Az Opel Blitz története: Több mint egy teherautó
A Rüsselsheimben alapított Opel történelme során rengeteg kincset rejt. A varrógépektől a kerékpárokon át az autókig, a komoly tradíciójú márka legendás bestsellereket alkotott. A korai “Doktorwagen”-től az Opel Olympián és a Kadetten, valamint Kapitän-en keresztül egészen az olyan mai sikermodellekig, mint a Corsa, a Mokka vagy éppen az új Astra.
A márka célja mindig is az volt, hogy a magas szintű technológiákat és az iparág újításait a lehető legszélesebb vásárlókör számára tegye elérhetővé. Ez az újító szemlélet azonban nem csak autókban öltött testet. Az Opel vezetői mindig távolabbra néztek, és olyan újításokkal, termékekkel álltak elő, amelyek komoly feltűnést keltettek a maguk korában, de manapság esetleg elsiklunk felettük.
A sikerautók mellett az Opel “földeken dolgozó óriásai” is fontos részét képezik a márka történelmének. Sőt, a vállalat a levegőt is meghódította, majd eljutott a tengerek mélyére, ráadásul nem is pusztán a Manta elnevezése révén. Nem titok, hogy a cég alapítója, Adam Opel, varrógépek gyártásával kezdte 1862-ben, és a márka csak négy évvel a halála után, özvegye Sophie, és fiai döntésére fogott automobilok építésébe.
Azt azonban csak kevesen tudják, hogy az Opel 1885-től tíz éven át szőlészeti, borgazdasági gépeket is gyártott, és Németországban komoly sikereket ért el velük. A környező vidék borosgazdáinak javaslatára Adam Opel dugózó gépek gyártásába kezdett, Németországban elsőként. A nagy kereslet ellenére gyorsan kiderült, hogy az ilyen szerkezetek iránti érdeklődés erősen szezonális, azonban az 1887 óta készített kerékpárok, valamint a varrógépek évszaktól függetlenül jól fogytak, munkát és bevételt biztosítva a vállalatnak.
Hatalmas vaskerekek, óriási motor és egy hátrafelé kiálló fém-csontváz - mi ez? Hát egy motoros eke, az Opel 1911-ben mutatta be a sajátját, hajtását egy friss fejlesztésű 60 lóerős, 10 literes motorra bízták. Az erőforrást a hajtott hátsó kerekek elé építették be, hogy ellensúlyként is szolgáljon a hatpengés ekének hátul. Ezzel az óriással a korban még mindig rendkívül népszerű gőzekéknek kívánt versenytársat állítani a márka. Hogy miért volt jobb a benzinmotor, mint a gőzgép? Hát főleg azért, mert így egy ember is elegendő volt az óriásgép kezeléséhez.
Útmutató Renault Trafic vásárláshoz Németországban
Ahogy a gépkönyv írta: “10-12 hektár szántása naponta, közepesen kemény talajon.” Ezzel rengeteg munkát, időt és pénzt takaríthattak meg a gazdák. Illetve takaríthattak volna, ugyanis gyorsan kiderült, hogy Rajna-Majna vidék szántói túlságosan kicsik, a gép pedig túlságosan nagy. A gyártást leállították, majd az első világháború kitörésével a projektet végleg törölték.
Az Opel szállítási osztályát vezető Heinrich Müller kezdeményezésére a cég 1936-ban kifejlesztett egy emelő-szállítógépet, amelyet később bárki meg is vásárolhatott 3750 birodalmi márkáért. A 3 tonna teherbírású szerkezet emelési magassága 2 m volt, ez akkor kiváló értéknek számított. A hajtást az egytonnás Blitz teherautót és az 1938-as Olimpiát is mozgató 37 lóerős, 1,5 literes benzinmotorra bízták, a tank 30 literes volt.
A targoncát 40 km/h-s végsebességre tervezték, de ennél jóval többet tudott. Nagyjából 300 darabot gyártottak belőle összesen, majd 1940-ben az Opel eladta a gyártás jogait egy másik német járműmárkának. A targoncák fő vásárlója akkoriban a birodalmi vasút és a német posta volt; 1976-ban még mindig közel 60 ilyen gép dolgozott Németországban. Egy ilyen szerkezet ma a Német Földművelési Múzeum gyűjteményében látható, Hohenheim-ben, Stuttgart közelében.
Mára szinte feledésbe merült, hogy az Opel a 20. század elején sikeres motorkerékpárokat is készített. Az első ilyen a “Motorzweirad” volt, 1901-ben; a keskeny, hosszú építésű kétkerekű le sem tagadhatná, hogy alapjai a kerékpároktól eredeztethetők, ugyanakkor felépítésével már előre vetítette az elkövetkező évek szerkezeti arányait: a motor a váz közepén dolgozott, a hátsó kereket pedig szíj hajtotta. Az 1¾ lóerős motor 40 km/h-s végsebességre volt elegendő.
A piaci sikerek nyomán hamarosan újabb modellek is megjelentek, az utolsó Opel motorkerékpár pedig az 1928 és 1930 között gyártott 500-as Motoclub volt.
Ismerje meg a Suzuki Hayabusát
A motoros eke bemutatója mellett 1911-ben egy másik Opel újdonság is megjelent - az Opel repülőgépmotor. Nagyjából 1910 körültől egyre nagyobb igény mutatkozott a megbízható, finom járású és nagy teljesítményű repülőgépmotorokra. Az Opel motorkonstruktőrei és motorépítő gárdája örömmel válaszolt a kihívásokra: a márka első, vízhűtéses, négyhengeres repülőgép erőforrása 65 lóerős volt és mindössze 130 kilót nyomott, műszaki szerkezete az Opel nagyautóiban használatos hajtóművekére épült.
Az újdonság Darmstadt repülőterén debütált, a repülés korai korszakának egyik legendája, August Euler kétfedelesében. Az első felszállásnál az akkor 71 éves Sophie Opel mellett jelen volt öt fia, Heinrich, Poroszország hercege és Ernst Ludwig, hesseni nagyherceg is. Az Opel később hathengeres repülőgépmotorokat is épített, ezeket azonban licencben gyártotta az első világháború idején. Az Argus As III O típusa, majd a BMW IIIa O modellje nem is titkolta Rüsselsheim-i eredetét, hiszen a típusmegjelölés O-ja éppen erre utalt.
A Weimari Köztársaság idején dübörgött a német filmipar, sorra nyíltak a sokak által látogatott mozik. Azonban az emberek akkoriban nem csak a játékfilmekért jártak moziba, hanem információszerzés céljából is, hiszen a filmhíradók rendszeresen beszámoltak a világ fontos politikai-, kulturális-, és sporteseményeiről. A mozifilmek előtt vetített híradók között az 1920-as évek közepén jelent meg az Opel által támogatott ”Opel Wochenschau” (Opel híradó). Néhány ilyen 1926-1927-es filmet ma is őriz a Koblenz-i Szövetségi Archívum.
Megtekinthető így például a Zugspitze vasút megnyitója, New York 300. születésnapja, és a Frankfurti Virágkarneválon forgatott “A díjnyertes Opel autók sikerei” című híradórészlet is, amelyben kaszkadőrmutatványokat bemutató járműveket láthatunk, orrukon az Opel logójával.
Hosszú történelme során az Opel mindig a fejlődés ütőerén tartotta ujját, és nem is csak az autóiparban; ez általában meglepi a mai embereket. Az 1930-as években Németországban akkora szám volt az Opel Blitz, mint napjainkban az amerikai villanycsoda, a Tesla, de a 130.000 db legyártott teherautó ellenére ma már nem könnyű múzeumi példányokat találni. A Strasbourg melletti MM Park II. világháborús múzeum meghirdetett gyűjteménye között is szerepelt Blitz, ám megérkezésünkkor a személyzet nem tudott róla és nem ismerte a legendás LKW-t.
A Blitz (Villám) 1930 és 1975 között épített különféle könnyű és közepes teherautók elnevezése, ami a sablont is adta az 1960-as évek elejétől használt Opel logóhoz. A Berlintől nem messze fekvő gyár, az Opelwerk Brandenburg létesítményeinek építését 1935-ben kezdték meg és 1944-ig több mint 130.000 db komplett teherautót és alvázat gyártottak.
Opel Blitz teherautó
1943-ban a Weiss Manfréd Művek tárgyalt a gyártási jog megvételéről, de a tervek megvalósítására a háború érthető okai miatt nem kerülhetett sor, viszont az 1944. évi szállítások során kb. Felépítményének érdekessége, hogy a legtöbb Blitz vezetőfülkéje acélból, teste pedig fából készült. A késői gyártású példányai pedig az acéltakarékosság jegyében fából és préselt papírból készült fülkét kaptak, a 70,5 LE-s Opel 6 hengeres benzinmotorhoz.
A németek a holokauszt végrehajtásában is igénybe vették, mivel a módszeres gyilkoláshoz a furgon felépítményébe visszavezették a motor által kibocsátott szén-monoxidot. Az egészen egybeforrt kasznival készült autóbusz kivitele 28-30 utas szállítására volt alkalmas, amit a tömegközlekedésben is használtak.
A lengyelországi Blitzkrieg harcai során már fény derült arra, hogy bizony egy jobb terepjáró-képességű változatra is szükség lenne, ezért 1940-ben elkezdték gyártani az Opel Blitz Allradot, ami 100 km-en megtett közúton 25 liter helyett 30-35 litert fogyasztott.
1944. augusztus 6-án a szövetséges légitámadás lerombolta a Brandenburg an der Havel létesítményeit, az oroszok pedig hagyományaikat követve jóvátételként a gépeket leszerelték és a Szovjetunióba szállították. Kétségtelenül a legszebb példány, ami a háborús időket is visszaidézi, Ausztriában lelhető fel a Militärmuseum Sonntagbergben.
1937-es Opel Blitz 3.6-36S 🌍 A második világháborús történelem ikonikus német teherautója!
Az Opel Blitz legfontosabb adatai:
| Jellemző | Érték |
|---|---|
| Gyártási időszak | 1930-1975 |
| Gyártott darabszám | Több mint 130.000 |
| Motor | 70,5 LE-s Opel 6 hengeres benzinmotor |
| Változatok | Könnyű és közepes teherautók, autóbusz, Allrad (összkerékhajtású) |
Opel Blitz a II. világháborúban