A Chevrolet Epica 2.0 VCDi automata váltó tesztje: Megfizethető kényelem egy utazóautóban

Amikor a korábbi embléma helyét átvette a kereszt és a Daewoo-ból Chevrolet lett, a márka identitása ingoványos talajra tévedt. Többé nem volt ugyanaz, annak ellenére hogy a típusok egy része az utolsó csavarig változatlan maradt, ugyanakkor a korábbi Chevy-rajongók sem fogadták kegyeikbe az amerikai színekbe bújó koreait. Az ázsiai autók ortodox ellenségeit valószínűleg a nagy motorral szerelt, automata Epica sem fogja megnyerni, ám a nagyobb, kényelmes limuzinok kedvelői számára jó választás lehet a modell.

Aki egyáltalán hallott már az Epicáról, leginkább olyasmit gondolhat, hogy ez egy olyan Daewoo, ami tulajdonképpen Opel. Ez tulajdonképpen annyiban igaz, hogy az Opel akkoriban még valóban a General Motors fennhatósága alatt állt, majd a GM a Daewoo-ra is rátette a kezét. Az összefonódások kutatása után most vissza az autóhoz. Az Epica egy böszme nagy limuzin, a 4,8 méter körüli hossz a Škoda Superbhez mérhető, kereken 2,7 méteres tengelytávja ugyanakkor a szegmens legkisebbjei közé tartozik. Na, nem mintha így nem lenne elegendő a hely.

Külső megjelenés és design

A jármű megjelenése méltóságteljesebb, mint eddig bármelyik Daewoo-Chevyé. Ha csak az orr-részt nézzük, azt is hihetnénk, hogy valami vidám kis- vagy középkategóriás jármű joviális hűtőmaszkját látjuk. Lehet, hogy mutatósabb lenne, ha nemcsak a keret kapott volna krómot, hanem a jelvényt tartó keresztléc is. Hatalmas Chevrolet-nyakkendő díszeleg az Epica orrán. Némely szögből kifejezetten nagynak tűnik a kocsi. Rohadásnak nyoma sehol nincs, ami jó hír, ám kisebb-nagyobb esztétikai hibák azért vannak: karcok a sárvédőíveken, húzásnyom a jobb hátsó ajtón, enyhe sérülés az első lökhárítón. Ennyivel még simán együtt lehet élni.

Oldalról sokat javítanak a képen a krómozott kilincsek és főleg a tükörházak, hátul viszont ismét vegyes a kép. A forma elegáns, de úgy látszik, a króm nagy részét elhasználták a tükrökre, ide már alig maradt. Csupán két fényes csík szalad keresztben, egyik lent, a ködlámpák közé eldugva, a másik a rendszám fölött, a vörös díszléc árnyékában. Az áttetsző piros műanyag elem fura látvány: húsz éve ékesítették ilyesmivel az autók végét. Annak ellenére, hogy nincs különösebben erős karaktere, nem rossz a forma. Inkább egyszerűnek nevezném, de közben nem áll távol az európai ízléstől, nem az rí le róla, hogy Dél-Koreának szánt, dél-koreai autó lenne, de nem is kimondottan az.

Belső tér és kényelem

A belső sem sziporkázó, de abszolút kellemes. Kevés díszítőelem osztja meg annyira az embereket, mint beltér műanyagból készült "fadekorációja". Bár én nem tartom rondának, mégsem tudom levetkőzni az előítéletemet, és minduntalan valami görcsös eleganciára törekvés jut eszembe. A műszerfal sablonos, a szimmetrikusan kialakított benzinszint- és vízhőfokjelző tetszik, de nem mondható forradalmi újdonságnak. A műszerfalon végigfut egy fémes betét, amelyet csak a kormány szakít meg, az anyaghasználattal sincs gond. A bőrök strapabírónak tűnnek, az üléseken nincs túlzott nyoma a kilométereknek. Az összkép megfelel az alig 127 ezres futásteljesítménynek.

Kerékrajzok és fényszórók Chevrolet modellekhez

Az elektromos mozgatású vezetőülés hosszabb macera után kényelmessé tehető, pihenés nélkül is falhatjuk kilométerek százait. A kormány négy irányba állítható, multifunkciós, a tempomat és a rádió gombjai kaptak helyet rajta. A kormányállító kar régi amerikai autók sebváltójára emlékeztet, elég bizarr. A középkonzol a GM-család korábbi modelljeiből ismerős, a műszerfal nem változott, pedig elvileg egy kisebb ráncfelvarráson is átesett az Epica. Maradtak a fránya koreai bajuszkapcsolók, a klíma automatikus, az első ülések fűthetők (az ajtó belső borításáról lehet vezérelni), a zenelejátszó hatlemezes, mp3-as, nem szól túl jól. De megjeleníti a radiotextet, 12 adót tud tárolni és van aux-kimenete is.

A beltér tartogat praktikus meglepetéseket: sok a tárolórekesz, a könyöktámasz többrekeszes, mind az első, mind a hátsó. A hátsó sor három felnőttnek is kényelmes, nagy a lábtér, fejedelmi a fejtér, kényelmesek az ülések. Felszereltség tekintetében amúgy olyan az Epica LT, mintha ráborult volna a bőségszaru. Van ebben szinte minden! Az első italtartó a középalagútban van, félliteres palack már zavarja a váltást, a túl lapos ajtózsebbe viszont nem fér, az ülésfűtés gombja fura helyre került az ajtón. Kicsi az átrakónyílás a csomagtartó és az utastér között. Idegesítő, hogy a csomagtartó csak kulcsról vagy belülről nyitható, igaz ez a tolvajok dolgát megnehezítheti. Jó a csomagtartóban, hogy hatalmas, 480 literes, zavaró ugyanakkor, hogy bár a hátsó ülések síkban dönthetők, csak egy szűk, a síalagútnál kicsivel szélesebb, fordított trapéz alakú nyíláson tolhatjuk be a nagyobb tárgyakat.

Motor és teljesítmény: A 2.0 VCDi dízel automata

A tesztben szereplő Chevrolet Epicát a kazincbarcikai Szabó Suzuki kínálatából választottuk. A kazincbarcikai Szabó Suzukinál viszont pont szembejött egy első gazdás, keveset futott példány, és mivel magam sem próbáltam még ilyet, elkértem egy körre. Korábban már próbára tettük a legnagyobb koreai Chevrolet-t, akkor benzines hathengeres változatban, ötfokozatú automatával teszteltük, kevésbé felcicomázva. Tetszett tavaly is, tetszett most is az autó. Most pedig itt ülök a dízelben. Akkorát megy, hogy képes elrántani a kormányt, ha elpadlózom.

Egy ekkora kasznit nyilván takarékosabban tud mozgatni a nyomatékos (320 Nm a 150 lóerő mellé) dízelmotor. Igazi utazóautó ezzel a motorral az Epica, városon kívül nem is fogyaszt sokat. Egyenletes tempónál hihetetlenül csendesen fut az Epica. Ha nem sportosan hajtjuk, mérsékelt fogyasztással hálálja meg a kocsi, a 2000 kilométer során mért 8 literes átlagfogyasztás nem kevés, de nem is sok, főleg, ha ezek a kilométerek az elsők, tesztautóm szinte szűz volt. A tulajdonosok tapasztalatai szerint amúgy igen széles skálán mozog a fogyasztás, használattól függően 7 és 14 között bármi elképzelhető, átlagos vezetés mellett a 8-9 reális. A Népítéletekben kimondottan hízelgő, 7,84 pontos átlagot mutat az Epica, noha ez mindössze 27 értékelésből jött össze. A dízel motor 1600-1700-tól felépül szépen, és automata dolgozik a dízellel békés egyetértésben.

Az új váltó nem tartozik az élvonalba, lassan reagál, magas fogyasztással dolgozik, de összességében kényelmessé teszi az autózást. Előzéseknél frászt hoz az emberre, de miután megszoktuk, hogyan lehet gyorsan kézzel visszaváltani, már ezzel lesz gond.

Lacetti szedán elektromos ablakemelő javítási útmutató

Vezetési élmény és menettulajdonságok

A menetdinamikára nem lehet panasz, bár inkább lassú utazásokra szánták az Epicát. Ha felmérgesítjuk az alapjáraton kissé hangos mocit, és a váltót kézzel bökdössük, akár még a száguldás élményét is átélhetjük. 160-170-nel simán megy, csak az oldalszéllel, meg az enyhén imbolygó futóművel kell számolni. Természetes utazósebessége 160 km/óra körül van, ezt különösebb erőfeszítés nélkül eléri, s könnyedén tartja. Autópályán jobb benyomni a volánon a sebességrögzítőt, nehogy beleszaladjunk a radarcsapdába. Ehhez a tempóhoz képest elégedettek lehetünk a közel tízliteres átlagfogyasztással, no és a 600 kilométer feletti hatótávval.

Az elöl MacPherson, hátul több lengőkaros futómű élénken viselkedik, és nagyon kellemessé teszi az Epica vezetését. Szerencsére nem túl feszes a hangolás, mindig tisztában vagyunk az útminőséggel, de nem ráz a kocsi. A rossz utat viszont nem szereti, kátyún, dobósabb vasúti átjárón dörömbölve figyelmeztet, hogy nem esete az ilyesmi. Kanyarban egészen magas határig semlegesen viselkedik, hogy fokozatosan menjen át jóindulatú alulkormányzottságba. Kanyarban kissé esetlen. A kormányzás pontatlan, sokat kell korrigálni, szerpentinen, nagy sebességnél imádkozunk, hogy bevegye a kocsi a kanyart. Igaz, tunyaságában a hosszú tengelytáv is ludas. Két nagyobb csattanás, tuti valami nincs rendjén.

Külön öröm, hogy ezúttal ESP is jár az autóhoz, ráadásul a Chevrolet legújabb generációs menetstabilizálója debütál a felfrissített Epicában. Azonban az ESP majd csak valamikor az év során lesz hozzá - ejnye, miért is?

Piaci pozíció és érték

Mondeo méretű autót kap, fullosan - hétmillióért (ráadásul a cikk megjelenésének időpontjábn 600 ezer forintos kedvezmény van minden Epicára). Természetesen le kell mondani a prémiumjelzőkről, de valljuk be őszintén, mit számít a márka, ha jó a verda? Akinek nem fontos, milyen logó van a kocsija orrán, és többnyire higgadt stílusban vezet, annak jó választás lehet a nagy Chevy. A tesztautó esetében például 1,2 millióért kapunk egy megkímélt, kisebb esztétikai hibákkal tarkított, jól felszerelt (klíma, bőrülés, ülésfűtés, négy villanyablak stb.) autót. Ennyi pénzért Audiból, BMW-ből, Mercedesből, Volvóból jellemzően pár évvel idősebbet adnak. Hasonló korú, kétliteres benzines limuzinok közt ebben az ársávban pár Mazda 6, Citroën C5, esetleg I-es Superb bukkan fel. Aki ilyen Epicát vesz nem gyorshajtással hívja majd fel magára a figyelmet, nyugdíjas urak, taxisok, kispénzű cégek takarékos, de kényelmes vezetői használják. Nagyapámnak kifejezetten tetszett, szívesen elcserélte volna Dacia SuperNováját egy Epicára.

Mivel nem túl közismert modell, így a használtpiacon sem túl sok van az Epicából. E sorok írásakor alig húszat hirdetnek, ennek harmada benzines, kétharmada dízel. Akár még a száguldás élményét is átélhetjük.

Svájci gyökerek, amerikai álom: Chevrolet Magyarországon

Műszaki adatok: Chevrolet Epica 2.0D AT LT

tags: #Chevrolet #Epica #2.0 #VCDi #automata #váltó

• Főtengely jeladó hiba a Mondeo Mk4-ben
• Nemzetközi pénzügyek kódjai
• kényelem és praktikum a Dacia Sandero automata váltóval
• Honda Civic szívótorok leszerelése lépésről lépésre
• Gyakorlati tanácsok E36 fűtéskonzolhoz