Az EU-s fogyasztási statisztikák mélyén: Magyarország és Bulgária összehasonlítása

Az Eurostat hétfőn tette közzé azokat a 2021-es adatokat, amik talán a legjobban tükrözik, mekkora a tényleges fogyasztás egy-egy EU-tagállamban. Az egy főre jutó tényleges fogyasztás azt méri, hogy mennyit tud elkölteni egy adott személy egy évben árukra és szolgáltatásokra. Az adatokat a vásárlóerővel korrigálva tették közzé, és így jól bemutatják, hogy melyik tagállamban mekkora az anyagi jólét. 2021-ben is Luxemburg bizonyult a legjómódúbb EU-tagállamnak.

A vásárlóerő-paritás (PPS) és a statisztikai módszertan

A következőkben tárgyalandó mutatószámok mértékegysége az Eurostat által számított sajátos vásárlóerő-paritás, a PPS (Purchasing Power Parity Standard). A PPS-ben mért mutatók évenként egységes európai árszinten mutatják az országok GDP-jének, valamint a belföldi felhasználás egyes tételeinek értékét. A PPS-ben történő mérés lényege, hogy az árszintkülönbségek kiszűrésével teszi összemérhetővé az egyes országok gazdasági mutatóit.

Az Eurostat évenként és országonként az EU átlagárain közli a GDP és fő összetevőinek PPS-ben mért szintjét, ez pedig azt teszi lehetővé, hogy egyes években országok között végezhessünk keresztmetszeti összehasonlításokat. Az Eurostat által közölt keresztmetszeti volumenindexek bázisa az EU-térség átlaga, vagyis az látszik belőle, mennyiben térnek el egy adott ország gazdasági mutatói reálértéken az uniós átlagtól.

Először az egy főre jutó GDP példáján mutatom be, hogyan állnak elő az országok közötti reál-összehasonlításokat biztosítani hivatott, PPS-ben mért mutatók. A kiindulópontot az euróban kifejezett (nominális) összehasonlítás jelenti, amelyet az 1. ábra a 2023. és a 2024. évi adatokkal illusztrál. A fenti összehasonlítás teljesen korrekt mindaddig, amíg csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy euróban - folyó árakon és árfolyamon - mérve hol állnak egymáshoz viszonyítva a GDP/fő alapján az egyes országok.

Ezzel a méréssel azonban van egy komoly gond: az euróban mért szintek két különböző összetevő, nevezetesen az ár- és a volumenszintek együttes hatását fejezik ki. Az EU átlagához viszonyított árszintindex (PLI, price level index, a PPS és az árfolyam hányadosa) teszi lehetővé a nominális szint felbontását ár- és volumen-összetevőre. A PPS-ben kifejezett, vagyis volumen-összehasonlításra alkalmas szinteket úgy kapjuk meg, hogy az egyes országok nominális (euróban mért) szintjeit elosztjuk az árszintindexszel. A 2/b ábrán látható mintázat pedig már előre jelzi, hogy nagyjából mire számíthatunk a PPS-ben mért szinteket illetően. Egyrészt arra, hogy jelentősen szűkülnek az országok közötti különbségek: a gazdag országok magas és a szegényebb országok alacsony árszintje miatt csökkennek a PPS-ben mért távolságok. Másrészt arra, hogy miközben általában véve nem nagyon változik az országok rangsora, egyes jövedelmi sávokban változhatnak a pozíciók (lásd a keresztmetszeti trendtől való ellentétes eltéréseket például Románia és Görögország esetében).

Biztonságosak az SUV-k?

A GDP árszintjét tekintve Magyarország ugyanott áll a nemzetközi rangsorban, mint a nominális GDP/fő vonatkozásában, és az EU-tagországok körében általában is rendkívül szoros pozitív összefüggés mutatkozik a relatív árszint és az euróban mért fejlettségi szint között (ezt a közgazdászok „Balassa-Samuelson-hatásnak” is szokták nevezni).

Az egy főre jutó tényleges fogyasztás azt méri, hogy mennyit tud elkölteni egy adott személy egy évben árukra és szolgáltatásokra. Az adatokat a vásárlóerővel korrigálva tették közzé, és így jól bemutatják, hogy melyik tagállamban mekkora az anyagi jólét.

Magyarország helyzete az egyéni fogyasztásban

2023 után 2024-ben is a magyar háztartások fogyasztása volt a legalacsonyabb az EU-ban - derül ki az Eurostat tegnap közzétett első becsléséből, amely az egy főre jutó tényleges fogyasztás (AIC) vásárlóerő-egységben kifejezett értékét veszi számba a tagállamokban. Az uniós átlag 70 százaléka volt Magyarországon a háztartások fogyasztása. Ez a legrosszabb adat az egész Európai Unióban. A második legalacsonyabb érték Bulgáriáé: 73 százalék - derült ki az uniós statisztikai hivatal, az Eurostat által publikált adatokból.

A háztartások tényleges végső fogyasztása (Actual Individual Consumption, AIC) az egyes országok árszínvonalai közti különbségeket kiküszöbölő vásárlóerő-paritáson nézve elég jó indikátora az adott ország lakossági életszínvonalának, hiszen ha egy háztartás többet tud fogyasztani, több árut és szolgáltatást engedhet meg magának, akkor vélhetően magasabb életszínvonalon áll. A magyar háztartások életszínvonalának leszakadása régiós (és teljes uniós) összehasonlításban régóta zajlik, a román háztartások már évekkel ezelőtt megelőzték a magyarországiakat. A magyar háztartásoknál az elmúlt években már csak a bolgár háztartások voltak szegényebbek. 2023-ban már azok sem - természetesen ez nem független attól, hogy Magyarországon volt messze a legmagasabb az infláció, jelentősen csökkent a reálkereset. A magyar fizetések vásárlóereje jelenleg nagyjából a két évvel ezelőtti szinten áll.

A 2023-as helyzetre visszatérve: a megélhetési lista végén Magyarország és Bulgária előtt Szlovákia és Lettország álltak, az uniós átlag 75 százalékán. Összesen 17 tagállam volt az uniós átlag alatt. Az átlag fölött 10 tagállam volt, az első helyen Luxemburg (az uniós átlag 138 százaléka), a másodikon Hollandia és Ausztria (117 százalék). Ausztria dobogós helye és Magyarország utolsó helyre való lecsúszása jól jelzi, mennyire reális a magyar politika rendre előkerülő vágyálma Ausztria utoléréséről.

Emberi Fejlettségi Index Magyarország

A 2024-es adatok enyhe javulásra utalnak, a hazai lakossági fogyasztás ugyanis a kontinentális átlag 72 százalékára zárkózott. A legutóbbi adatközléskor látott holtversenyhez képest a bolgár lakosság fogyasztása ellépett tőlünk, és jelenleg 2 százalékponttal áll magasabb szinten, mint a magyar (uniós átlag 74 százaléka).

Románia 54-ről 82 százalékra erősített, Lengyelország 73-ról 84-re, Horvátország 62-ről 73-ra, Csehország: 76-ről 85-re, Szlovákia: 75-ről rontott 70 százalékra. Ami a jólét növekedését illeti, Magyarország a 6 százalékpontos erősödésével nagyjából a V4+Románia régión belül kifejezetten gyengén teljesített, Románia viszont elképesztő fejlődésen ment át az elmúlt évtizedben. Görögország az EU átlag 87 százalékáról 76-ra, Olaszország 109-ről 97-re, Spanyolország 91-ről 85-re esett vissza. Tehát amíg a keleti tagállamok elkezdtek felzárkózni az EU-átlaghoz, a déliek elkezdtek ahhoz képest lemaradni.

A közösségi fogyasztás szerepe: Kormányzati kiadások vizsgálata

Érdekes ellentét, hogy ugyanebből az adatbázisból az is kiderül: a kormányzat úgynevezett közösségi fogyasztási kiadásainak (például közigazgatás, rend- és honvédelem) egy főre vetített szintje 2024-ben közel 30 százalékkal múlta felül az EU-átlagát. Ezzel sikerült megőrizni országunk vezető helyét az európai rangsorban, miután 2022-ben élre kerültünk. Ráadásul abban is az Unió élén állunk, hogy nálunk haladják meg a legnagyobb mértékben a kormány vásárlóerő-paritáson (PPP) mért „közösségi” fogyasztási kiadásai az „egyéni” fogyasztási kiadásokat, vagyis a háztartásoknak nyújtott természetbeni társadalmi juttatásokat (például oktatás, egészségügy).

Bár írásom ezeket a furcsaságokat - technikai magyarázatokkal kiegészítve - elsősorban dokumentálni kívánja, fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy az állam közösségi fogyasztása Magyarországon különösen jelentős arányban tartalmaz közigazgatási kiadásokat, amelyeket a kormány jórészt önmagára, illetve saját preferált céljaira fordít. Utóbbiak nem feltétlenül járulnak hozzá a közösség egészének jólétéhez, ám az ilyen típusú kiadások is emelik a GDP szintjét.

Statisztikai értelemben az összes fogyasztás a GDP azon részének felel meg, amelyet az ország nem fordít reáleszközök felhalmozására (belföldi állóeszköz- és készletfelhalmozásra), illetve külkereskedelmi többletre. Az összetevők alapján pedig a fogyasztás tényleges egyéni és kormányzati közösségi fogyasztásra bontható.

Mondeo ST220 piaci ára

A tényleges egyéni fogyasztás (AIC) a háztartások fogyasztási kiadásaiból, valamint a nonprofit szervezetek és a kormányzat által nyújtott természetbeni társadalmi juttatásokból áll. Az állam fogyasztási kiadásainak egyik csoportját az AIC részét képező természetbeni juttatások jelentik (például oktatás, egészségügyi vagy a szociális ellátások), amelyeket a háztartások jellemzően egyénileg, saját beleegyezésükkel, illetve aktív részvételükkel vesznek igénybe.

A másik kategória az úgynevezett közösségi fogyasztás, cikkünk egyik központi témája, amelynek jellege ettől merőben eltér: olyan kormányzati szolgáltatások tartoznak ide, amelyekhez nincs szükség az emberek egyéni hozzájárulására. Ezért is merülhetnek fel kételyek a közösségi fogyasztás egyes összetevőinek társadalmi hasznosságával kapcsolatban. Természetesen vannak olyan közösségi szolgáltatások (például honvédelem, rendvédelem, környezetvédelem), amelyek esetében nincs alapos ok az ilyen kételyekre. A közösségi fogyasztásnak azonban vannak olyan - Magyarországon különösen jelentős súlyú - tételei is, amelyekkel kapcsolatban okkal merül fel a kérdés, hogy azok egésze a közösség jólétét szolgálja-e. A kérdés különösen a közigazgatásra elköltött összegeket érinti, amelyeket a kormányzat alapvetően önmagára fordít.

Utóbbi kiadások révén a közösségi fogyasztás annál inkább nő (és vele együtt a nominális GDP), minél magasabbra emelik a miniszterek fizetését, és minél több pénzt szórnak el - a közösség egészének érdekeit semmilyen módon sem szolgáló, indulatokat keltő, illetve kormányzati önfényezést tartalmazó - plakátokra, „nemzeti konzultációkra”, „voksolásokra” és egyéb, alapvetően a kormány, nem pedig a társadalom hasznát szolgáló propagandára. Ezért a nemzetközi összehasonlításokban igyekszem a közösségi fogyasztáson belül különbséget tenni a közigazgatási és az egyéb célú kiadások között.

Kormányzati kiadások szerkezete: Magyarország és az EU10 (2023)

Az Eurostat adatbázisában a közösségi fogyasztás egyes kiadási funkciók (COFOG) szerint csoportosított tételei 2023-ig állnak rendelkezésre, és az EU három jelentős tagországára nincsenek adatok, így EU-átlagokat sem közölnek. Ezért az összehasonlításban az EU10 (az EU volt szocialista országai mínusz Magyarország) számtani átlagához viszonyítom a hazai mutatókat. A szállítással nem foglalkozom, mert e tétel egyes összetevői esetében nem nyilvánvaló, hogy a szokásos értelemben vett közösségi szolgáltatást jelentenek-e (a helyi és a távolsági személyi közlekedés kormányzati támogatásáról van szó). Ezt a szolgáltatást a háztartások nem kollektív, hanem egyéni módon veszik igénybe (ahogyan az oktatást és az egészségügyet is), ezért e tétel besorolása legalábbis vitatható. Ellenben az állam közigazgatási kiadásai vit...

GDP és fejlettségi szintek összehasonlítása

Magyarország alulról a harmadik, de szintje nagyon közel áll az előtte álló néhány országéhoz, ellenben egyértelműen magasabban áll az őt követő Románia és Bulgária szintjénél. A PPS-ben kifejezett GDP/fő szinteket mutatja. Az 1. ábrán jelzett nominális szintekhez viszonyítva valóban „összepréselődnek” a reálszintek (a maximális és a minimális érték közötti tartomány 66-16-ról 54-26-ra szűkül), és ezzel együtt a szintkülönbségek is mérséklődnek. Bár ugyanazok az országok maradnak a rangsor elején és a végén, a széleken a sorrendek is változnak; például feltűnő, hogy Románia - a nominális fejlettségéhez viszonyított rendkívül alacsony árszintje miatt - Magyarország elé, Görögország viszont, éppen ellenkezőleg, viszonylag magas árszintje miatt, mögénk kerül.

Ha azonban nem csak a sorrendekre vagyunk kíváncsiak, hanem arra is, hogy mit fejeznek ki a PPS-ben mért mutatók, akkor a 3/b grafikont érdemes nézni, amely azt mutatja, hogy az EU átlagához viszonyítva milyen szinten állt az egy főre jutó GDP volumene az egyes tagországokban 2023-ban és 2024-ben. Magyarország mindkét évben az EU-átlag 77 százalékán állt; nagyjából ugyanott, mint Horvátország és Románia, és jóval magasabban, mint a sor végén lévő Bulgária és Görögország (65-70 százalék). Az elmúlt két évben az alulról 5-7. helyen osztoztunk Horvátországgal és Romániával.

2023-ban vásárlóerő-paritáson nézve Magyarország egy főre jutó GDP-je az uniós átlag 76 százaléka volt. Ez hátulról az ötödik hely. Ebben az összehasonlításban Bulgária végzett a lista végén, Magyarország Szlovákiát, Görögországot és Lettországot is megelőzte. Az osztrák gazdaság egy főre jutó teljesítménye azonban igencsak messze van, az uniós átlag 123 százalékán. Az élen Luxemburg és Írország álltak 200 százalék fölötti értékekkel. Ezeket azért érdemes zárójelben kezelni: mindkét országban előszeretettel tartják a székhelyüket nagy multik, így ezen országok gazdasági teljesítménye papíron jóval nagyobbnak tűnik a ténylegesnél.

A magyar gazdaság fejlettségi szintje az európai uniós átlag 77 százaléka volt 2024-ben - derült ki az Eurostat szerdán közzétett adataiból az országok vásárlóerő paritáson számolt GDP-jéről. Ezzel párhuzamosan a magyar végső lakossági fogyasztás az uniós átlag 72 százalékára zárkózott 2024-ben, amely 2 százalékpontos javulást jelent az egy évvel korábbi adathoz képest. Az Eurostat jelentése alapján Magyarország vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDP-je az Európai Uniós átlag 77 százalékának felel meg. Ezzel továbbra is 5 tagállamot előzünk meg, bár előnyünk mindegyikükhöz képest csökkent. Lényegében beért minket Horvátország, ők szintén 77%-on állnak. Ehhez a térséghez hasonló szinten találjuk az EU mediterrán régióját is, akikre a 2020-at megelőző években az uniós átlagtól való távolodás volt jellemző.

Románia és Bulgária: Regionális trendek és összehasonlítások

Magyarország nem csak e két mutatóban - és nem csak 2023-at tekintve - teljesít alul régiós versenytársaihoz képest. „Miután megelőztük Magyarországot, meggyőződésem, hogy Lengyelországot is megelőzhetjük, és hamarosan a románok lesznek a legjobban fizetett munkavállalók Európának ezen a részén” - forgatta meg a kést Marcel Ciolacu román miniszterelnök a magyar kormány szívében egy beszédében. A politikus győzelmi jelentésének alapja szintén egy Eurostat-jelentés volt, vásárlóerő-paritáson nézve (tehát a helyi árszínvonalakat figyelembe véve) 2023-ban a romániai fizetések értéke meghaladta a magyarországiakét. És nem pusztán az átlagfizetésről van szó, a gyerekes háztartásokat nézve is előzött Románia- pedig a magyar családi adókedvezmény növeli a gyerekesek nettó fizetését.

Az infláción túli ok megint csak meglehetősen kellemetlen a magát családbarátnak nevező magyar kormány számára: a legfőbb családtámogatási eszköz, az adóalap-kedvezmény elvileg a fizetések értékét szépítené, gyakorlatilag az érvényesíthető nettó összege több mint egy évtizede változatlan (egy gyerek után havi 10 ezer forint, kettő után havi 40 ezer forint, három vagy több után gyerekenként havi 33 ezer forint). 2011-től - ekkor vezették be a családi adókedvezményt - 2023-ig a halmozott infláció hajszál híján 80 százalék volt Magyarországon, így e kedvezmény értéke mára közel megfeleződött. A fizetések értékének alakulása természetesen nem független a háztartások végső fogyasztásának alakulásától. Utóbbiba egyébként az állam által a háztartásoknak adott juttatásokat is beleszámolják.

A statisztikák értelmezésének korlátai és politikai visszhang

Az Eurostat adatai alapján Magyarország vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDP-je az Európai Uniós átlag 77 százalékának felel meg. Ezzel továbbra is 5 tagállamot előzünk meg, bár előnyünk mindegyikükhöz képest csökkent. Az egy főre jutó tényleges egyéni fogyasztás, illetve a háztartási fogyasztási kiadás vásárlóerő-paritáson mért szintje alapján Magyarország az EU sereghajtójává vált az Eurostat adatai szerint - ezek azok a mutatószámok, amelyek alapján a hazai sajtó rendre arról számol be, hogy a magyarok élnek a legrosszabbul az Unióban.

Az viszont nem mutat meg az egy főre eső fogyasztás, hogy mindez hogyan oszlik el a társadalomban. Lehet, hogy egyes tagállamokban inkább a gazdasági elit fogyasztása húzza fel a számokat, miközben a középosztály és a szegények vegetálnak. Az is elképzelhető, hogy bizonyos országokban hitelekből, eladósodás árán bővül a fogyasztás, sőt az is, hogy a növekvő jövedelmek egy részét nem költik el az emberek, hanem megtakarítják, befektetik, ez pedig nem jelenik meg ebben a statisztikában. Azt is érdemes szem előtt tartani, hogy ezek az adatok csak a háztartások által vásárolt áruk és fogyasztások értékét mutatják, az állam által megvásárolt közszolgáltatásokat (pl. Az uniós költségvetés azt hivatott biztosítani, hogy Európa demokratikus, békés, virágzó és versenyképes erő maradjon. Az EU ebből a költségvetésből finanszírozza az uniós prioritások és olyan nagyszabású projektek megvalósítását, amelyeket a legtöbb uniós ország nem tudna önerőből finanszírozni.

A magyar kormány részéről legutóbb Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter igyekezett megmagyarázni, hogy tulajdonképpen miért is nem érdemes olyan mutatókat nézni, mint az egy főre jutó GDP, az AIC vagy a fizetések értéke. Az átlagos hétköznapokon amúgy erősen gazdaságinövekedés-fetisiszta Nagy Márton véleménycikkében a GDP helyett egy kormányközeli kutatóintézet 2021-es összehasonlítását ajánlgatta, Bukarestet pedig az eladósodásra épülő gazdaságpolitikája miatt korholta. Miközben Románia államadóssága az ország GDP-jének 50 százalékát sem éri el - a magyar 70 százalék fölött van. A magyar költségvetés évek óta túlköltekezik, idén április végére összejött az egész évre tervezett hiány. A kormány megoldás gyanánt - idén is - megemelte a hiánycélt. Amit talán képes lesz tartani, bár az elmúlt években ez sem sikerült, és idén is kérdéses. Nagy Márton arról győzköd bennünket, hogy a románoknak igenis sokkal rosszabb a nemzetgazdasági miniszter érvelési minőségében meglehetősen problémás véleménycikket közölt. Nagy Márton szerint a GDP nem is fontos, és egy kormányközeli kutatóintézet 2021-es összehasonlítására alapozza, hogy Románia nem előzte meg Magyarországot 2023-ban.

Az uniós tagságból származó előnyök számottevően meghaladják az uniós költségvetési hozzájárulások mértékét, amit számos példa tanúsít. A tagállamok mind hasznát látják annak, hogy részét képezik az egységes piacnak, közös megközelítést alkalmazva kereshetnek megoldást a migráció, a terrorizmus és a klímaváltozás jelentette közös kihívásokra, és számos konkrét előnyből részesülhetnek, legyen szó akár a jobb közlekedési infrastruktúráról, a korszerűsített és digitalizált közszolgáltatásokról vagy az élvonalbeli orvosi kezelésekről. Az EU méltányosan állapítja meg, hogy az egyes tagállamoknak mennyit kell befizetniük az uniós költségvetésbe. Minél nagyobb gazdasággal rendelkezik az adott ország, annál többel járul hozzá a közös kasszához. Az uniós költségvetés nem arról szól, mennyit adunk és mennyit kapunk, hanem arról, hogy közös erővel tegyünk azért, hogy Európa és a világ jobb helyé váljon mindannyiunk számára. Az uniós költségvetés kiadásai és bevételei országonként és évenként. Az uniós költségvetés mindegyik tagállamban segíti programok és projektek finanszírozását.

tags: #eu #statisztika #magyar #bolgar #fogyasztas

• Fagyálló csere Corsa B-ben
• Biztosítéktábla az Opel Antarában
• Első lámpa csere SX4 modellen
• Műszerfal párna karbantartása Swift modellekhez
• Toyota RAV4 teszt