Franklin és Rózsa: Tanulságok a bocsánatkérésről, bátorságról és barátságról
Franklin, a kis teknős, közkedvelt mesehős, aki számos kalandja során fontos leckéket tanít a gyerekeknek. Franklin tud kettesével számolni és be tudja kötni a cipőfűzőjét.
Mindig nagyon készséges és barátságos. Egyszer régen elfelejtette meglocsolni Vakond bácsi virágait. Akkor is rettenetesen szégyellte magát, amikor megszegte Medvének tett ígéretét. Ma már tudja, hogy bocsánatot kérni bizony nehéz dolog.
Egy forró napon Franklin és húga, Henriett izgatottan indultak a tóhoz Aranykával, a kis aranyhallal.
Franklin Karácsonya
-Úgysem kapsz el! - incselkedett a húga, majd nekiiramodott. Franklin belement a játékba, és csatakiáltások közepette űzőbe vette a csúszkáló és fröcskölő Henriettet. Kishúga nagyokat kacagva, hátra- hátratekingetve menekült, amikor szörnyű dolog történt. Az akvárium! Henriett megpróbált átugrani, de nem sikerült.
-Neeee! -Aranyka! - kiabálta. -Igazán nem akartam - zokogta Henriett bűnbánóan. -Tudjuk, hogy nem akartad, kicsikém - szorította magához a mamája. Franklin rájuk sem nézett, csak kutatott tovább, egyre mélyebbre gázolva a vízben.
Olajnyomás problémák a Lada 2103-ban
-Én nem megyek - dacoskodott Franklin. -Én is jövök veled, segítek neked, Franklin! - ajánlkozott Henriett sietve. Azon az éjszakán Henriett álomba sírta magát. -Tudjuk, hogy szomorú és dühös vagy - mondta a papája Franklinnek - de baleset történt, amiről senki nem tehet. -Ha megbocsátanék neki, az azt jelentené, hogy elfelejtettem Aranykát.
-Ez butaság. Aranykát sosem fogod elfelejteni - simogatta a kis teknős fejét a mamája. Másnap reggel Franklin első pillantása Aranyka üresen tátongó akváriumára esett. -Bocsáss meg nekem! - suttogta Henriett alig hallhatóan. -A sajnálat nem segít Aranykát megtalálnom. - mondta a kis teknős hűvösen, és kilépett az ajtón.
Akkorra már Franklin barátai is hallották a szomorú hírt. -Bocsánatot kért már tőled? -Aha - morogta Franklin, - de mit ér a bocsánatkérés? A kis teknős hátat fordított a barátainak és egyre kétségbeesettebben meregette a vizet.
Aznap délután a mamája a szobájában találta Franklint, amint csüggedten bámult az üres akváriumra. -Mindenki megérti, mit érzel - ölelte magához még szorosabban a mamája. De Franklin úgy tett, mint aki nem hallja. Amint Franklin visszatért a szobájába, azonnal észrevette, hogy Aranyka akváriuma eltűnt a helyéről.
-Hol az akvárium? -Hol van Henriett? -Henriett! Henriett! Az egész család Henriett után kezdett kutatni. -Tudom, hogy szeretnél segíteni - felelte Franklin -, de egyedül veszélyes a tóhoz menned. -Tudod mit? -Nézzétek, ki úszott el a házam előtt! -ARANYKA! Az aranyhal megkerülését süteménnyel és tejjel ünnepelték meg.
Franklin története rávilágít a bocsánatkérés nehézségeire, a testvéri kapcsolatok fontosságára és a barátok támogatásának erejére. A mese segít megérteni, hogy a hibák elkerülhetetlenek, de a megbocsátás és a szeretet képes áthidalni a nehézségeket.
Rózsa, a bátor királylány
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy egészen kicsi királylány, akit Rózsának hívtak. Rózsa szép volt és okos, édesapja, a király és édesanyja, a királyné nagyon büszkék voltak rá, de nagyon aggódtak is érte, mert sajnos mindentől félt. Félt a sötéttől, félt az idegen emberektől - meg sem mert mukkanni előttük -, és még a lovaktól is félt, pedig egy királylánynak lovagolni is meg kell tanulnia.
- Neked nincs mitől félned - mondogatták neki. Egyetlen ember volt, aki mellett Rózsa királylány biztonságban érezte magát: Tamás, a szolgalegény. Tamás a legbátrabb fiú volt a világon, ezt mindenki tudta róla. Egyszerűen semmitől sem félt!
Egyszer vad kóbor kutyák szöktek be a palota konyhájába, a konyhalányok pedig reszketve bújtak a kamra sarkába. De Tamás egy cseppet sem ijedt meg, csak fogott egy kolbászvéget, azzal csalogatta ki a fenevadakat az udvarra. - Ne szomorkodj, királylány! - Dehogy hagylak! - fogadkozott a szolgalegény.
Telt-múlt az idő, és egy nap híre jött, hogy egy félelmetes, hétfejű sárkány közeledik az ország felé, hogy elrabolja a kis királylányt. Szegény Rózsa halálosan megrémült, amikor meghallotta, hogy milyen sors vár rá. Sírt, csak sírt, záporoztak a könnyei, hiába vigasztalták a szülei és a palota népe. Egyszer csak kopogtattak a szobája ajtaján.
Megoldások alapjárati problémákra
- Ne sírj tovább, királylány! - mondta a fiú. - Megígértem, hogy mindentől megvédelek, nem emlékszel? Hiába könyörgött Rózsa, hogy ne menjen, mert a sárkány elveszejti őt, Tamás hajthatatlan volt. - Ezt a virágot neked neveltem, holdfénnyel öntöztem. Őrizd meg jól, és figyeld a szirmait. Amíg fehér a színe, ne aggódj, biztonságban vagyok. Rózsa a keblébe rejtette a virágot, Tamás pedig útra kelt.
Szegény lánynak attól kezdve nem volt se éjjele, se nappala, egyre csak a rózsa szirmait leste, és a sárkány döngő lépteit fülelte. Nagyot sóhajtott akkor a kis királylány, többé már nem sírt, elfogytak a könnyei. Kora hajnalban kiment a konyhába, batyut készített, de hiába keresgélt, hamuban sült pogácsát nem talált, így habos süteményeket csomagolt bele. Levelet írt a szüleinek, hogy ne aggódjanak, vándorbotot vágott magának a kertben, majd nekivágott a nagyvilágnak. Ment, mendegélt, hetedhét világon át, hegyre föl, völgybe le, kanyargós utakon, ment, amerre a szíve vitte.
Délután volt már, amikor megpihent. Megette a süteményeket, forrásvizet ivott hozzá, majd csüggedten lehajtotta a fejét, mert nagyon elfáradt. - Ne szomorkodj, királylány - mondta neki a fekete paripa. - Tudom, mi a bánatod, de én segítek rajtad! - Most pedig, édes gazdám, mond meg nekem, hogyan menjünk? Úgy-e mint a szél, vagy még annál is sebesebben, mint a gondolat?
A kis királylány elnevette magát, és hirtelen minden félelem elszállt belőle. - Úgy, mint a gondolat, és még annál is sebesebben! A táltos paripa vágtatni kezdett még a gondolatnál is sebesebben. - Itt lakik a sárkány? - Nem - rázta a fejét az éjfekete paripa -, itt a tündérek laknak. Azért jöttünk ide, mert egyedül a tündérek szivárványkardjával győzheted le a sárkányt. - De hát én nem merek ide bemenni! - tiltakozott a királylány.
- Miért adnák nekem a féltett kardjukat? - Márpedig a kard nélkül nem győzheted le a sárkányt, mert hétköznapi kard nem képes megsebezni őt, lesiklik márvány keménységű bőréről. A kis királylány legszívesebben elbújt volna egy nagy lapulevél alá vagy sírt volna, de tudta, hogy ezzel mit sem érne. Elővette hát kebléből a piros rózsát, és ahogy rápillantott, bátorság öntötte el.
Ajtót nyitottak a tündérek, és Rózsa ámulva nézte őket, mert náluk szebb teremtményeket még sohasem látott. Arany hajuk szikrázott a napfényben, bőrük, mint a bazsarózsa szirma, a ruháik pedig a szivárvány minden színében pompáztak. Egyáltalán nem voltak ijesztőek. - Nagyon bátor kislány vagy, amiért idáig eljöttél az Éjfél Paripa hátán. Mi, tündérek belelátunk az emberek szívébe, és én látom, hogy a szándékod tiszta és a szíved jó, ezért neked adom a szivárványkardot. Azzal egy csodálatos kardot húzott elő, amelynek a pengéjét a szivárvány hétszínű fényéből kovácsolták.
Addig vágtatott az Éjfél Paripával, míg beesteledett. Csillagok szikráztak az égen, és a kerek telihold ragyogott rájuk, amikor megérkeztek a sárkány fekete palotájához. - Jaj, én ide nem merek bemenni! - Egyet se félj, kis királylány - bátorította a paripa. - Tudd meg, hogy én a sárkány táltos paripája vagyok. Csakhogy meguntam már a sok gonoszságot, amit elkövetett, és amikor a szolgalegényedet börtönbe vetette, ő megkért rá, hogy jöjjek el érted, és hozzalak el hozzá, hogy kiszabadíthasd. Ne aggódj hát! Tudok egy titkos folyosót, amely egyenesen a börtönhöz vezet a föld alatt.
Vigyáznod kell és halkan járnod, mert az út a sárkány szobája mellett vezet el. Most alszik, és amíg hallod hét feje dörgő horkolását, nem kell félned. - Nincs mitől félned - biztatta a paripa. A kis királylány kezébe fogta a lobogó gyertyát, és nekivágott a földalatti folyosónak. Nagyon sötét volt odalenn, de ő csak ment elszántan a hosszú kanyargó folyosón, míg meg nem hallotta az egetverő nagy horkolást. Tudta, hogy jó helyen jár, és lábujjhegyen a börtön ajtajához lopakodott. Kinyitotta a cella ajtaját a nagy, nehéz kulccsal.
- Eljöttél hát értem! - kiáltotta boldogan Tamás. Irult-pirult Rózsa, ahogy ezt meghallotta! Odaadta a fiúnak a szivárványkardot, és amint az a kezébe fogta, egyszerre délceg királyfivá változott. A szolgalegényből lett királyfi felébresztette a sárkányt, és viadalra hívta a vár udvarán. Aztán kézen fogta Rózsa királykisasszonyt, felültek az Éjfél Paripa hátára, és hazavágtattak a királylány szüleihez, akik sírtak is, nevettek is a nagy boldogságtól. Tamás megkérte a királylány kezét, és hetedhét országra szóló nagy lakodalmat csaptak, amire meghívták a tündéreket is.
Rózsa története a félelmek legyőzéséről, a bátorságról és a kitartásról szól. A mese azt üzeni, hogy a belső erő és a barátok segítsége révén még a legnagyobb akadályok is leküzdhetők.
Tanulságok
Mindkét mese fontos tanulságokat hordoz a gyerekek számára: a bocsánatkérés, a megbocsátás, a bátorság, a barátság és a kitartás mind olyan értékek, amelyek segítenek a boldog és sikeres élethez vezető úton.
| Érték | Franklin | Rózsa |
|---|---|---|
| Bocsánatkérés | Henriett bocsánatot kér Aranyka elvesztése miatt. | - |
| Bátorság | - | Rózsa legyőzi félelmeit, hogy megmentse a szolgalegényt. |
| Barátság | Franklin barátai támogatják őt a nehéz időkben. | Tamás, a szolgalegény segít a királylánynak legyőzni félelmeit. |
| Kitartás | Franklin nem adja fel Aranyka keresését. | Rózsa kitartóan küzd a sárkány ellen. |