Az Apisz-bika: Élet, Kultusz és Halál az Ókori Egyiptomban
Az ókori Egyiptomban a bika alakú istenek között az Ápisz a legjelentősebb. Az Ápisz-bika kultuszának központja az 1. dinasztia kezdetétől Memphisz volt, ahol Ptah isten hírnökét és ba-lelkének megtestesülését tisztelték benne. Ápisz az ókori Egyiptomban Ozirisz megtestesüléseként a termékenység istene volt az idők hajnalától.
A kutatások, források arról szólnak, hogy a két országot egyesítő, és székhelyét Memphiszben felépítő Menész király, vagy fáraó indította útnak a kultuszát. Antik források szerint az 1. dinasztia első uralkodója, Aha-Ménész vezette be az Ápisz kultuszát. Az Ápisz-bika szoros kapcsolatban állt a királysággal, és a memphiszi istenhez, a teremtőistenhez, Ptahhoz kapcsolódott.
Az Ápisz-bika isteni természete és kiválasztása
Az egyiptomiak hite szerint az Ápisz anyja egy holdsugártól megfogant szent tehén volt. Az Ápiszt Ptah fiaként tisztelték, majd pedig Ptah élő képmása, megjelenési formája lett. A szent bika nemzőereje konkrét kifejeződése volt Ptah teremtőerejének. Az Ápisz szorosan kapcsolódott a királyság intézményéhez, az „Ápisz futása” a király életerejét megújítani hivatott szed-ünnep részét képezte, ugyanakkor a jó termés előmozdítását is remélték tőle. A Piramisszövegekben a halál után is megőrzött nemzőképességben bízva az elhunyt király nemi szervét hasonlították az Ápiszéhoz.
Az Ápisz ikonográfiája magába foglalta a rendkívüli fizikai és nemző erőt, ahogy ez kifejezésre jutott egyik szinte állandó címében is, ez az „erős bika”. Olykor egy bika elpusztít egy erődített várost és eltapos egy ellenséget, amely valószínűleg a királyt testesítette meg. Az Ápisz kultuszában tisztelt állat kiválasztása nagy gonddal történt. Claudius Aelianus római szerző szerint azt a bikaborjút ismerték el Ápisz-bikának, amelyik huszonkilenc formai kritériumnak megfelelt. Aelianus maga De natura animalium című művében egyetlen ismertetőjegyet sem említ, e külső jegyek más forrásokból is csak kis részben ismertek. Ilyenek voltak például a fekete alapszín, a háromszög alakú fehér folt a homlokon, meghatározott formájú foltok a háton, vagy egy skarabeusz alakú folt a nyelven.
Az Ápisz-bika élete és gondozása
Az új Ápisz megtalálása az egyiptomiak számára örömünnepnek számított, megjelenésekor az egyiptomiak felöltözték legszebb ruhájukat, és örömünnepet ültek. A fiatal bikát Memphiszbe szállították, ahol 40 napig tartották, hogy a hívek megpillanthassák az újjászületett istent, és életében nagy gonddal ápolták. Volt neki saját, tehenekből álló háreme, és ott élt a közelében az Ápiszt szülő szent tehén is. A papok táplálták, fürdették, masszírozták és testét olajokkal kenték be. Az Ápisz-bika az összes szent állat uralkodójának számított.
az egyiptomi művészet és írás jellemzői
A kultuszban más bikák is voltak, amelyeket különös gonddal választottak ki. Plutarkhosz beszámolójából tudjuk, hogy egy pap alaposan megvizsgálta ezeket a bikákat, és nyilvánította tisztának. Még a nyelvét is megnézték, hogy „tiszta”-e, melybe aztán belenyomta pecsételő gyűrűjét, ami azt jelentette, hogy szabad feláldozni Ápisz tiszteletére. Egy Ápisz-bika átlagéletkora 14 év volt.
Az Ápisz-bika halála és temetési rítusai
Az elhunyt Ápiszok sorsáról a 18. dinasztia koráig keveset tudunk, húsukat valószínűleg elfogyasztották. Az állatok halotti kultuszában III. Amenhotep (Kr. e. 1390-1352) uralkodása alatt következett be fontos változás. Ettől kezdve az elhunyt Ápiszt Ozirisz istennel azonosították, s a király fia, a memphiszi főpapi címet viselő Thotmesz herceg sírt építtetett az Ápisz-bika részére. A kanópuszedények feliratai is Ozirisznek nevezik a halott Ápiszt, ami azt sugallta, hogy azok is Ozirisz isteni természetének részeseivé váltak. Ezzel az azonosítással az Ápisz-bika halálakor országos gyászt hirdettek, mintha uralkodójukat veszítették volna el.
A 19. dinasztia korától az elhunyt Ápisz-bikákat mumifikálás után közös sírboltban helyezték el, amelyet Khaemuaszet herceg, memphiszi főpap, II. Ramszesz (Kr.e. 1279-1213) fia építtetett. Ez a katakomba, melyet napjainkban Szerapeum néven ismerünk, monumentális temetkezési hellyé vált. Pszammetik fáraó újabb galéria elkészítésére adott megbízást, melyek több mint 365 méter hosszúak, 5,48 méter magasak és 3 méter szélesek voltak. A szarkofágok súlya a 70 tonnát is elérte. Ezeket akkoriban gránitból faragták, és feladatuk az istenként tisztelt, de elpusztult Ápisz-bika földi maradványainak, bebalzsamozott tetemének az őrzése volt.
Szakkara A Kristálykomplexum
Az Ápisz-bikák az emberekhez hasonlóan hetven napig tartó mumifikálásban részesültek. Az elkészült múmiát siratók hosszú sora kísérte a temetési menetben, törpék adtak elő temetési táncokat, majd az állaton végrehajtották a szájmegnyitási rituálé teljes szertartását. A temetésen való részvétel vallási gyakorlattal is járt. A résztvevők négy napig teljes, hetven napig részleges böjtnek vetették alá magukat. Amíg a bika holtteste a balzsamozóházban tartózkodott, a hívek mindenféle állati eredetű tápláléktól tartózkodtak, csupán kenyeret, vizet és zöldségeket fogyaszthattak. A temetési szertartás után tartották meg Ptah papjainak vezetésével az apoteózis ünnepséget. A halotti kultusz központjában Ápisz szobra állt, amelyet az ún. „születési háznál” helyeztek el.
Anubisz és az Ápisz-bika balzsamozása
Anubisz az ókori egyiptomi hitvilágban az alvilág és a holtak oltalmazója, később a holttestek bebalzsamozóinak istene is lett. Az ábrázolásokon fekvő sakál vagy vadkutya, illetve sakál vagy kutyafejű ember alakjában jelenítették meg. Az egyiptomiak hite szerint a halál után az ember a holtak kamrájába kerül. Anubisz, a sakál az első egyiptomi istenek között tűnt fel Egyiptom ókori mitológiájában az első dinasztia előtt. A legkorábbi feljegyzések Anubiszról azt mutatják, hogy a holtak királyaként tisztelték, és még jelentősebben tisztelték, mint Oziriszt, akit később Anubisz apjaként vezettek be az egyiptomi mitológiába.
Jaguar autó embléma evolúciója
Anubisz nevéhez fűződik a mumifikáció feltalálása, hogy megőrizze Ozirisz testét, miután Set feldarabolta. Ezzel a tettel a halál istene bebiztosította szerepét a balzsamozók védőisteneként is. Ozirisz halála után Anubisz apja jobbkeze lett az alvilágban, valamint a fáraók, királynők és halandók világában. Amikor egy halandó átment az alvilágba, Anubisz a lelket a Két Igazság Csarnokába vezette, ahol aztán eldöntötte a lélek sorsát. Anubisz balzsamozási készségei miatt kivételesen értett az anatómiához, ami végül az aneszteziológia védőszentjeként betöltött szerepéhez vezetett.
Az Ápisz-kultusz a történelem sodrában
A Ptolemaiosz-korban az Ápisz-bika Héliupoliszba látogatott, a Mnéviszt pedig ünnepélyesen iktatták be Memphiszben. Az alexandriai Szerapeumban egy földalatti könyvtár is helyet kapott, amely az alexandriai ősi könyvtár korabeli. Ez a kb. 75 méter hosszúságú kriptaszerű szerkezet, amely Pompeius oszlopának területe alatt húzódik, még mindig jól megmaradt, a falakban fülkék voltak, amelyeket egykor papirusz tekercseknek tartottak fenn.
Kambüszész és az Ápisz-bika
Hérodotosz szerint Kambüszész, a perzsa uralkodó, amikor tudomást szerzett az egyiptomiak Ápisz ünnepléséről, a saját szerencsétlenségét ünnepelik, s maga elé idézte Memphisz elöljáróit. „Ostobák! hús-vér isteneitek vannak, hogy fogja őket a fegyver?” - mondta, és nyíltan gúnyolta az egyiptomiak istenét. Kardjával combját találta el az Ápisz-bikának. Hérodotosz szerint a bika a templomban a földre zuhant és kimúlt. Kambüszész kivégeztette a papokat és megtiltotta az ünneplést. Az Ápiszt titokban temették el, hogy Kambüszész ne tudjon róla. Később a perzsa királyt a jóslat szerinti Egbatában, pontosan ugyanott érte a halál, ahol egykor az Ápisz-bikát megsebezte.
Más források szerint Kambüszész uralkodása alatt (Kr. e. 525-ben) elhunyt egy Ápisz-bika, és a szarkofágján lévő felirat szerint Amaszisz 27. uralkodási évében született, tehát a bika kb. 18-20 éves volt ekkor. Valószínűleg Kambüszész inkább a papság bevételeit csökkentette, melyet a papok sérelmeztek, és csak csökkentette az állami támogatást, nem pedig teljesen megszüntette a kultuszt. Ezüstöt és áldozati állatot kaptak a templomok az államtól, és a templom jövedelme maradt változatlan.
Az Ápisz-kultusz hanyatlása
A római korban az egyiptomi állatkultuszok párhuzamosan hanyatlottak, különösen a kereszténység előretörésével. Bár Julianus Apostata császár, aki nyíltan szembefordult a kereszténységgel, helyette a régi eszméket támogatta, biztosítva ezzel, hogy a pogányok évtizedes szigorú jogi korlátozások után újra békében gyakorolhassák vallásukat, ez csak ideiglenes fellendülést hozott.
Információk a Honda VTX 1300-ról
Az Ápisz-bika ábrázolásai és jelképei
Számos Ápisz-bika ábrázolás maradt fenn, mint például egy 16,4 cm magas bronzszobor, amelyet a 18. dinasztia korában készítettek. A későkorból nagy számban maradtak fenn bronzszobrok, melyek Ápiszhoz, mint túlvilági istenhez kapcsolódtak. Egy bronzszobor, mely az i.e. 7-6. századból származik, jelenleg a Louvre egyiptomi gyűjteményének állandó kiállításán látható. Ezen bronzszobron az Ápisz-bika szarvai között napkorongot és ágaskodó kobrát visel.
Az ureusz kígyó egy támadó kobrát formázó óegyiptomi jelkép. Az ureusz az egyiptomi vallásban elsősorban istennőkhöz kötődik. Viselője védelmet élvez az ellenségeivel szemben. A kobra fontos királyi szimbólum, és védelmezőként (Uadzset istennő ábrázolásaként) megtalálható a fáraói koronán, a keselyűistennő, Nehbet ábrázolása mellett.
A szkarabeusz néven ismert bogár, a ma ganajtúrónak vagy galacsinhajtónak nevezett bogárral azonos. Szentként tisztelték az ókori Egyiptomban, és jelentése: újjászületést, megtestesülést. Rengeteg szkarabeusz alakú amulettet készítettek, melyeknek sima alsó oldalát gyakran névvel vagy istenségek képeivel díszítették. Használatuk különösen a halotti kultuszban volt gyakori, gyakran szkarabeusz amulettet tettek a múmia mellkasára a temetkezési szertartás során, melyet szívszkarabeusznak neveztek. Készültek fajanszból Ápisz-amulettek és usébti figurák is, például egy Ápisz-bika számára készült fajansz usébti figura Szakkarából, a Szerápeumból került elő.