A Drasche-tól a Kőporcig: A kőbányai porcelángyártás története
A magyar porcelánipar történetének két, mára feledésbe merült fontos szereplője volt a hajdani Drasche, majd később Kőbányai Porcelángyár, valamint az Aquincumi Porcelángyár. A kőbányai üzem története 1838-ban kezdődött, amikor Pest város felkérésére, Drasche Henrik vezetésével megalakult a Téglagyár. Az 1838-as nagy pesti árvizet követően az akkori városvezetés úgy döntött, hogy az elpusztult vályogházak helyett ellenállóbb téglaépületekkel kell újjáépíteni a várost.
Az ősgyárat Alois Miesbach alapította, később a gyár vezetését Drasche Henrik, majd Drasche Gusztáv vette át. A termelés 1846-ban indult meg és 1908-ig kizárólag tégla, tetőcserép és keramit útburkoló kockákat gyártottak. A Kőszénbánya és Téglagyár Társulat Pesten vállalat a fajansz- és porcelángyárat 1908-ban hozta létre a megvásárolt Őrley-féle téglagyár helyén.
A díszműgyártástól az ipari porcelánig
Az 1900-as évek elején kezdték el bővíteni tevékenységüket, fajansz és porcelán díszműáru készítésével kísérleteztek a pécsi Zsolnay-gyár szakembereivel és olyan művészekkel együttműködve, mint például Gádor István. A dísztárgyak, teás és kávés készletek, csészék, bögrék, tányérok, tálak, minőségi edények nagy népszerűségnek örvendtek a polgári lakosság körében kedvező áruk és igényes megjelenésük miatt. Az art deco szellemében készült darabok tervezésében részt vett többek között Markup Béla is.
A díszműgyártás a húszas évek elejéig tarthatott, majd 1936-ig újra ipari és egészségügyi árut termeltek. 1936-tól ismét beindult a díszműgyártás. A gyárat 1941-ben hadiüzemmé nyilvánították, majd 1944-ben súlyos bombatalálat érte. A termelés a szovjet parancsnokság alatt 1945-ben indult be újra.
Az államosítás és a "Kőporc" aranykora
1949-ben a Kőszénbánya és Téglagyár Társulat Pesten államosításakor különvált a porcelángyár Drasche Porcelángyár Nemzeti Vállalat néven. Ez később Kőbányai Porcelángyár névre változott, a sokak által használt “Kőporc” név pedig a Kőbányai Porcelángyárból rövidült. 1949. május 31-től a Nagybátony-Újlaki Téglagyár telepén működött elektrokerámiai üzemet átadták a Porcelángyárnak. Ezzel egy időben megkezdődött Kőbányán a szteatit szigetelők és pirolit nevű hőtechnikai szigetelők gyártása is.
Jaguar autó embléma evolúciója
A gyárban a termelést gyáregységekbe szervezték: így alakult ki a porcelán, a híradástechnikai és gépészeti gyáregység. A gépészeti gyáregységben a folyamatos karbantartási munkák mellett jelentős helyet foglalt el a gépfejlesztés, azaz új célgépek és kemencék tervezése és kivitelezése. A híradástechnikai gyáregység részére terveztek és készítettek számos speciális gyártó és szerelő gépet, automatákat.
1950-51-ben új laboratórium épült a gyárban, a modern 5 szintes épületben az anyagvizsgáló kémiai laboratóriumon kívül itt kapott helyet a híradástechnikai fejlesztés-, és vizsgálólabor, valamint új nagyfeszültségű vizsgálólabor is. 1959-60-ban jelentős beruházások kezdődtek, megkezdődött a porcelán gyáregység rekonstrukciója, melynek keretében újjáépítették, ill. korszerűsítették a nyersanyagtárolót és a porcelánmassza üzemet.
Jelzések és azonosítás: Babérág vagy búzakalász?
Vitatott kérdés, hogy a babérágas Kőbányai Porcelángyár jelzésen babérág van vagy búzakalász. A legdöntőbb ismertetőjel a babérlevelek közötti kis száron lévő bogyók, amik az olajbogyóra hasonlítanak, a színük bordó. A jelzésen ott vannak a babértermés bogyók. A deltás jelzésben szereplő kis görög delta betű a gyár fő tevékenységének kijelölt műszaki irányt jelzi, de utal az előd Drasche kezdőbetűjére is. A δ a veszteségi szöget jelenti egy kondenzátornál, a tg δ pedig a veszteségi tényező.
| Időszak | Főbb tevékenységi körök |
|---|---|
| 1846-1908 | Tégla, tetőcserép, keramit útburkoló kocka |
| 1908-1949 | Fajansz, porcelán díszműáru, ipari porcelán |
| 1950-1990 | Műszaki porcelán, híradástechnikai alkatrészek, kondenzátorok |
A gyár megszűnése
A kilencvenes évek felé az elektronika-technikai fejlődés annyira felgyorsult, hogy a hagyományos termékek folyamatosan kiszorultak a piacról. A gyár fokozatosan megszűntetni kényszerült a híradástechnikai termékek gyártását. 1990-ben megkezdődött a privatizáció. A minisztériumi felügyelet átkerült az Állami Vagyonügynökséghez, az új vevő pedig a termelést leállította és nem is kívánta folytatni. Az értékes berendezések jelentős része tönkrement, a kemencéket lebontották. A felszámolás 1994-ben kezdődött és 2014-ig tartott.
Információk a Honda VTX 1300-ról
Útmutató a Skoda embléma felszereléséhez
tags: #drasche #emblema #keramia #információk