Land Rover Freelander TD4: Fogyasztás, Teljesítmény és Képességek

A Land Rover Freelander egy ikonikus modell, amely ötvözi a terepjáró képességeit a városi autó kényelmével. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Freelander TD4 fogyasztását és teljesítményét, hogy segítsünk eldönteni, vajon ez a megfelelő választás-e az Ön számára.

A Land Rover Freelander története és filozófiája

A Land Rover Freelander alapvetően egy 1997-es konstrukció, de a 2004-ben frissített verzió megjelenése még ma sem régimódi. Aki már tapasztalta, hogy sokszor milyen jól jön, és aki csak hallott róla, hogy milyen hasznos tud lenni, s főként aki gyakorta jár havas, saras, kiépítetlen úton, az összkerékhajtású autót keres. A mai szabadidő-autók, amilyen a tesztben szereplő Freelander is, ráadásul már egyáltalán nem nyűgös munkagépszerű autók - amilyen például a Land Rover klasszikusa, az 1948 óta gyártott, ma Defender névre hallgató ősmodell is, hanem leginkább praktikus, jól variálható utasterű, egyterű jellegűek.

A Land Rover Freelander egy sokoldalú jármű, amely egyesíti a terepjáró és a városi autó előnyeit. Lekerekített élek, önhordó karosszéria, elől-hátul független kerékfelfüggesztés: ez nem lehet Land Rover. Pedig az! Méghozzá nem is akármilyen. A Land Rovernél lassan esett le a tantusz. Míg ők még mindig a valódi terepjárókat erőltették, és a Range Rover, a Land Rover Discovery és a Land Rover Defender alkotta a kínálatot, addig a vetélytársak sorra jelentkeztek olyan terepjárónak látszó személyautókkal, melyek után egyaránt bomlottak nő és férfi vezetők. A Toyota Rav4-gyel megnyitott sor hamar követőkre akadt, és idővel már nevet is találtak az új kategóriának. A szabadidőautók táborába 1997-ben nevezett versenyzőt a Land Rover a Freelander személyében.

Land Rover Freelander 1 TD4 (2004-es frissítés)

Külső és belső jellemzők

A vonzó, első izomvasával és a rászerelt, maszkolt kiegészítő fényszórókkal kellően maszkulin megjelenésű Land Rover ugyanis egyáltalán nem visszataszító jelenség. Kívülről a Freelander formája tetszetős. A karosszéria sarkait lekerekítették, egyetlen sarkos él-találkozás sincs. További tetszetős kellék a bátran alkalmazott műanyag az autó orr- és farrészén, valamint a sárvédő íveken. Land Rover hagyomány a C oszlopnál megemelkedő tetőív, és a vízszintes motorháztető. A magas, 4,4×1,8×1,7 méteres, 2,56 méter tengelytávú karosszéria ajtói kellően nagy szögben nyílnak - a leghátsó, azaz a csomagtéré is oldalra, így nincs teleszkóp, ami megfáradhatna.

A világos szövetkárpitos utastér nem csak szakadás-, hanem kopásmentes állapotából látszik, jó eséllyel nem füllentés a kilométerórában látható mintegy 91 ezer kilométeres érték, a nem egész 7 éve használt autó évi 12-14 ezer kilométeres futása teljesen hihető. Nem csak az ülések, a hozzájuk passzolóan zömében világos műanyagfelületek is színeződéstől mentesek, kopás csak egy helyen jellemző: az ajtók fémes színű, de műanyag kapaszkodó-behúzó rúdjának felületén. A helykínálat nem rossz, s rövid próbánk alapján az ülések kényelmére sem panaszkodhatunk. Kéttónusú beltér, természetesen még kemény műanyagokból. A vezető magasra helyezett ülésen foglal helyet, mely sajnos nem állítható lejjebb. Így 190 centivel már az ember haja a plafont súrolja. A hátsó sorban jobb a helyzet, mivel itt a tető kicsit magasított. Számtalan tárolórekeszt találunk az utastérben, a világos színek pedig hangulatossá teszik az autót. Mivel a Freelander jobb és baloldali kormánnyal is készül, így a belső az egyszerű gyártás érdekében teljesen szimmetrikus. Ennek előnye, hogy kesztyűtartó nem csak az első utasnak, hanem a vezetőnek is jár, bár utóbbi méretét kissé korlátozták. A kesztyűtartók mellett sok helyen találunk még kisebb nagyobb zsebet vagy tálcát, így pakolhatunk például a műszerpult anyós-felőli rekeszébe, de az ajtók térképzsebei is mindent elnyelnek. Még a csomagtérajtóba is nagy üreget vájtak. Az ötödik ajtó nem felfelé, hanem hátrafelé nyílik, ami szűkös parkolóban hátrány. Viszonylag alacsonyan van (a képen nem látható) raktértakaró, ezért azt behúzva csak 354, amúgy 545, üléshajtással 1320 literes a csomagtér.

Méretek és adatok: Freelander

Motor és teljesítmény (TD4)

A Freelander Td4 közös nyomócsöves dízelmotorja új szerzemény, a régi Land Rover-tulajdonos BMW-től érkezik. Az 1950 köbcentis dízelmotor teljesítménye nem kiugró, 112 lóerő, de a 260 Nm-es nyomaték bőven elegendő terepen és közúton. A bajor származás 7 év után is látszik: hidegen, alapjáraton is viszonylag kulturáltan jár, kihegyezetlenségének előnye pedig, hogy már 1750 1/percnél élvezhető csúcsnyomatéka nem lökésszerűen, hanem egyenletesen jön meg. A nyomatékos dízelmotor még az automata váltóval sem teszi lomhává az autót. Városban és könnyű terepen is vígan el lehet vele boldogulni. A 100 km/órára gyorsulás 13,2 másodperces szintideje korrekt, a 164 km/órás végsebesség pedig szintén bőven elegendő - lehet. Kirobbanó menetdinamikát ne várjunk, százra 15 másodperc alatt gyorsul az autó, végsebessége pedig a 160 km/órát sem éri el. Az ötfokozatú automata váltó jól harmonizál a dízelmotor karakterisztikájával, csak padlógázas visszaváltáskor mélázik kicsit. Ez elkerülhető, ha kihasználjuk a Steptronic váltó kézzel kapcsolhatóságát. Ilyenkor D-ben kicsit jobbra tolva a kart a bot előre-hátra pöccintésével mazsolázhatunk kedvünk szerint az öt fokozatból. Aki szabadidő-autót vesz, az legtöbbször összkerékhajtásra és dízelmotorra szavaz. A Freelandernél előbbi mindenképp jár, a dízel pedig valóban sokkal inkább ajánlható, mint a kissé gyenge 1,8-as vagy a kissé torkos 2,5 literes benzines.

Fogyasztási adatok

Fogyasztásból jobb is lehetne a Td4, a városi érték még gyári adat szerint is 9,1 l/100 km, valójában 10-zel érdemes kalkulálni. A fogyasztás azonban városban kicsit magas 10 liter/100 km feletti, és terepen is minimum ennyivel kell számolni. A visszafogott zajjal rendelkező dízelmotor széles sávban húz jól, így könnyű vele lendületesen haladni.

Terepjáró képességek és menettulajdonságok

A terepjáró-képességeket természetesen leginkább az automata, viszkokuplungos összkerékhajtás határozza meg. Alapesetben elöl hajt a Freelander, s a viszkokuplung tény, hogy a mai rendszerek között a legolcsóbb, leglassabban kapcsoló és a huzamos nyüstölést sem kedvelő összkerékhajtásnak számít, arra kiváló, hogy szükség esetén egy havas vagy épp saras emelkedőn is célba vigyen. A rendszer különlegessége, hogy összkerékhajtás esetén egy lassító áttétel is automatikusan kapcsolódik, így amennyiben megfelelő abroncsokat szerelnek a 18 centiméter hasmagasságú, elöl 30,5, hátul 33,9 fokos terepszögű, (az utólagos fellépők nélkül) 22 fokos rámpaszöggel bíró Freelanderre, egészen sokat tudhat. Menetbiztonsági elektronikából blokkolás- és kipörgésgátló, valamint a váltókar mellől kapcsolható lejtmenetvezérlő van jelen. Hiába jó a Freelander betonozott úton, terepen érzi magát a legjobban. Ilyenkor még az örökös fintorgókkal is megszeretteti magát. Annak ellenére, hogy se felező, se diffizár nem segíti a terep megmászását, a rövid első és hátsó túlnyúlásokkal, viszkokuplungos összkerékhajtásával közepes terepen ragyogóan elboldogul a Freelander. Meredek lejtőn hasznos kellék a Hill Descent Control (lejtmenet szabályozó), amely nem engedi 7 km/óránál nagyobb sebességre felgyorsulni az autót. Biztosan célba ér hóban, sárban is - hangsúlyozzuk - megfelelő abroncsokkal. Most az eladásra kínált példányon országútra szánt nyári van, aki komolyabban kihasználná a Land Rover első kompakt szabadidő-autójának képességeit, annak feltétlenül ajánljuk, hogy ruházzon be egy jó garnitúrába is az autó mellé.

A célközönséget nyilván jobban érdeklik az aszfalton mutatott képességek. Sportkocsit nyilván nem itt kell keresni, de a Freelander viszonylag stabilan áll az úton, normál tempóval autózva nem dülöngél vészesen, futóműve közben nyeli az úthibákat. Kormányát kissé sokat kell tekerni, de sok kritikával - az átlagosnál nem túlnyújtózó igényekkel - nem illethető. Váltókarja nem épp a legpatentosabban kapcsolható fajta, de azért az is megszokható. Az ötfokozatú váltója és autópályás tempónál már jelentős szélzaja miatt hosszútávfutónak nem ezt az autót ajánlanánk, 130 km/óránál már 3300 1/perc feletti a fordulatszám. A Freelander igazi terepe a város és az előváros. Gyerek, feleség viszonylag biztonságban érezhető benne (túlzott illúzióink azért ne legyenek, a két légzsákos SUV a Euro NCAP töréstesztjén az ötből csak három csillagot szerzett). Költségek szempontjából a használt Freelander kapcsán el kell ismerni, hogy a szabadidő-autóktól megszokott módon az átlagosnál valamivel magasabb, de még így sem csillagászati szerviz- és alkatrészárakra kell számítani, ám aki a jelen példány első gazdájához hasonlóan az átlagosnál kevesebbet autózik, az összességében jó boltot csinálhat a konkurenseinél olcsóbb Land Roverrel.

Land Rover Freelander 2 TD4

A kettes Freelander a márka modernebb megközelítését képviseli, továbbra is megtartva a terepjáró örökséget, de a kényelemre és a modern technológiákra helyezve a nagyobb hangsúlyt. Én nem tudom, milyenek voltak a régi Landyk, és miért hívták jól értesült magyar szakújságírók a márkát az angol betegnek, de a Freelander 2-ese kicsattanó egészségnek örvend. Kicsit kételkedve ültem bele, mert az egyesről túlságosan sok pr-ízű tesztet olvastam. Főleg olyanokat, hogy milyen jól húz a kétliteres dízel, és a 110 lóerő a nyári szellőhöz hasonló könnyedséggel libbenti tova a közel kéttonnás terepjárót. Nem péhádéztam gyorsulástanból, de azért ezt a reklámszöveget még én sem eszem meg. A rossz érzések meglepően hamar múlni kezdtek.

Útmutató a Freelander javításához

Motor és teljesítmény

A 2,2 literes dízel 160 lóerőt ad le, ami jól mozgatja a továbbra is nehéz kasztnit. Jobban, mint a legtöbb 1,6-os átlagbenzines a pár száz kilóval könnyebb tucatautókat. Ez a Landy azonban minden, csak nem tucatautó.

Fogyasztási adatok

Sose gondoltam volna, hogy napi szinte fent tudnék és akarnék tartani egy méretes terepjárót. Ám a kettes Freelander reggel a rakparti dugóban 12-12,5 liter gázolajat evett, de amint egy kicsit letisztult az út, rögtön visszaesett 10 literre az átlagfogyasztás, ami nem rossz egy közel 2 tonnás, elég dinamikusan gyorsítható autótól.

Terepjáró képességek és technológia

Ugyanakkor végre belerakták ebbe a modellbe is azt, amit korábban csak a böszme terepjáróik számára tartogattak: egy tekerő kapcsolóval szabályozni lehet a terepfüggő vezérlést. Négy állása van: normál betonút, téli csúszkálós/kavicsos üzemmód, sárdagasztás és homokos út, és természetesen van külön lejtmenetvezérlő is. Kipróbáltuk, minden funkció nagyon szépen működik. Mondjuk, én is meglepődtem, amikor kimentünk fotózni a Hármashatár-hegyre, majd Biró kolléga lázas szemekkel odafordult hozzám, hogy mintegy engedélyt kérjen a tereppróbához. Mondom, lelke rajta, mire befordult egy kavicsos parkolóba és egy jó két perces művelettel (én irányítottam) felszuszakolta a járművet a kábé 8 és fél centis járdán az enyhén lejtős füves domboldalra, majd elégedetten rám nézett: „na, apukám, nem hiába Land Rover, látod?” Nem pontosan tudtam, mit kéne látnom, ránézésre a régi kettes golfom is simán felment volna, de kiderült, itt már akadt el drága SUV-okkal, és kimagasló teljesítménynek tartotta, hogy a kipufogótól is még jó tíz centi volt a talaj. Ebből következően kavicsos úton is szépen gurul, a földutakat is zokszó, nyek-kenés, nyiszegés nélkül teljesíti. A szűk vadcsapáson is képes megfordulni, hála az első radarnak - mert legyünk őszinték, legfeljebb az amerikai NBA-s dream team tagjai képesek belátni a kocsi orrát.

Belső tér és kényelem

Azért sem zavartak bent a zajok, mert elvonta a figyelmemet az, hogy minden a kezemre állt: az alapmodellből kispórolt könyöktámasz ebben a verzióban állítható magasságú, de jól jön a rengeteg fényt biztosító két óriási tetőablak is. Igaz, ebből csak az elsőt lehet elhúzni, viszont ilyenkor automatikusan feljön egy apró kis függőleges háló, hogy ne repüljenek be a bogarak az utastérbe. Meg tudnék lenni nélküle, tulajdonképpen a fene se akarja kapirgálni róla a rovartetemeket, de ettől a figyelmességtől érzem azt, hogy több ez az autó egy szimpla terepjárónál. A navigáció kinézete még éppen elfogadható, felteszem, nem a legújabb modell, az viszont érthetetlen, miért maradt le például Csobánka a térképről. Ahol - mint azt most szorgos kutatással kiderítettem - minden harmadik autó Land Rover. Egy kicsit több, a hazai piac iránti tisztelettel sürgősen orvosolni kellene a problémát, és legalább a Budapest környéki elit hegyvidékek domborzatát installálni kellene az új autók navigációs berendezésére. A modellben van ülésfűtés, kétzónás klíma, viszont meglepő módon nem annyira tágas a csomagtartó. Kívülről szép nagynak néz ki, viszont teljes pótkereket kapott, amit elsüllyesztettek, és a nagy felnis terepgumi sokat elvesz a térből. De lássuk a valóban hasznos praktikumokat. A feleségemnek leginkább az tetszik, hogy a kesztyűtartóba éppen belefér a másfél literes PET-palack. Bár szerinte ahhoz, hogy igazi családi autó legyen, több rekesz kellene bele. Őnagysága még azt kifogásolta, hogy - szerinte - nehéz felemelni a csomagtartóajtót. Szerintem meg el van kényeztetve, és még sosem nyitogatott rozsdás garázsajtókat. Na, azt nehéz felemelni, de a Landy csomagtérajtaját nevetségesen könnyű. Nejem szerint egy kicsit kisebb hátul a lábtér, mint a mi korántsem nagypresztízsű egyterűnkben. Ez könnyen lehet, hogy így van, sőt, az is kivívta még a haragját, hogy szerinte nehezebb hátra betenni a Landybe a gyerekülést, mert, idézem „nem lehet annyira kinyitni az ajtót”. Lecsekkoltam, nincs igaza. Arról van szó, hogy a Landyben is ki lehet nyitni teljesen az ajtót, majdnem 90 fokig, csakhogy a mi kocsinkban körülbelül 3 centi vastag az ajtó, itt pedig olyan 23 centiméter. Na, ez hiányzik az ő boldogulásához, bár szerintem ez nem lenne egy túl erős szempont az autóválasztásnál. Viszont kiderült, a kardánalagút hátuljába a hátsó ülésen utazó gyerekek bedughatják a fülhallgatóikat, és akkor nem idegesítik halálra a középkorú sofőrt a hangos zenével. Egyetlen hátulütője van a dolognak, ugyanazt kell hallgatniuk. Ellenben, ha elől a Bartókot nyomják az ősök, attól ők még hátul bömböltethetik a fülükben a Tankcsapdát. Azért gyanítom, olcsóbb a srácoknak egy-egy iPodot venni, mint plusz extraként kifizetni ezt a Freelanderbe. Sajnos, a komoly britek sem tudták megállni, hogy ne éljenek némi tökéletesen felesleges parasztvakítással. A Freelander felhasználói kézikönyvben praktikus tippeket adnak a vezetéshez, például ahhoz, hogyan lehet gazdaságosan hajtani egy böszme terepjárót. Ímhol egy kis ízelítő (saját - némileg szabad - fordítás-ban):

• Ne használjuk feleslegesen az autót, különösen a néhány száz méteres, kilométeres utakról mondjuk le (nyilván, ha nem használom az autót, akkor gazdaságosabb lesz majd a fogyasztása).
• Álló helyzetből óvatosan, finoman gyorsuljunk.
• Használjuk a sebességváltót, és ne üveghangon járassuk a motort, valamint hagyjunk időt a finomfékezésre.
• Szemeinket fúrjuk a horizontba, hogy megláthassuk, miként alakul a forgalom, hogy ezáltal még időben el tudjuk kerülni a hirtelen fékezést vagy gyorsítást.

Karakter és "respekt" az utakon

Van egy ilyen furcsa, megmagyarázhatatlan mixtúrája az imidzsnek, kivagyiságnak, a vagányságnak, másrészt meg a teherautóságnak, amit kizárólag őrült brit fejlesztők tudnak így adagolni. Hiába kisebb sok-sok centivel a Range Rovernél, a Freelander 2-es igenis teherautós a maga módján. Ez az autó egyszerre varacskos, miközben mégis luxuskocsi. A kilincsek tömör műanyagból vannak, ahogyan a visszapillantó is. És ahogyan a visszapillantóról tényleg azt gondolná az ember, hogy egy teherautóról lopták le, mégis, ha megnyomom a kulcsot, behúzza magát, így közel 20 centivel keskenyebb úton is elfér a Landy. Ez a kettősség tetten érhető még számos apróságban, és ettől lesz szép és hiteles a jármű. Nem kevés kemény és kopogós műanyag terpeszkedik a kocsiban, mégsem az olcsóság, hanem a funkcionalitás érzetét adja. Ezt csak tetézi, hogy apróbb-nagyobb luxusjelek itt-ott felütik fejüket. A kormánykeréken, a műszerfal kialakításán és az automata sebességváltón ott van az, amit Basil Fawlty olyan szépen megfogalmazott a Waczak szálló valamelyik részében: „a touch of class”. Könnyen el tudom képzelni, hogy kapzsi menedzserek a világ szakmányban folytatott kizsákmányolása után úgy ülnek be este a Land Roverükbe, hogy most aztán spártai életmódot fognak folytatni. Hiába van súlyos milliókba fájó verdájuk, azt képzelhetik, ők most felülmúlhatatlan önuralommal már-már fakírként tűrik, hogy néhány tenyérnyi helyen műanyag és - mily igazságtalan a sors! - nem bőr ér a hétvégi borúthoz felvett szarvasbőr zekéhez. Én csak annyiban adnék igazat a kapitalizmus apostolainak, hogy a légbeömlőkön elnyúló gombok valóban fájdalmasan műanyagok. Amivel nem lenne semmi gond, de könyörgöm, legalább ne krómhatású plexiből készítsék a fülecskéket, mert ez így kifejezetten gagyi. De spongyát rá, és térjünk rá a Land Rover-luxusra: a kulcsként működő téglatestet csak be kell helyezni egy apró kis nyílásba, ahol gyorsan feltölti a gép az esetlegesen lemerülő távirányító aksiját, s miután a he-lyére került a „kulcs”, gombnyomásra indul az autó. Amikor a márkakereskedőnél először beindították az autót, igencsak megijedtem, mert a motorház mellett állva nagyon dízelhangja volt. Bent, az utastérben már korántsem volt ennyire zavaró a tompított kerregés. Ráadásul hihetetlen respektje van az utakon. Tényleg csak a potenciális szervdonorok vágnak be elém, és nem egyszer meglepődve tapasztaltam, hogy udvariatlan furakodás nélkül is elsőre beengedtek kanyarodáskor. Nem tudom azért-e, mert nem merték megkockáztatni azt, hogy nem engednek be, vagy pedig ép-pen ellenkezőleg: a Landy nélkülözi a gonosz terepjárós imidzset, ezért merő jóindulatból kedves vele a többi autós. Nem tudom, ér-e közel kétszer annyit ez a terepjáró, mint dél-koreai ellenfelei, de 20-30 százalékkal valószínűleg többet adnék érte, ha momentán ez volna életem legsúlyosabb problémája. Nem csak azért, mert némelyik ázsiai modell úgy néz ki, mint ha Szun-Jang testvér megcsinálta volna élete első terepjáróját, hanem azért is, mert a Freelanderből valahogy sugárzik a brit felsőbbrendűség. Nemcsak a helyükön vannak a dolgok, hanem az a határozott érzése az embernek, hogy máshol nem is lehetnének. Valahogy feltüremkedik több generáció terepjáró-építő képessége, és már ennek az érzése is szinte megfizethetetlen. Na jó, ez esetben megfizethető.

Freelander vélemények

Műszaki adatok: Land Rover Freelander 2 HSE TD4 automata

tags: #freelander #td4 #novekszik #a #fogyasztas

• Szükséges dokumentumok jogosítvány hosszabbításhoz
• Tudjon meg többet a klímakompresszorról a Totalcartól
• Átfogó információk Volkswagen váltógombokról
• Rio fogyasztás
• Tudományos viták a tojásról