Dorthe Nors: Tükör, Index, Kuplung – Könyvelemzés

Dorthe Nors a skandináv irodalom egyik kiemelkedő alakja, akit a világ az utóbbi években fedezett fel igazán. Legutóbbi regénye, a Tükör, index, kuplung, új megvilágításba helyezi a negyvenes, szingli, nagyvárosi nőket. A könyv felkerült a Nemzetközi Man Booker-díj öt jelöltje közé, ami a regény jelentőségét mutatja.

A regény főhőse, Sonja, a negyvenes éveiben járó koppenhágai nő, aki szeretné kezébe venni az irányítást az életében és az autóban egyaránt. Azonban ez nem megy egyszerűen, mert időnként szédül, rémes az oktatója, és nem tud sebességet váltani. Leginkább azonban a nemet mondással van gondja, és az érdekérvényesítéssel.

Dorthe Nors minimalista prózájában az emberi létezés legnyomasztóbb tapasztalatait járja körül, ám meg sem próbálja elhitetni olvasóival, hogy minden megoldódhat. Magyarul két könyve jelent meg, a baljós magánynovellákat egybegyűjtő Karateütés (Park, 2016), és a 2017-ben Nemzetközi Man Booker Díjra jelölt Tükör, index, kuplung, amelyben a negyvenes Sonjának akadnak gondjai a sebességváltással a volán mögött és az életben.

A Tükör, index, kuplung olvasása közben olyan érzésem volt, mintha Sonja alakjával megteremtette volna a 21. század felesleges emberét. Sonja, csakúgy, mint orosz elődjei, nem találja a helyét a világban, a társadalom számára feleslegesnek tűnik.

A történet főhőse Sonja Ballingból költözött Koppenhágába, de nem találja a helyét a nagyvárosban. Otthon sokat volt egyedül a szabadban, élvezte, hogy elveszhet a kukoricásban, ám a városban nem tudja kezelni a magányt. Vezetni is azért szeretne, mert azt hiszi, visszatalálhat gyermekkora legkedvesebb helyszíneire - ám nincs hová visszamenni, mert az otthona, abban a formában, ahogy otthagyta, többé már nem létezik.

Mondeo MK4 visszapillantó tükör javítás

A vidék eltűnése egy hatalmas probléma, ami a globalizmussal áll összefüggésben. Az emberek nehezen élnek meg vidéken, mert a munkát elmozdították onnan. Dánia nagyon központosított, a női munkahelyek a nagyobb városokba kerültek át. A városi lét dominál. Ebben azonban sokan nem érzik jól magukat, és jó lenne, ha adódna lehetőségük arra, hogy más struktúrákban élhessenek, mint amit az utóbbi ötven évben rájuk kényszerítettek. Szerintem van jövő a dán vidék számára.

Sonja egy svéd szerző olcsó, belezős krimijeit fordítja dánra. A fordítás a világ egyik legmagányosabb tevékenysége, de úgy érzem, nemcsak azért választotta épp ezt a foglalkozást a hősének, hogy ráerősítsen a magányára, hanem azért is, hogy kifigurázza a skandinávkrimi-robbanást, ami az ausztrál, vagy épp az ázsiai krimi előretörése miatt talán hamarosan lecseng.

Azért választottam a fordítói munkát Sonja számára, hogy a magányát ábrázoljam, a munkája által ráadásul fény vetül egy nagyon fontos egzisztenciális problémára is: arra, hogy elvesztette a saját hangját. A fordítás legveszélyesebb oldala, hogy az önkifejezés helyett engedélyt adsz arra, hogy egy másik ember hangja élősködjön a saját nyelveden. Ez nem probléma, ha az irodalom, amit fordítasz, jó. Ebben az esetben még a saját hangodat is segíthet tökéletesíteni, ami persze más veszélyekkel jár.

Az irodalomkritikában hatalmas problémának találom, hogy a nők inkább genderközpontú kérdéseket kapnak egzisztencialista kérdések helyett. A hősnőimről kérdeznek, és a “nőiségükről”, nem pedig arról, hogy ezek a szereplők hogyan ábrázolják az emberi létezést. Egy férfiszerző nagyobb valószínűséggel beszélhet úgy a főszereplőjéről - aki elég gyakran maga is férfi -, mintha a könyveiben simán csak az életről írna. Az olyan íróknak, mint én, a nőiességet kell magyarázni, még akkor is, ha a létezés struktúráit vizsgálják. Ezért idegesít annyira, hogy sosem kapom meg az egzisztencialista kérdéseket.

Az említett esszében azt írja, hogy az a középkorú nő, aki nincs örökké önmagával elfoglalva, vagy nem visel gondot másokra (tehát gyermektelen), nagyon veszélyes és kiszámíthatatlan. Milyen szempontból minősül veszélyesnek? Az ilyen nő teljesen antiszociális, az antiszociális emberek pedig mindig veszélyesek azokra, akik hatalmon vannak. A többi országhoz hasonlítva Skandinávia nagyon tudatos a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatban. Ha meg akarjuk fejteni a skandináv irodalom népszerűségének titkát, mindenekelőtt az északi írók különleges, sok esetben meglepő látásmódjához kell közelebb férkőznünk.

Tükör és karosszéria útmutató Suzuki Swifthez

A regényben Sonja életének fókuszában egyáltalán nem a férfiak állnak. A válságnak nincs semmi köze ahhoz, hogy egyedül él-e, vagy kapcsolatban, esetleg családban. Egy nő élete nem csak erről szól, és ez eddig valamiért nem jelent meg sem a könyvekben, sem a filmekben. Mintha a nők életének a fő kérdése csak a férfi lehetne. Nagyon örülök, hogy ezt mondja, mert ez egy tudatos döntés volt. Egy ponton el kellett határoznom, hogy Sonja életében ez milyen szerepet játszik. És amikor az engem körülvevő nőkre gondoltam, azt láttam, hogy egész más problémákban vannak elmerülve. Csakhogy ezt az emberek tényleg provokatívnak látják, ha valaki jól megvan egyedül. Ki van békülve ezzel a helyzettel? Nagyon sok nőt ismerek, aki egyedül él, és más dolgok foglalkoztatják, nem az, hogy van-e mellette társ vagy nincs. Megteremtem ezt a női karaktert, aki nem egy férfiért harcol. Írtam már könyvet szerelmes nőről, de ez nem arról fog szólni.

Fontos kiemelni, hogy a skandináv krimik népszerűsége kikövezte az utat a többi irodalmi műfajnak is. Dorthe Nors szerint a skandináv krimi nemzetközi divatja valójában pozitív hatással van a többi íróra.

A Tükör, index, kuplung egy életközepi válság története, amiről persze főleg férfiakkal kapcsolatban beszéltünk eddig. De ahogy az ön könyvéből is kiderül, a nőknek is lehet életközepi válsága. Abszolút. Amikor valaki a létezés struktúráit kutatja, akkor nem kerülheti el, hogy ne foglalkozzon azzal: a hőse milyen viszonyban van az idővel. És aki az élete közepén tart, az a jövőre hirtelen másképp tekint, mint előtte. Sonja esetében elég homályos a jövőkép, ezért elkezd visszafelé tekinteni az időben, és ennek révén tesz fel fontos kérdéseket: „Jó döntéseket hoztam az életemben? Vagy ott kellett volna maradnom, ahonnan indultam? Visszatérhetek még oda valaha”… Szóval igaza van: egy egy életközepi válság.

Megoldások Civic tükör forgására

A másik dolog, amiről nekem ez a könyv szólt: az identitáskeresés, és annak fontossága. Például az, hogy hiába tűnik a legmenőbb dolognak a fővárosban élni értelmiségiként, ha ez az életforma valójában nem teszi boldoggá az embert. Ha inkább oda vágyik vissza, ahonnan jött, és ahol közel volt a természethez, önmagához. Ön is évekig élt Koppenhágában, aztán elköltözött Nyugat-Jütlandba. Még Koppenhágában éltem, amikor elkezdtem írni a regényt. De tudtam, hogy el fogom hagyni a várost. Felmondtam az albérletemet, és már csak három hónapot kellett ott maradnom a szerződésem szerint. Azalatt kezdtem írni Sonja történetét. De mire befejeztem, már megvettem ezt a házat az Északi-tengernél.

A könyv egyértelműen az identitáskeresésről szól: oda már nem mehetsz vissza, ahonnan jöttél, mert az a hely már nem létezik többé, és te is megváltoztál. Mindannyian olyan közegből jövünk, ahol kialakult egy minta arra, milyen életet helyes élni. Például, hogy fontos dolog a státusz. De mi van, ha az téged nem tesz boldoggá? Szembe mersz-e szállni mindenki véleményével, és a saját utadat járni? Kezedbe tudod-e venni a sorsod, és azt mered-e mondani, hogy „csak én tudom, mi a jó nekem”?

Szerintem azokban, akik vidéken nevelkedtek, aztán a nagyvárosba költöztek, örökké meglesz ez a kettősség. Benned marad a táj, ahogy bennem is ott maradt. Imádom a tájat, nem tudnék élni nélküle. Kellenek a nagy terek körülöttem, a csend, a magány. De nem tudsz élni többé a város sokszínűsége nélkül sem. Azok az érdekes emberek, a beszélgetések, a tempó, a zaj - imádom, de benne élni már nem tudok. Szóval az életem egy folytonos egyensúlyozás a csönd és a magány, illetve a pörgés és a társaság között. Otthon megkapom az alkotáshoz szükséges elvonulást, elmélyülést, aztán felszállok a repülőre, és elrepülök Manchasterbe, New Yorkba, Budapestre vagy Koppenhágába, és teleszívom magam kultúrával. Nem hiszem, hogy valaha kigyógyulok ebből az egyensúlyzavarból.

Dorthe Nors stílusát a dán akvavithoz hasonlították: kicsi, de erős. Minimalista stílus, amit majdhogynem szétfeszít a tartalom. Dán létemre egyébként a svéd iskolán edződtem, amire a nagy terjedelem, a súlyos egzisztencializmus a jellemző.

Az alábbi táblázat a Tükör, index, kuplung regény főbb témáit foglalja össze:

Téma	Leírás
Életközepi válság	A negyvenes éveikben járó nők szembesülése az idő múlásával és az addigi döntéseikkel.
Identitáskeresés	A főhős útja önmaga megtalálásához a nagyvárosi élet és a gyökerek között.
Női létezés	A regény a női szemszögből mutatja be a világot, a férfiak központú narratívák helyett.
Magány	A modern társadalom egyre növekvő problémája, különösen a nagyvárosokban.

A könyv emellett egyfajta társadalomkritika is, amely rávilágít a vidéki élet eltűnésére és a városi lét dominanciájára. Az emberek nehezen élnek meg vidéken, mert a munkát elmozdították onnan. Dánia nagyon központosított, a női munkahelyek a nagyobb városokba kerültek át.

Összességében, Dorthe Nors Tükör, index, kuplung című regénye egy mély és elgondolkodtató mű, amely a modern nő életének komplexitását mutatja be. A könyv egyaránt szól az identitáskeresésről, a magányról és a társadalmi elvárásokról, miközben a skandináv irodalom minimalista stílusjegyeit hordozza.