Kábítószer-fogyasztás Magyarországon: Statisztikák és Trendek

A drogfogyasztás napjaink aktuális témája - nemcsak a média, de a szakemberek és orvosok érdeklődésének is középpontjában áll. A jelenlegi törvénymódosítások is kitérnek erre a területre, ami bizonyítékul szolgál arra, hogy a jelenség mindennapi problémát jelent.

A drogfogyasztás története és jelenlegi helyzete

A droghasználat nem mai világunk hozadéka. A marihuána megjelenése 6000 évvel ezelőttre tehető: a kínaiak termesztették először ezt a növényt, de fogyasztani csak 3000 éve kezdték az ókori Egyiptomban. A XX. századtól kezdve jó néhány új drog jelent meg a piacon, köztük az LSD és különféle hallucinogén szerek (Escohotado,1999). Sok művész, író, uralkodó és tudós - köztük Viktória királynő, Stevenson, Freud, Churchill és Csáth Géza is -használt pszichoaktív szereket élete során (Martin, 2010), sokan közülük szenvedélyük rabjaivá is váltak. A XXI. században ott tart a drogkereskedelem, hogy szinte havonta lehet hallani újabb és újabb drogok megjelenéséről. Használatuk világszerte elterjedt mind az orvosi felhasználásban, mind a személyes örömkereső szenvedélyek kielégítésének eszközeként.

Napjaink értelmezése szerint drognak nevezünk minden olyan mesterséges vagy természetes anyagot, amely a központi idegrendszert stimulálva megváltoztatja annak működését, örömérzetet kelt és függőséget alakíthat ki. A drogfogyasztók számát nehéz meghatározni, de ma világszerte körülbelül 200 millió személy használ valamilyen pszichoaktív szert. Magyarországon a szerhasználók száma egy 2006-os felmérés alapján 15480 főre tehető, de számuk évről évre emelkedik. Demetrovics (2001) kutatása szerint Magyarországon a droghasználatból adódó első haláleset 1969-ben történt. Innentől figyeltek fel erre a jelenségre, mint problémaforrásra, de ezt az időszakot még csak a legális szerekkel való visszaélés jellemezte.

Hazánkban a 80-as években kezdődött el az ópiát-származékok használata, ami ekkor még kizárólag a mákteára, a mákból kivont nyers ópiumra és a receptre felírható kodeinszármazékokra korlátozódott. A nagy áttörést a szerhasználat tekintetében a 90-es évek eleje hozta meg: terjedni kezdett Magyarországon is a heroin, az LSD, a kokain, a marihuána és a különböző amfetamin-származékok fogyasztása is. Az ezt követő időszakban a droghasználók száma jelentősen növekedett, s ez a tendencia a mai napig is tart, bár nem olyan ütemben, mint a 90-es években.

Statisztikák és felmérések

A más-más típusú és hatású drogok használatának mértéke évről-évre különbözőképpen alakul. Demetrovics egyik, 1994 és 2001 között, regisztrált drogfogyasztókkal végzett felméréséből az derül ki, hogy a szerves oldószert használók száma 1994-ben körülbelül 480 főre volt tehető, de egy évvel később a számuk kevesebb mint felére csökkent, majd 2001-ben újra a ’94-es adatok szerinti beteget regisztráltak. A kokainhasználat a kezdeti növekedés után, 1998 és 2001 között nem változott számottevően. Az amfetamint használók közül 1999-ben regisztrálták a legtöbbet, azonban a rákövetkező két évben majd felére csökkent a betegszám. A hallucinogének használata évről-évre változott.

Információk a kábítószer-fogyasztás megelőzéséről

Ezek a számok valószínűleg nem teljesen fedik a valóságot, mivel sok más körülmény torzíthatja a mért adatokat. Ez a felmérés a kezelt drogfogyasztók számát ismerteti, ami nem tükrözi a valós szerhasználókét, hiszen sokan közülük nem jutnak el addig, hogy kezelésben részesüljenek, illetve nem kerülnek összeütközésbe az igazságszolgáltatással sem. De Elekes és Paksi (1996) felméréséből egyértelműen kiderül, hogy a droghasználat egyre emelkedik Magyarországon. Míg 1995-ben a középiskolába járó 2. évfolyamos tanulók 10 százaléka próbált már életében valamilyen kábítószert, négy évvel később ez a szám a duplájára növekedett. A legnépszerűbb szer az iskolások körében a marihuána és a hasis volt. Egy másik kutatásból kiderül, hogy napjainkban szintén ezek számítanak elsődlegesnek a középiskolások között. A valaha drogot kipróbáló diákok száma mára már 33 százalékra növekedett. A legmagasabb drogérintettség a fővárosban mutatkozik (Németh et al.

Az Országos Lakossági Adatfelvétel az Addiktológiai Problémákról (OLAAP) legfrissebb kutatása szerint a magyarországi kábítószer-fogyasztás jelentősen emelkedett 2019 és 2023 között. Paksi Borbála, a kutatás vezetője kiemelte a legfontosabb változásokat:

Az életükben valaha tiltott drogot fogyasztók aránya 7,9%-ról 11,1%-ra emelkedett.
Az elmúlt évi fogyasztás 2%-ról 3%-ra nőtt, míg az aktuális, azaz az elmúlt havi használat 1,2%-ról 2%-ra ugrott.

A kábítószerek népszerűségi sorrendje is módosult. Bár a marihuána továbbra is vezeti a listát...

Budapest: Több klubot is razziáztak a drogfogyasztás visszaszorítása érdekében | WION Hírek

A jogi szabályozás története

A társadalmi problémák megoldását az államok általában a jogi szabályozóeszközök segítségével kísérlik meg, a helyzet alapos elemzését követően. Hazánkban a kábítószerrel kapcsolatos visszaéléseket már az 1961. évi V. törvény is büntetni rendelte. A bűncselekmény alapesetét a kóros élvezetre alkalmas kábítószernek hatósági előírások megszegésével vagy kijátszásával történő készítésével, megszerzésével, tartásával vagy forgalomba hozatalával lehetett elkövetni, a büntetési tétel pedig csupán egy évig terjedő szabadságvesztés volt. Az 1961-es büntető törvénykönyv hatálybalépése óta a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményekre (Btk. 176-180. §) vonatkozó büntetőjogi rendelkezések számos alkalommal módosultak.

A Csemegi-kódex a kábítószerrel összefüggő tiltott cselekményekről nem rendelkezett, e tevékenységek korlátozása érdekében hozott első hazai jogi norma egy 1894-es belügyminiszteri rendelet volt, amely az ópium kereskedelmére vonatkozóan tartalmazott tilalmakat. 1912. január 23-án kötötték meg Hágában az első nemzetközi ópiumegyezményt, melynek törvénybe iktatása Magyarországon az 1923. évi XXII. törvény volt. Ezt követően az 1925. február 19-én Genfben megkötött második „Nemzetközi ópiumegyezmény” becikkelyezéséről szóló 1930. évi XXXVII. törvény következett.

Útmutató a konvektor fogyasztás kalkulátor használatához

A második nemzetközi ópiumegyezmény nyomán került be a kábítószerrel visszaélés első tényállása az 1879. évi XL. törvénycikkbe (Kihágási Büntető Törvénykönyv).

Az 1961. évi V. törvény a kábítószerrel visszaélés tényállását a közbiztonság és a közrend elleni bűncselekmények körében helyezte el. Az alapeset a kóros élvezetre alkalmas kábítószernek hatósági előírások megszegésével vagy kijátszásával történő készítésével, megszerzésével, tartásával vagy forgalomba hozatalával volt elkövethető, a büntetési tétel egy évig terjedő szabadságvesztés volt. A tényállás a fogyasztást nem nevesítette, a Kommentár ugyanakkor magyarázatában rámutatott, hogy visszaesőként többnyire kábítószer-élvezők követik el a bűncselekményt. Az 1961. évi Btk. kábítószer-fogalmat nem tartalmazott, a kóros élvezetre alkalmas kábítószerek jegyzékét az 5/1957. (XII. 6.) EüM rendelet tartalmazta.

A kábítószerrel kapcsolatos hazai büntetőjogi jogalkotás az 1970-es évekig csupán a nemzetközi egyezmények ratifikálásából eredő kötelezettségek teljesítését jelentette. A hetvenes évek elejétől azonban ez annyiban változott, hogy már nem csupán az 1961. évi Egységes Kábítószer Egyezményre tekintettel vált szükségessé a korábbi szabályozás módosítása, hanem a társadalom fokozottabb védelme érdekében is. A büntetőjogi rendelkezések megalkotása során a magyarországi viszonyok figyelembevételét ekkor azonban még jellemzően nem a kábítószerrel visszaélések számának növekedése motiválta, hanem a kábítószer-csempészet elleni védekezés. Erre tekintettel az 1971. évi 28. törvényerejű rendelet az elkövetési magatartások között már szabályozta a kábítószernek az országba való behozatalát, onnan történő kivitelét, valamint az ország területén történő átvitelét. További újítás volt, hogy a jelentős mennyiségű, illetve értékű kábítószerre történő elkövetés bekerült a minősített esetek közé.

Az 1978. évi IV. törvény megalkotásakor a jogalkotó úgy vélte, hogy hazánkban akkoriban az olyan veszélyes formák, mint a szervezett bűnöző alvilág, a kábítószer-kereskedelem, a terrorizmus és az emberrablás lényegében nem fordultak elő, Magyarországon ekkor még sem a kábítószer élvezésének, sem a kábítószer készítésnek nem voltak hagyományai, a világ más országaiban ugyanakkor már rohamosan terjedt a kábítószer-fogyasztás és az ezzel kapcsolatos bűnözés. A fiatalkorúak magasabb fokú védelme érdekében az 1978-as Btk. külön bekezdésben vétségként szabályozta azt az esetet, amikor az elkövető kóros élvezetre alkalmas kábítószert nem forgalomba hozatal céljából, csekély mennyiségben készít, megszerez vagy tart, mely cselekményt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, javító-nevelő munkával vagy pénzbüntetéssel szankcionálta. E megoldás célja a kábítószer áldozatainak és haszonélvezőinek különválasztása volt, a jogalkotó a törvény szigorát az utóbbiak ellen kívánta érvényesíteni.

A törvény 283. §-ában - kiegészítő jelleggel - helyezték el a kóros szenvedélykeltés tényállását, mely bűncselekmény akkor valósult meg, amikor az elkövető tizennyolcadik életévét be nem töltött személynek kábító hatású anyag vagy szer kóros élvezetéhez segítséget nyújtott, vagy őt arra rábírni törekedett. Az ilyen anyag egészségkárosító hatása rendszerint alatta marad a kábítószerének. Az 1978. évi IV. törvény nagy hibájának vélték, hogy nem választotta szét határozottan a fogyasztót és a kereskedőt.

Fogyasztási teszt: Suzuki Swift vs. Citroën C-Zero

Az 1978-as Btk.-ban - az 1999. március 1. és 2003. február 28. közötti időszak kivételével - a kábítószer-fogyasztás nem szerepelt nevesítve az elkövetési magatartások között. A Legfelsőbb Bíróság VI. Büntető Elvi Döntésében adott iránymutatásával zárta le a jogirodalmi vitát arról, hogy az 1978. évi Btk. 282. § (1) bekezdése alapján büntetendő magatartásnak minősül-e önmagában a kábítószer-fogyasztás. Az Elvi Döntés II. pontja szerint a „kábítószer fogyasztója a kábítószerrel visszaélés bűncselekményét akkor is elköveti, ha nem maga készítette vagy tartotta a kábítószert, hanem mástól, a fogyasztás érdekében szerezte meg.

A Büntető Törvénykönyv kábítószerrel kapcsolatos szabályait a rendszerváltás után először az 1993. évi XVII. törvény módosította, erre pedig több okból is szükség volt. Egyrészt az akkor még ugyan nem igazán jelentős, de emelkedő számú kábítószerrel kapcsolatos büntetőügyek bizonyították, hogy a közel 20 évvel korábbi rendelkezések nem alkalmasak a ’90-es évek közepi helyzet kezelésére. Emellett pedig a nemzetközi szerződésekkel sem álltak összhangban az 1978-as Btk. Az 1993. a novella bevezette az elterelés lehetőségét a magyar jogrendbe.

Hazánk - a kábítószer-fogyasztással kapcsolatos kriminálpolitika tekintetében - az 1993. évi novella hatálybalépésével a „kompromisszumos” modellt követte. A kábítószer-problémára irányuló kompromisszumos kriminálpolitika lényege a „kettős stratégia”, azaz a terjesztő, kereskedő és a fogyasztó cselekményének minőségileg különböző büntetőjogi megítélése. Ennek megfelelően a Btk. 1993. évi módosítása lehetőséget teremtett a fogyasztók és kereskedők cselekményeinek differenciáltabb, a fogyasztók esetében enyhébb megítélésére, előtérbe helyezve a speciális prevenciót.

A csekély és jelentős kábítószer-mennyiség fogalmát az 1993. évi módosító törvény sem határozta meg. Ezek értelmezésére a Legfelsőbb Bíróság VI. számú Büntető Elvi Döntése volt irányadó 1994 májusáig, amikor az említett fórum hatályon kívül helyezte azt. Ezt követően 1995. március 27-én kiadta a Legfelsőbb Bíróság a 155. számú állásfoglalását, melynek III. pontja határozta meg, mikor tekinthető a kábítószer csekély, illetve jelentős mennyiségűnek.

Az 1978-as Btk. második jelentős módosítását az 1998. évi LXXXVII. törvény hajtotta végre, amely gyakorlatilag újra a „nincs tolerancia” kriminálpolitikának megfelelő rendelkezéseket vezetett be. Az említett törvény által eszközölt változtatások jelentősen megnövelték a büntetőjog szerepét a kábítószer-probléma elleni küzdelemben. A Btk. 1998. évi módosítása a társadalomra veszélyességük alapján három, illetve ezekhez kapcsolódva további kettő - így összesen öt - funkcionálisan és szociológiailag elkülöníthető tevékenységtípus külön szabályozását látta szükségesnek. A három elkülönülő elkövetési forma: a termelői és a forgalmazói típusú cselekmények, valamint a fogyasztás. Az ezekhez kapcsolódó további magatartástípusok pedig a fizikai bűnsegély egyik formája és az előkészület szubjektív formái.

A szankciók mértékének meghatározásánál a törvényhozó abból indult ki, hogy eleve magasabb büntetési tételkeretről induljon azon elkövetési magatartások fenyegetettsége, amelyek a kábítószer „forgalmazásához” kapcsolódnak, mint azoké, amelyek „előállítási”, „szállítási” tevékenységet jelentenek. Erre tekintettel differenciáltan szabályozta a fogyasztói és forgalmazói típusú elkövetési magatartások alap, minősített és privilegizált eseteit, előbbiek alapesetében öt, utóbbiakéban két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztést helyezett kilátásba. A kereskedői típusú elkövetési magatartások legsúlyosabban minősülő eseteiben pedig lehetővé vált az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása.

A függőség kialakulásának tényezői

Ranschburg (2010) szerint számos olyan tényező van, ami befolyásolhatja a szerhasználatot: individuális kockázati faktor, családtörténet, genetika, hiperaktivitás, beilleszkedési problémák, a serdülőkori személyiség és egyéb kockázati faktorok. Azonban Kandel és munkatársai (1976) kutatásaiból kiderül, hogy a legális szerekkel való visszaélés, amely a drogfogyasztás első lépcsőjének minősül, a szociabilitással van összefüggésben. A marihuána-használat - a második lépcső - során jelentősen megnő a kortárscsoportok szerepe. A különböző drogok állandósult használatának kialakulását pedig legfőképpen a családi kapcsolatok és személyes jellemzők alakítják (Kandel, Treiman, Faust, & Single, 1976).

Fontos megemlíteni, hogy a személyiség kiemelkedő fontosságú tényező, hiszen ugyanolyan feltételekkel rendelkező egyének közül az egyik kipróbálja a drogot, míg a másik sosem nyúl tudatmódosító szerhez. Minél fiatalabb korban próbálnak ki a gyerekek valamilyen pszichoaktív szert, a későbbi függőségre való esélyük annál nagyobb. Vizsgálatok egyértelműen kimutatják: azokban a családokban, ahol valamelyik rokon szenvedélybeteg, nagyobb a valószínűsége, hogy a gyerek is szerhasználóvá válik.

A kutatók továbbá kiemelkedő szerepet tulajdonítanak a beilleszkedési nehézségekből származó magatartási zavaroknak. Ranschburg (2010) szerint az ilyen zavarokkal küzdő gyerekek aránya körül-belül 5 százalékra tehető, és különböző formákban érhető tetten: antiszociális viselkedés, vandalizmus, agresszió. A problémás viselkedés kialakulásához nagymértékben hozzájárul az első hat hónapban kialakított kötödés minősége a gyerek környezetében élő felnőttekkel, a család gazdasági helyzete, a szülők hozzáállása a gyermekneveléshez - túlzott engedékenység vagy korlátozás -, illetve a szülők esetleges alkoholizmusa vagy drogfogyasztása, bűnözése.

A kábítószerfüggőség kialakulásában számos faktor közrejátszhat - azonban kiemelt jelentősége van a gyereket körülvevő környezetnek. A szülőknek, testvéreknek, barátoknak, a kortárscsoportnak igen fontos szerepe van egy gyermek, de egy felnőtt életének alakulásában is. Ezek a személyek azok, akik megakadályozhatják a lejtőn való elindulását, vagy ha már a függőség kialakult, ők azok, akik a legnagyobb segítséget nyújthatnak számára. Bár ez a probléma mindig is jelen lesz, megszűnni sosem fog, méretei viszont csökkenhetnek.

Kezelési lehetőségek és prevenció

A szenvedélyüktől megszabadulni kívánó drogfogyasztókat egyre több drogambulancia és rehabilitációs központ várja. Magyarországon az első drogambulancia 1987-ben nyílt meg, számuk azóta is növekszik. Itt addiktológusok és addiktológus szakpszichológusok segítik a betegek gyógyulását. Egyre több drogprevenciós mozgalom jön létre, nagy hangsúlyt fektetve az általános és középiskolás korosztályra. Elindultak az első tűcsere-programok is, amelyek a Hepatitis-C és a HIV fertőzéseket igyekeznek megelőzni.

Hivatkozások

Demetrovics, Zs. (2001). Droghasználat Magyarország táncos szórakozóhelyein.
Demetrovics, Zs. (2001). The face of illegal drug use in Hungary in Times of Transition. Focus on the Psychostimulants.
Elekes, Zs. & Paksi, B. (1996). A magyarországi középiskolások alkohol és drogfogyasztása.
Escohotado, A. (1999). A Brief History of Drugs.
Kandel, D. B., Treiman, D., Faust, R. & Single, E. (1976). Adolescent involvement in legal and illegal drug use: A multiple classification analysis.
Martin, P. (2010). Szex, drogok és csokoládé: az élvezet tudománya.
Ranschburg, J. (2010). A mélységből kiáltok: depresszió, öngyilkosság és kábítószer a serdülőkorban.

tags: #kabítószer #fogyasztás #Magyarországon #statisztikák