Kincses Gyula: Visszatekintés a Magyar Orvosi Kamara élén és az egészségügy kihívásai
A Magyar Orvosi Kamara (MOK) néhány hónapja leköszönt elnökével az állami és a magánegészségügy szétszakadásának veszélyéről, az ápolók hiányzó megbecsüléséről és további fontos tennivalókról beszélgettünk.
A Kamara megújítása: Az Újratervezés csoport céljai és eredményei
Kincses Gyula, a MOK leköszönt elnöke, négy évig vezette a szervezetet, melyet szakmai életpályája szép lezárásaként említ. Egy külső és belső életében egyaránt eljelentéktelenedett szervezetet vett át, amit sikerült feltenni a térképre, A-ból B pontba eljuttatni.
Az Újratervezés csoport nem csupán a Kamarát akarta megújítani, de az orvoslást és egyáltalán az orvoslás etikáját is. Magyarul a hálapénzmentes, tisztességes, szakmai alapon való gyógyításért küzdött a csapat. Ez jogszabályi szinten és általánosságban sikerült is.
De elértük, hogy bűncselekmény lett a hálapénz - és nemcsak kapni, hanem adni is az. Az Újratervezés csoportban egyébként értelmes, okos, tiszta tekintetű fiatal orvosok akartak valami jót, és Kincses Gyula úgy tekintett magára, mint aki segíti őket, kvázi edzősködik mellettük. Megosztotta velük az egészségpolitikai tudását, terepismeretét, mindeközben jókat beszélgettek - örömteli érzés volt köztük lenni.
Amikor közelegtek a kamarai választások, maguk a fiatalok ismerték fel, hogy az orvostársadalom mégiscsak egy hagyományosan tekintélytisztelő közeg, ezért olyan vezető kell a Kamara élére, akit ismernek. Így vállalta, hogy indul az elnökségért, de ebből az is következik, hogy nem Kincses Gyula jelentkezett elnöknek, hanem egy csapat indult. Tehát már a kamarai elnöksége előtt is létezett egy közösség, amelyik együtt dolgozott. Eredetileg ő segítette a csapatot, és nem a csapat őt, de kellett egy arc, mert egy csapat nem lehet elnök.
A győri autóversenyzés hőskora
"Földindulás-szerű győzelmet aratott az Újratervezés orvoscsoport a Magyar Orvosi Kamara tisztújításán" - írja a nepszava.hu annak kapcsán, hogy a múlt hétvégi szavazás értelmében Kincses Gyula váltja a 16 év után leköszönő Éger Istvánt a MOK elnöki székében. Teljesen új vezetés állt a Magyar Orvosi Kamara élére. Kincses Gyula határozott szándéka, hogy egy héten átlagosan két napot országjárással töltsön.
A váltás és a staféta átadása
Kincses Gyula saját döntése volt, hogy nem indul újra az elnöki pozícióért, és ezt jó döntésnek tartja. Eljutottak valameddig, és abszolút nyugodt, mert a szervezet nagyon jó kezekbe került. Nem utódok vannak, hanem azok vezetik most a Kamarát, akik előtte indították az Újratervezést.
Ráadásul 1991 óta nem gyakorló orvos - ahhoz a változáshoz, hogy a Kamara felnőjön, az egészségpolitika érdemi szereplője legyen, valószínűleg kellett az ő tudása és ismertsége, de hogy ez a szervezet valóban kamaraként működjön, a kollégák érdekeit megfelelően képviselje, jobb, ha orvosként praktizáló fiatalok vezetik.
Éger István úgy véli, remek feltételeket, képzett munkatársakat, kiváló infrastruktúrát, jó pénzügyi helyzetet hagytak az új vezetésre. Hozzátette, miután a régi vezetésből senki sem maradt a helyén, az Újratervezésnek nem lesz nekik könnyű felvenni a fordulatot. A leköszönő elnök a nepszava.hu kérdésére elmondta, a jövőben folytatja orvosi munkáját.
Kemény meccsek és az egészségügyi szolgálati jogviszony
Az elnökségi időszakot események dúsították: rászakadt egy világjárvány, aztán történt egy jelentősebb kormányzati struktúraváltás, a Belügyminisztérium alá átkerült az egészségügy, s végig aktív tárgyalások zajlottak az állami döntéshozókkal.
A magyar feltaláló és a vízzel működő autó
A meccsek, a tárgyalások konstruktívan zajlottak, viszont ami a meccseken kívül történt, az kemény volt. Amikor például Orbán Viktorral egyeztettek, egy többórás megbeszélésen kulturáltan megállapodtak abban, hogy ha az orvosok lemondanak a hálapénzről, akkor ő elfogadja az általuk javasolt bértáblát. Ez egy szombati napon történt, és nagyjából ez volt az egyetlen szakmai tárgyalás közöttük, a bérről sem Káslerrel, sem Pintérrel nem tárgyaltak.
Arról, hogy hétfőn bekerül a Parlament elé az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény, egy árva szó sem hangzott el a Karmelitában.
Ugyanígy Pintér Sándor miniszterrel és Takács Péter államtitkárral is konstruktívak voltak a megbeszélések, csak aztán a történések nem feltétlenül abba az irányba mentek, mint ami ezeken a tárgyalásokon elhangzott.
Bérezés: Orvosok és szakdolgozók helyzete
Az orvosok alapbére a magyar bérstruktúrában valóban kiemelt megbecsülést fejez ki. Az új orvosi bértábla kapcsán abból indultak ki, hogy ha egy magyar orvos idehaza megkeresi az osztrák bér 60 százalékát, akkor talán már nem éri meg neki külföldre menni. Ilyen számokkal mentek el 2020 januárjában a tárgyalásra, hogy valami kiindulási alap legyen. De ezt már nem tárgyalták meg, mert jött a covid. Tehát nem egy alaposan kitárgyalt bérkoncepcióról beszélünk - a Kamara mostani elnöksége aligha ugyanezt a bértáblát tenné le az asztalra.
Például nem túl motiváló, hogy egy szakrendelőben dolgozó 70 éves kolléga - akinek ugyanúgy nagyon fontos a munkája - lényegesen többet keres, mint egy 45-50 éves osztályvezető főorvos. Ez nem teljes rendezés, hanem az alap megteremtése. Fontos lépés, amit követnie kell további korrekciós lépéseknek.
Objektív tisztítás Debrecenben: Minden, amit tudnod kell
A kérdés másik felét érintően az Orvosi Kamara Kincses Gyula által vezetett elnöksége alapvető szemléletváltást hozott abban, hogy nem orvosközpontú, hanem csapatmunkára épülő gyógyításra van szükség. Meggyőződésük, hogy a diplomás ápolók, a szakdolgozók nélkül az orvosok életképtelenek. A jó orvos csapatban gondolkodik.
Egy felkészült műtősnő, aneszteziológus, intenzív terápiás ápoló kincset ér: képezni és megbecsülni kell őket. Ez a mai napig nem történt meg. A kormányzat azt gondolhatta, hogy „meg kell venni” az orvosokat, és akkor az egészségügy rendben is van.
Hivatalosan nem feladata a MOK-nak az egészségügyi szakdolgozók képviselete, hiszen nekik saját kamarájuk van, de aki visszanézi a nyilatkozatokat, láthatja, hogy szinte minden megszólalásukban őket is képviselték. Amikor az öt pontból álló követelésüket megfogalmazták, abban is kitértek rájuk, kiálltak a szakdolgozói béremelés fontossága mellett - a végeredmény az lett, hogy elvették tőlük a kötelező tagságot. Ennyire komolyan vették, hogy csapatban gyógyítanak, mert munkatársak nélkül nem tudnak eredményesek lenni.
A Kamara szerepe és hitelessége a közbeszédben
Kétségkívül észrevehetőbbé vált a közbeszédben, hogy az Orvosi Kamara létezik, ügyeket képvisel - az említett béremelés az egyik fontos eredmény, amit elértek.
Nem csupán jobb minőségű érdekvédelmi szervezet lettek, hanem egy hiteles hang. Kormányzati körök és sajtó szerint csak az és csak úgy helyes, ahogy ők teszik, és ennél olcsóbban sehol, és minden a legjobb - az ellenzék szerint viszont minden rossz, minden csalás, és semmi nem jó irány. A Kamara eközben szakmai alapon kimondta a rosszról, hogy tűrhetetlen, ami jó volt, azt meg elfogadták, támogatták.
Az, hogy politikamentes szakmai hangot képviseltek, jelentősen növelte a Kamara ismertségét és elismertségét. Ez különösen a covid-időszakban volt fontos.
Egy kamarának nem dolga, hogy pártpolitizáljon, másrészt öngyilkosság is lett volna, hiszen a 40 ezer fős tagság nagyjából leképezi a magyar társadalmat. Ha a kamarának valamilyen politikai attitűdje lett volna, akkor a tagság egy részét nem képviselték volna.
A magyar egészségügy állapota és a kettészakadás
Összességében, az ország általános teljesítményét, gazdasági helyzetét tekintve a magyar egészségügy teljesítménye, az ellátás minősége még mindig inkább jó, mint rossz. Kevésbé kap reflektorfényt, ahol minden rendben van, inkább csak a problémákról beszélünk. Az egészségügy egyes szereplői, az orvosok, a nővérek teszik a dolgukat, csak az egész, mint rendszer, egyre inkább diszfunkcionális.
Ami nagyon nincs rendben, és rendszerszinten rombol, az a köz- és a magánellátás viszonya: a magánellátás rendkívül erős elszívóhatást gyakorol a közösségi egészségügyre, rontva annak teljesítményét.
A 2010-es évek első felében a fő probléma az orvosok külföldre vándorlása volt. Ez a folyamat ugyan nem szűnt meg, de lelassult, normalizálódott. A magánellátásba való elvándorlás viszont felgyorsult. Az orvosok és a páciensek egyaránt távolodnak a közellátástól, és ez innentől ördögi kör: ha kevesebb orvos van a közellátásban, hosszabb lesz a várólista, ezért még több beteg megy magánba, ott nő a kereslet, tehát akkor a kínálat is nőni fog, azaz még több orvos és ápoló megy át oda.
A társadalombiztosítás szerepe és a "szegényellátás" jelensége
A társadalombiztosítási járulékot nem magadnak fizeted, hanem a gyerekednek, a nagymamádnak, a hajléktalannak. A tb a szolidaritásról szól: nem azért fizetsz, hogy neked jó legyen. Persze azért is, de nem ez az alapcélja a járulékfizetésnek, hanem a társadalmi szolidaritás megalapozása. Ne feledjük: ha valakit elüt egy autó, jellemzően nem a magánellátás foglalkozik vele, ahogy a daganatos betegek jelentős részét is a közellátás gondozza, és főleg: a kötelező társadalombiztosítás fizeti. Az a fő baj, hogy nincs két egészségügyre elegendő orvosunk és szakdolgozónk - egyre sem nagyon. A kisebb és gyorsabb beavatkozások kapcsán előnybe kerül a magánszektor, de ha igazán beteg vagy, akkor általában nem a magánrendelőbe kell menni.
A közellátás szegényellátássá romlik. Aki látta a Vészhelyzet című tévésorozatot, emlékezhet, hogy Amerikában is létezik szegényellátás: ülnek egymás hegyén-hátán a betegek, és majd a rezidens foglalkozik velük, tapasztalt orvos nem néz rájuk, csak ha nagy a baj. Akinek ez nem tetszik, menjen a magánba. Ez a tendencia hazánkban is megjelent, ám vidéken nincs még ekkora kettészakadás, mert kisebb a fizetőképes kereslet, nem épült ki annyira a magánellátás, mint a fővárosban és környékén.
Kincses Gyula már 2001-ben írt egy könyvet a köz- és a magánellátás együttéléséről, felvetve a dilemmát: ha én fizetem a járulékot, akkor ne csak valamilyen állami szerv, egészségbiztosító legyen a szolgáltatásvásárló, hanem hadd használjam én is a befizetett összeget úgy, ahogy én jónak látom. Ennek persze finomítani kell a részleteit, változatait, akár korlátozni a lakossági önrész mértékét. De most az van, hogy vagy ingyen várok, várok és majd egyszer kapok valamilyen szolgáltatást, vagy ha nem akarok annyit várni, akkor még egyszer kifizetem ugyanannak a szolgáltatásnak a díját, piaci áron. Ez szerintünk nem korrekt alku, valamit változtatni kell. Ha van is magánbiztosításom, az duplikáló biztosítás, mert ugyanazt veszem rajta, ami a tb-járulékomért is járna. Egyesíthetnénk például a köz- és a magánforrásokat, hogy ne legyen akkora a lakossági teher.
Ráadásul, miután itthon nem gyógyulhat legálisan annál az orvosnál, akinél szeretne, neki és az orvosnak is el kell menniük magánellátásba.
Az egészségügyi minisztérium szerepe és a jövő feladatai
Néhány kolléga talán nem fogja szeretni azért, amit Kincses Gyula mond, de szerinte ma nem ezen múlik az egészségügy fejlődése. Persze hogy ez érzelmi kérdés, és üzenetértéke is van, és az sem mindegy, hogy a kormányülésen ül-e valaki, aki csak az egészségügyért felelős, ráadásul ért is hozzá. Jó lenne! A mostani kormányban érdekérvényesítő személyre van szükség, nem feltétlenül szakemberre.
Ha Pintér Sándort meg lehet győzni valamiről, ő sokkal nagyobb eséllyel tudja átvinni az akaratát a Miniszterelnökön, mint egy párfüggetlen szakminiszter. De egy kicsit ellent is mond magának: ha nincs jelen a kormányülésen az egészségügyi területért felelős személy, akkor sok esetben a felvetésig sem jut el egy fontos téma, mert Pintér Sándor előre eldönti, hogy az adott ügyet szóba fogja hozni vagy sem.
Az ideális állapot kétségkívül az lenne, ha létezne egy egészségügyi kormányszerv - akár minisztérium -, amit közigazgatási államtitkár vezet. Ez a szerv az egészségügy szakmai ügyeit intézné kormányoktól függetlenül, a jogszabályok előkészítésétől a fejlesztési tervekig mindent, ami egy minisztérium dolga. Kincses Gyula számára szimpatikus az EU működése: az aktuális „minisztertől”, a biztosoktól függetlenül vannak szakminisztériumok (főigazgatóságok). Ebben a modellben a miniszter adja ki a politikai megrendelést, viszi a kormány vagy a parlament elé a minisztérium munkájának termékeit, de maga a minisztérium nem politikai termék, és nem kell kormányváltásonként újjászervezni. Nem kellene mindig elölről kezdeni mindent, hanem lenne egy koherens és konzekvens szakmai fejlődés.
Összességében fontosabbnak gondolja egy egészségügyi döntés előkészítésének szakmai megalapozottságát, mint azt, hogy van-e minisztérium, ki a miniszter. Sajnos olyan rendszerben élünk, hogy ha nincs politikai ereje a tárca képviselőjének, akkor kevés az, hogy milyen a szakmai tudása. És ráadásul már egészségügyi szakmai háttérintézmény sincs.
Kincses Gyula szerint az Orvosi Kamara az eredménytelenség ellenére is a magyar egészségügy hangja kívánt lenni. Ha valamiben eredménytelenek voltak, az az, hogy nem tudták eléggé maguk mellé állítani a betegeket. A siker érdekében a legjobb lenne velük közösen fellépni, de a betegszervezetek töredezettsége miatt nem is igazán volt kivel összefogni. Maradt tehát feladat bőven: a szakmai szabályokat is fontos továbbfejleszteni, a hatékonyabb gyógyítást előmozdítani, például megnézni, hogy a kollégák külföldről hazahozott tudását miként lehet standardizáltan a magyar egészségügybe implementálni.
Autós-motoros iskola Gyulán: Jogosítvány információk
Ön bizonyára jogosítványt szeretne, vagy a meglévő vezetői engedélyét bővítené újabb kategóriával. Ebben a Partner Autós-Motoros Iskola megtudja adni a szükséges segítséget. Iskolánkat 1997-ben alapítottam és azóta folyamatosan működik. Először csak személygépkocsi-vezetői képzés történt, de 2016-ban megkezdtük a motoros képzéseket. Az elméleti részt 2012 óta a korszerű e-learninges (internetes tanulás) formátumban végezzük, de aki tantermi, személyes előadást és konzultációt igényel azt is megkapja. Internet + konzultáció adja a legjobb eredményeket tapasztalatunk szerint. A részletes információkat megtalálja a Vállalkozási feltételek menüpontban. PARTNER Autósiskola, Gyula, Lehel u.6.
tags: #kincses #istvan #jogositvany #információk