Hyundai i10 Automata Vélemények: Részletes Bemutató
A Hyundai i10 egy népszerű választás a városi autók között, de vajon megfelel-e az elvárásoknak automata váltóval? Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Hyundai i10 automata változatának előnyeit és hátrányait, felhasználói véleményekkel és teszteredményekkel alátámasztva.
Általános jellemzők
Az i10-es eddigi pályafutása során inkább a háttérben maradt, nem keltett nagy feltűnést, egyfajta észrevétlen, hétköznapi, józan jármű volt. A Hyundai 2007-ben mutatta be az első i10-est, ami a Hyundai Atos-t váltotta a városi kisautó kategóriában. Szerencsére azért maradtak olyan gyártók is, akik nem engedték még el a kategória kezét, és olyan vidám, városi kisautót árulnak, mint amilyen a Hyunda i10. Igaz, sajnos nem kisautós áron.
Az i10-es hossza (3,67 m) nem változott, azonban a szélessége 2 centit hízott, a kasztni valamelyest laposabb, mint volt, a tengelytávolság pedig jelentősen, 4 centiméterrel megnőtt. Elődjénél sportosabb kiállású, hiszen 2 centivel alacsonyabb, ugyanennyivel szélesebb lett.
Sok-sok domborításával kívülről is gusztusosabb, maibb lett az i10, de belül is hasonlóan fejlődött. Mindez azért nagy szó, mert már az előző is elég jónak számított a kategóriában.
A teljesen újra gondolt pult egy, sőt két kategóriával feljebb is megállná a helyét: a zömében kemény, de szemre kellemes felületű műanyagok dacára a minőségi benyomás jó, az összkép abszolút modern, naprakész. Az analóg kijelzők könnyen leolvashatók, a középkonzolból kiálló váltókar kézre esik, minden funkció egyszerűen kezelhető.
Alkatrészek Hyundai kompresszor javításhoz
A térkínálat ebben a méretosztályban döbbenetes, a minik között most talán az i10-es fülkéje a legtágasabb, 190 centiméter magasság alatti utasok nemcsak elöl, hanem hátul is elférhetnek. A raktér 256 literes, túlmutat a Renault Twingo (188 l) és még a VW up!
Motor és teljesítmény
A motorpaletta alapvetően a józan és takarékos vonalat képviseli. A bázis verziót 1,0 literes, háromhengeres (67 LE, 3 349 000 Ft-tól) mozgatja, eggyel feljebb már jobb a helyzet. A szintén szívórendszerű 1,25-ös négyhengeres és a ménesszáma (84 LE) is kecsegtetőbb - konkrétan ezt a verziót vezettük, az indulóára 3,55 millió. Ezzel a blokkal szó sincs alulmotorizáltságról, fordulaton lelkesen megindul, a forgalom ritmusa tartható vele.
Aki újonnan rendel, fontolja meg az 1,25 literes, négyhengeres motor vásárlását az alap 1,0 literes, háromhengeres helyett. Ezzel ugyanis meglepően élénk, 100 km/órára is 12,3 másodperc alatt gyorsuló, akár 170 km/óra feletti végsebességre is képes az i10, de ami még fontosabb, emelkedőn, két megtermett felnőttel sem hozható zavarba.
Aki viszont zömében városban autózik, az még akkor is jól járhat egy A-kategóriással az alacsonyabb fogyasztás és a szerényebb parkolóhelyigény miatt, ha maga az autó nem is olcsóbb. Kiváló példa erre a Hyundai i10.
A váltója pedig egyenesen szenzációs. Ma a koreaiak játsszák azt a szerepet, amit anno a japók: a legjobbak akarnak lenni. Hát ez a váltó tényleg a legjobb, mintha légpárnákon siklana be könnyen a fokozatba a kar, és olyan pontosan, hogy csak na.
Elektromos autó elemzés: Hyundai Ioniq
A váltókar hossza és fogása kényelmes, a váltó maga pedig jól van gangolva, kellemes a váltás, nem gagyi érzet egy kicsit sem, bár a fokozatok kicsit hosszúak, azért meg lehet szokni.
Az ötgangos kézi váltó megvezetése pontosabb, mint elődjében, de a hosszabb végáttételnek, netán egy hatodik fokozatnak autópályán örültünk volna.
Kormánya ütközéstől-ütközésig 2,64 fordulatot tesz meg, a fordulóköre pedig mindössze 10 méter.
A sportos karakterű városi cirkálóra ácsingózóknak hamarosan elérhető az N Line változat. Utóbbi a külső-belső látványcsomagon, a 16 colos felniken, az átrajzolt hűtőmaszkon és LED-es nappali menetfényeken, ködlámpákon kívül izmosabb motort is kap. Az 1,0 literes turbós blokk 100 lóerős, nyomatékmaximuma 172 Nm, ami már 1500-as fordulattól lehívható.
Egy kis sportos beütés amúgy így is van, az 1,2-es motor élénken reagál a gázpedálra, kifejezetten pörgős, városban a rövid áttételezésű váltóval meglepően jó a dinamika.
Hogyan cseréljünk pollen szűrőt egy Hyundai H1-ben?
Legalábbis érzetre, hiszen az átlagosnál visszafogottabb zaj- és rezgésszigeteléssel az i10-ben az átlagnál jobban érezni a tempót. Ami persze nem baj, felfogható biztonsági tényezőként is, legalább nem fogunk vele gyorshajtani.
A 84 lóerőhöz elvileg csak 4200-as fordulaton jön meg a nem is túl acélos 121 newtonméternyi nyomaték, de valójában csak az alapjárat környékén érezni némi nyomatékhiányt, fölötte már jól elviszi az "ezerkecske" az alig több mint 1 tonnás autót. Két felnőttel és két gyerekkel sem hal meg, autópályán és még az ottani emelkedőkön is elemében van.
Aki a háromhengeres és 1,0 literes (66 LE) alapmotorral gondolkodik, annak valószínűleg érdemesebb a 84 lóerős 1,2-es négyhengerest megvenni.
További 100 ezer forintért amúgy 1,0 literes T-GDI (100 LE) turbómotor is választható, ám ahhoz kötelező megvásárolni a 495 ezer forintos N-Line csomagot, amitől mókásan sportos lesz az i10.
A nagytakarítás után pedig még befogtam egy autóvisszavivős körbe a kis Hyundai-t, hogy megmutassam a kollégáknak is: döbbenetesen egyenletes alapjáratú, meglehetősen jól húzó a négyhengeres, 86 lóerejéből egyet sem titkoló, 120 Nm nyomatékú 1,25 literes benzines.
Azon pedig nem is én hüledeztem a leginkább, hogy mennyire jó a váltója. Oké, rövid áttételezésű, 100-nál már ötödikben is háromezret forog a "motor", de szinte magától esik a fokozatokba az amúgy eléggé magasra, így a kormányhoz is közel szerelt kar; vajpuhán kapcsolható, ahogyan a kormány is elég könnyű, s a kuplung is puha.
Aztán elvittem egy kiadós takarításra, kárpittisztításra a Lurdy Házba, majd kaptam is a hívást a tulaj feleségétől: a kolléganője is ad annyit az autóért, mint amennyiért a kereskedő megvenné.
Parkolóhely ugyanúgy bőven van, mint 12 V-os aljzat, utóbbiból kettő is jutott az utastérbe.
Menettulajdonságok és kényelem
Az i10-es stabilan fekszik az úton, terelése egzakt feladat, rugózási komfortja osztályában kiemelkedő, igazából minden szempontból felnőttes a produkciója.
Felniből 14, 15 és 16 colos is szerepelhet, egyre peresebb abroncsokkal, a tesztautó 15 colos alufelniket és 185/55 R15-ös abroncsokat hordott, futóműve már ezekkel is elég kemény volt, főként a fekvőrendőrökön, ami a kategóriában megszokott csatolt lengőkaros hátsó futóművel persze nem nagy meglepetés.
Hátsó tárcsafék csak a csúcsfelszereltséghez jár (16 colos alufelnivel), itt még dobfék kandikált ki az alufelni mögül hátul, ami persze nem mutatott gyakorlati hátrányt.
A vezethetőség legjobban a könnyű szóval jellemezhető, azaz kis erővel mozgatható a kormány, a váltókar, a kuplungpedál. Könnyű autó lévén kicsit feszes a rugózás, hiszen nincs csillapító hatású tömeg, de alig dől a magas építésű karosszéria kanyarban.
A menetkomfort is rendben van, csendes az utastér, ám magasabb sebességnél már azért behallatszik egy pici kerékzaj a hátsó dobok irányából. Simán el lehet nézni neki.
A fordulókör a méretéből adódóan is jó, de a 10 m-es konkrét szám is arról árulkodik, hogy ezzel öcsém beparkolsz bárhová. Így is van, hiszen nem jelentett gondot még a budapesti Ó utca sem, ha valaki jártas a belvárosban, tudja mennyi hely szokott ott lenni. Semennyi. Ha pedig van, biztos, hogy csak egy ilyen egérkamionnal férsz be.
A biztonsági arzenál messze túlmutat a miniknél megszokott szinten. Jó az egyenesfutása és kanyarban is barátságosan viselkedik.
A biztonsági ellátmány amúgy elég erős: már a Comfort szinthez is jár visszagurulásgátló, 6 légzsák, automata távfénykapcsolás, aktív sávtartó és sebességtartó/-korlátozó pedig mindegyik verzióhoz.
Egy biztos: miniautónak az i10 szinte meglepően jó, még akkor is, ha az összes extrát lehántoljuk róla gondolatban.
Az i10 összességében egy meglepően jól használható kisautó, alapáron 3 449 000 forinttól, tételenként is extrázhatóan, de felszereltségeivel és opciós csomagjaival is jól öltöztethetően. A divatos külső és a Hyundai 5 éves, kilométerkorlát nélküli garanciája mindenképp jár hozzá, de olcsó nem tud lenni.
A Hyundai 5 éves, kilométer korlátozás nélküli garanciája helyett a keveset autózóknak, így a miniautó szegmens vevőinek tipikusan jobb választás a Kia 7 év/150 ezer kilométeres ajánlata.
Évente egy alkalommal kellett csak szervizbe vinni az i10-est, meg persze volt egy-két gumijavítás is, amihez jelentős segítség lett volna, ha belekerül a 25 ezer forintos szükségpótkerék. Aki újonnan rendel, utóbbira figyeljen, s fontolja meg az 1,25 literes, négyhengeres motor vásárlását az alap 1,0 literes, háromhengeres helyett.
Felhasználói vélemények
Ami jó benne: diétásan fogyaszt, halk, kényelmesek az ülések (4 személy számára szupi kényelmes), bár kicsi, de magas, vezetés közben nem érzékelem, hogy mások milyen nagyok, kézközelben a váltókar (ezt szeretem benne a legjobban) és hát ennyi is lenne...
Ami rossz: kb. 80 km/h sebességnél már nem tűnik annyira biztonságosnak, nem mondhatom, hogy nem érződik a sebesség... lassan gyorsul... vezetési élmény 0... ici-pici csomagtér... nagyon lent van az orra, könnyen felakadhat...
Ha valaki szereti a sebességet ill. hosszabb útakra is jár (200-300 km) semmikép ne ezt az autót válassza!!!
Azon pedig nem is én hüledeztem a leginkább, hogy mennyire jó a váltója. Oké, rövid áttételezésű, 100-nál már ötödikben is háromezret forog a "motor", de szinte magától esik a fokozatokba az amúgy eléggé magasra, így a kormányhoz is közel szerelt kar; vajpuhán kapcsolható, ahogyan a kormány is elég könnyű, s a kuplung is puha.
Az, hogy az i10 5 (és fél) év után is szinte újszerű tud lenni egy olyan tulajnál is, aki azért nem babusgatta, csak használta autóját, a tartósságot mutatja. De azért tegyük hozzá azt is, hogy mindez a kötelező karbantartások betartásával adódott.
Összegzés
Az i10 nagyon tetszett, olyannyira, hogy még a Toyota Aygo modellt is lenyomta, pedig engem nehéz lebeszélni a japánokról a koreaiakkal szemben, tudjátok, a hülye elveim. Bele tudnék kötni az i10-be, de nem akarok, mert élveztem a benne töltött utazást, a munkába járást és összességében az autót.
Szerintem nagyon frankó első autó lehet bárkinek, aki megengedheti magának, hiszen egy új autóért a legalacsonyabb 3 599 000 forintos kezdőár nem sok, és érdemes lehet megnézni a kedvezményeket is. Viszont a 84 lóerős, 1,2 literes benzinmotorral, Comfort felszereltséggel, amit még Launch csomaggal toldottak meg, a tesztautó már 4 669 000 forintba került.
Nem a klasszikus értelemben vett családi autó, de városi rohangálósnak tökéletes, akár már kirepült fiókákat maguk mögött tudó idősebbeknek is beválhat. Viszont semmiképp sem nagyi kocsi.
Egyértelmű a kezelhetőség, a kormány- és ülésfűtés jó dolog télen. A jellegzetes minta csak felár ellenében kerül a műszerfalra.
A kétszínű fényezés árulkodik, de az feláras (135 000 Ft a metálfény, plusz 135 000 Ft a fekete tető).
Apropó, felár, olcsó belépőárú típusról van szó, amihez sok extra rendelhető, a hátsó tárcsafék például csak a csúcs Comfort felszereltségnél jár.
Nem érdemes spórolni az 1,2 literes motoron sem, amelyért 200 ezer Ft-ot kell fizetni az 1,0 literes alapmotoron felül.
Ha kérem a Hyundai beruház, ott aztán be van ruházva. Most arra gondoltak, hogy rendbe teszik a miniautók piacát is Európában.
Ha megnézzük, azért egyre normálisabbak ezek a járgányok, főleg az újabbak, mint a Panda, az Up és a Citigo.
Nálunk inkább a kiskocsik hasítanak, mint a Corsa vagy a Fabia, mert azok úgy-ahogy már családi autóként is bevethetők.
A minik legfeljebb a fiataloknak és a nyugdíjasoknak felelnek meg, csakhogy ez a réteg nem arról híres, hogy nyakra-főre veszegeti az új kocsikat.
tags: #hyundai #i10 #automata #vélemények