Fiat Tipo: A népautó részletes bemutatása
Az élet érdekes egybeesése, hogy éppen akkor kaptam meg tesztre a Fiat Tipót, amikor egy kedves barátom is vásárolt magának egyet. Igaz, nálam az ötajtós, turbós benzines volt, míg ő a szívó kombi alapkivitelt választotta. Mindenesetre tudtam neki segíteni a végső döntésben, hogy vajon érdemes-e megvennie családi mindenesnek.
Érdemes megnézni, honnan csöppent ide ez a népautónak szánt modell. A Fiat az utóbbi időben nem kínált ehhez hasonló típust, az 500-asok és Pandák nem éppen ezt a közönséget célozzák, ráadásul stílusautó révén az ár/érték arányuk sem ehhez fogható.
Az „ős Tipo” gyártása 1988-ban indult, a Ritmo utódjaként vezették be az Uno formatervével egyező, ám nagyobbra méretezett ferdehátút. A modell 1989-ben még az Év Autója díjat is elnyerte, motorválasztéka az 1,1-estől a 2,0 literesig igencsak széles volt.
Az új Tipo 2016-ban kelt életre, méghozzá modernebb felfogásban megtervezve, három karosszéria kivitellel. Először a legolcsóbb, szedán variánst mutatták be, mely szerintem a három változat közül a legesetlenebbül néz ki, bár ez a legtöbb alsókategóriás négyajtósra elmondható. A ferdehátú és a kombi valamivel harmonikusabban néz ki, ám profilból mindegyik elég egyhangú.
A riválisaihoz képest nincsenek izgalmas élek az oldalán, viszont az is lehet, hogy akkor meg már nehezen emészthető lenne az összhatás. Messziről egyébként szépen eladja magát, már-már németes minőséget sejtet.
Fogyasztás optimalizálása Punto 2-nél
Ez a ferdehátú verzió egy elég kompakt darab, sok más modellből vettek át elemeket, és amolyan puzzle jelleggel viszonylag szépen össze is hozták azokat. Az első lámpák például a hármas BMW-re hajaznak, hátulról meg egy Hyundaira hasonlít. A tetővonala szépen ível, hátul eléggé lejt is, a hátsó ablaknál pedig egy fényes fekete elemmel igyekeztek slankítani a C-oszlopot.
Ami viszont furcsa, hogy nem néz ki alatta nagynak a 18 colos felni, szinte azt lehet mondani, hogy a 16-os alap kerék kicsi alá.
Belső tér és kényelem
A Tipo egyik ütőkártyája a riválisaihoz képest nagyméretű beltere. Négy személynek tökéletesen elég a helykínálat, de a hátsó sorban akár hárman is elférnek adott esetben. A lábtér hátul a kategória átlagához viszonyítva nagy, még egy 190 centis sofőr mögött is van elegendő lábtér.
A hátul ülők kicsit bunkerben érezhetik magukat, az íves tetővonal ugyan nem túlságosan alacsony, viszont az apró hátsó szélvédő és a magasra húzott övvonal egy kis bezártság érzetet generál. Az első ülések formázottsága és oldaltartása nem rossz, bár az ülőlapok lehetnének kicsivel hosszabbak.
A műszerfal kialakítása nincs túlgondolva, az viszont kicsit zavaró, hogy mindenhol fekete felületek vannak. A műszerfal teteje puhább anyagú, lejjebb haladva és az ajtókon viszont már kopogós műanyagok akadtak a kezembe. A modell olcsóságára utal az is, hogy a 6000 kilométert futott tesztautóban az ajtóbehúzó-mélyedések műanyag betétei már lötyögtek.
Felni méret bemutató: Fiat Strada 2001
A tabletszerű központi kijelzőt továbbra sem tudom megemészteni, nem csak ebben a modellben nem tetszik, de még a Mercedesekben sem. Az viszont plusz pontot ér, hogy matt felületet kapott a monitor, így nem látszanak meg annyira az ujjlenyomatok rajta. Miután felállt a rendszer, már viszonylag gyorsan működik, a Bluetooth-os Uconnect rendszer is teszi a dolgát. A TomTom navi viszont nincs mindig a helyzet magaslatán, folyton olyan messziről mutatja az utat, mintha egy utasszállítóról néznék le rá.
Motor, nyomaték és vezetési élmény
Az 1,4 literes T-Jet motor hangolása kellemes autózáshoz ideális, a 120 lóerős teljesítmény és a 215 Nm nyomaték megfelelőnek mondható. Alul kicsit vérszegény, 2000-ig nem sok minden történik, 3000 felett viszont szépen megindul, amikor már a turbó is dolgozik.
A váltó viszont kifejezetten sportos vezetésre sarkall abban az értelemben, hogy rövidek az áttételek. Már kéri az ötödiket 50 környékén, a hatodikat pedig szerencsésebb lett volna hosszabbra hagyni, így autópályán is alacsonyabb lenne a fogyasztás.
A vezethetőséggel nekem nem volt problémám, a futómű viszonylag feszes, ennek ellenére még a nagy kerekekkel sem üt fájdalmasan vissza minden kátyún áthajtva. Éppen ezért valószínű, hogy az alapáras 16 colos felnikkel és a ballonosabb gumikkal még kellemesebb a rugózása. A kormány nem sok visszajelzéssel szolgál, City-módban akár egy ujjal is tekerhető, ez a városi használatban jelenthet előnyt. Egyébként szépen terelgethető, a nagyobb útbordákon viszont nem lép át túlzottan elegánsan.
Fiat Tipo 1.4 T-jet: Megbízható, tartós, Fiat. Egy mondatban - Speedzone használtteszt
Grande Punto EGR szelep problémák
Ár és felszereltség
A ferdehátú kivitel belépőszintje 4,1 millió forint, mely az egyes kereskedésekben akciós áron sokszor ennél olcsóbban is elvihető. Ez a magasabb felszereltségű, S-Design csomagos tesztautó 6,1 millióba kerül, ami az apró hibái és olcsó megoldásai miatt már kicsit soknak számít a riválisaihoz képest.
Összegzés
Összességében ez egy jó családi autó, amennyiben nem vársz el tőle német prémiumminőséget. Helykínálata a kategória élvonalába emeli, a magasan felszerelt daraboknál viszont már zavaró lehet a helyenként megfigyelhető spórolás.
tags: #fiat #tipo #nyomaték #nyomatékgörbe #adatok