A Második Világháború Haditechnikája: Járművek és Fegyverrendszerek Típusai, Alkalmazása és Utóélete
A második világháború az emberiség történetének legnagyobb és legtöbb halálos áldozattal járó fegyveres konfliktusa volt. A 73 évvel ezelőtt véget ért második világháború során korábban soha nem látott léptékben állítottak elő a résztvevő hatalmak fegyverzetet, egyéb harceszközöket és muníciót. A második világháborút talán az különbözteti meg a leginkább a korábbi konfliktusoktól, hogy mennyire sebesen fejlődött a technológia annak menete alatt. Emellett ez a háború hozta el a radar, az éjjellátó berendezések és az atomfegyverek alkalmazásának hajnalát is.
A Légierő Forradalma: A Kétfedelűektől a Sugárhajtásúakig
A háború kezdetén például a legtöbb ország még az első világháborút idéző kétfedelű repülőgépeket is használt, de a legújabb típusok is dugattyúmotoros, propelleres megoldásokat alkalmaztak, míg a háború végére már mind a németek, mind a britek sikeresen fejlesztettek ki sugárhajtású repülőket, amelyek az ezután következő évtizedekben a légi hadviselés sztenderdjévé váltak. A Heinkel He-178 a világ első olyan repülőgépe, amely kizárólag gázturbinás sugárhajtóművel emelkedett a levegőbe. A náci Németországban fejlesztett kísérleti gép 1939. augusztus 27-én hajtotta végre történelmi első repülését.
A Heinkel He-280 volt a világ első sugárhajtású vadászgépe, és az első repülőgép, amelynél a tervezéstől kezdve végig sugárhajtóművel számoltak. A német katonai vezetés felismerve ennek az új haderőnemnek a jelentőségét tömegesen rendelte meg a legkorszerűbb repülőgép típusokat a hadiipartól. Így könnyen megérthető, hogy miért tudott a német légierő olyan hatékonyan részt venni a hadjáratokban, és miért volt képes még arra is, hogy 1944-ben, a háború utolsó szakaszában, a világon elsőként vesse harcba a sugárhajtóművel felszerelt vadászrepülőgépét, a Messerschmitt Me 262-es típusát.
II. világháborús sugárhajtómű fejlesztése - II. világháborús különkiadás
Ennek az új fegyvernek a második világháború utáni jelentősége akkor érthető meg igazán, ha figyelembe vesszük, hogy az új sugárhajtóművel ellátott repülőgépek jóval nagyobb távolságokat, jóval rövidebb idő alatt képesek megtenni, mint a hagyományos dugattyús motorokkal felszerelt repülőgépek. Az új típusú repülőeszköz jelentőségét csak fokozta, hogy a második világháború alatt a nyugati szövetséges hatalmak (Egyesült Államok, Nagy-Britannia) kialakították a hadászati bombázás elméletét és gyakorlatát. Ennek a harceljárásnak az volt a célja, hogy az ellenség hátországában elhelyezkedő létfontosságú katonai, gazdasági, politikai és nem utolsósorban polgári célpontokat megsemmisítése, és ez által megbénítsa, vagy legalább is megzavarja az ellenséges állam vezetését.
A Radar és a Légvédelem
A rádiólokátort (RADAR) már ismerték és alkalmazták a szemben álló felek a háború évei alatt. Azonban Nagy-Britanniában hoztak létre először egy olyan egységesített és egy központból irányított légvédelmi rendszert, amelyben a felderítési adatok gyorsan és viszonylag pontosan álltak a légvédelmet irányítók rendelkezésére.
Hasznos Android Auto alkalmazások vezetés közben
Repülőgépek a háború után
Nagy volt az érdeklődés a háború egyik legjobb vadászrepülőjeként elhíresült szintén amerikai P-51 „Mustang” típusra is, amelyet Európától Dél-Amerikáig és Ázsiáig számos ország vásárolt meg. Számos második világháborús repülőt a mai napig üzemben tartanak különféle repülőegyesületek a világ számos táján. Sok háborús repülőgépet alakítottak át mind katonai, mind civil oktatórepülőkké, amelyeket sokszor az 1960-as évekig használtak.
Harckocsik és Páncélozott Járművek: Az Erő és a Sokoldalúság
A szárazföldi csapatoknál alapvetően új fegyver nem jelent meg az első világháborús fegyver arzenálhoz képest. Ami eltért a korábbiaktól, az mennyiségi téren volt megfigyelhető. Elég, ha csak a harckocsi csapatokra utalunk. Ezeknek az alakulatoknak az igazi jelentősége, még a mai napig is, tömeges alkalmazásukkal jelentkezik. A harckocsik és más páncélozott járművek egészen más esetet jelentettek, mint a sérült repülőgépek vagy hajók. Sok sérült példányt még a harcok alatt elszállítottak a csatatérről, majd javítás után ismét szolgálatba helyeztek. A szárazföldi csapatoknál a háborús tapasztalatokat felhasználva fokozatosan növelték a gépesített csapatok számát. Egyre több harckocsit állítottak hadrendbe, hiszen a háborúban bebizonyosodott, hogy a harckocsizó kötelékek önálló szervezeti egységekbe tömörítve képesek áttörni az ellenséges védelmi vonalakat és döntő csapást tudnak mérni az ellenséges csapatok mélységébe.
Különleges Páncélozott Járművek
Sir Percy Cleghorn Stanley Hobart tábornok - egyébként Montgomery sógora - az angol páncéloshaderő atyjának számított, de elsősorban a második világháború alatt kifejlesztett különleges páncélozott járműveiről, a „Hobart’s Funnies”-ról (Hobart furcsaságairól) ismert.
Harckocsik a hidegháborúban
A harcok során meg nem sérült harckocsik és más harcjárművek némely típusa igen nagy továbbfejleszthetőségi potenciállal bírt, ezek hosszú évekig szolgáltak tovább a hidegháború során is. A legékesebb példa talán az amerikai M4 Sherman harckocsi, amelyet nagyobb kaliberű löveggel, erősebb motorral és javított felfüggesztéssel még az 1960-as években is eredményesen alkalmazott az izraeli haderő - az arab szomszédai által használt korszerűbb szovjet típusok ellen is - M-50, illetve M-51 „Super Sherman” néven. Más harckocsitípusok bármiféle módosítás nélkül is évtizedekig a hidegháború konfliktusainak frontvonalában szolgáltak, legnagyobb számban a szovjet T-34-es különféle változatai, amelyek a pesti utcáktól a vietnámi rizsföldeken át az angolai bozótharcokig bizonyították robusztusságukat.
Nem minden esetben játszott ez szerepet - az újonnan létrejövő Izrael például nagy számban alkalmazott a nyugati szövetségesek által ráhagyományozott, illetve becsempészett német és olasz fegyverzetet, Franciaország pedig számos Pz.Kpfw. V. („Párduc”) nehéz harckocsit tartott rendszerben, mígnem 1949-ben le tudta váltani őket a saját fejlesztésű (ámbár igen sikertelen konstrukciójú) ARL-44 nehéz harckocsival.
Hogyan támogatja a kecskeméti gyár a helyi sportot?
Kézifegyverek, Rakéták és Tüzérség
A szárazföldi csapatoknál látványosan megnövekedett a gyalogság tűzereje, az automata kézi fegyverek elterjedésével. A Sturmgewehr-44 német gépkarabély óriási előrelépést jelentett a gyalogsági fegyverzet területén - voltaképpen az első valódi, modern gépkarabély volt, amely a második világháború során a gyalogos csapatoknak vegyesen kiosztott teljes erejű puskalőszert tüzelő, ismétlő vagy félautomata szerkezetű puskák és a jóval kevésbé erős és pontos pisztolylőszert nagy tűzgyorsasággal tüzelő géppisztolyok legjobb tulajdonságait vonta össze egy köztes lőszertípus formájában. Magukat a fennmaradt Sturmgewehr-44 példányokat számos ország alkalmazta különféle kapacitásokban a háború után: a keletnémet rendőrség (Volkspolizei) félkatonai egységei egészen az 1960-as évek elejéig használták, ezután voltaképpen technológiai visszalépés következett a szovjet PPS-41 géppisztolyra való váltással. Nagyobb számban alkalmazta a Sturmgewehr-44-et Jugoszláv Néphadsereg, ahol egyes ejtőernyős egységeknél az 1980-as évekig rendszerben maradt.
A Szovjetunióban és utódállamaiban napjainkig tartó népszerűséget vívott ki magának a háború végén kifejlesztett SzKSz karabély, amelyet a katonai szolgálatban hamar kiszorított az AK-47-es gépkarabély. Szintén a második világháborúban alkalmazták harckörülmények között először a reaktív hajtóművel felszerelt rakétákat. A német V-2 rakétákat hollandiai és németországi bázisokról indították angliai célpontjaik felé. A legújabb sorozatvetők, amelyeket köznyelv csak “Katyusa”-nak nevezett, a háború során jelentek meg a Vörös Hadseregben, amelyek szintén rakéták voltak.
Haditengerészeti Eszközök és Harcászat
A második világháború után megmaradt hadihajók kérdése igen összetett volt. A hajókat rendkívül drága és időigényes gyártani, de egyúttal fenntartani is, továbbá a második világháború jelentős elmozdulást hozott a tengeri hadviselésben: az elsődleges harci szerepet immár nem a csatahajók, hanem a repülőgép-hordozók töltötték be. A rengeteg elavult hajót nem érte meg fenntartani, egyúttal újakat építeni még drágább vállalkozás volt. A harmincas évekre nyilvánvalóvá vált, hogy a flottákat már a repülőgépek is fenyegetik. 1942. november 13-án a japánok elsüllyesztették a USS Juneau könnyűcirkálót a guadalcanali csatában.
A két világháború között Olaszországban, az akkori világ ötödik legnagyobb hadiflottájával rendelkező államában az 1920-as és 1930-as években a washingtoni flottaszerződés számukra kedvező döntése ellenére sem építettek felszállófedélzetes repülőgép-hordozókat. A csendes-óceáni szigetvilágban fokozatosan előretörő amerikai csapatokat jelentős mértékben segítették a repülőgép anyahajókról felszálló vadász és bombázó repülőgépek. Földünknek ebben a térségében alkalmazták először a szemben álló hadviselő felek (USA, Japán), azokat a nagy hadihajó flotta kötelékeket, amelyekkel távol a bázisaiktól, hosszú időn keresztül is képesek voltak harctevékenységet folytatni vízen, szárazföldön és a levegőben. 1942 június 4-6 között, a csendes-óceáni Midway-szigeteknél zajlott le a világtörténelem első repülőgépekkel megvívott tengeri ütközete. Hamar felismerték a repülőgép anyahajók jelentősségét, és ezek nagyszámban történő hadrendben tartásával komoly erőt képviseltek a világtengereken.
Néhány hadihajó magánkézbe is került: John Wayne hollywoodi színész például vásárolt egy amerikai YMS-1 osztályú aknászhajót, amelyet 17 éven keresztül tartott üzemben.
Autó elidegenítési és terhelési tilalom – Mire figyeljünk?
Az Atomfegyver megjelenése
Közismert tény, hogy az atombomba létrehozásában több híres fizikus is részt vett. A maghasadásról szóló tudományos eredményeket a világ már 1939 előtt megismerhette. A háború évei alatt a legnagyobb kérdés az volt, hogy kinek sikerül elsőként létrehoznia az atombombát. Az amerikai hadiipar minőségi téren is képes volt az újításra. Ennek bizonyítékául elég, ha csak az atombombára utalunk, amely alapjaiban változtatta meg a XX. századi hadviselés jellegét. A világháború végén két atombombát dobtak Japánra, ami több százezernyi ember szörnyű halálát eredményezte.
A Haditechnikai Örökség és Utóélet
Mi történt a rengeteg megmaradt - sok esetben elavult - fegyverrel a harcok lezárultát követően? A háború során megjelent új fegyverek jelentős hányada egy adott célt volt hivatott szolgálni, ennek következtében pedig hamar elavulttá vált. Az ilyen felszerelés és járművek általában fémhulladékként kerültek újrahasznosításra az újjáépülő gazdaságokban. A szóban forgó számok egészen elképesztőek: egyedül az Arizona állambeli Kingman légibázison 5500 repülőgépet daraboltak fel 1945-től 1946-ig. A győztes szövetséges hatalmak esetében további szempontként merült fel, hogy a messzi tájakra átszállított hadianyagot egyszerűen anyagilag nem érte meg az előállító országba visszavinni. Ennek eredményeképpen például a Fülöp-szigeteken annyi amerikai dzsip maradt, hogy egy újfajta tömegközlekedési eszköz, a „Jeepney” alapjául szolgáltak.
Sok esetben a harcban megsérült felszerelés a továbbiakban használhatatlanná vált. Ez különösen a hajók és repülőgépek esetében volt igaz. A háború végén az is gyakran jelentett problémát, hogy az alkalmazott jármű-, illetve fegyvertípusok egy részének gyártása már évek óta nem folyt, és akár a gyártás eredeti helyszíne is elpusztulhatott időközben. Ezek legfőképpen a német és japán felszerelésre voltak igazak, mivel a gyártókapacitást ezekben az országokban érte a legtöbb pusztítás. A vesztesek hadianyagait emiatt nem volt praktikus használni. Köztudott, hogy a háború utáni katonai blokkok - a NATO és a Varsói Szerződés - körvonalazódásával a győztes hatalmak nagyszámú, de már modernebb eszközökkel való leváltás alatt álló típusait rendszerint átvették az új szövetségi rendszerekbe betagozódó korábbi legyőzöttek.
A világháborús kézifegyverek a civil piacon is számos helyen (ahol a törvények erre lehetőséget adtak) arattak sikert megbízhatóságuk és sokszor igen kedvező áruk miatt. Egyes esetekben előfordult, hogy civil felhasználást találtak a lánctalpas járműveknek. Rengeteg jármű, hajó, repülő, kézifegyver és tüzérségi eszköz került az idők során a világ különféle múzeumaiba megőrzésre, míg másokból emlékművek lettek. Mindkét formában hosszú időn át fognak emlékeztetni az emberi találékonyságra, amely oly gyakran kerül a pusztító háború szolgálatába.
tags: #hadviseles #tamogato #jarmu #ii #vilaghaboru #tipusai