A Hip-Hop és Autó Kultúra Magyarországon

A hip-hop kultúra Magyarországon is gyökeret vert, és az évek során számos formában jelent meg, beleértve a zenét, a táncot, a graffitit és az autókat is. Ez a cikk a magyarországi hip-hop és autó kultúra fejlődését és jelenlegi helyzetét vizsgálja.

Budapest Hip Hop Festival

A Hip-Hop Gyökerei és Fejlődése Magyarországon

A 80-as évek fiataljai még nem sokat értettek az amerikai rap zenékből, mert nekik még oroszul kellett tanulni. Sokan mégis rögtön érezték, hogy ez valami más. Rövid idő alatt Magyarországon is kibontakozott a hip-hop szubkultúra, a zene pedig magával hozva a vizuális művészetet és a táncot.

Nem tartott sokáig és a rap / hip-hop zenéhez tartozó tánc máris megjelent az utcákon, mint a csavargó utcagyerekek akkori kifejezőeszköze. Ők voltak azok, akik a legtöbbet tettek hozzá a tánchoz a kezdeti időben. Ezekben az években rengeteg attraktív és agresszív táncelem született.

A breakdance meghonosítása hazánkban tagadhatatlanul Fenyő Miklós nevéhez fűződik. Fenyő Miklós németországi turnéja alkalmával figyelt fel az utcán táncoló fiatalokra, melynek hatására azonnal úgy döntött, hogy hazatérve ezt meghonosítja nálunk is.

Autóklíma hibaelhárítási útmutató

A ’90 - es évekre fontosak lettek a márkás cuccok, amelyek mérete legalább egy-két számmal nagyobb a viselőjénél.

A graffiti egyértelműen a korszak és a hiphop mostohagyermeke. A breaktánc kedves, látványos és könnyen érthető - Hollywood is ezt kebelezte be először. A rap még nyers, amatőr, de szerethető és humoros, a DJ-kultúra is szintén gyorsan utat talált a szélesebb közönséghez. De ott vannak ezek a festékes vandálok. Tényleg azok. Nem tisztelnek semmit, és az egész hardcore, kompromisszummentes, kíméletlenül nyers.

A graffiti minden olyan jellemzővel rendelkezett, amelyet egy rendszerellenes mozgalomhoz társítunk: ideológia, megszállottság, ellenkultúra - és meglepő szervezettség. Nem véletlen, hogy egy ideig még az FBI is vizsgálta őket, mielőtt végül elengedte a külső bomlasztó szálat.

A hatóságok is egyre komolyabban vették a jelenséget. Bernie Jacobs, a New York-i rendőrség nyomozója, aki az első kifejezetten graffitiellenes egységet vezette, tudatosan a szervezett bűnözés felé igyekezett tolni az értelmezési keretet. Szavai nem hagytak teret kételynek: „Ez nem művészet. A graffiti önmagában nem művészet. Ez egy felületrongálásra vonatkozó kifejezés, és biztosan állíthatom, hogy bűncselekmény.”

A graffiti kriminalizálásának történetére akár külön cikket is szentelhetnénk, mindenesetre annyit mindenképp érdemes kihangsúlyozni, hogy a nyolcvanas, majd a kilencvenes évek eleje ebből a szempontból sötét mélypont volt. Sorstemető. A hatóságok kíméletlen büntetéseket szabtak ki, a politikusok pedig rendre azt mondták, amitől több szavazatot reméltek. Akkoriban a graffiti démonizált jelenség volt, ma viszont már street art, családbarát, polgári változatban is megjelenik. A kérdés azonban nyitott marad: mennyiben dekriminalizálható egy ennyire mélyen lázadó, eredendően törvényszegő műfaj?

Késések az elektromos Land Rover terveiben

A writerek nemcsak a saját negyedükben akarták láthatóvá tenni magukat - hanem az egész városban. All city: ez volt a cél. Bevinni a nevet a metropolisz szövetébe, elárasztani a metrót, a falakat, mindenki látóterét. Ez a tagelés, a fame game - amely ugyanannyira felháborította az idősebb generációkat és az átlagpolgárokat, mint a graffitisek a szüleit.

A Style Wars egyik legnagyobb erénye, hogy nem romantizál, hanem ütköztet. Nem pusztán a város és a fiatalok közötti konfliktust bontja ki, hanem családon belül is. Az egyik legerősebb jelenet, amikor Skeme édesanyja szinte könnyek között beszél arról, mennyire értelmetlennek és fájdalmasnak látja fia megszállottságát: „Csak nevetéssel tudom visszatartani a sírást. Annyira nevetséges, amit a fiam mond: all city akar lenni… mintha ez bármit is jelentene.”

Style Wars

Ami akkor „a hülyegyerekek játszóterének” és zajának tűnt, az mára a világ egyik legjövedelmezőbb iparágává vált. A street art és a rapzene globális üzletté nőtte ki magát. Az „all city” kifejezés, amely egykor titkos kód volt, ma már sokak számára ismerős.

Paradox módon, miközben Amerika a Reagan-éra gazdasági válságával küzdött, a keménydrog-járvány sosem látott méreteket öltött, a közbeszéd mégis egyetlen látványpékségre szegeződött: a graffitire. Szembetűnő volt, harsány és elkerülhetetlenül az emberek orra előtt zajlott. A drogosokat a sikátorok sötétjébe száműzte a társadalom - láthatatlanok voltak, így senki sem érzett kényszert, hogy szembenézzen velük. De a graffiti ott volt mindenhol: a metrókocsikon, a falakon, a város szövetében. Az adófizető polgár számára ez lett a probléma kézzelfogható arca.

Vélemények a Bardi Auto traktor alkatrészeiről

A történethez hozzátartozik, hogy a közvélemény - és a politika - hajlamos volt összemosni a graffitit a feketék jelenlétével, a város peremére szorult közösségek bűnözésével. Pedig a valóság árnyaltabb volt: a graffiti világában rengeteg fehér fiatal is jelen volt.

Style Wars: A Hip-Hop Kultúra Dokumentuma

A Style Wars első látásra „csak” egy 1983-as amerikai dokumentumfilm a hiphop-kultúráról, amelyet Tony Silver rendezett Henry Chalfant közreműködésével. De az idő múlásával sokkal többé vált egyszerű filmnél: bizonyítékká. Annak a bizonyítékává, hogy a hiphop nem puszta divathóbort, hanem szabályokkal, identitással és saját ethoszával rendelkező valódi kultúra.

A film elsősorban a graffitire fókuszál, miközben a breaktánc és a rap is felbukkan benne, igaz, csupán mellékszálként. A Style Wars tökéletes kordokumentum. Megörökíti a hiphop születésének és korai alakulásának történelmi pillanatait az 1970-es évek végétől az 1980-as évek elejéig. Ma már talán senki nem kapcsolná össze a motoros bandákat a graffitivel, pedig a kezdetekkor a kapcsolat nagyon is élő és szoros volt. A film ezt is láthatóvá teszi, megmutatva, hogy a graffiti a városi szubkultúrák komplex hálójának részeként nőtte ki magát.

A Style Wars nyersessége és hitelessége azóta is etalonná tette. A dokumentumfilm - szemben a Wild Style, a Krush Groove és más, hasonló korszakbeli alkotásokkal - nem idealizál. Nem mitológiát gyárt, hanem pontosan, őszintén és sokszor kíméletlenül mutatja be a graffitivel kapcsolatos eltérő nézőpontokat.

A filmben a graffiti-közösség ikonikus alakjai - Kase 2, Dondi, Shy 147, Seen és Skeme (édesanyjával együtt) - kiemelt szerepet kapnak.

A Style Wars kettős képet rajzol. Egyrészt legitim, szabad művészi kifejezésmódként mutatja be a graffitit, másrészt dokumentálja a városi hatóságok és a rendvédelmi szervek erőfeszítéseit, amelyek célja a városi vandalizmus visszaszorítása volt. Ed Koch polgármester vezetése alatt a város jelentős összegeket fordított a metróhálózatban zajló graffiti-ellenes akciókra: külön nyomozócsoportokat állítottak fel, metróbejáratokat zártak le fizikai akadályokkal, sőt rendőrkutyás razziákat is bevetettek.

A dokumentumfilm ugyanakkor teret ad azoknak a már befutott művészeknek is, akik úgy érvelnek: a graffiti jelensége a városi élettér, a közösségi helyek és a szabad felületek hiányának következménye. Ha nincsenek legális felületek, a fiatal művészek kénytelenek magánépületeket használni vászonként. Az illegalitás nem taszította, inkább vonzotta a graffitiseket - a tiltás önmagában a vonzerő része lett.

A legizgalmasabb mégis az, hogy egy ilyen alapozó filmben is jut idő arra, hogy a művészetről mint dacból, ellenállásból származó cselekedetről beszéljenek. A graffititől függetlenül is ott rejlik benne a gondolat: a művészet lényegi része lehet, hogy marginális, nem mindenki számára érthető.

A Hip-Hop Jelenléte a Zenei Színtéren

A kétezres évek elejéig kell visszatekintenünk: ekkoriban Erdély fiataljai hip-hop lázban égtek. A faipari iskolát végzett, Funky néven induló, de Háborgató Maszkura művésznéven ismertebbé vált Bíró Szabolcs azóta Magyarországon él, de pályája Marosvásárhelyen indult. Közel tíz évig lakodalmakban énekelt, billentyűzött és harmonikázott, majd 1998-ban kezdett el rappelni.

A kétezres évek Felvidéken is a hip-hop aranykora volt. A történet ott szintén egy weboldallal kezdődött: a H2F, azaz HipHopFelvidék 2005-ben indult, ötletgazdája a gútai Dang Dinh Erik volt. A szubkultúra szempontjából a másik jelentős város Komárom: itt a Komáromi Napok hip-hop találkozói köré szerveződött a közösség.

A vajdasági magyar hip-hop és rap zene fejlődik, és mi ehhez próbálunk nagymértékben hozzájárulni. A SenkiHázára mind úgy tekintünk, mint egy véghezvitt projektre, amit pár évnyi elég kemény munka árán hoztunk létre. - mondta lapunknak a jelenről.

Bongorhoz hasonlóan Magyarországon is ismert a metalcore-t játszó, más néven, de korábban is együtt zenélő tagok által 2014-ben alapított, zentai Sequence.

Két fiatal rendező, Koltay Anna és Turán Eszter arra vállalkozott, hogy filmjeikkel bemutatják a budapesti underground közeget, ezzel is tisztelegve a város szubkultúrái előtt. Már három részt készítettek különböző zenei stílusokról, most a hip-hopról szóló epizódot láthatják a doku360 sorozatban.

A BP Underground Hip-Hop filmet számos hazai és külföldi fesztiválon bemutatták és 2. helyezett lett tavaly a Highlights of Hungary nevű megmérettetésen.

Viták és Vélemények a Hip-Hopról

A jól fizető showbiznisz része a tudatos drogpromóció, ez tegnap is kiderült. Hiába próbáltuk, az értelmes szó nem volt elég. Lépni kell, ezt nem hagyhatjuk ennyiben” - hangsúlyozta Horváth László kormánybiztos, aki korábban már figyelmeztette a Pogány Induló néven ismertté vált rappert, hogy bűnt követ el, aki a droghasználat felé tereli a fiatalokat.

„Aki visszaél a népszerűséggel, és drogmarketingre használja, az kárt okoz és bűnt követ el, mert roncs élet felé tereli a fiatalokat. Ez már nem művészi szabadság, sokkal inkább bűnrészesség” - jegyezte meg Horváth László.

Mint a Magyar Nemzet korábban arról is írt, hogy egy 14-18 éves fiatalt a zene nemcsak szórakoztatja, hanem életérzést közvetít, identitást ad neki. A pop és a hip-hop kultúra dalszövegei tele vannak olyan utalásokkal, amelyek elsőre csak hangulatfestő szavaknak tűnnek: Xanax, Molly, Lean. Csakhogy ezek nem kitalált kiegészítők, hanem nagyon is valóságos és nagyon is veszélyes szerek.

A Dopeman-féle Nemzeti Hiphop Alapítvány

Nagy bejelentést tett Dopeman. Új videójában nemzeti hiphopot alapítvány létrehozását lengette be, amelynek célja, hogy „a gengszterrapet váltsa fel a betyár hiphop, az AK-47-eseket a karikás ostor”. Nagy fába vágta a fejszéjét Pityinger László, azaz Dopeman. A Telex megkeresésére a rapper elárulta, hogy március 15. és 20. között esedékes a hivatalos bejelentés, de állítja, hogy a legmagasabb körökből érkezett hozzá a megkeresés.

Hosszú távú tervei között szerepel, hogy olyan produkció jöjjön létre, ami nemzetközi színpadon is érvényesülni tud. A portál több intézményt is megkeresett, akik érintettek lehetnek. Városi legendaként különben mai napig terjed, hogy a Bëlga Nemzeti hip-hop című dalának megjelenésekor sokan nem szatíraként, hanem komolyan gondolt programként értelmezték a hiphopegyüttes dalát.

Munkatársunk készített interjút a zenésszel, aki éppen hatalmas bulira készül a Kartellel. „Vannak, akik ebben a pillanatban is oknyomoznak és hívják a Miniszterelnöki Kabinetirodát. Van mit levonni az embereknek magukat illetően. Vannak, akik azt gondolják, hogy az adózók pénzéből kapok pár milliárdot és elszámlázgatom hiphopprodukciókra, és ebből nekem milyen jó lesz. El se tudják képzelni, hogy nekem nem fontos, hogy milliárdok legyenek a zsebemben. Nekem pontosan elég, ha annyi millióm van, amivel a saját kis életemet úgy tudom élni, ahogy szeretném. Azt sem veszik észre, hogy ezt mindig meg is oldottam, a legmostohább körülmények között is úgy éltem, ahogy akartam. Egyébként egy ilyen Magyar Nemzeti Hiphopot Alapítványnak lenne létjogosultsága, szóval ha valami fejes úgy gondolja, akkor üzenem, hogy nyitott vagyok rá. Szeretem, hogy az emberek így reagálnak ezekre a dolgaimra, mert előbb-utóbb tényleg összehozzák nekem.