Gyerekülés rögzítési pontok Opel Insigniában és más autókban: Tévhitek és valóság
A gyerekülésekkel kapcsolatban rengeteg tévhit terjed a világhálón, illetve szájhagyomány útján is. Mostanában rengeteg autóvásárló az elsődleges szempontok közé sorolja használtautó-vásárláskor a gyermekbiztonságot még a legalacsonyabb árkategóriában is. Ezzel természetesen semmi gond nincs, sőt, kimondottan jó dolog, hogy a mai szülők erre már külön figyelmet fordítanak. A problémát inkább az alapvető információk hiánya és a különböző fogalmak teljes félreértelmezése jelenti egy olyan piacon, ahol a marketingsallang és a szájhagyomány útján terjedő információk vegyülnek a magyar autópiac tizen-huszonéves valóságával.
Akad azonban rengeteg olyan, az alapokon túlmutató részlet, amelyet rendszeresen félreértenek az emberek. Vizsgáljuk meg a leggyakoribb tévhiteket!
Isofix nélkül nincs élet?
Az első tévhitekkel tarkított téma az isofix kérdésköre. Félreértés ne essék, az isofix egy kimondottan jó és biztonságos dolog, ám nem kell túlmisztifikálni sem. Ez egy "egységes gyerekülésrögzítő rendszer", amelynek a feladata, hogy könnyebb legyen szabályosan és biztonságosan berakni egy gyerekülést az autóba. És ennyi. Konkrétan két fém kampóról beszélünk egymástól 28 centiméterre.
Ennek ellenére tömegével találkozom olyan fiatal autóvásárlókkal, aki kétmillió, vagy akár egymillió forint alatt keresnek autót, és nem hajlandóak isofix nélküli járművet választani. Egy extrém esetben olyan is előfordult, hogy a szinte hibátlan műszaki állapotú, átvizsgáltatott autó helyett egy ugyanolyan típusú, ám láthatóan rozsdás, más téren is rosszabb műszaki állapotú, mégis drágább autó felé hajlott a vásárló, csak mert abban volt isofix.
Az isofix túlmisztifikálásának alapja az a tévhit, hogy az így rögzített gyerekülés biztonságosabb, ám ez nem feltétlenül igaz. Az adott ülésnek ugyanis pontosan ugyanazokat a biztonsági követelményeket kell tudnia az összes szabályos rögzítési móddal. Tehát amennyiben az adott ülést rögzítheted szabályosan a biztonsági övvel, isofix nélkül is, úgy a gyermeked közel ugyanannyira van biztonságban, mintha a csodakampókhoz rögzítetted volna a fotelét.
Gyakorlati tanácsok gyerekülés vásárláshoz
A tévhit leginkább onnan ered, hogy egy gyerekülést biztonsági övvel szabályosan bekötni sokkal bonyolultabb, így jóval nagyobb az esélye, hogy szabálytalanul rögzített ülésben utazzon a gyerek, ekkor pedig valóban nincs kellő biztonságban egy kiváló ülésben sem. A biztonságos rögzítést azonban minden üléshez egyszer kell megtanulni, ráadásul akkor is érdemes tudni, ha egyébként isofix segítségével szoktad rögzíteni az ülést.
Mi van akkor, ha mondjuk egy ismerős isofix nélküli autójában utaznátok, vagy esetleg egy nagyobb csomag szállításához le kell döntened a hátsó üléssort, így a gyermek az isofix nélküli első ülésre kényszerül? Jobban jársz, ha előre megtanulod szabályosan és biztonságosan rögzíteni az ülést isofix nélkül is, és nem a sürgős helyzetben kell vele bajlódni.
A 2014 előtti autókban nincs isofix?
A következő jellegzetes eset, amikor a használtautó-vásárló röhejesen alacsony keretből kizárólag 2012 vagy 2014 utáni autót keres, éppen ezért csak az életveszélyes roncsokat böngészi a kínálat leges-legaljából. Majd amikor hosszasan sem sikerül erről lebeszélnem, akkor végre kiböki, hogy azért keres ilyen fiatal autót, hogy legyen benne isofix.
A tévhit alapja, hogy 2014-ben vált kötelezővé minden új autóban az isofix rendszer, így amennyiben egy új autó ennél fiatalabb, akkor biztosan megtalálod benne a kampókat.
Ha egy autóban gyárilag nincs isofix, akkor abba nem is lehet szerelni?
Szinte minden, az ezredforduló után gyártott autóba lehet utólag isofix rögzítési pontokat szerelni. Ismét emlékeztetnék mindenkit: az isofix nem atomfizika, hanem két fém kampó egymástól 28 centiméterre.
Ráadásul ezeket a kampókat mindösszesen két csavarral rögzítették a karosszériához a legtöbb olyan típusban, amely feláras extraként kínálta ezt a rögzítési módot. Ezek a típusok azonban nem kaptak külön gyártósort azért, mert két extra csavarmenetet bele kellett fúrni a padlóba, tehát a legtöbb autóban akkor is ott a csavarok helye, ha nem kerültek bele a kampók.
Ettől a ponttól kezdve pedig egy kellemes séta a bontóban, vagy nagyjából 10 perc keresés az interneten, és már találtál is isofix alkatrészeket az autóba, amelyeket egy megfelelő csavarhúzóval és némi menetrögzítő ragasztóval magadnak is beszerelhetsz a hátsó ülések kibontása után. Akadnak azonban olyan típusok is, ahol a hátsó üléseket is cserélni kell az isofix-rendszerhez, így az utánanézés mindenképp fontos, ám aki vásárolt már valaha ülésgarnitúrát bármilyen autóba, az pontosan tudja, hogy hátsó padot és jobb első fotelt gyerekjáték találni, mert az óratekerés álcázásához legtöbbször csak a hibátlan bal első ülés kell.
Emlékeztek még a korábbi sztorimra a vásárlóval, aki a rozsdás autót akarta megvenni, mert abban megvolt a két kampó?
Mikortól kapjon előre néző ülést a gyerek?
Most, hogy kiveséztük az isofix rendszert, jöjjön a biztonság szempontjából legfontosabb kérdéskör, hogy merre nézzen a gyerek. Gyakran látom, hogy a gyermek a babahordozóból azonnal az előre néző gyerekülésbe kerül át, már akár fél éves korában.
Az indoklás, hogy "kinőtte" a menetiránynak háttal fordítandó csecsemőhordozót a baba, és "arra a néhány hónapra" nem akartak neki egy kisebb vagyonért nagyobb, de még menetiránnyal szemben használható ülést venni. Mindezt olyan szülőktől akik a gyermek vélt biztonsága miatt csak isofix ülésbe hajlandóak betenni a gyereket, ráadásul csak jobb hátra, mert (szintén tévesen) azt vélik a legbiztonságosabbnak. Rosszabb esetekben még maga az ülés is összeegyeztethető papíron a gyermek adataival, ami tovább erősíti a szülők tévképzetét, hogy mindent megtesznek a gyermek biztonságáért.
Biztonságos gyerekülések kerékpárra
Ám itt ismét csak azt tudom mondani, hogy próbáljunk meg a miértekre is rendszerszinten választ keresni, ne ragadjunk le egyetlen tényezőnél. A gyermeknek ugyanis azért kell menetiránynak háttal utaznia, mert így van nagyobb biztonságban.
Az egész problémakör onnan indul, hogy a kisgyermekek feje a testükhöz képest arányaiban sokkal nagyobb és nehezebb, miközben a nyakuk, a nyakizmaik, illetve a gerincük közel sem elég erős egy balesetben az arányaiban nehezebb fej megtartásához. Ne feledjük, az emberi szervezet természetes környezetében sohasem találkozna az autóbalesetek során felmerülő erőhatások töredékével sem.
Még a légzsák nélkül utazó felnőttek is rendszeresen szenvednek nyaki sérüléseket egy balesetben, amikor a frontális ütközés hatására előrecsapódik a fejük. A modern autót úgy találták ki, hogy a biztonsági öv az ülésben tartsa az ember testét, a légzsák pedig ne engedje előrecsapódni a fejet. Egy kisgyermek esetében azonban nincs megfelelő helyen a légzsák, hiszen nem az ő méreteire tervezték, így a fej előrecsapódását semmi sem akadályozza meg. Éppen ezért egy frontális ütközés már akár városi tempónál is halálos kimenetelű, vagy maradandó károsodást eredményező lehet, ha a baba előre nézve utazik.
A hátrafelé fordított babaülésekben azonban egy frontális ütközésnél a gyerek fejét támasztani fogja az ülés, az erőhatás csak jobban beleszorítja a párnába, így nem tud elmozdulni a fej, az ütközés ereje pedig sokkal nagyobb területre oszlik el.
Magyarra fordítva amíg támasztani tudja a baba fejét a kisebb hordozó, illetve a súlyhatárát nem lépi át a gyerkőc, addig biztonságosabb marad, mint az előre néző ülés.
Hogyan válasszunk biztonsági gyerekülést? | AUTODOC tippek
A babaülést nem szabad az anyósülésre rakni?
Gyakori, ám jóval kevésbé kardinális kérdés az ülés pozíciója az autón belül. Több ismerősöm is meglepődött, hogy a jobb első ülésen hordom a babát, mert azt hitték, hogy ez szabálytalan. Arra azonban már egyikőjük sem tudott helyes választ adni, amikor visszakérdeztem, hogy miért lenne ez szabálytalan szerintük. Ilyen kresz-szabály ugyanis nem létezik, a gyerekülést a jobb első ülésre is be lehet tenni.
Az egyik leggyakoribb helytelen válasz a visszakérdésemre, hogy a légzsák miatt veszélyben van a baba. Mindez azonban csak akkor igaz, ha a légzsák működőképes. A biztonság szempontjából tehát kizárólag annyi a lényeg, hogy ne nyílhasson neki a légzsák a gyerekülés háttámlájának.
Az anyósülésen a nagyobb gyerek sincs biztonságban?
Érdekesség, hogy a fizika törvényei szerint az autóban a gyerek hátul középen lenne a legnagyobb biztonságban, mégis alig akad olyan jármű, amely rendelkezik isofix rögzítési pontokkal ezen az ülőhelyen. Sőt, rengeteg járműbe az övvel sem lehet szabályosan bekötni egy gyerekülést a hátsó pad közepére.
Ezt követően statisztikai szempontból (az út menetirány szerinti jobb oldalán közlekedő országokban) a jobb hátsó ülőhely a legbiztonságosabb. Ezután a bal hátsó ülőhely következik, majd a jobb első.
A statisztikai sorrend azonban nem jelenti, hogy a gyermek nincs biztonságban jobb elöl, sőt, még azt sem jelenti, hogy ne lenne nagyobb biztonságban egy-egy adott helyzetben az anyósülésen, mintha hátra ültettük volna. Itt is az a probléma, hogy az emberek hajlamosak egy tényezőre koncentrálni, ahelyett, hogy rendszerekben gondolkoznának, és minden tényezőt számításba vennének.
Ha ugyanis egyetlen felnőtt utazik egy önmagát lefoglalni még csak nehezen (vagy egyáltalán nem) képes gyermekkel, akkor azonnal a jobb első ülőhelyre bekötött gyerekülés válik a legbiztonságosabbá mindkettőjük számára. Innen ugyanis a gyermek látja a vele utazó szülőt, így kisebb eséllyel ordítja végig az utat, ezáltal rengeteg stressztől és zavaró tényezőtől kíméli meg a sofőrt.
Továbbá, hogyha valami azonnali probléma akad a gyerekkel, akkor a sofőr sokkal gyorsabban tudja felmérni a helyzetet, kideríteni, hogy valóban veszélyben van-e a gyermek, illetve akár segíthet is neki anélkül, hogy veszélybe sodorná mindkettőjüket.
Napi szinten látok olyat, hogy a sofőr a hátsó ülésen utazó gyermeket babrálja a pirosnál, vagy akár menet közben is tartósan hátra néz és beszél a gyermekéhez, mindezt olyan autókban, amelyekről tudom, hogy kikapcsolható utasoldali légzsákkal rendelkeznek. Konkrétan baleset is történt már emiatt a családban: egy kereszteződésben az elsőbbségadási kötelezettségét elmulasztva belehajtott édesanyám autójába egy anyuka, aki épp a hátsó ülésen ordító gyermekét próbálta menet közben megnyugtatni. Vajon nagyobb biztonságban volt jobb hátul a balesetben részt vevő gyermek, mintha jobb elöl ült volna, de emiatt nem szenvednek balesetet? Ezt mindenki döntse el magának.
A témát lezárva visszautalnék az isofix kérdéskörére: bár akadnak olyan autók, amelyekben csak hátul van isofix csatlakozó, ettől még biztonsági övvel ugyanúgy szabályosan és biztonságosan rögzítheted az ülések jelentős részét előre is.
A használt gyerekülés veszélyes?
Vannak dolgok, amelyekből nem veszünk használtat. Ilyen például a bukósisak és a fehérnemű, ám a gyerekülés szerintem nem tartozik ebbe a csoportba. Tagadhatatlan, hogy öregszenek a műanyagok, kényelmetlenebbé válhat a szivacs a babának, illetve kifakulnak a kárpitok, de attól még a félelmetesen öreg gyerekülés is minden esetben biztonságosabb - és szabályosabb - lesz, mintha nem használnál gyerekülést. A gyerekülés elsődleges feladata ugyanis, hogy az ütközés esetén a gyermek a korához és testtömegéhez mérten a lehető legbiztonságosabb pozícióban legyen és ott is maradjon.
A legtöbb esetben azonban fillérekért, vagy ingyen is kaphatunk alig néhány éves gyereküléseket bármilyen méretben, amelyek még további évekig teljesen biztonságosak maradnak. A gyerekülés nem bukósisak, ahol a műanyag héjnak ki kell bírnia egy külső tárgy becsapódását, sőt, a legtöbb esetben az ütközés erejéből is csak viszonylag keveset kell elnyelnie, ha megfelelően rögzítették.
Ha pedig lenne pénzed a legolcsóbb, új gyerekülések egyikére, akkor az sem kizárt, hogy használtan ugyanannyiért sokkal biztonságosabb modellt vásárolhatsz. Bizony, a gyerekülések piacán is hatalmas a szórás, így egy minőségi, de használt példány helyett szerintem vitatható döntés egy filléres, kérdéses eredetű, de új ülést választani.
Az egyetlen dolog, amire nagyon fontos figyelni, hogy a használt gyerekülés se legyen sérült, vagy balesetes, mert ebben az esetben egy újabb ütközés során már jó eséllyel nem fog tudni ugyanúgy teljesíteni.
A használt gyerekülés nem kompatibilis az új autókkal?
Ebben a kérdéskörben a kedvenc hamis állításomat nem csak rengeteg szülőtől hallottam már, hanem néhány népszerű, egyébként gyerekülések árusításával is foglalkozó gyűjtőoldalon is megtaláltam. A megtévesztő marketingszövegek esetenként arra is felhívják a figyelmet, hogy a régi gyerekülések sokszor a régebbi járművek elavult biztonsági rendszereihez alkalmazkodnak, azokkal működnek összhangban, ezért kell mindenképpen (lehetőleg tőlük) új ülést vásárolni. A valóság ezt az állítást két okból is megcáfolja, szerencsére a tisztességesebb oldalakon szó sincs ilyesmiről, helyette a helyes választ részletezik.
Egyrészt 2013 óta ugyanaz az ECE R-129 szabvány van érvényben, a korábbi ECE R44/04-es szabvány pedig egy 1982-ben létrehozott szabályrendszer 2005-ös frissítése. Az utóbbi minősítéssel rendelkező gyerekülések 2032 szeptemberéig szabályosan használhatók, ám újonnan 2024 szeptembere óta nem árusítják őket Magyarországon. Másrészt a legtöbb hazai gyerekülés-vásárlónak nincs új autója, ezért egyenesen komikus azzal érvelni, hogy az új ülés való az új autóba.
Ne feledjük, a hazai autópark átlagéletkora 16 év, amelyben benne van a több százezer céges, új autó is. Magyarra fordítva az átlagos magánszemély autója közel 20 éves, éppen annyi idős, mint a jelenleg kivezetésre kerülő ECE R44/04-es szabvány. Mindez persze még véletlenül sem jelenti, hogy a régi autóban jobban teljesítene egy 20 éves ülés, hiszen ez egyszerűen nem igaz.
A drágább mindig jobb?
A legnagyobb probléma a gyerekülésekről szóló diskurzussal szerintem, hogy a szülők, illetve a gyártók jelentős többsége sem autós kellékként, hanem babatermékként kategorizálja őket. A babatermékek piacán pedig hatalmas a fejetlenség, hiszen a legtöbb szülőről az utolsó utáni bőrt is le lehet húzni, ha elhitetik velük, hogy jót tesznek a gyereküknek. Egyes gyártók pedig ezt pofátlanul kihasználják.
Árak terén ezért is hatalmas a szórás, 20 ezer forinttól egészen 300 ezer forint felettig találhatunk új gyereküléseket a hazai webshopokban, ám még 100 ezer forint környékén is tömegével találni olyan üléseket, amelyek nem tudják bizonyítani, hogy bármivel is biztonságosabbak lennének a legolcsóbb árkategóriánál. De persze a marketing sallangtól majdhogynem túlcsordul a weboldal, ami az avatatlan szemeket könnyedén megtévesztheti.
Itt jönnek képbe ismét a tények: a szabvány, ami szerint gyártják és tesztelik őket, csak egy minimum elvárást biztosít, amit mindenkinek teljesítenie kell. A legtöbb esetben azonban nagyon nehéz laikusként megállapítani, hogy melyik gyerekülés a legbiztonságosabb mondjuk egy alacsonyabb keretből.
Érdemes átnézni a töréstesztek eredményeit - első a biztonság! A babahordozók feletti súlycsoportok termékei között szintén minden kategóriában vannak pusztán biztonsági övvel, avagy isofix-szel (is) rögzíthető típusok (az isofixesek rendszerint drágábbak), azonban az isofix-csatlakozás itt már rendszerint a gyerekülésbe van integrálva, így a legtöbb esetben nem szükséges plusz rögzítő talpat vásárolni. Ha anyagilag tehetik, érdemes a korszerűbb isofix-es kategóriából csemegézni, de az övesek között is vannak jól bevált, biztonságos ülések.
Összességében az a legfontosabb, hogy alapos utánajárást követően méret- és súlycsoporttól függetlenül mindig olyan ülést válasszunk, ami lehetőség szerint ‘komolyabb’ gyártótól származik, és ami minél szélesebb körben le van tesztelve (például az ADAC, az ÖAMTC, a Stiftung Warentest, vagy a TCS teszteredményeit évi lebontásban könnyen meg lehet találni az interneten, de figyeljenek a teszt megjelenésének időpontjára is). Én személy szerint biztosan nem mernék olyan gyermekülést vásárolni egyetlen súlykategóriában sem, amiről nem találok részletes (törés)teszteket. Továbbá vásárlás előtt érdemes alaposan informálódni a valóban biztonságos, bizonyított termékeket illetően.
A validált törésteszteken kívül van még valami, amit nagyon fontos tudni, és amit anno sajnos egyetlen eladó sem kommunikált felénk: szinte MINDEN AUTÓS GYEREKÜLÉSNEK VAN LEJÁRATI IDEJE, ami a gyártók és a modellek függvényében eltérő, általában 6-10 év közötti. Ennek oka egyszerű, és bár sokan azt gondolják, hogy az egész egy nagy humbug és csak arra megy ki, hogy minél több pénzt gomboljanak le rólunk, a valóságban ez nem így van.
Nagyon fontos tudni, hogy minden ülésnek van lejárata - évben adják meg, a gyártástól számítva. A székek alapanyagát különféle műanyagok képezik, márpedig a műanyag a hő, az UV-terhelés, valamint az idő hatására köztudottan elöregszik. Egy öreg szék eltörhet, vagy akár el is szabadulhat egy esetleges baleset során, ami borzasztó következményekkel járhat.
Nagyon figyeljenek tehát a megvásárolt szék szavatosságára: a használati útmutatóban leírja a gyártó, hogy hány évig szabad használni az adott modellt, a székek vázán (a legtöbbször sajnos eléggé eldugva) pedig egy kis kutatással megtalálhatjuk a gyártási dátumot, amiből kalkulálni kell. A gumiabroncsokhoz hasonlóan sajnos itt is érvényes a ‘DOT-probléma’, vagyis a kinézett szék megvásárlása előtt érdemes megkeresni a szék gyártási idejét, hiszen egy túltárolt terméket jóval rövidebb ideig használhatunk, mint egy frissen gyártottat - ha mondjuk az adott széket 3 éve gyártották és a leírás szerint 6 évig használható, 6 helyett ez esetben már csak 3 évünk maradt a használatra!
Mindezek értelmében nagyon vigyázzanak a használtpiacos székekkel, amikre ugyanez érvényes: a legtöbb már lejárt, vagy közel áll a lejárathoz.
A székek rögzíthetőségére visszatérve, a legmodernebb gyerekülések, illetve autók rendelkeznek ún. ‘Top Tether’ rögzítéssel is, ami szintén a biztonságot hivatott fokozni. Itt arról van szó, hogy egy, az autó ülésének háttámlája felett elvezetett, majd a padlóhoz - vagy az ülés háttámlájához hátulról - rögzített övvel felülről is stabilizálhatjuk gyerekülésünket, megakadályozva ezzel, hogy baleset esetén elforduljon a gyerekülés. A Top Tether-es rögzítéssel ellátott isofix-es ülések továbbá állítólag jobban elnyelik az ütközéskor keletkezett energiát is.
A fő méretkategóriákra visszatérve, a legelterjedtebb ‘klasszikus’ súlykategóriák közül a 0-13 kg és a 9-18 kg után a 15-36 kg az utolsó - igen, egy gyerkőchöz általában sajnos 3 gyerekülést szükséges az évek folyamán beszerezni. A 15-36 kg-os autósülésekben a kisebbekkel ellentétben már nincs belső biztonsági öv, vagyis ez esetben az autó saját övével köthetjük be a gyerekeket. Ezek a székek kb. 3 éves kortól akár 12 éves korig ajánlottak, számos modellnél pedig a háttámla eltávolítható, így a 25 kg-os súlyhatárt elérve ülésmagasítóként funkcionál az adott szék. Itt talán annyit érdemes megjegyezni, hogy ameddig csak elfér a gyerkőc a 15-36 kg-os autósülésben, addig mindenképp háttámlával együtt használjuk azt, mert az ülés csak így képes oldalvédelmet biztosítani egy esetleges ütközés során.
Persze a végeláthatatlan és követhetetlen piacon számos köztes méretkategóriával is találkozhatunk: a ‘hagyományos’ kategóriákon felül (0-13 kg, 9-18 kg és 15-36 kg) léteznek többek között 0-18 kg-os, 0-25 kg-os, 9-18 kg-os, 9-25 kg-os, 9-36 kg-os és 22-36 kg-os ülések is (sőt, biztosan számos egyéb súlycsoportot is találhatunk). Ezeket mi nem ismerjük, nincs velük tapasztalatunk, így nem szeretnénk sem mellettük, sem pedig ellenük szólni, de talán nem véletlen, hogy a legelterjedtebb világszerte az eddig tárgyalt 3 súlykategória. A széles súlyspektrumot lefedő (pl. 0-18 kg-os, 0-25 kg-os, vagy 9-36 kg-os) ülések nyilván kompromisszumokkal járnak és általában a tesztek során sem brillíroznak a biztonság tekintetében, ám sok család boldogan használja ezeket a székeket is.
Különben akárcsak az autóknál, úgy a gyerekülések világában is millió fejlesztést, innovációt, elnevezést találhatunk, amelyeknek esetleg érdemes utána nézni, de a legfontosabb a megfelelő oldalütközés-védelem és a gyerkőc kényelme.
Végül engedjenek meg egy utolsó gondolatot az ülésválasztás kapcsán, amit vásárláskor sokan nem vesznek számításba, pedig érdemes lehet előre gondolni rá, különösen a háromgyermekes, avagy (legalább) három gyerkőcöt tervező családok számára: a székek szélességéről van szó. A legtöbb személyautó második üléssora sajnos túl keskeny három - nyilván eltérő súlycsoportú - gyerekülés egymás mellett történő elhelyezésére, azonban ha keskenyebb székeket választanak, sokkal jobb eséllyel indulnak. Némi kutatás után minden fő súlykategóriában találhatnak keskenynek számító, mégis kedvező teszteredményekkel rendelkező, 44-45 cm széles üléseket.
Gondoljanak csak bele, mennyire nem mindegy, hogy 3 gyerekülés esetén a székek átlagos szélessége mondjuk 45 cm, avagy 50 cm: az első esetben egy kb. 136-140 cm széles hátsó üléssorba fizikailag van esélyünk beszuszakolni három ülést, míg a második esetben nincs. Igencsak értékes centimétereket nyerhetünk, illetve bukhatunk tehát, vagyis akár az is elképzelhető, hogy ügyes ülésszélesség-választással egy autócserét is megúszhatunk.
tags: #gyerekülés #rögzítési #pontok #opel #insignia