Szemlőhegyi Kresz Géza: A Magyar Műkorcsolya és Mentőszolgálat Úttörője

A ma 178 éve született Kresz Géza történetét a nagyapjánál kezdjük, aki jómódú gyümölcskereskedő volt Merseburgban, és Christian Friedrich Kress névre hallgatott. Német származású édesapja, Karl 1802-ben született a Lipcse melletti Merseburgban, és testvérével fiatalon Magyarországra vándorolt, hogy elkerülje a kényszersorozást. Így került Karl Kress borbélylegényként Pestre tizennyolc évesen. A borbélyok akkoriban több gyógyító tevékenységet végeztek, sebeket láttak el, fogat húztak, így nem meglepő, hogy Karl hamarosan szülész- és sebészorvosi diplomát szerzett. 1829-ben már sebészműhelyt nyitott a Rákóczi út elején. Szülei itt ismerkedtek és házasodtak össze, édesanyja Schwingenschlögel Katalin egy könyvkereskedő lánya volt. Öt gyermekük született, Géza volt a legfiatalabb. Csak ő választotta az orvosi pályát.

Az alapító, Kresz Géza 1846. augusztus 30-án született pesti orvoscsaládban. A pesti piaristáknál tanult egy darabig. Ugyanis nem teljesített túl jól, így nem volt nagy szívfájdalom, amikor egy diákcsíny következményeként megváltak tőle. Az evangélikus gimnáziumban már valószínűleg összeszedte magát, és bekerült az orvosképzésbe. Apja nyomdokait követve 1871-ben szerzett orvosi és szülészmesteri diplomát a pesti egyetemen. Miután a fiatal doktor megszerezte a diplomáját, együtt dolgozott Flór Ferenccel, akit például a kistarcsai kórház névadójaként ugyancsak ismerünk. Flór Ferenc akkor már oktatta az elsősegély módszereit, és fejébe vette, hogy szervezni kellene egy mentőszolgálatot. Kresz Géza Bécsben folytatta tanulmányait, és 1873-ban sebészdoktori képesítést nyert. Hazatérve előbb kerületi orvos, majd belvárosi, később fővárosi tisztiorvos lett. Apjához hasonlóan szülészmester és sebész lett, majd megkapta az V. kerületi tisztiorvos pozícióját, e megbízatása idején figyelemre méltó rendszerépítői képességeket mutatott.

A Magyar Korcsolyázás Úttörője

Kresz Géza a magyar műkorcsolya sportág megszületésében is kulcsszerepet játszott. Ennek az egészséges és népszerű sportnak - a korcsolyázásnak - a hazai elterjesztése nem ment éppen zökkenők nélkül a monarchia második fővárosában. Kresz Géza az 1860-s évek közepén hiába igyekezett kedvteléséhez követőket találni. Napilapokban adott fel hirdetéseket, hogy egyleti tagokat toborozzon a császárvárosban már kedvelt szórakozáshoz, de senki nem jelentkezett. Nyáry Krisztián írja posztjában: "1869 telén hirdetést adott fel, hogy a Pesti Korcsolyázó Egyletbe tagokat gyűjtsön. Senki sem jelentkezett." Így a fiatal orvostanhallgató nyakába vette a várost, hogy személyesen győzze meg a reménybeli csatlakozókat. Zsebében ott lapult a Bécsből frissen importált korcsolya egyleti alapszabályzat, melyet maga ültetett át hazai viszonyokra.

Végül 1869. december 2-án, a hajdani Steingassner kávéházban 15 "előítélet nélküli" taggal megalakult a Pesti Korcsolyázó Egylet. A magyar műkorcsolya sportág 1869. december 2.-án született meg. Ezen a napon történt, hogy dr. Kresz Géza kezdeményezésére egy kis társaság létrehozta a Pesti Korcsolyázó Egyletet. Először is gondoskodni kellett egy állandó pályáról. A belvárosból társaskocsival könnyen elérhető városligeti tó jó választásnak ígérkezett. Kreszék a kiváló politikai kapcsolatokkal bíró Thaisz Elek pesti főkapitány segítségét kérték, aki a polgármesternél kieszközölte, hogy a frissen alakult egyesület a tóból egy részt lekeríthessen a tagok számára. Sajnos az alapítás havában az időjárás útjába állt a szép cél kiteljesedésének, a társaságnak meg kellett várnia a január végét ahhoz, hogy a tó befagyjon és a gyakorlatban is elkezdődhessen az egyesületi élet. A budapesti műkorcsolya sport legismertebb helyszíne a városligeti tó, nem véletlenül, hiszen dr. Kresz Géza és társai még az alapítás havában itt építettek fel egy kis faházat, melyben az egyesület megkezdte tevékenységét.

Az 1860-s években ugyanis a korcsolyázást a felsőbb körök a hölgyek számára illetlen foglalatosságnak tartották, az orvosok pedig kifejezetten ellenjavalltnak gondolták. A húzódozó arisztokráciának a végső lökést Rudolf trónörökös látogatása adta az 1870-s szezonnyitón. Ezután az arisztokrácia tódulni kezdett az addig télen kihasználatlan Városligetbe. A népszerűsítésben Kresz mellett - aki még korcsolyakiállítást is szervezett a Kristóf téren - a magas rangú feleségek jártak elöl. Rendszeresen szerveztek bécsi-virslis és teás uzsonnákat a jégen, Andrássy Manóné pedig egy kintornát adott kölcsönbe az Egyletnek, melyet maguk a fiatal urak tekertek felváltva.

Kényelmes otthon a Kresz Géza utcában

Az első melegedő helyiséget a tó Állatkert felőli oldalán maguk Kreszék húzták fel, ez egy egyszerű deszkabódé volt, melyet közösen használtak a nyári idény halászati jogát birtokló bérlővel. Hamarosan azonban a bódé leégett, de az általa nyújtott szerény komfort már amúgy sem elégítette volna ki a magasabb körökből érkező vendégeket. Ezért állandó, szép kivitelű pavilonépület felhúzásában gondolkodtak. A tervpályázatot nem kisebb név, mint Lechner Ödön nyerte, aki gyönyörű, keleties hangulatú csarnokot álmodott a tó Stefánia felőli oldalára. Az egyemeletes épület mindkét oldalához nyitott folyosóval egy-egy kisebb, nyolcszögletű pavilon csatlakozott. Az egyikben büfé, a másikban melegedőhelyiség kapott helyet. Az épület tó felől nyitott, fából készült tetőrészén helyezték el a zenekart. 1879-re a respektusban és anyagiakban is megerősödött Egyesület már állandó világítás kiépítésére is tudott költeni. A 19. század vége felé a pesti korcsolyaéletnek nem a sport, hanem a társasági életben betöltött szerepe volt az elsődleges. Valószínűleg ennek a vendégkörnek az igényei indokolták a tóparti pavilon 1893-s lebontását, és egy állandó, impozáns korcsolya-csarnok felépítését. Ennek terveit a Közmunkatanács fiatal mérnöke, Francsek Imre alkotta, és még ugyanazon év decemberében fel is avatták az új, neobarokk jégcsarnokot.

A 115 méter hosszú épület tó felőli oldalán helyezték el a korcsolyázók számára épített helyiségeket, a Stefánia felőli oldalon pedig az irodák kaptak helyet. 1897-ben az Egylet megszerezte a kizárólagos korcsolyázási jogot a tavon, a Főváros azonban kikötötte, hogy "köteles egy részt a kevésbé vagyonos néposztály által szükségelt korcsolyapálya céljára felhasználni." A huszadik század elejére a pálya mindenki számára nyitva állt, így lassan a jégsport fejlődése is megindulhatott.

A Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület Alapítója

Közegészségügyi szakemberként Kresz Géza jutott el Londonba egy nemzetközi higiéniai konferenciára, ahol bemutatták a johanniták elsősegélynyújtóinak munkáját. Ezen a konferencián inspiráló példát látott egy mentőszervezet létrehozásához. Ennek mintájára a magyar fővárosban is meg akarta szervezni a mentőellátást, amihez azonban le kellett győznie a budapesti orvosok - kenyérféltésből fakadó - ellenállását. Ám Pesten az orvostársadalom kézzel-lábbal tiltakozott, mindenáron meg akarta akadályozni, hogy megalakuljon egy olyan szervezet, amely jogosítványokat, munkát és így jövedelmet vesz el tőlük. Ők elégedettek voltak a rendszerrel, melyben az utcai balesetek sérültjeit a rendőrök mindenféle elsősegélynyújtás nélkül szállították be a kórházakba. Éppen az orvostársadalommal folytatott harca juttatta arra a következtetésre, hogy a mentést orvosi kézbe helyezze. Végül hatévi hadakozás után állt fel a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület első őrállomása.

1887 márciusában londoni és bécsi tapasztalataira hivatkozva vitte a fővárosi közgyűlés elé a mentőegyesület létrehozásának tervét, hogy a Pest, Buda és Óbuda egyesítésével létrejött, gyors ütemben fejlődő Budapesten megoldja a balesetet szenvedők szakszerű ellátását. Az engedély birtokában májusban megalakult a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület, amelynek igazgatója Kresz Géza lett. Az 1887. március 27-én alapított egyesület május 10-én, a még épülő Szent István-bazilika tövében, a Lipót bazár téren, négy szűk helyiségben kezdte meg működését. A személyzet kezdetben egy orvosból, egy őrsvezetőből és hét mentőből állt - az egyesület dolgozói önkéntesen, díjazás és ellenszolgáltatás nélkül nyújtottak segítséget a rászorulóknak. Általában hordszékkel vagy hordággyal vonultak ki az esetekhez, de bécsi kollégáiktól egy korszerűnek tekinthető, zárt szekrényes lovas kocsit és egy orvosi műszerekkel felszerelt betegszállító kocsit is kaptak. 1887 májusában lépett szolgálatba a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület első lóvontatású mentőkocsija. A jármű nyitott bakján a kocsis és még egy személy, a belsejében az orvos és a segédje foglaltak helyet. A „száguldó” járműnek csengetéssel kellett jeleznie jöttét, és már az első napon két hívást kapott.

És Kresz Gézának választania kellett: vagy megtartja addigi állásait - ő volt a MÁV és a Fővárosi Villamosvasút orvosa is - vagy a mentőszolgálatot választja. Akkor már feleségével, Elzával három fiút és három lányt neveltek. A fővárosi mentőegylet igen gyorsan fontos és igényelt szolgálat lett, amely az 1892. évi budapesti kolerajárvány felszámolásában is fontos szerepet játszott. Kresz Géza belekezdett egyéb szervezett rendszerek kialakításába is. Megszervezte a betegszállítást, az elmebetegek intézménybe juttatásának módját, az elsősegély-oktatás elterjesztését, és a vidéki mentőszolgálatok felállításában is nagy részt vállalt.

KRESZ könyvek Nógrádi Gábortól

A Markó utcai Mentőpalota és az elismerés

1890-re a főváros támogatásával és adományokból felépült a Markó utcai Mentőpalota, Európa első mentőállomásnak tervezett épülete, amely ma is a mentőszolgálat központja. A főváros a Markó utca sarkán álló telket adta át új, korszerű központjuk felépítésére. Kresz Géza itt lakott családjával, és az épületben mentőmúzeumot, majd mentőkönyvtárat is létrehozott. Nevéhez kötődik a mentőmúzeum és a mentőkönyvtár létrehozása, valamint a Mentők Lapjának elindítása is. Kresz Géza számos egészségügyi ismertető könyvet írt, és Mentők Lapja címmel újságot alapított. A millenniumi kiállításon Kresz Géza mutathatta be az akkor úttörőnek számító röntgenkészüléket az uralkodónak, méghozzá úgy, hogy felvételt készített Ferenc József kezéről.

Kresz Géza hamar felismerte, hogy az életmentés önálló szakismereteket hordozó tudomány, ezért javasolta orvosegyetemi oktatását, és a segíteni szándékozó emberek - vagyis az elsősegélynyújtás alapjait elsajátítani kívánó laikusok - képzését is fontosnak tartotta. Nem ezért a röntgenfelvételért, hanem az eddigiekben felsorolt érdemei miatt a király nemesi rangra emelte. A közegészségügy terén szerzett érdemei elismeréséül Ferenc József 1900. december 24-én nemesi rangra emelte. A Szemlőhegyi előnevet azért kapta, mert egyike volt azoknak, akik szorgalmazták a Rózsadomb beépítését. Nemesi címere rajzát Kresz Géza halála előtt négy hónappal kapta meg.

Kresz Géza fontosabb publikációi

Kresz Géza szakmai munkásságának jelentős részét képezték a publikációi, amelyekkel hozzájárult a közegészségügy és a mentésügy fejlődéséhez:

• Elmeállapotok megvizsgálása. Államorvos 1879. 3.
• Miként lehetne Budapest fővárosát jó, egészséges és megbízható tejjel s gyermek-tejjel ellátni? Budapest.
• A tuberculosis és annak pusztítása ellen való védekezés, tekintettel hazánk és a főváros közegészségi viszonyaira.
• Gyakorlati tapasztalatok a berlini közegészségi kiállításon. Miként gátoljuk meg a gümőkór kifejlődését. Államorvos 1884. 7.
• Első segély rögtöni baleseteknél az orvos megérkezéséig. Budapest. A szerző saját kiadása, 1884.
• A mentés és első segély szervezése a fővárosban. Budapest.
• Adatok a croup, álcroup és a diphtheritis kezeléséhez, fő tekintettel a meleg gőzök ujabb sikeres helyi alkalmazására. Orvosi Hetilap 1885.
• Az 1885. évi Budapesti Országos Általános Kiállítás 28. csoportjának-Egészségügy-részletes katalógusa. Budapest. Pesti Nyomda, 1885.
• Táp- és élvezeti szerek és használati czikkek hamisítása. Budapest.
• A VI. nemzetközi közegészségügyi és demografiai kongresszus kritikai méltatása. Budapest.
• Die Budapester freiwillige Rettungs-Gesellschaft von Dr. Géza Kresz. Budapest.
• A Budapesti Önkéntes Mentő-Egyesület uj központi állomása. Budapest.
• A cholera és az ellene való védekezés. Budapest.
• A Budapesti Önkéntes Mentő-Egyesület 1887-1893. Budapest.
• Mikép lehetne kevés költséggel nagyobb városokban mentő-intézményeket létesíteni. In: A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1899. augusztus 27-től 31-ig Szabadkán tartott XXX. vándorgyűlésének történeti vázlata és munkálatai. Budapest.

Kresz Géza öröksége

A budapesti mentőszolgálat megalapítója 1901. április 10-én hunyt el. Emlékére Budapest XIII. kerületében utcát neveztek el és táblát avattak, valamint az ő nevét viseli a Mentőpalotában található Mentőmúzeum is. Domborművét 1935. október 19-én avatták fel a Mentőpalota Bihari János (akkori nevén Sólyom) utcai falán. Nevét viseli a 2005-ben alapított Kresz Géza Mentőalapítvány és a 2012-ben a Mentők 125. évfordulója alkalmából elnevezett Kresz Géza Mentőmúzeum is. Ahogy Kern András énekli a Látlak, Amerika című dalban: „Olyan, mint a Kresz Géza vége, ahol fordul a villamos” - sokan tudják is, hol van a Kresz Géza utca, névadóját azonban kevesen ismerik.

Kresz Géza kivételes családba született gyermekei és unokái is jelentős nyomot hagytak a magyar kultúrában. Unokája, Kresz Mária (Berlin, 1919. június 4. - Budapest, 1989.) a magyar néprajz társadalomtörténeti, kézművesipar-történeti, népművészeti kutatásainak egyik kiemelkedő, kivételes személyisége volt. Szülei - Norah Drewett zongoraművész, és ifjabb Kresz Géza hegedűművész - koruk nemzetközileg ismert, híres zenészeiként járták a világot. A budapesti egyetemen történelmet, régészetet és néprajzot tanult. Neve örökre összefonódott a magyar népi fazekasság kutatásával és a Néprajzi Múzeum Kerámiagyűjteményével, ahol 46 évet töltött el.

Hírek a KRESZ Parkokról

tags: #kresz #geza #korcsolya #életrajz

• Korszerűsítés Perfect FIT mérettel
• útmutató a Skoda Fabia ajtókárpitjának eltávolításához
• Bontott tükrök Octavia RS-hez
• A Barkas elektromos átalakítása
• Információs panel használata Swiftben