekülésük esetén szigorúan megtartanak. Tisztelnek folyókat, nimfákat és számos más istent is. A 12. században élő Bosaui Helmold már más értelemben szól mitológiájukról. Szerinte a többalakú isteneken kívül, akik a mezők és erdők, öröm és búbánat fölött uralkodnak, a szlávok hisznek egy főistenben, aki a többi alárendelt istennek parancsol. E két adaton kívül azonban csak istennevek maradtak fenn.
A szláv világfelfogás egyrészt egy igen érdekes dualista vallási felfogást mutat, amiben mindennek van egy pozitív és egy negatív fele, melyek kiegészítik egymást, mindezt egyeztették a politeizmussal, főként a fény-sötétség, férfi-nő, menny-föld párosításban. Másrészt egy eléggé természet közeli vallási felfogást mutat, ahol leginkább a természeti erők jelentősége, illetve a halál-kultusza dominált. Ennek ellenére az állatok vallásban való megjelenése marginális, isteneik szinte kizárólag emberi alakban jelennek meg, esetleg félig állati jellegekkel. Különlegességük még, hogy majd minden istennek több feladatköre van, szemben a mediterrán istenekkel, akik legtöbb esetben 1-2 funkcióval bírtak, addig a szlávoknál az istenek is címhalmozók voltak.
A szláv mitológiai rendszer szférákra osztható, bár a klasszikus hármas osztás nem igazán alkalmazható, mivel a fennmaradt információk főként a földi és égi szcénára fókuszálnak, míg az alvilág jelenléte mintha nem lenne érdekes, ezzel a hármas rendszerrel egyedül a Velesz Könyve kísérletezik. Élesen elkülönülő réteget figyelhetünk meg az istenek, illetve a mitológiai lények, mint szörnyek, démonok, szellemek, nimfák stb. között.
Vlagyimir Fejedelem Kijevi Panteonja
Mikor 980-ban Vlagyimir nagyfejedelem felállíttatta a kijevi panteont, határozottan az volt a célja, hogy központosítsa az uralma alatt álló szláv állam, a Kijevi Rusz vallási életét, ezáltal egy állami ideológiát formáljon meg. Az, hogy pontosan miért választotta az alábbi isteneket, egyedül a fő helyre került Perun esetében érdemes annyit kiemelni, hogy egyrészt a szlávok jelentős részénél főistenként tisztelték, másrészt a Rurik dinasztia saját, családi istene is lehetett, eleve erős kapcsolatot mutat a germán Thor istennel. Orosz istennevek, mint Perun, Volosz, Dazsbog, Sztribog, Horsz szerepeltek ebben a panteonban.
Samara kerékcsapágy Francia típus
Mindössze néhány évig tartott ez a rend, és 988-ban sor került a megkeresztelkedésre, ami teljes szakítást jelentett a pogánysággal, így Vlagyimir személyesen vett részt az általa alapított panteon ledöntésében, legalábbis a Krónika szerint.
| Istenség | Főbb szerepkörök |
|---|---|
| Perun | Mennydörgés, villámlás, harc |
| Volosz (Velesz) | Nyájak védelmezője, állatok, kereskedelem, költői ihlet |
| Dazsbog / Horsz | Napisten, fényisten |
| Sztribog | Szelek és viharok istene, bőség |
| Mokos | Termékenység, női munkák, aratás |
A Kijevi-Rus: Ukrajna viking alapítói - DOKUMENTUMFILM
A Szláv Istenek Pantheonja
A szláv istenek listája áttekinthetetlenné válhat a számos átfedés és a regionális különbségek miatt, lévén, egy ömlesztett listába bekerülne válogatás nélkül délszláv, keleti-szláv, nyugati-szláv és balti elem egyaránt. Ennek ellenére igyekszünk minél áttekinthetőbbé tenni a rendszert, figyelembe véve a nagy égi, vagy dualista isteneket, a földi isteneket, valamint a több tagú istenségeket.
Égi és Dualista Istenek
Rod
Ő a legfelső isten, az élet adója. Már a Helmold-krónika is megemlíti, hogy a szlávok egyetlen főistenben hisznek. Rod esetében akár a keresztény Istennel is lehetne azonosítani, annyi különbséggel, hogy Rod látszólag nem szól bele a földi világ dolgaiba, sőt egyes elképzelések szerint nem is közvetlenül teremtette a világot. Lényegében már nála megjelenik a világ kettősségére vonatkozó felfogás. Eleve egyszerre képviseli a maszkulin eget és a feminin földet, manifesztációi révén meg egyszerre a fény és a sötétség. Neve is érdekes. Eredetileg a Deivos nevet használták rá, ami a szanszkrit Deva névben, az ős-germán Ziu, vagy a litván Dievas alakokban maradt fenn. Hasonlítják, illetve egyeztetik a kelta Toutatis, a latin Quirinus, vagy Saturnus (görög Khronosz) istenekkel. Ikonográfiája is érdekes, általában vagy a hatküllős kerékkel jelölik, ez máig létezik a szláv népi motívumokban, vagy a négy elemet uraló figuraként ábrázolják. Jelét, mely egy teljes kör, gyakran Perun jelével is azonosítják.
Belobog és Csernobog
Rod két manifesztációja, a világ kettősségét jelképezik: fehér-fekete, világosság-sötétség, férfi-nő. Rod kettősségének megnyilvánulása a fény, vagy fehér isten, Belobog, és a sötét isten, Csernobog. Néha istenhármasként tekintenek rájuk, de inkább Rod különböző megnyilvánulásaiként jelentik a világ kettősségét. Mindkét alaknak van további variációja. Eleve Belobog inkarnációja Szvarog, míg Csernobogé Velesz. Utóbbihoz kötik a vadont, annak állatait is.
Szvarog
Elég fontos istennek számít, és sok tekintetben hasonlít Rodhoz. Valószínűleg egyfajta főistennek számított, regionálisan legalábbis biztos. Az indiai hitvilágban hasonló névvel bukkan fel, ő Szvarga, a Menny istene. A szláv mitológiában már jóval földhöz ragadtabb, igazi multi funkcionális istenség. Egyszerre hadisten, kovács isten, tűz isten, esetleg Ognyebognak is nevezik, háztartás istene, Napisten Horsz-Dazsbog néven, de köthetik állatokhoz is Jarog, vagy Rarog néven madár-isten. Megtestesülései, vagy gyermekei Horsz/Dazsbog és Szvarozsics. A Horsz és Dazsbog nevek hol külön, hol együtt szerepelnek névként, míg Szvarozsics esetében inkább beszélhetünk tényleges utódról. Az antik mitológiában Saturnus/Kronosz alakjához hasonlítják.
Alkatrész útmutató Lada típusokhoz
Perun
A keleti és a balti szlávoknál a villámlás és a harc istene. A kereszténység felvétele után kultuszának egy része átszármazott Szent Illéshez. Vlagyimir fejedelem panteonjának fő helyén állt egykor Perun szobra, mely is jelzi, hogy a mitológiában kiemelt jelentőségű istennek számított. Perun maga volt a villámlás és mennydörgés istene, jelképe pedig a tölgyfa, nevének jelentése amúgy vitatott, mennydörgést, vagy tölgyfát is jelenthet, de jelenthet villámlást, illetve villám sújtotta tölgyet is, ő az aktív, férfias erő a természetben. Talán a legjobban ismert mitológiai szereplőnek is számít, így funkciói miatt könnyen azonosítható Thorral, Zeusszal, vagy Brahmával. Érdekesség, hogy hozzá kapcsolódik az a népi hiedelem, már a keresztény időkből, hogy a villámsújtás okozta halál szent halálnak számít, mert ilyenkor Isten automatikusan megbocsátja az agyonsújtott bűneit. Szerepkörének részét képezheti a hadistenség is. Családi kapcsolatainak kérdésköre kusza, leginkább Szvarog fiaként emlegetik.
Velesz
Az egyik legkülönösebb isten, aki egyaránt félelmetes, veszedelmes, és mégis nélkülözhetetlen az emberek életében. Az oroszoknál a nyájak védője, az állatok és az állattenyésztés istene. A kereszténység felvétele után kultuszának egy része Szent Balázshoz átszármazott. Ő a „jószág-adó”, de ura az erdőknek, vadállatoknak, és istene a kereskedelemnek. De egyben a költői ihlet istene is. Ő a Föld férfi istene, a „Fekete Isten”, tökéletes ellentéte a mennyei fehér isteneknek, vagyis Szvarog fiainak, de leginkább Perunnak. Tjarnaglofi névalakja a Csernobogra vezethető vissza. Leginkább Perunnal áll szemben, mivel míg Perun a hadakozással kapcsolatos, addig Velesz a termeléssel, gazdálkodással. Kiméra, itt nem az antik kimérára kell gondolni, hanem általánosan több állatból összegyúrt lényre, vagy sárkány alakú istenség. Neve alapján Perun egy változata.
Sztribog
A „Bőség Terjesztő”, a szelek és viharok istene. Gyakran Dazsboggal párban van. Perun fiának tartják, és egyaránt a bőség és az ártás jellemezheti, mivel minden szélnek ura, így az lehet áldás is, és romboló is.
Horsz-Dazsbog
Bár a panteon két külön istenként kezeli, a legtöbb esetben ugyanannak az istennek a nevét jelzik. Sőt, igazából Horsz egyik megtestesülése Dazsbog. Így, Horsz-Dazsbog, ő a Napisten, vagy fényisten. A napkultuszt valószínűleg erősíteni kívánta Vlagyimir azzal, hogy külön szobrot állított Horsznak és Dazsbognak, mivel előbbit lehet értelmezni Holdistenként is, ekkor Horsz-Jutrobog lesz.
Földi Istenek és Istennők
Ebben a szekcióban leginkább a földi istennők sorakoznak, de akad közöttük egy-két férfi istenség is, illetve néhány esetben visszacsatolás történik az égi-szférába.
Ablakemelő javítás Lada gépkocsikban
Lada
Gondolom sokaknak ismerősen cseng a név. Bizony, a híres szovjet-orosz autó márka neve egy pogány szláv istennőtől származik. Mindkettőre jellemző a sokoldalúság. Talán Lada rendelkezik a legtöbb isteni szerepkörrel mind közül, ő a föld, a harmónia, az öröm istennője, reprezentálja a fiatalságot, a tavaszt, a szépséget, termékenységet és a szerelmet is. Férfi párja Lado, aki vagy Lada ellentételezése, és fallikus istenség, vagy Lada fia, esetleg férje. Fontos elem a hattyú Lada ábrázolásánál. Tartják még Szvarog ellentét párjának is, s indo-iráni jellegét jól jelzi, hogy neve összecseng más istennőkével, mint a görög Leda, vagy görög-római Leto (Létó), de azonosnak tartják Rodzanica/Rozanica istennővel is.
Mokos
Mokos, termőföld attribútumokkal, a termékeny föld/nedves föld anyja, termékenység istennő, aki felel a női munkákért, de az aratásért is. Főleg a keleti-szlávoknál volt erős a tisztelete, és különböző istenségekkel vonták kapcsolatba, melyek hatására reprezentálhatja a termőföld különböző állapotait, mint a száraz, fagyott. Tisztelete talán a legmakacsabb túlélőnek mondható, főként a Fekete Madonna, és Szent Paraszkjeva örökölte tiszteletét. Komoly szakirodalma van Mokos kultuszának, illetve a kereszténységben való továbbélésének.
Devana
Számos névvel rendelkező istennő, akit leginkább a vadászat és az erdő istennőjeként tartanak számon, így értelemszerűen a római Diana és görög Artemisz istennőkhöz hasonlítható. Mivel nincs határozott ikonográfiája minden istenségnek, így aztán többféle módon is ábrázolhatják őket.
Dodola
Az eső istennője, de Dodola alakban a levegő, az enyhe mennydörgés istennőjeként is tisztelik.
Kupala
A nyári napforduló, de egyben az öröm és a víz istene is. Hozzá kapcsolódik a Kupala-éj ünnepe, amit rendszerint július 6-7-e éjjelén tartanak, amolyan megtisztulási szertartásként több szláv népnél is.
Morana
Mokos egyik megszemélyesülése, a kiszáradt föld megtestesülése.
Morszkoj Car
Morszkoj Car a tenger istene.
Jarilo és Kosztroma
Iker istenek, Lada gyermekei, vagy testvérei, egyes felfogások szerint Lado és Lada gyermekei. Kosztroma tavasz és termékenység istennője. Férfi megfelelője Kosztromo. Együtt felelnek a gabona termésért is, így kultuszuk átlényegült Szent Péter és Pál tiszteletébe június 29-én.
Dolja és Nedolja
Sors istennő, a férfi születéskori sorsának meghatározója, megtestesítője. Ha jó sorsot ad, akkor Dolja, ha nem, akkor Nedoljaként emlegetik. Képes az alakváltásra. Dolja segíti, óvja az embert egész életében, míg Nedolja elhanyagolja, csak saját magával törődik. Megszabadulni tőle, bármely formáról van szó, nem lehet.
Zora
A szépség istennője, de van hadistennői funkciója is, ily módon kapcsolódva Perunhoz. Általában kapcsolódik a sarki fényhez, és a hajnalhoz is, mint Zarja. Neve csillagot jelent, és a Vénusz bolygóval azonosítják.
Karácsun
A hideg és fagy istene. Testvére Perunnak és Csernobognak. Sok vonásában inkább a finn mitológiából származik, mint a szlávból. Mára jelentősen átlényegült személye Gyed Moroz alakjába.
Többtagú Istenek
A pogányság utolsó idejében alakulhatott ki az a törekvés, hogy valamilyen formában rendszerbe foglalják az isteneiket a szlávok. Ennek megnyilvánulása lett a többfejű, többszemélyű istenek rendszere. Ez lehet kettő, három, vagy négytagú, esetleg ötfejű is. Valójában egyszerre önálló és egyéni istenekből összetett mitológiai entitásoknak tekinthetők. Lehetnek egyetlen isten többféle identitása, vagy több istenség összevonása, ami akár rítus egyesítés, akár funkció egyesítés is egyaránt lehet.
Triglav
Néhány nyugati szláv törzs főistene, háromfejű, melyek az Eget, a Földet és az Alvilágot szimbolizálják. Eredetileg talán Szvantovit egyik helyi változata volt. Már a nevében is benne van, háromfejű isten, aki megszemélyesíti a világ három szféráját: Prav - Menny, Yav - Föld, és Nav - Alvilág. De szimbolizálja az idő három dimenzióját is: múlt, jelen, jövő. Amúgy főleg a balti szlávoknál volt népszerű a kultusza. Három személye Szvarog, Perun és Szvetovid, vagy utóbbi helyett Velesz. Szimbóluma a hegy, vagy fa, ábrázolásban gyakran fekete lovon ül. Triglav tiszteletét írja le Brémai Ádám is.
Szvetovid
A négyfejű isten, lóháton, a természet négy egységének megnyilvánulása. Szvetovid, vagy Szvarog, a négyfejű isten, akit gyakran egyetlen sapka alatt ülő négy fejjel ábrázolnak, fejei pedig a világ négy égtája felé néznek. Egyszerre jelképezi ezért a négy irányt, de a négy évszakot vagy a négy elemet is. A zbrucsi idol, négy oldalának rajzával, híres ábrázolása ennek az istenségnek. Szvetovidban a következő istenek egyesülhetnek: Szvarog, aki észak felé néz, arca fehér színű, Perun, aki nyugat felé néz, arca vörös, Lada dél felé néz, fekete színű, és keletre néz Mokos, akit zöldre festenek. Más variációkban Szvarog mellett nyugaton Gerovit, délen Porevit, keleten Rugjevit van. A nemi dimorfizmus így is megfigyelhető: két férfi és két női isten egyesítése. Ábrázolása gyakran fehér lovon történik.
Porevit
Ötfejű isten, négy feje a nyakán, ötödik a mellkasán helyezkedik el. Rügenen tisztelték, mint az Erő istene, épp ezért páncélban, pajzzsal ábrázolták.
Szláv Mitológiai Lények és Démonok
A magasabb istenek neveinek csakhamar nyomuk veszett, míg az alsóbb isteneké, az erdei és hegyi, a vízi és légi, a házi és udvari démonoké máig is ismeretes, noha ezek nevében idegen hatás, német, új-görög, nyilvánul. Ilyenek a délszlávoknál a Vilik, a keleti szlávoknál a Ruszalkák (nimfák); a Rojenicák és Szojenicák (születési és sors-szellemek), továbbá a Vámpirok, Hableányok, Koboldok stb. A szláv mitológia boszorkányairól ebben a bejegyzésben már esett szó, most pedig következik még egy pár tagja a banyák népes családjának, a teljesség igénye nélkül, mivel rengetegen vannak.
Ruzalka
A ruzalka (lengyel: rusałka; orosz: русалка) a régi Lengyelország legnépszerű női démonjai közül való.
Déllidérc
A déllidérc (lengyel: południca; orosz: полудница; cseh: polednice) a szláv mondavilág egy rendkívül érdekes szereplője, akiről tájegységenként és országonként sokszor egymástól teljesen eltérő képet alkottak a régi emberek.
Boszorkányok
A boszorkányok (lengyel: baba, baby) olyan öregasszonyok voltak, akik gyógyítással és az ártalmas varázslatok, átkok, rontások levételével foglalkoztak a régi Lengyelország falvaiban.
A Szláv Teremtésmítosz
Számos variációja létezhetett a teremtés mítosznak, mivel nagy területen éltek, élnek a szlávok, és sok helyről érte őket hatás. Ennek ellenére, nem igazán rendelkezünk olyan komplex teremtésmítosszal, mint amilyen a zsidó-keresztény, az antik görög-római, vagy mondjuk az egyiptomi hitvilágban létezik. Mindennek ellenére, azért akad pár darab, amelyek érdemesek a figyelemre.