Kell-e félni az ördögtől? A "nem ördögtől való" könnyedségtől a valódi kihívásokig

A világhálós kereső mintegy félmillió „ötletet” dob ki mindarra, ami nem ördögtől való. Ez a kifejezés gyakran hangzik el érvként, amikor valami újról, szokatlanról van szó, és ezzel nyomatékosítják igazukat, mintegy puhítva a befogadó közeg szemléletét.

A "nem ördögtől való" jelensége: Könnyed közhely vagy veszélyes önámítás?

Átlagemberek és szakmai megnyilatkozások egyaránt jó dolognak tüntetik fel a karantént, a marketinget, a szóbeli nyelvvizsgát, a kávét a levesbe, a csempefestést, a leveskockát, a nacionalizmust, az online játékokat, a virtuális „negyedik” ipari forradalmat, a hitelből vásárlást, és azt is, hogy a bírák egyszersmind közgazdászok is legyenek. A listát bárki folytathatja.

Ennek a mentalitásnak a jelige: „Nem félünk a farkastól, nem esz meg csak megkóstol.” Vagy: „Hadd húzogassuk az oroszlán bajszát, úgyis rács mögött van, hátha nem kap oda… - miközben épp kiengedtük.” Azt mondják, a forradalmak, a társadalmi megújítások is mindig így kezdődtek: át kell szakítani a berögzöttség, a megmerevedés, a szokás, a téves beidegződések gátját, hogy valami új, egy még jobb jöhessen létre.

Ezt a hozzáállást gyakran illusztrálja a kamasz esete is: „Nyugodtan hagyjátok rám a házat hétvégére, csak a barátaim-barátnőim jönnek egy kis bulira. Hiszen le kell vezetnünk a gőzt, abban nincs semmi rossz. Igaz?” Hogy milyen rumli maradt utána - a törött edényektől a kiégett gépekig, a sok mosatlantól az ágy alá dobott szemétig - az mellékes. És azon se lepődjenek meg, ha lányuk nemsokára bejelenti, hogy gyermeket vár. „Miért baj az, ha szeretjük egymást?”

A „nem ördögtől való” - első hallásra hangzatos okfejtés, ám voltaképpen egy sikamlós logikai trükk, egy könnyed közhely. Afféle divatos kerge okoskodás, ha már a komolyabb érvek elfogytak, és igazolnunk kell magunk előtt magunkat. Sőt arra is bizonyíték, hogy igazodunk a világ új kihívásaihoz, fejlődünk. Ez egy simulékony behódolás, mely azt is feltételezi, hogy nem félünk az ördögtől, eleve mi teszünk ajánlatot neki.

Villanyszerelési útmutatók

Gyakori az a kérdés: „Miért ijesztgetném magam az ördöggel, ha nem is létezik? Ugyan már!” Az ember hajlamos azt mondani: „Csak úgy kimondom, úgysem komoly… Nyugodtan felfesthetem a falra, úgysem jelenik meg.” Vagy, ha mégis, akkor talál valaki (valami) más bűnbakot, és így nyugodtan tovább maradhat a fedezékben. Tehet engedményeket, választhatja a könnyebbik megoldást, ami nem igényel annyi erőfeszítést, nem kíván erkölcsi komolyságot és tisztánlátást.

Jó lenne, ha az ilyen „nem ördögtől való” - féle könnyelmű kijelentések előtt is meggondolnánk, mit beszélünk. Magunkba nézni és megszűrni a Szentlélek szűrőjével, a jézusi tanítás fényénél, mi az, ami Neki tetszik, és mi az, amit csak önzésünk-kényelmünk védelmében, a magunk kitágította, laza lelkiismeretét megnyugtatni akarva ejtettünk ki hetykén, pimaszul. A kárfelmérés biztosan kiderül: más lett az eredmény, mint amire számítottunk. Kénytelenek leszünk szembesülni a ténnyel - csakugyan az ördögtől indult a sugallat.

Az ördög természete a keresztény tanítás szerint

Elgondolkodtató Szent Márk evangéliumában a kafarnaumi ördögűzés leírása (Mk 1, 21-28). Jézus hatalommal tanít, és ezt az ördög veszi észre leghamarabb. „Magából kikelve” ordít rá Jézusra, meg akarja bélyegezni a farizeusok és írástudók előtt. Idő előtt leleplezné Jézus isteni személyiségét, erejét, de Jézus kiparancsolja a megszállottból. A gonoszlélek előbb össze-vissza rángatja az embert, majd behúzott farkú kutyaként, mely az imént még vicsorgatta a fogát, most elkotródik.

A Szentírás a bukott angyalt jelöli meg a gonosz forrásaként és okaként. Tapasztalatból tudjuk, hogy ez így is van. Nem ellen-isten, nem a keresztény dualizmus terméke, hanem az ellenszegülés ősatyja, a korrupció ősoka, a lázadó teremtmény, aki azzal „kárpótolja” az elvesztett paradicsomot, hogy rabságába akarja hajtani az embert. Kifejezetten élvezi, ha az ember könnyelműen játszik a(z örök) tűzzel.

Tudása sokkal nagyobb, mint a világ összes teológusáé, de romlott és megrontó. Mérgezett tudás, amit sokszor mi is csak bűnre használunk, hogy elkerüljük a felelősségre vonást, huncutságra és élősködésre, vagy arra, hogy mások bajából is hasznot húzzunk. A sátán is tud, csak nem hisz. Szétzülleszt és hazudik, keresztbetesz és ellenáll az Istennek, miközben egyedül Isten képes neki parancsolni. Ezt mutatta meg Jézus a megszállottak szabadításakor.

Adózási tudnivalók autóvásárláskor

Az ördög jól ismeri az embert, jobban, mint mi saját magunkat. Ismeri a gyenge pontjainkat, és az első bűneset óta épp sebzettségünket használja ki. Varga László kaposvári püspök találó meglátása szerint: „a Sátán felismeri Jézust és minket is ismer. Nekünk az a bajunk, hogy olykor egyiküket sem ismerjük fel…”

Lelki küzdelem és a félelem legyőzése

Az embernek azért nehéz a dolga egyedül, mert minden jó szándékába, kapcsolatába belevegyül egy kis önzés, számítás, racionalizmus. Bennünk van a jónak való ellenállás, a tisztasággal-szentséggel szembeni tiltakozás, a kapzsiság, a hatalomvágy igenlése. A bűnre való hajlam sérülékennyé tett minket, ez szabadságunk ára is. Ezeket pedig nem lehet pusztán pszichológiával vagy mentálhigiénével elintézni.

Hiszen nem elég felismerni a Szentlélek segítségével, és tisztázni, kiválogatni, milyen sugallatok jönnek Istentől, és mik a kísértő sugdolózásai - le is kell tudnunk győzni magunkban ezt az ármánykodást. Ehhez viszont lelki élet kell, a szentségek gyógyító, vigasztaló, erősítő ereje, az imádságban eltöltött bensőséges szeretetkapcsolat Jézussal. Amitől a sátán már megretten. Megölni ugyan nem tudjuk, nem lehet, de visszautasítható. Ráparancsolhatunk és elnémíthatjuk, ha akarjuk. Jézussal együtt ki tudjuk mondani: „Takarodj, ne hízelegj, ne csábíts! Mert én Jézusé vagyok! Övé a lelkem, nem adom neked semmiért!” Aztán újra támad, de nem lesz hatalma fölöttünk, mert mi szabunk határt neki.

Bibliai támpontok a gonosz elleni küzdelemhez

A címbeli kérdés marad: akkor mi ördögtől való, s mi nem? Ehhez szent Péter, Szent Pál apostol, Szent Jakab, Szent János, és maga az Úr Jézus is ad támpontokat:

• „Ellenségetek, mint ordító oroszlán körüljár, keresvén, kit nyeljen el.” (1Pt 5, 8-9)
• „A Lélek gyümölcsei viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás…” (Gal 5, 22-24)
• „…Álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.” (Jak 4, 7)

Loyolai szent Ignác pedig a lelkek megkülönböztetése kapcsán ajánlja a lelkigyakorlatozóknak a sugallatok szétválasztását, amelyeket éppen eredményességükben, lelki életünk gyümölcseiben mérhetünk le és érhetünk tetten.

Benzines Duster váltóolaj specifikációk

Avilai Szent Teréz tanítása az ördögtől való félelemről

Sokakat távol tart a szolgálattól az ördögtől való indokolatlan félelem. Az a gondolat, hogy ha odaszánják magukat egy szolgálatra, akkor szembe kerülnek a sátánnal, és az sokkal erősebben fogja támadni őket. A gondolat elültetésével a sátán célja, hogy megakadályozza az Úr akaratának kiteljesedését az életünkben. Ha az ember ezt felismeri, és imában az Úr elé viszi, akkor teljesen meg tud szabadulni ettől az akadálytól.

Nagy megerősítés Avilai Szent Teréz tanítása:

„Ha az Úr olyan hatalmas, ahogy én tudom és látom, ha a démonok nem mások, mint rabszolgák, amiben kételkedni a hit tiltja nekem, akkor mit tudnak ezek nekem ártani, mikor én ennek a királynak és úrnak a szolgálója vagyok? Egy keresztet vettem a kezembe, és úgy tűnt nekem, hogy Isten bátorságot öntött belém. Pillanatok alatt annyira erősnek éreztem magam, hogy már nem féltem felvenni velük a harcot és odakiáltani nekik: ‘Gyertek csak közelebb!’ És úgy tűnt, mintha valóban félni kezdtek volna tőlem. Ettől kezdve ez a nyugtalanság nem kínzott többé, és ha megjelentek előttem, nem ijedtem meg, sőt úgy tűnt nekem, hogy ők rettegnek tőlem. Minden dolgok legnagyobb ura hatalmat adott nekem fölöttük, hogy mára nem félek tőlük jobban, mint egy légytől. Ők nagyon gyávák, és azonnal elvesztik bátorságukat, ha látják, hogy megvetik őket. Nem támadnak, kivéve azokat, akiket könnyen elérhetőnek tartanak, vagy ha az Úr megengedi nekik, azért hogy támadásuk és üldözésük szolgálója nagyobb hasznára váljon. Engedje meg az Úr, hogy csak attól féljünk, ami félelemre ad okot, és hogy meggyőződjünk arról, hogy egyetlen halálos bűn által nagyobb baj történik, mint az egész pokol által. És ez így igaz. Tudjátok, mikor tudnak a démonok félelmet kelteni bennünk? Ha ennek a világnak a becsüléséért, örömeiért és gazdagságaiért aggódunk. Ha tehát azt szeretjük és kergetjük, amit kerülnünk kellene, kiszolgáltatjuk a démonoknak azokat a fegyvereket, amivel meg tudnánk magunkat védeni, és meghívjuk őket, hogy legyőzzenek bennünket. Még gondolni is fájdalmas erre, hiszen elég lenne a keresztet átölelni és Isten iránti szeretetből minden mást megvetni, mivel a démon ezeknek gyakorlásától jobban retteg, mint mi a pestistől. Mint a hazugság barátja és maga is hazugság, a démon soha nem tarthat együtt azzal, aki az igazság útján jár. De ha látja, hogy valakinél az értelem elhomályosult, akkor azt igyekszik egészen vakká tenni. És ha észreveszi, hogy valaki teljesen vak és e világ haszontalan és mulandó örömeiben leli kedvét, akkor azt hiszi, hogy gyermekkel van dolga, és ennek megfelelően is jár el vele. Adja meg nekem a mindenható Isten, hogy ne ezekhez tartozzam, hanem kegyelme által azt tartsam nyugalomnak, ami nyugalom, tisztességnek, ami valóban tisztesség, és örömnek, ami igazán öröm és nem ennek ellenkezője. Akkor minden démonnal nyugodtan szembeszállok, amire ők ijedten elmenekülnek. Nem értem meg azoknak a félelmét, akik azt kiáltják: démon, démon, miközben Isten, Istent kiálthatnának, és így a poklot rémületbe ejthetnék. Nem tudjuk talán, hogy a démonok Isten jóváhagyása nélkül még megmozdulni sem tudnának?”

A félelem természete a filozófia tükrében: A halálfélelem esete

A halálfélelem az egyik legtermészetesebb emberi érzés. Amint elkezdjük megérteni, mi a halandóság, és hogy szeretteink és mi magunk sem élünk örökké, rendszerint szorongással és félelemmel gondolunk a halálra. De vajon kell-e félnünk? A filozófia is számos választ ad erre a kérdésre.

Epikurosz, Nagel és Kagan nézetei a halálról

Az ókori görög filozófus, Epikurosz szerint a halálfélelem teljesen alaptalan. Nincs okunk arra, hogy a halálban valami félelmeteset vagy ártalmasat lássunk, mivel a halál egyáltalán nem árthat nekünk. Epikurosz tétele: „minthogy ameddig mi létezünk, a halál nincs jelen, mikor pedig a halál megérkezik, mi nem vagyunk már többé.” Így számodra nincs semmi rossz a saját halálodban, hiszen a halál pontosan azt a folyamatot jelöli, amelynek során megszűnsz létezni. Ha Epikurosznak igaza van, az érvelés elfogadása kiindulópontként szolgálhat a saját halandóságunkkal való megbékélés felé, lehetőséget nyújtva, hogy a halálra ne úgy tekintsünk, mint folyamatos és elkerülhetetlen fenyegetésre.

Számos kortárs filozófus vitatja Epikurosz nézetét. Thomas Nagel 1970-ben megjelent „Halál” című tanulmányában amellett érvel, hogy a halál igenis egy bizonyos típusú „rossz”, konkrétan egy veszteség, amelyet teljes joggal tekintünk szerencsétlenségnek és ezért tartunk tőle. Nagel szerint a halál annyiban rossz, amennyiben megfoszt minket attól, hogy részünk legyen mindazokban az örömökben, sikerekben, megvalósítsuk mindazt, amire lehetőségünk lett volna, ha a halál nem vagy csak később következik be. Ebből az elméletből az is következik, hogy a halál annál rosszabb az ember számára, minél több jót - boldogságot, értéket stb. - remélhetett volna további életéből.

Shelly Kagan, a Yale egyetem filozófiaprofesszora, 2012-es „Halál” című könyvében amellett érvel, hogy bár a halál kétségtelenül rossz nekünk, a félelem nem a helyes reakció a halállal szemben. Kagan egyetért Nagellel abban, hogy a halál rossz, konkrétan egy sajnálatos veszteség. De nem minden rossz dolog bekövetkezésétől van okunk félni. Kagan szerint csak attól félhetünk indokoltan, aminek a bekövetkezése legalábbis valamennyire bizonytalan. Mivel a legtöbb ember számára rendkívül alacsony a valószínűsége annak, hogy a közvetlen közeljövőben meghaljanak, ezért számukra a halálfélelem alkalmasint megérthető ugyan, de indokolatlan, nem helyes reakció. A helyénvaló reakció inkább a szomorúság vagy a hála az életért:

„A világ egy csodálatos hely. Jobb lenne minél többet kapni a lenyűgöző dolgokból, amelyeket adni tud. Ennek megfelelően szomorú vagyok - és ez azt hiszem, helyénvaló is -, hogy nem kapok többet. […] Bár sajnálatos, hogy nem kapok többet, hihetetlenül szerencsés is vagyok, hogy annyit kaptam, amennyit. […] Úgy tűnik számomra, hogy a helyénvaló reakció nem a félelem, nem a harag, hanem a hála, hogy egyáltalán élhetünk.”

Ezekre az érvekre azonban felmerülhet az ellenvetés, hogy sokan élnek a Földön szenvedéssel, nélkülözéssel, szegénységgel, elnyomással teli életet. Elképzelhető, hogy az emberi élet lehet annyira elviselhetetlen, hogy a halál még talán üdvösebb is, mint a kínokkal teli élet folytatása. Azonban az emberek még a legsúlyosabb viszontagságok közepette is képesek létrehozni és megtapasztalni azt, ami értékes és jó az életben: emberi kapcsolatokat teremteni, törődni egymással, küzdeni egy fontos és jó ügyért. Ez is olyasmi, amiért az életet érdemes élni - nem csak a tovatűnő örömök. És a halál ettől is megfoszt minket.

Persze hiába gondoljuk ezt, azért ha néhanap elmerengünk a saját halálunk lehetőségén, természetesen minket is elfog a szorongás és a félelem. A haláltól félni - ez a legtermészetesebb emberi érzés, amelyet filozófiai érvek belátása nem szüntet meg egycsapásra. Nem vagyunk számítógépek, akikbe ha betáplálják a megfelelő érveket, rögtön átrendezik az érzelmi reakcióikat. Mégis, érdemes odafigyelve gondolkodni e kérdésekről, megfontolni, mi mondanivalója van a filozófusoknak Platón Phaidónjától Montaigne Esszéin keresztül a kortárs szerzőkig az emberi élet ezen alapvető kérdéséről és ennek fényében alakítani a halálhoz, a halandóság tényéhez való viszonyunkat.

Miért félünk az ördögtől? Pszichológiai és kulturális okok

Az ördögtől való félelem összetett jelenség, amely vallási, kulturális és pszichológiai okokból ered, és sokszor az emberi képzelet és hitvilág erős hatása alatt áll. Nézzük meg a leggyakoribb okokat:

• Misztikum és Ismeretlenség: Az ördög sok ember számára misztikus és ismeretlen entitás, ami önmagában félelmet kelt.
• Kulturális Hatás: Sok vallás és kulturális hagyományban az ördögöt a gonosz szimbólumaként ábrázolják, ami erősen befolyásolhatja az emberek félelmét.
• Felelősség Érzete: Az ördög sokszor az erkölcsileg helytelen cselekedetek, bűnök, vagy gonoszság megtestesítőjeként van jelen a különböző hitrendszerekben. Emiatt a felelősség érzete és a lelkiismeret-furdalás is félelmet kelthet.
• Képzeletbeli Félelmek: Az emberek gyakran képzelnek el félelmetes vagy ijesztő dolgokat, és az ördög egy ilyen képzeletbeli figura lehet, ami miatt félnek tőle.
• Hit és Vallás: Vallási meggyőződésektől függően az emberek hitük szerint látják az ördögöt, és ennek megfelelően félelmet is érezhetnek vele kapcsolatban.

Személyes út a félelem megszelídítéséhez

Állandóan azt halljuk, hogy a félelmeinket le kell győzni, mert félelemmel élni nem élet - legfeljebb túlélés. Könnyű mondani. Az ember néha nincs is tudatában a félelmeinek, csak „kerül” bizonyos helyzeteket.

A krízisek valójában jó dolgok lehetnek - közelebb visznek saját magunkhoz. Félsz? Tele vagy szorongással? Persze, hiszen minden megváltozik. Ez a legtermészetesebb dolog. A cél nem az, hogy elszaladj a félelem elől, hanem hogy hagyd, hogy kísérjen. Amikor még a szakadék mélyén ültél együtt a félelemmel, gyűlölted. Sötét is volt, hideg is volt, egyedül voltál, csak a félelem lihegett még a nyakadba. Ki kellett másznod, hátha akkor ott marad, de nem olyan könnyű feladat: a falak csúszósak, csak vézna kis gyökerek állnak ki belőle, nincs mibe kapaszkodnod. Sokszor kell nekifutni, elviselni a visszaesést, az ujjaid erőtlenségét, a kétségbeesést, a reménytelenséget.

Amikor már kilátszottál a szakadékból, és körül tudtál nézni, akkor egy sűrű, sötét erdőben találhattad magad. Körben mindenütt fák és csönd, ösvény sehol. Ekkor a félelem nagyot kacagott mögötted. Nem szabad hagyni, juszt is el kell indulni valamerre, hátha kitalál az ember. A legrosszabb az volt, hogy fogalmad sem volt, merre mész, hogy kiérsz-e valaha valami tisztásra, meglátod-e a fényt még az életben. Akadtak jobb napok, amikor elhitted, hogy a jó úton jársz, és a félelem lemaradt mögötted. Aztán persze mindig újra rád kacsintott egy fa mögül: „Nem eszik ám olyan forrón a kását! Nem vakarhatsz le ilyen könnyen!” Sötét pillanatok következhetnek, amikor legszívesebben megadtad volna magad, vagy könyörögtél volna, hogy kegyelmezzen meg. De ez semmit sem segít.

Azt, hogy kijutottál az erdőből, már csak akkor vetted észre, amikor a hátizsákod is könnyebb lett. A félelem összezsugorodott. Egyedül lenni akkor már könnyebbséget jelentett, jó volt. Találtál egy utat, és bár nem tudtad, hová vezet, de legalább ki volt taposva. Amikor már azt hiszed, megkegyelmeztek neked fentről, akkor azért még jön egy nagy próba: egy viharfelhő. És a félelem előbújik a puttonyodból, mint egy kárörvendő dzsinn, és a képedbe röhög. „Na, most mutasd meg, ki vagy!” - mondja kajánul, és visszhangzik tőle az egész mező.

Visszafele nincs út, csak a sötét erdő. Előre meg kizárólag a viharfelhőn át lehet haladni. Jönnek az ütések, vágások, karcolások, térdre rogysz, és érzed a hátadon az eső verését, a szél suhintását. Egy jó van benne: már nem kell félned. Mert amikor történik, akkor csak a túlélésre koncentrálsz - ki kell bírnod. A félelem állás nélkül marad. Ahányszor azt hittél, na, talán most, akkor még kaptál a nyakadba. Meg kellett tanulni a teljes alázatot.

Nem hiszem, hogy eljutunk valaha egy Eldorádóba, ahol majd jó lesz. Csak megyünk együtt a félelemmel, akit megszelídítettünk, és állunk elébe az akadályoknak. Mindig kiderül, hogy nincs mitől félni. De hiába jöttünk rá, hogy jobb megijedni, mint félni, azért a félelmet nem lehet elüldözni. Csak megzabolázni lehet. Elfogadni útitársnak, időnként rákacsintani, nem venni túl komolyan. Semmiképpen sem szabad hagyni, hogy uralkodjon rajtunk. Ahol a félelmet észleljük, ott dolgunk van, abba muszáj beleállni. A szemébe kell nézni jó mélyen, és megvizsgálni, mi van a mélyén.

tags: #kell-e #félni #az #ördögtől #viccesen

• Gyári gyújtógyertyák Fiat Doblo modellekhez
• A Vito csomagterének méretei
• Műszaki vizsga kihívásai defekttűrő gumival
• Autóklíma lefagyásának lehetséges okai
• Reklamációs eljárás Ford Ka lengőkar szilenthez