Honda Camino PA50: Részletes áttekintés egy európai mopedről
Mivel magam is kétharmad részben hondás vagyok, a Hondákra mindig örömmel áldozok az energiámból. A legutóbbi poszt is ékes bizonyítéka volt ennek, amelyben a CB125-ösömmel folytatott két éves küzdelem részleteivel traktáltam a kedves olvasót. Legújabb tesztalanyunk megtekintéséhez Gödig kellett elpöfögnöm, szerencsére már nem volt nagyon hideg, és a 2-es úton kellett csak menni, ami a Váci útban kezdődik a Nyugatinál. Jó, az már Gödön volt, de csak annyi történt, hogy a GPS nem állt a helyzet magaslatán: úgy 2 km-re a célállomástól, egy tök más utcában közölte, hogy már meg is megérkeztünk.
A Honda PC50-től a Camino felfedezéséig
Már hónapokkal ezelőtt tervbe vettem, hogy írni fogok a Honda PC50-es négyütemű ritkaságról, de sokáig nem találtam kipróbálható példányt. Aki emiatt esetleg izgulni kezdett volna, az megnyugodhat, azóta megtaláltam, de majd csak néhány hét múlva fogjuk a szemlét megejteni.
Attilának hála adódott viszont egy másik, nem kevésbé érdekfeszítő lehetőség: egy Honda PA50-est, másképpen Caminót volt lehetőségem közelebbről is szemügyre venni és kipróbálni. A PC50-essel szemben itt nem négy, hanem kétütemű konstrukcióról van szó, de a mopedrajongók ezen nem fognak nagyon meglepődni, hiszen majdnem minden moped kétütemű - a legújabbakat is beleértve.
A Honda Camino PA50 eredete és jellemzői
Attila Caminója tavaly ősszel érkezett Ausztriából, és alig több, mint 3000 kilométert futott, vagyis még szinte bejáratós.
Európai összeszerelés - A részletek, amelyek elárulják
Már eleve gyanús volt, hogy Attila Caminójának pont ugyanolyan (német) VDO kilométerórája és (ugyancsak német) Magura fékkarjai vannak, mint a Puch Maximnak. Mikor ezt a húrt megpendítettem, Attila elmondta, hogy a Caminója európai összeszerelésű - a típus egészen 1991-ig Belgiumban készült. A váznyakra erősített kis táblácskán szereplő Honda Benelux N.V. felirat is erről árulkodik.
Civic kipufogó leömlő választék
Francia regisztráció és műszaki ellenőrzés
Szerepel még egy érdekes sor a táblán: "présenté au service des mines à Paris le...", ami magyarul, szabadabb fordításban annyit tesz, hogy "a járművet .....-án a párizsi bányamérnöki testület előtt bemutatták". Ez a testület, melynek a mai Magyarországon leginkább a Nemzeti Közlekedési Hatóság felel meg, végezte ugyanis a gépjárművek műszaki ellenőrzését és regisztrálását nem csak Franciaországban, de más frankofón országokban is.
Technikai adatok és vezetési élmény
Motor és teljesítmény
Ami pedig a technikát illeti: a kétütemű blokkból 1,5 lóerőt lehet kipréselni (létezett belőle egy ennél erősebb kivitel is, de szerintem ez a gyengébbik). Mivel a Peugeot 103-ashoz hasonlóan variátoros (bár a variátor ott más elven működik), ezért álló helyzetből egész szépen megindul, bár nagyjából 40-nél elfogy a lendület. A motor nagyon halkan és végtelenül kiegyensúlyozottan jár. Sajnos a tulajt erről elfelejtettem megkérdezni, de gyanítom, hogy ennél az évjáratnál a megszakítót a gyárban már CDI-gyújtásra cserélték.
Figyelem a részletekre: az olajkeverés
A japán mérnökök az apró részletekre is ügyeltek. Nem tudom, ki milyen eszközt használ a keverék előállításához, én egy alkoholos filctollal bevonalkázott félliteres üdítős palackot rendszeresítettem erre a célra. A Caminónál azonban nem kell ilyesmivel vesződni: a tanksapkát egy pohárkával gyógyították össze, amit előzékenyen még be is vonalkáztak nekünk. Vagyis a 2T olaj kiméréséhez nem kell a nálunk lévő/otthon felejtett palackra vagy a megbízható/megbízhatatlan szemmértékünkre hagyatkoznunk.
Felszereltség és opciók
Emellett bizonyos piacokra indexes verziók is készültek. Attila Caminója index nélkül gördült le a gyártósorról, de azért az ördög itt is a részletekben rejlik: az indexek vezetékezése, a vezetékek csatlakozói és a felfogatási pontok megvannak, vagyis utólag szinte gyerekjáték lenne feldobni négy irányjelzőt. Sőt.
A Camino a mindennapokban és távolabbi utakon
S hogy mire jó a Camino? Én városban simán eljárkálnék vele, a fogyasztása sem valószínű, hogy 2 liter fölé megy (mérési eredményt sajnos nem tudok prezentálni). A dinamizmusa mopedes viszonylatban korrektnek mondható, és a fékei is nagyon jók. Vagyis: ha húzom a gázt, gyorsul, ha húzom a féket, lassul. Azt hiszem, egy fanatikus mopedes ezzel a Caminóval simán nekivághatna egy néhány tízezer kilométeres túrának.
A pokol mélyéről a győzelemig, avagy László hihetetlen talpra állása…
Mit hoz a jövő?
Attilának a Camino mellett egyébként egy ma már sajnos ritkának számító 125-ös négyütemű, eredetileg svájci Yamaha Belugája is van, bár ez a robogó jó ideje téli álmot alszik. Azért egy-két fotó erejéig kitoltuk a garázsból. A Yamaha jó motorokat gyárt.
Következő posztunkban egy fanatikus francia sráccal fogunk interjút közölni, aki 2007-ben mopeddel bejárta majdnem egész Európát, 2009-ben pedig észak-amerikai túrára indult, és több, mint 33 000 km-t tett meg, természetesen egy Motobécane márkájú moped nyergében.
Ha van a birtokodban olyan pedálos kismotor, amiről még nem írtunk a blogon, és egy rövid tesztre Budapesten vagy környékén szívesen kölcsönadnád, hogy írjunk róla, akkor ezt jelezd kommentben, és felvesszük veled a kapcsolatot.