A Dél-afrikai Katonai Járművek Fejlődése és Jelentősége
1916-os megjelenésüket követően a harckocsik, különösen a háború végétől gyártott relatív gyors és olcsó könnyű harckocsik világszerte elterjedtek. A páncélosok fő előnye a tűzerejük és védelmük mellett a lánctalpuk, amely terepviszonyoktól függetlenül elfogadható mozgékonyságot biztosít számukra.
A Dél-Afrika Egyedi Szükségletei és a Korai Fejlődés
A dél-afrikai haderő nem rendelkezett elegendő számú katonával egész északi határának folyamatos őrizetére, ezért a hangsúly a nagy mozgékonyságú, önállóan tevékenykedő egységeken volt. Ennek oka az ország jelentős kiterjedésű, infrastruktúra nélküli határvidéke volt, amely évtizedeken át ki volt téve gerillatámadásoknak.
A Második Világháború és az Önellátás Kezdete
A második világháború alatt (a brit Nemzetközösség tagjaként) a Dél-afrikai Unió harcolt a németek ellen, de az Egyesült Királyság nehéz helyzete miatt részben maga állította elő harcjárműveit (elsősorban a külföldi tervezésű Marmon-Herrington Armoured Car páncélautót).
Az Apartheid Rendszer Hatása és a Helyi Fejlesztések
A világháború után ismét elérhetővé váltak brit harcjárművek (mások mellett Alvis Saracen páncélautók), de az ország mindinkább elszigetelődött a színes bőrű lakosságot elnyomó apartheid rendszere miatt. Az 1975-ös Szavanna hadművelet után a Dél-afrikai Köztársaság igyekezett a tapasztalatokat felhasználva továbbfejleszteni haderejét. Az apartheid rendszer miatt továbbra is nemzetközi fegyverembargó alá eső ország kénytelen volt helyben fejleszteni.
Az Eland 90 és Korlátai
Az Eland 90 méretéhez képest jelentős tűzerővel rendelkezett, de a harcjárművet elsősorban határvédelmi feladatokra szánták páncélautók és páncélozatlan járművek, illetve gyalogság ellen. Ezért amikor (kényszerből) az 1970-es években páncélvadász szerepkörben vetették be fő csataharckocsik (szovjet T-54-esek és T-55-ösök) ellen, súlyos veszteségeket szenvedtek.
Africa Twin: Terepen és aszfalton
Egy kis autó rövid története, ami képes volt rá (Az Eland páncélautó-sorozat)
Az Eland 90-est kiegészítették a Ratel 90 mm-es löveggel felszerelt változatával, de ezt csak ideiglenes megoldásnak szánták egy új típus kifejlesztéséig.
Prototípusok az Embargó Idején: Cheetah és Bismarck
A helyi fejlesztés szükségessége miatt három nyolckerekű prototípust építettek: egyet-egyet a Saracen, az Eland és a Ratel bázisán, mindhármat egy 77 mm-es nagy kezdősebességű páncéltörő löveggel felszerelve.
Ezek közül a Cheetah Mk 1 egy 17 tonnás, három tengelyes páncélautót takart egy 76 mm-es löveggel, a Cheetah Mk 2 egy gyorsabb (de lényegesen nagyobb fogyasztású) négytengely, 23 tonnás modellt (szintén egy 76 mm-es löveggel), míg a Bismarck egy négytengelyes, de 30 tonnás harcjárművet, tornyában egy 105 mm-es löveggel.
A Rooikat - Dél-Afrika Gumikerekes Páncélvadásza
A Rooikat egy modern (nehéz) gumikerekes páncélvadász: a páncélautó tornya gyakorlatilag megegyezik egy fő csataharckocsiéval (leszámítva a vastag páncélzatot) - ennek oka, hogy a típus kifejlesztésénél (a mozgékonyság után) a tűzerő növelését tartották szem előtt.
Tűzerő és Tűzvezető Rendszer
A GT4-es 76 mm-es kalibere ugyan kisebb az Eland 90 mm-es lövegénél, de amíg utóbbi egy alacsony kezdősebességű löveget takart, addig a GT4-es egy nagy kezdősebességű, félautomata löveg, amely képes szárnystabilizált, leválóköpenyes (nyomjelzős) páncéltörő nyíllövedék (APFSDS-T) lőszer tüzelésére, amivel megjelenésekor nagy távolságból képes volt az összes Afrikában használt (elavult) szovjet fő csataharckocsi kilövésére.
Terepjáró páncélzat: Típusok és alkalmazások
A löveget hő-kiegyenlítő és füstgáz-elvezető rendszereken kívül felszerelték egy fejlett, ballisztikai számítógépet és lézertávmérőt használó integrált tűzvezető rendszerrel, amely menet közben, nagy távolságból is lehetővé teszi mozgó célpontok eltalálását.
Védelem és Mobilitás
A páncélautót ködgránát-vetőket is kapott (8 db 81 mm-es egységet), amelyeket egyedi módon a torony hátfalára rögzítettek; ennek oka, hogy a hagyományos, a tornyok oldalaira épített gránátvetők a növényzeten való áthaladáskor gyakran megsérültek. A páncélautó védelme szintén előrelépést jelent nemcsak az Eland, de a Ratel páncélautóhoz képest is.
A hegesztett acél páncélzat az erősen megdöntött homlokrészen (nagyobb távolságból) ellenáll a szovjet 23 mm-es páncéltörő gépágyú-lőszernek, míg a test oldalai és hátsó része a 12,7 mm-es nehézgéppuska-lőszernek. A négytengelyes kialakítás és a megnövelt páncélzat miatt a Rooikat gyártásba került modelljének tömege eléri a 28 tonnát.
A típus mind a nyolc (defekttűrő abroncsokkal felszerelt) kereke független felfüggesztésű. A Rooikat nem úszóképes, menetből 1,5 méter mély vízen képes áthaladni.
Fejlesztés, Gyártás és Változatok
Ahogy fentebb is olvasható, a Rooikat-ot több lépcsőben fejlesztették ki. A Rooikat relatív hosszú fejlesztést követően, 1987-ben jelent meg, további tesztelést követően 1989-ben állt hadrendbe és a nagysorozatú gyártás csak 1990-ben indult be. A típust a Sandock-Austral 1990-2000 között építette, az előszériával együtt összesen 242 példányban.
A harcjárműből kizárólag a Rooikat 76 változatot gyártották (76 mm-es löveggel), négy, egymástól kismértékben eltérő sorozatban, de emellett 1994-ben megtervezték a Rooikat 105 változatot. A Rooikat 105-ös ugyanúgy nem került gyártásba, mint a löveg nélküli, dél-afrikai fejlesztésű ZT-3-as páncéltörő rakétákat szállító Rooikat 35-ös modell.
Ezek mellett megalkották az MTTD (Medium Turret Technology Demonstrator) prototípust, amely igény szerint egy nagy kezdősebességű 105 mm-es, vagy egy alacsony kezdősebességű 120 mm-es löveget hordoz legénység nélküli tornyában. Nevének megfelelően az MTTD egy technológia demonstrátor, de érdeklődés híján a fejlesztését nem folytatták.
A Rooikat Helye a Modern Hadviselésben
Ez azt jelentette, hogy bár a Rooikat kétségkívül a legfejlettebb dél-afrikai páncélautó, amely hasznosította elődei harctéri tapasztalatait, kiküszöbölve azok elégtelen tűzerejét és mozgékonyságát, a Rooikat nem vált meghatározó típussá: a páncélautó mellett továbbra is szolgál a Ratel és több új fejlesztésű jármű.
Meglepő, hogy a Rooikat, amelyet kifejezetten az ország határvidékének egyedi környezetébe szántak, gyakorlatilag azonos más országok későbbi gumikerekes páncélvadászaival (pl.: amerikai M1128 „Mobile Gun System”, olasz B1 „Centauro”, japán 16-os típus), de azoknál nagyobb tömege ellenére nem 105 mm-es, csak 76 mm-es löveggel szerelték fel.
A Rooikat (légvédelmi) változatainak leállítása miatt a ZA-HVM rakéta programját továbbfejlesztették, létrehozva az Umkhonto kis/közepes hatótávolságú légvédelmi rakéta-családot.
Modern Dél-afrikai Járművek: Az SVI Max 3
A dél-afrikai katonai járművek fejlesztése ma sem áll meg. Az SVI Max 3 például egy modern példája a helyi innovációnak, amely egy jól bevált alapon nyugszik. Ez persze így nem pontos, mert a Toyota Land Cruiser 79-est a mai napig gyártják - igaz, stílusa több mint harminc éve változatlan, és a technikán sem sokat finomítottak, mert minek hozzányúlni ahhoz, ami működik.
Például a komplett felépítményt, amelynek a helyébe igen csúnya, de annál fenyegetőbb karosszéria került, 38 mm vastag acéllemezből. Igaz, ebben a rettentő tömegben a fegyverzet is benne van, mert hogy a zárt karosszériával, illetve dupla- vagy szimpla fülkés kivitelben egyaránt elérhető SVI Max 3-asra gránátvető, géppuskaállvány vagy akár távvezérelt golyószóró is szerelhető.
Az SVI már forgalmazza a Max 3-ast, szabadon választhatóan bal vagy jobb kormányos kivitelben. A szállítási határidő 3 hónap, az ár pedig meglepően kedvező: a legolcsóbb kivitel alig több mint másfél millió dél-afrikai randba (kb. 30 millió forint) kerül. A 4,5 literes V8-as dízelmotorral akár 140 km/óra végsebességre is képes az SVI Max 3.