Az ókori egyiptomi írásrendszer és művészet jellemzői
Az ókori egyiptomi hieroglif írásmódja a civilizáció egyik legfontosabb szellemi hagyatéka. A jeleket szavak írásának nevezték, és Thot istentől származtatták őket. Bár datálásuk nem lehetséges, a kutatások szerint körülbelül i. e. 3150-ből származnak, és fennmaradt az ismert legkésőbbi hieroglifák említése is, amelyek Philaen találhatók, és i. sz. 394-re datálhatók.
Az írásrendszer felépítése
A hieroglif írásmódnak több fajtája van. A hangjelek (fonogrammák) olyan jelek, melyek hangokat jelölnek, míg a több mássalhangzósak a szó jelentését határozzák meg. A determinatívumok egy fontos tulajdonsággal bírnak: a szűkebb fogalomkörét is megjelölik, és minden írással és írásbeliséggel kapcsolatos szó után állnak. A jeleket a hieroglifákat sorokba és oszlopokba is rendezhették, ahol az élőlényeket megjelenítő hieroglifák mindig az olvasási iránnyal szembe néznek.
Az egyiptomi nyelv fejlődése
A nyelv szókészlete jelentős változásokon ment keresztül az évezredek során:
- Óegyiptomi: az 1-8. dinasztia nyelve (kb. i. e. 3180-2240).
- Középegyiptomi: a 9-11. dinasztia nyelve (kb. i.e. 2240-1990), amelyet klasszikus nyelvként tartottak számon.
- Újegyiptomi: a 18.-24. dinasztia nyelve (kb. i.e. 1573-715).
- Démotikus: a népi írás, amely egészen a Kr. u. 5. századig fennmaradt.
Művészeti szabályok és stílus
Szigorú szabályok foglalták rendszerbe az ókori Egyiptom művészetét. Szimbolikus mondanivalójuk kifejezéseként az építészetben a matematikai ismereteiket használták fel, a képzőművészetekben pedig a frontalitás és a legnagyobb felületek törvényét alkalmazták. A művészeknek meg kellett tanulniuk a kötött szabályokat, és nem kívánták tőlük, hogy valami egyedit, valami újat alkossanak. Ebből a merev felfogásból adódott, hogy 3000 év alatt szinte semmit sem változott művészetük.
Az ókori Egyiptomi civilizáció TELJES története | Felemelkedéstől a bukásig
| Művészeti terület | Jellemző anyagok |
|---|---|
| Építészet | Napon szárított tégla, nád, mészkő, homokkő, gránit |
| Festészet | Őrölt ásványok, tojás, korom, víz |
| Bútorművesség | Fa, elefántcsont-, fajansz- és fémberakás |
Az ókori egyiptomi festészetet és domborműszobrászatot magába foglaló művészet elnevezése síkművészet, ugyanis az egyiptomiak nem azt ábrázolták, amit láttak, hanem azt, amit tudtak. A teret síkokra bontották föl, az időt pedig nem ábrázolták. A Szfinx alakjában az oroszlán megtartotta az őr funkciót, de a Napisten jellemzőit is felvette. A színek szimbolikája különösen fontos volt: a vörös a Napot vagy a férfiak húsát, a fehér az istenit, a fekete pedig a halált és az újjászületést jelképezte.
Élet, kultusz és halál az Apisz-bika kapcsán
Rendszámtábla világítás korszerűsítése