Chevrolet Camaro ZL1: A legendás izomautó végsebessége és teljesítménye

Langyos szél túr a hajamba, s a távolból mennydörgés zaja sejteti, hogy hamarosan fejem fölött is gyűlni fognak a sötét felhők. Az ég egyre hangosabban zeng, a vihar közeledik, majd hirtelen tovahalad, miközben egy pillanatra átérzem és élvezem tombolását. Aztán csak bámulom magam előtt az országutat, sóvárogva a heves zivatar után.

Néha-néha hajlamosak vagyunk legyinteni a tengerentúl vívmányaira; a hitvány műanyagokkal teletömött, és európai szemmel nézve elfogadhatatlanul összeszerelt bádogdobozokra, ám mégis van egy olyan műfaj, amiben az amerikaiak verhetetlennek bizonyultak az elmúlt emberöltőkben, ez pedig az izomautózás hangulatának meglehetősen magas szinten való produkálása.

A ’60-as és ’70-es években hódító útjukra indult, öblös hengerekkel büszkén kiáltó országúti szörnyek által közvetített életérzés nemrégiben veszni látszott, és azt hihettük, hogy hamarosan kihal a sokak által oly kedvelt kategória. Ám nagy örömünkre a gyártók a ’90-es évek gyatrább próbálkozásai után végre megtalálták a megfelelő ösvényt, hogy az autózás szerelmeseinek szíve ismét nagyokat doboghasson egy-egy kétajtós V8-as láttán.

Azt, hogy manapság már az európai, elsősorban a klasszikus értékeket preferáló autós társadalom ugyancsak fogékony lett a Ford Mustang vagy a Chevrolet Camaro, esetleg a Dodge Challenger nyújtotta élvezetekre, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a 'lélektelenedő' autópark egyre több ilyen példánnyal gazdagodik, színt és életet lehelve a szürke hétköznapokba.

Az új Chevrolet Camaro tesztje viszont rádöbbentett minket arra, hogy bizony van perspektíva ezekben a polgárpukkasztóan öblös erőforrásokkal szerelt, s a társadalom jó része által pazarlásnak tartott fémdobozokban. Hiszen rettentően könnyen rabul ejtenek, miközben objektíven tekintve sem szerepelnek rosszul. Mindeközben pedig azzal fokozhatjuk az élvezeteket, hogy még izmosabb izomatókról fantáziálunk.

Kerékrajzok és fényszórók Chevrolet modellekhez

A fantázia pedig könnyedén életre kelhet, hiszen a gyártók sem restek, és minél finomabb falatokkal igyekeznek kielégíteni a rajongók éhségét. A korgó gyomroknak persze nem felel meg bármi, épp ezért, ismerve a közönség kritikus mivoltát, a mérnökök munkájának végeredménye általában igényes és erőtől duzzadó.

Napjainkban a leginkább felkapott izom-izomautók közé a Ford Mustang Shelby GT500, valamint a Chevrolet Camaro ZL1 tartozik - gondolhatják, lóerőkben egyik esetben sincs hiány. Noha a Camaro hazánkban is kapható, 'mindössze 432 lóerős' egyszerűbb változatát már megkaparinthattuk, a bőségtál ezúttal elmarad, hiszen a Ford Mustangot hivatalosan nem forgalmazzák hazánkban, s a Chevrolet sem állít be ZL1-es csúcsmodellt a tesztparkba.

Nemzetközi fronton viszont már jobb a helyzet, ugyanis számos amerikai magazin foglalkozott kiemelten a két említett izomautó sportváltozatának összehasonlításával, így a külföldi kollégák tapasztalataiból tudunk táplálkozni. Vélhetően nem szükséges bemutatnom a két tárgyalt autót; aki kicsit is követi az autós világ eseményeinek folyamát, biztosan hallott már róluk.

A friss GT500 cseppet sem kevesebb felmenőjénél, sőt, talán még nagyobb lelkesedéssel vág neki a próbatételnek: orrában egy 5,8 literes, kompresszoros V8-as benzintemető várja, hogy az utolsó csepp erőt is kitapossák belőle. A 662 lóerő, illetve az ehhez társuló brutális 856 Nm-es csúcsnyomaték finoman fogalmazva is szép eredményre teszi képessé a legendás előddel rendelkező izomautót: a 322 km/h-s végsebesség magáért beszél, ahogy a 200 km/órás célsebesség is a negyed mérföldes sprint során.

Amint padlóig süllyed a gázpedál, horror vár a fültanúkra: a V8-as haragos kiáltása aláfestést kap egy sikoly formájában, mégpedig az Eaton TVS kompresszor torkából. A másik sarokban az ZL1-es várja türelmetlenül, hogy végre bizonyíthassa rátermettségét, amire bőven van esélye. A motorháztető alatt egy 6,2 literes, kompresszorral feltöltött V8 bújik meg egyenesen a legendásan gyors Corvette ZR1-ből, mely 589 lóerővel és 754 Nm-es csúcsnyomatékkal borzolja a kedélyeket.

Lacetti szedán elektromos ablakemelő javítási útmutató

Az élményt a hatsebességes, kézi kapcsolású 'Hurst' váltó fokozza, amely az igényesség jegyében dupla lemezes kuplunggal és váltóút-rövidítéssel kecsegtet. Persze a motor és váltó párosán túl a futóművet is alaposan átdolgozták a mérnökök, és az amerikai autók egyszerűségét sutba vágva mágneses elven működő állítható lengéscsillapítókat szereltek a Camaro alá, mégpedig igényes 'vasakkal' karöltve.

Nem úr, aki nem herdál! (Speedzone S10E24)

A mérges Chevy már a Nordschleife aszfaltcsíkján is tiszteletét tette, s egy igazán gyors kört futva bizonyította a vásárlóknak, hogy roppant komoly teljesítményre is képes - az 589 lóerős Camaro ZL1 igen komoly, 7:41 perces időt villantott a zöld pokolban. Mivel a Nordschleife aszfaltcsíkjának mihamarabbi abszolválása manapság mérce a sportautók világában, a General Motors sem hagyhatta, hogy kedvelt izomautója időeredmény nélkül maradjon. Mivel a Mustang nem rendelkezik hasonló adattal, így az összehasonlítás felé vezető úton tovább kell haladnunk.

Ahogy azt már az adatok böngészése közben sejthetjük, az erő a Mustang mellett szól, aminek köszönhetően gyorsulás terén a Camaro sem a gyorsulási mérések során, sem pedig a negyed mérföldes mutatványban nem tudja felülmúlni a GT500-at. A klasszikus mérceként tekinthető ¼ mérföldes gyorsulást a Ford 11,9 szekundum alatt tudja le, miközben a ZL1-nek ugyanehhez 12,7 másodpercre van szüksége.

Nem kérdés, a Ford produktuma kompromisszummentes vadállat lett, a brutális gyorsulás mellé ugyanis mérhetetlen hangerő, kőkemény kuplung és a már említett kegyetlen gyorsulási hajlam társul.

A kanyargósabb szakaszokon viszont már-már hátránnyá avanzsál a lőerők bősége; a Mustang az oldalgyorsulási értékek terén akár a BMW M3-ast is megszorongatni képes futóművével sem tud lépést tartani az igényesebb konstrukciókkal megáldott Camaróval, amely precízebben irányítható és kezesebb vetélytársánál, továbbá használhatóbb a mindennapokban is, épp kezességéből adódóan.

Svájci gyökerek, amerikai álom: Chevrolet Magyarországon

Szó se róla, elemi erővel repíti a nehéz kétajtós karosszériákat a Mustang és a Camaro is, de előbbi tagadhatatlanul kegyetlenebb karmokkal mar az aszfaltba, míg a precizitás, az élvezetes és könnyed irányíthatóság, valamint a hétköznapi használatban szerzett előny a Chevy érdeme marad.

Ha egészen mélyre akarunk ásni a döntéshozatalban, akkor azt is fel kell ismernünk, hogy a két autó két, teljesen eltérő vásárlói réteget szólít meg, ami így is van rendjén. Ahogy egyszerű példával szemléltetve egy BMW-fanatikust szinte lehetetlen a csillagos ellenfélhez áttéríteni (vagy akár fordítva), úgy az izomautósok körében is jórészt eltökéltek a rajongók a Ford vagy a GM termékét illetően.

A Chevrolet Camaro ZL1 legújabb generációja

Szép számban akadnak olyan autók, amelyeket nagyon sajnálunk, hogy nem kaphatóak Európában - még akkor is, ha közülük sokan igencsak feleslegesek. Ide tartozik például az új Chevrolet Camaro ZL1, amely a legendás amerikai izomautó legfrissebb generációjának csúcsmodellje.

Csak halkan jegyezzük meg, hogy nem is olyan régen hazánkban is megvásárolhattuk a(z előző generációs) Camarót, hiszen rövid ideig - ameddig a Chevrolet ki nem vonult az öreg kontinensről - nekünk is volt szerencsénk a típushoz, igaz, sajnos meglehetősen tiszavirágéletű volt a kívánatos izomautó forgalmazása, továbbá nálunk ’csak’ az alapmodellek voltak elérhetőek - na nem mintha nem lett volna elég a 400 lóerő feletti 6,2 literes szívó V8-asok ősereje.

Azonban a tengerentúlon akadtak jóval erősebb verziók is - például a ZL1 típusjelű csúcsváltozat, amely ugyanezen blokk kompresszoros változatát használta, közel 590 lóerőt csatasorba állítva. Azonban mint tudjuk, teljesítményből sosem elég, s ennek megfelelően a legfrissebb Camaro esetében muszáj volt tovább lépniük a fejlesztőknek, amit most meg is tettek: jelentjük, a Chevrolet a napokban lerántotta a leplet a Camaro ZL1 aktuális generációjáról. Az autó sokkal izmosabb, fejlettebb, nem utolsósorban pedig könnyebb is lett elődjénél.

A motorháztető alatt továbbra is egy kompresszoros 6,2 literes V8-as erőforrás lapul, azonban immár nem a korábbi ’LSA’ jelű, hanem az új LT4 jelölésű erőforrásról beszélhetünk, amely az aktuális Corvette Z06-ban is dolgozik. A hírek szerint nem kevesebb, mint 650 lóerőt (!) képes csatasorba állítani a brutális Camaro (a Corvette Z06 különben 660 lóerős), amihez bődületes 870 Nm-es csúcsnyomaték társul. És nem elég, hogy ez bő 60 lóerős illetve 110 Nm-es többletet jelent a korábbi ZL1-hez képest, de a modell egy alapos fogyókúrán is átesett, melynek révén közel 100 kilóval lett könnyebb.

Hivatalos menetteljesítményadatok egyelőre nem állnak rendelkezésre, de bőven 4 másodpercen belüli 0-100 km/h-s sprintidőre és jóval 300 km/h feletti végsebességre számíthatunk. Az ijesztő hangú V8-as ereje továbbra is a hátsó kerekeken keresztül kerül útra, azonban a hajtáslánccal kapcsolatban is tartogat egy érdekes csemegét a Chevrolet, ugyanis a széria hatfokozatú kézi váltó mellett a Ford és a GM közös fejlesztésű 10-sebességes (!) automataváltója gondoskodhat az erőátvitelről, amely a ZL1-ben debütál.

Technikai finomságokból persze nincs hiány: a mérnökök alaposan átdolgozták a Magnetic Ride állítható felfüggesztést, a vezető egy üzemmódválasztóval hangolhatja kedvére az autó fő elemeit, továbbá nem hiányozhat persze többek között a rajtautomatika sem. A tapadást önzáró (sperr)differenciálmű fokozza, na meg persze a 20 colos sportabroncsok, hátul 305/30ZR20 méretben. A megállásról elöl 6-, hátul pedig 4-dugattyús Brembo fékek gondoskodnak.

Bődületes teljesítménye és brutális megjelenése ellenére a modern sportautószemmel is ínyencfalatnak számító Chevrolet Camaro ZL1 ára garantáltan egyedülállóan kedvező lesz a 600 lóerőn túli szegmensben: 60 ezer dollár alatti indulóárra számíthatunk, ami 17 millió forinton belüli belépőt jelent, ami 650 lóerőért igencsak kevésnek számít.

A Chevrolet Camaro története és generációi

A Chevrolet Camaro a 2010-es évjárattal tért vissza a piacra egy hosszú szünet után, és a tervezők igyekeztek megtartani a klasszikus Camaro stílusjegyeit az autó modern formájában. Ennek eredményeként az autó erőteljes és agresszív megjelenésű, emlékeztetve a régi klasszikusokra. A 6.2 literes V8 motor rendkívül erős és széles tartományban kínál nyomatékot, ami kiváló gyorsulást és vezetési élményt biztosít. Ez az autó elsősorban azoknak szól, akik szeretik az erőteljes motorokat és a dinamikus vezetési élményt.

A Camaro különféle trimekben érhető el, például a SS, a ZL1 és az RS, mindegyik saját egyedi jellemzőkkel és teljesítménnyel rendelkezik.

Az ‘50-es évek hatalmas csatahajói után új éra kezdődött az amerikai autógyártás történetében. Az extravagáns fecskefarkak és a „space age” különleges formatervei szépen lassan kikoptak, a gyártók egyre inkább azt látták, hogy lenne kereslet kisebb, dinamikusabb modellekre. A fiatalok többsége nem nyugdíjas tempóval szeretett volna ringatózni gigantikus ladikok fedélzetén, hanem száguldásra vágyott. Megszületett a „pony car” kategória az USA-ban, élén az ikonnal, az utánozhatatlan legendával, a Mustanggal.

Az első generáció 1967-ben került a piacra a GM teljesen új, hátsókerekes „F-body” platformjára épült, kétajtós kupé és 2+2 üléses kabrió formájában. A farmotoros konstrukció nem volt túlságosan csábító a vásárlók számára, meg közbejött egy negatív publicisztika a Corvair modellről: Ralph Nader élesen bírálta könyvében a típust, ami tovább rontotta az esélyeket.

Sorhatos benzinesekkel kezdődött a repertoár, de igazi arcát a V8-asokkal mutatta meg a Camaro. A motorkínálat 6 hengernél kezdődött: a 3,8-as és 4,1 literes sorhatosok sem számítottak éppenséggel kicsinek, de az igazi arcát a V8-asokkal mutatta meg a Camaro.

A sztenderd kivitelen kívül készült Super Sport és Rally Sport változat is, illetve még 1967-ben bővült a repertoár a Z/28-cal, ami nagyon vagány csíkokat kapott a géptetőre és a csomagtérajtóra. Az első generációt nem forgalmazták sokáig, már 1969-ben leköszönt a palettáról.

A második szériával sikerült a Chevrolet-nek felülmúlnia önmagát: megalkották a legmenőbb Camarót, amire sokan még ma is könnyes szemmel tekintenek vissza. Az 1970-ben bemutatott modell ugyan még mindig az F-body platformot használta, mégis hosszabb és szélesebb lett elődjénél, ami jóval sportosabb megjelenést eredményezett.

Az innováció szerencsére itt nem ért véget, a GM mérnökei átdolgozták a Camaro felfüggesztését, hogy kellemesebb legyen a menetkomfort, illetve hogy stabilabb legyen a kanyarokban. Elöl spirál- hátul viszont laprugós futóművet használtak, a végtelen egyenes utakon szocializálódott amerikai vásárlóknak akkoriban ez is elegendőnek bizonyult.

Motorválaszték tekintetében viszont nem sok változást eszközöltek: maradt a 3,8-as, sorhatos a belépő 155 lóerővel, de megjelent egy V6-os is a kínálat alsó szegmensében. Rögtön a bemutatás évében érkezett egy nagyobb, 402 köbinches (6,6 liter) V8-as, amelyet a Chevrolet továbbra is 396 néven futtatott, de a komolyabb Holley karburátornak köszönhetően ez már 380 lóerőt és 563 Nm nyomatékot biztosított. Ilyen kakaóval már vígan szaggatta az aszfaltot a Camaro még a komótos váltókkal is.

A második generáció 1981-ig futott, a 11 éves modellciklus alatt többször is változtattak a dizájnon, a módosítások leginkább az autó orrán történtek, a formatervezők a lámpákkal és a hűtőráccsal játszottak. Véleményem szerint messze a korai példányok voltak a legszebbek ebből a szériából, az évek során csak rontottak rajta: a periódus végén már kényszeresen rá akarták erőltetni a ‘80-as évek irányzatát a 160-as évek végén született autóra.

A ‘80-as években forgalmazott Camaro jóval szögletesebb lett elődjénél, igazán morcos tekintetet kapott. A harmadik generáció már felvette a ‘80-as évek stílusát: megmaradt ugyan a klasszikus forma, de összességében a szögletes vonalak jellemezték az 1981-ben bemutatott modellt. A csőrszerű orr nagyon jó összhangban volt a bemélyített fényszórókkal, kimondottan agresszív nézése volt a Camaro ezen szériájának.

A fogyókúrára viszont szüksége is volt, mivel ez a generáció nem a gumifüstölő, bestiális V8-asokról szólt, hanem a hatékonyabb, „fenntartható” közlekedésről. Ezt igazolja, hogy itt jelent meg először Camaróban a 2,5 literes, 4 hengeres „eco” motor. Modern, befecskendezéses technikát kaptak, sőt már 5 fokozatú kézi váltót is kérhettek a vásárlók, mindkét újdonság a kedvezőbb fogyasztás jegyében érkezett.

Az 1993-ban bemutatott negyedik generáció már a szappantartó-dizájn szülötte volt, a Chevrolet korszerűsítette az F-body platformot a váltáskor. Később piacra dobták az SS változatot, de a limitálták a példányszámot: az LT4-es small block a Corvette-ből származott, és 330 lóerőre volt képes. 1998-ban alublokkra váltottak, a GM-féle 5,7 literes, V8-as LS1-es motor 305 lóerős teljesítményt produkáltak.

A Camaro Super Sport módosított kipufogórendszert, komolyabb futóművet és nagyobb kerekeket kapott, de hiába a cicoma, nem dobott akkorát az eladásokon, mint amekkorára szüksége lett volna a Chevrolet-nek. Az F-body platform már idejétmúltnak hatott a konkurencia termékeivel szemben.

8 évet kellett várni a folytatásra, de megérte. 2010-ben teljesen megújult platformmal és dizájnnal tért vissza az ikonikus autó. Formatervét egyértelműen az első generáció ihlette, a prototípust 2006-ban villantották meg a reflektorfényben, majd miután látták, hogy mennyire bejön a rajongóknak, zöld utat kapott a projekt és már költöztették is a gyártást az oshawai üzembe, Ontarioba.

Hosszú kihagyás után nagyot dobbantott a Chevrolet: az ötödik generáció kitűnően idézi a korai Camaro-dizájnt. Az LS és az LT változatokban 3,6, V6-os motor dorombolt 312 lóerővel, de az igazi finomságot az SS jelentette: itt már nem szerénykedtek a köbcentivel, 6,2 liter és 8 henger állt a sofőr rendelkezésére, 426 lóerővel.

2012-ben a ZL1-es Camaróval sikerült még feljebb tenni a lécet, a kompresszoros feltöltés komoly növekedést eredményezett a kakaóban: 580 pacival már a szuperautók ligájában játszott. A legerősebb ZL1-es változat teljesítménye alapján már a szuperautók kategóriájában játszott.

A hatodik generáció 2016-ban vette át a stafétát, külsőt tekintve maradtak a jól bevált modern-izom stílusnál, csak korszerűsítették a fényszórókat és az apró részleteket. A teljesítményt még extrémebb magasságokba emelték, az ZL1-es csúcsragadozó 659 lóerővel szaggatta a hátsó gumiabroncsokat.

A Chevrolet mérnökeinek eltökélt célja volt, hogy a Camaro menetdinamikája nem csak egyenesben, de a kanyarokban is meggyőző legyen. A jelenleg is forgalmazott Camaro már nem csak egyenesben, de a fordulókban is meggyőző menetdinamikára képes.

Manapság, amikor az emissziós előírások miatt V8-as konstrukció már a végét járja, kivételes értéket képviselnek az olyan autók, mint a Camaro. Hangjuk, megjelenésük és karakterük színt visz a hétköznapi járművek világába, mivel egy olyan korszakot idéznek fel, amire mindenki meleg szívvel gondol vissza.

1966. szeptember 29-én kezdődött meg a Chevrolet Camaro első generációjának forgalmazása, műszaki alapjai hellyel-közzel megegyeztek a Pontiac Firebirddel és a 68-as Chevy Novával. A GM F-platformra készült kupé és négyüléses kabrió kivitelben. A motorválasztékot soros, hathengeres, valamint V8-as hajtóművek alkották.

Chevrolet Camaro ZL1 - Főbb adatok

Jellemző	Érték
Motor	6.2 literes, kompresszoros V8
Teljesítmény	650 lóerő
Nyomaték	870 Nm
Váltó	6-sebességes kézi vagy 10-sebességes automata
0-100 km/h	4 másodpercen belül
Végsebesség	300 km/h felett