Az Első Benzinmotoros Jármű Készítésének Története
A Mercedes-Benz márkanév fogalom, az európai kultúrfölény és a polgári jólét megtestesítője.
A csillaglogós Mercedesek ott voltak a huszadik századi történelem fordulópontjainál és számtalanszor feltűntek a filmvásznon. Sőt, a Mercedes-Benz dalszövegekben is felbukkant: a legismertebb ezek közül a ?60-as évek rockikonjának, Janis Joplinnak az "Oh, Lord, won't you buy me a Mercedes-Benz" című száma.
135 éve, 1886. január 29-én adta be szabadalmi keresetét Carl Friedrich Benz lakatos és vasútmérnök robbanómotoros személygépkocsijára, amelyet Benz Patent-Motorwagen néven ismer a történelem. A jármű, amelyre 1886 elején beadta szabadalmi keresetét, 1885 folyamán állt össze.
A rendezett technológiai és anyagi háttérnek köszönhetően két évvel később, 1885-re elkészült Benz belső égésű motorral meghajtott járműve, amelyet a világ első automobiljának tartanak. A háromkerekű jármű akkoriban valóságos technikai csodának számított forradalmi fém vázával, fémből készült küllős kerekeivel, tömör gumiabroncsaival, fogasléces kormányzásával.
Carl Benz első, a ma már tiszteletére benzinnek nevezett üzemanyaggal működő robbanómotorja még egy kétütemű típus volt, amelyet első alkalommal 1879 szilveszterén hozott működésbe. 1879-ben szabadalmaztatta első kétütemű erőforrását - innentől kezdve már csak a lóvontatás nélküli jármű gondolata foglalkoztatta.
Mivel az akkori műhely- és gyártulajdonosok még nem láttak fantáziát a dologban, Benz kénytelen volt saját vállalkozást alapítani. Benz a legkompaktabb bevett hintóformából, a kétkerekű félhintóból indult ki, amelyhez támasztékként illesztette a másik nagy hobbijából, a biciklik világából merített kormányozható elülső kereket.
Az autót hajtó, hátul középen elhelyezett, szintén Benz által tervezett 954 cm³-es, 0,9 lóerejét 400-as percenkénti fordulatszámon leadó egyhengeres, négyütemű motor lánc segítségével hajtotta meg a kereket.
Felépítése jól tükrözte a valódi automobil létrejötte előtt addig tornyosuló fő akadályt: a tömeget. A Patent-Motorwagen 265 kilogramm össztömegéből a 0,66 lóerő előállítására képes, egyhengeres négyütemű benzinmotor mintegy 100 kilogrammot tett ki, és ezzel a korabeli robbanómotor-mezőnyben rendkívül könnyűnek számított.
Burkolati elemeket egyetlen helyen kapott a váz - az ülés előtt, hogy az utasok lába ne lóghasson bele a motortérbe. A három kerék sem véletlen: e megoldás részben szintén a tömegcsökkentés érdekében került alkalmazásra.
A mai sportautókhoz hasonlóan farmotoros, hátsótengely-hajtású Patent-Motorwagent Benz eleinte éjszakánként próbálgatta gyára körül - a nagy titoktartásnak azért érezte szükségét, nehogy valaki „megelőzze” egy hasonló találmánnyal.
Első nyilvános útjára 1886. július 3-án került sor Benz lakóhelyén, Mannheim városában. Egyik fia, Eugen a város körül zörgő jármű mellett haladt futólépésben egy üveg benzinnel, amellyel időről időre újratöltötték a járművet.
Carl Benz az elkövetkező évek során további fejlesztéseket hajtott végre a Patent-Motorwagenen, amelyből a fennmaradt dokumentumok szerint mintegy 25 darabot készített 1886 és 1893 között.
Karl Benz 1844-ben született Svábországként is ismert Baden-Württemberg Mühlburg nevű városkájában. A fiúcska kétesztendős korában elveszítette édesapját. Édesanyja második férjével együtt minden tőle telhetőt megtett fia megfelelő iskoláztatásáért, már csak azért is, mert Karlt egészen kis kora óta csodagyereknek tartották.
A járművön azonban még volt mit csiszolni, hiszen a nehézkes irányítás miatt az szó szerint falnak ment - méghozzá nagy publikum előtt.
Bertha Benz történelmi útja
Az első hosszabb utat a feltaláló tudta nélkül felesége, Bertha tette meg gyermekeikkel a 3. típusú Patent-Motorwagennel 1888 augusztusában, amikor hazalátogatott szüleihez a csaknem 200 kilométerre lévő Pforzheimbe. Ez az út bizonyította be igazán, hogy a benzinmotoros járműveknek igenis van létjogosultságuk a közlekedésben - és a 20.
Bertha Benz egy német autóipari úttörő volt. Karl Benz üzlettársa és felesége. Gazdag családból származott, és habár ő maga soha nem tanulhatott - az akkori társadalmi normák miatt - mindig is érdekelték a tudományok.
Két évvel a Karl Benzzel kötött házassága előtt, a hozománya egy részét arra használta fel, hogy befektetett leendő férje cégébe. Karl Benz 1885 decemberében befejezte a munkát az első ló nélküli kocsin. Az automobil ötlete a kerékpár alapjaira épült. Küllős kerekekből, kurblihoz hasonló kormányból, és egy négyütemű motorból állt. A gyújtást egy gyújtótekercs adta, a hűtésért pedig egy párologtató volt felelős.
1888. augusztus 5-én, a 39 éves Bertha Benz Mannheimből Pforzheimbe (106 km) vezetett - a két fiával, Richárddal és Eugennel - férje tudtán kívül, és anélkül, hogy engedélyt kért volna a hatóságoktól. Habár a látszólagos cél az volt, hogy meglátogassa az édesanyját, valójában más motivációi voltak.
Be akarta bizonyítani a férjének, hogy a forradalmi találmánya, amibe mindketten hatalmas összegeket fektettek, igenis pénzügyi sikereket is hozhat nekik, ha egyszer széles körben meg tudják ismertetni, és elfogadtatni az emberekkel. Önbizalmat akart adni Karlnak, hogy a találmányának van jövője. Így ő lett az első ember, aki egy hosszabb távot tett meg automobillal.
Bertha Benz a 106 km hosszú útnak, üzemanyagtank nélkül, mindössze 4,5 liter üzemanyaggal a karburátorban vágott neki. Ahhoz, hogy teljesíteni tudja a távot, útközben ligroint kellett találnia, ami akkoriban csak gyógyszertárakban volt elérhető.
A ligroin - ami egy tisztító folyadék, petróleum oldószer - a kocsi működéséhez elengedhetetlen volt. Így megállt Wieslochban a gyógyszertárnál, hogy vásároljon az üzemanyagból. Így történt meg a világ első tankolása.
Bertha az első terep tesztelőként járult hozzá a Benz Motorwagen tervezéséhez, ezzel egyben népszerűséget szerezve a modellnek világszerte, és elindítva az első eladásokat. Útja során több műszaki hiba is adódott: eltömődött az üzemanyagvezeték, javítani kellett egy láncot, valamint elkopott a fából készült fék, melyet egy suszter segítségével, bőrrel javított, ezzel a világ első fékbetétjét elkészítve.
A hibák számos kulcsfontosságú fejlesztési területre rámutattak, amiket Karl később tovább is fejlesztett. Ez pedig meghatározó volt az automobil technológia fejlődésében globálisan is.
Bertha Benz útjának emlékét nemcsak a Wieslochban, a gyógyszertár előtt állított szobor őrzi, hanem a - 2008-ban hivatalosan is az ipari örökség részeként elfogadott - Bertha Benz emlékút is.
Sok évnek kellett eltelnie, mire a népesség többsége elfogadta ezt a forradalmi innovációt. Azonban a 20. századra az automobil az ipari fejlődés egyik legfontosabb részévé vált. Ma már senki nem tagadja, hogy mekkora lépés volt ez a modern élet felé, amit a Benz család tett lehetővé.
Mégpedig nem más, mint Bertha volt az, aki a megrendíthetetlen hitével, és bátorságával nagymértékben hozzájárult ehhez a sikertörténethez.
Daimler és Maybach szerepe
Úgy látszik, Baden-Württemberg már akkoriban is dobogós helyen volt az egy négyzetkilométerre eső műszaki zsenik tekintetében, ugyanis Benzcel párhuzamosan két másik, vele nagyjából egykorú géniuszt, Gottlieb Wilhelm Daimlert (1834-1900) és Wilhelm Maybachot (1846-1929) is erősen foglalkoztatták a belső égésű motorral meghajtott járművek.
A két jó barát előbb a kölni Deutz AG Gasmotorenfabrik nevű vállalathoz került, amelynek társtulajdonosa és egyben igazgatója Nikolaus Otto, az első négyütemű motor feltalálója volt.
Daimler és Maybach 1882-ben, a Stuttgart melletti Cannstattban - a Deutztól kapott végkielégítésből - létrehozták saját műhelyüket, ahol gőzerővel álltak neki egy olyan nagy fordulatszámú benzinmotor kifejlesztésének, amely bármilyen jármű meghajtására alkalmas lehet.
A Daimler által a hasonlatosság miatt "Standuhr"-nak (azaz "állóórának") vagy "nagypapa órájának" nevezett motor végül 1885-ben készült el. A 264 cm³-es, léghűtéses, izzócsöves gyújtású, 0,5 lóerejét 600-as percenkénti fordulatszámon leadó motor üzemanyag-ellátását karburátorral oldották meg.
Az erőforrásból még abban az évben készítettek egy kisebb méretűt is, amelyet egy fából készült biciklin helyeztek el. A felhőtlen öröm csak addig tartott, amíg Daimler és Maybach hírét nem vették, hogy az alig 100 kilométerre lévő Mannheimben Benz már háromkerekű járművel döcög a város utcáin.
Ezt nem hagyhatták annyiban: vásároltak egy delizsánszot, amelybe a "nagypapa órájának" 1,1 lóerős verzióját építették be. Igaz, a motor erejét Benz járművével ellentétben szíj továbbította a hátsó tengelyre, az is igaz, hogy a jármű egy lovaskocsi átalakításával jött létre, de mégiscsak ez volt az első négykerekű, benzinmotorral meghajtott jármű.
A következő évben, 1890-ben Daimler és Maybach megalapították a Daimler Motoren Gesellschaft (DMG) nevű céget, amelynek fő profilját Daimler eredeti elképzelésének megfelelően olyan kisméretű motorok kifejlesztése és gyártása képezte, amelyek szárazföldi, vízi és légi járművek meghajtására alkalmasak.
Ez utóbbi hármas célon alapul a világ talán legismertebb márkalogója, a háromágú csillag. A célok között természetesen automobilok gyártása is szerepelt.
Ekkor azonban Daimler már nem volt a vállalatnál, mivel komoly konfliktusai adódtak a DMG-hez az anyagiakat biztosító, hadianyag-üzletben érdekelt Max von Duttenhoferrel és Wilhelm Lorenzcel, valamint a bankár Kilian von Steinerrel, akik egyáltalán nem kívántak autókkal foglalkozni.
Damiler szabadúszóként a cannstatti, üresen álló Hotel Hermann báltermében és télikertjében rendezte be műhelyeit, ahol egy tucatnyi munkással és néhány inassal tevékenykedett.
A Hotel Hermann azzal írta be magát az autótörténelembe, hogy Maybach, Daimler és annak Paul nevű fia 1893-ban itt dolgozta ki a Phoenix nevű automobil terveit. Gyártási helyszínnek a DMG-t szánták, mivel Wilhelm Lorenzcel hosszas huzavona után végül meg tudtak egyezni.
Az autóba szerelt négyhengeres erőforrás kora legkorszerűbbjének számított öntött blokkjával, főtengely-vezérlésű kipufogó-szelepeivel, valamint permetezőfúvókás karburátorával, mely utóbbi Daimler szabadalma volt.
A 8 lóerős, 24 km/órás végsebességű Phoenix már 1894-ben igazi világhírnévre tett szert azzal, hogy megnyerte a világ első, Párizs?Rouen távon rendezett autóversenyét.
Még ugyanebben az évben Frederick Simms brit iparbáró 350 000 márkáért megvásárolta a Phoenix motorjának licenszét, amivel sikerült megmenteni a válságos anyagi helyzetben lévő DMG-t. Cserébe kikötötte, hogy Daimlert vissza kell helyezni a műszaki igazgatói, Maybachot pedig a főmérnöki pozícióba.
Valószínűleg ez utóbbiért később a DMG tulajdonosai imába foglalták Simms nevét, hiszen Maybach a következő években olyan forradalmi találmányokat szabadalmaztatott, mint a csöves, ventilátorral ellátott hűtő vagy méhsejt-mintás hűtőrács, amelyeknek továbbfejlesztett változatait ma is használják.
Természetesen közben Mannheimben sem ültek karba tett kézzel. Az időközben részvénytársasággá alakult Benz & Cie., amellett, hogy a megnövekedett igények miatt ontotta a szivattyúkhoz, generátorokhoz való ún. statikus belső égésű motorokat - kihozta a Karl Benz által tervezett, 3 lóerős motorral, csapszeges első futóművel és lánchevederes kormányszerkezettel ellátott, akár 18 km/órás sebességgel is száguldani képes, Victoria nevű automobilt, amely sorozatgyártásra is alkalmas volt.
A maga korában a Victoria igen sikeres volt, hiszen 1895-ben 85 példányt adtak el belőle. A világ első nagy szériában gyártott automobiljának ezzel együtt az 1894-ben megjelent Velót tartja a szakirodalom, amelyből 1901-ig mintegy 1200 példányt építettek.
A Benz & Cie. Mindez már önmagában is bámulatos, de Karl Benz továbbra is elképesztő aktivitást mutatott: 1896-ban szabadalmaztatta az egymással szemben, vízszintesen elhelyezett hengereket tartalm azó lapos vagy másként boxermotort, amely áttörést hozott a járáskultúra területén.
1899-re a Benz & Cie. De térjünk vissza a DMG-hez: Gottlieb Daimler halála után Maybach Paul Daimlerrel és Emil Jellinekkel folytatta a munkát.
Az Osztrák-Magyar Monarchia egyik leggazdagabb vállalkozójának számító, neves zsidó rabbitól és magyar anyától - Bettelheim Rozáliától - származó Jellinek mint nizzai osztrák konzul, egyben a DMG legsikeresebb autókereskedője és mint autóversenyző került kapcsolatba Maybachhal.
Az történt ugyanis, hogy az 1900-as Nice-La Turbie elnevezésű hegyi versenyen indulni szándékozó Wilhelm Bauer irányítási problémák miatt totálkárosra törte a Phoenix versenyautót, így erősen úgy festett, hogy a DMG-nek le kell mondania a szereplésről, jelentős presztízsveszteséget szenvedve el.
Jellinek nem esett kétségbe: 550 000 aranymárkát ajánlott fel Maybachnak, ha nagyjából fél év alatt kifejleszt és leszállít neki 36 darab, forradalmi versenyautót. További kikötése volt, hogy az újdonságnak a Daimler-Mercedes nevet kell adni egyetlen lánya után.
(Jellinek marokkói szefárd anyától született lányát eredetileg Adrienne Manuela Ramona Jellinek néven anyakönyvezték, apja az anya korai halála után kezdte "Mercedes"-nek szólítani, ami spanyolul szerencsét, ajándékot jelent. A babonás ember hírében álló Jellinek nemcsak lányának, hanem minden érdekeltségének ugyanezt a nevet adta.)
Jellinek pontosan meg is fogalmazta a "nem a holnap, hanem a holnapután" autójával kapcsolatos igényeit: hosszú tengelytáv, karosszérián belül elhelyezett motor, alacsony tömegközéppont és az új, a Bosch által kifejlesztett indítórendszer.
1900. december 22-én pedig valóban megérkezett Nizzába a világ első modern autójának tartott Daimler-Mercedes 35 PS. A kocsi valóságos szenzáció volt a maga korában 5918 cm³-es, négyhengeres, világelsőként alumínium forgattyúsházas, kétkarburátoros, két vezérműtengelyes, szabályozott szívószelepes, 950-es percenkénti fordulatszámon 35 lóerő teljesítményt leadó, az autót akár 75 km/órás sebességgel is repíteni képes motorjával, négy előre- és egy hátrameneti fokozattal ellátott sebességváltójával, mágnestekercses inditószerkezetével és addig nem látott, korszerű formatervével.