Az élelmiszer-fogyasztás környezeti hatása és a fenntartható jövő
Egyre többen ismerik fel, hogy az élelmiszer- fogyasztás egészségügyi és környezeti hatása is jelentős. A táplálkozás közvetlenül meghatározza az emberek egészségét és jólétét, ugyanakkor környezeti hatása is jelentős. A fogyasztás fenntarthatóságát vizsgáló tanulmányok közül kevesebb foglalkozik ezzel a témakörrel, mint annak tényleges fontossága indokolná. Jelen tanulmány ezerfős, országos reprezentatív minta alapján vizsgálja az élelmiszer-fogyasztási szerkezet eltéréseit a nemek és különböző iskolázottságú fogyasztók körében. Jellemző fogyasztási klasztereket tár fel a fogyasztás szerkezete alapján. A különböző életstílusú társadalmi csoportok fogyasztási szerkezete eltérő lehet.
Az élelmiszer-pazarlás környezeti és gazdasági terhei
Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO felmérése szerint az ehető élelmiszerhulladék évente 1,3 milliárd tonnát tesz ki a Föld egészét tekintve. Hazánkban is több milliárd forintnyi élelmiszer kerül naponta a szemétlerakóra, közben szintén milliárdokat költünk segélyekre és étkeztetésre.
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, a Nébih kutatása szerint az otthonainkban évente fejenként 65 kiló élelmiszerhulladékot dobunk ki. Ez az élelmiszermennyiség körülbelül 32.000 forintba kerül, ami egy négyfős család esetében 130.000 forintot jelent évente. A teljes lakosságra vetítve ez több mint 300 milliárd forintot jelent. A felsorolt környezeti és társadalmi hatások mellett a pazarlás következményeit a pénztárcánkon is érezhetjük.
Sokan azt hiszik, az élelmiszerek által okozott legfőbb környezeti teher a csomagolásból fakad. Ez számos élelmiszertermék esetén nem így van. A csomagolás meghosszabbítja az étel élettartamát (a műanyag fóliába csomagolt uborka pl. ötször hosszabb ideig marad friss, mert sokkal lassabban veszti el víztartalmát), megvédi a törékeny terméket, fontos információkat juttat el a fogyasztóhoz (a csomagolás külső felületén), szállíthatóvá és eladhatóvá tesz.
Az élelmiszer-pazarlás éghajlati és területhasználati hatásai
Az élelmiszerveszteségnek és -pazarlás egyik legkárosabb hatása, hogy hozzájárul a klímaváltozáshoz. Többféle módon károsítjuk bolygónk egészségét, amikor élelmiszert dobunk ki. Ráadásul ami ételt nem eszünk meg, az elrothad, és ezzel is csak növeli a káros gázok kibocsátását. A szerves hulladék lebomlása metángázt termel, ami 25-ször kártékonyabb hatású, mint a széndioxid.
Élelmiszer statisztikák Magyarországon
Az élelmiszerhulladéknak általában magas a nedvességtartalma, ezért nem hulladékégetőben semmisítik meg, hanem hulladéklerakóban helyezik el, ahol magától lebomlik. Mivel az élelmiszerhulladék hulladéktárolókba kerül, így jelentős helyet foglal el. Világszerte összesen 1,4 milliárd hektár méretű területen fekszik hulladéktároló. Ez a Föld mezőgazdasági területeinek 30%-a, vagy másképpen fogalmazva Magyarország területének több mint 150-szeresét terítené be.
A hulladéktárolók által elfoglalt terület értelemszerűen nem művelhető, ugyanakkor az élelmiszertermelésbe mind nagyobb területeket kell bevonni, így nem marad más lehetőség, mint a természeti környezet átalakítása, a természetes legelőket átalakítják, az esőerdőket kiirtják, helyükön gazdasági növényeket termesztenek. Vagyis egyre nagyobb területen termeljük meg azt az élelmiszert, amit aztán nem fogyasztunk el, és ezért egyre nagyobb területen kell tárolnunk. A mezőgazdasági területek növekedésével azonban egyre nagyobbak lesznek a műtrágyával, és növényvédő szerekkel kezelt területek aránya.
Maradék nélkül - Hogyan tehetünk mi is az élelmiszerpazarlás ellen? (4/6)
Az élelmiszer-termelés erőforrásigénye: Föld és Víz
Hatalmas mennyiségű erőforrás szükségeltetik a tányérunkra kerülő élelmiszer előállításához. Az élelmiszer-fogyasztás során felhasznált legfontosabb természeti erőforrások a terület- és energiahasználat. Vegyük példaként a sajtot: az emberi munkán túl rengeteg természeti erőforrást is igényel az előállítása. Kezdve a tehenek etetésétől és fejésétől, a tartásukhoz használt földön, takarmányon és vízen át a sajttá érlelésig, a csomagolóanyagokig, és a szállításhoz használt üzemanyagig - mindezt végig a megfelelő hőmérsékleten.
A vízfogyasztást két részre oszthatjuk, a közvetlen vízfelhasználásra (ivás, mosás, főzés stb.) és a közvetett vízfelhasználásra (mezőgazdasági munkák, élelmiszer feldolgozás). Mostanra a közvetett vízfelhasználás átlagosan az összfelhasználás 70%-át adja, de van olyan ország, ahol a közvetett vízfelhasználás a közvetlen 300%-a. A világ mezőgazdasága a rendelkezésre álló édesvíz 70%-át emészti fel, melynek egyharmadát élőállat tenyésztésre fordítják. Egy kiló marhahús előállításához 15.500 liter vízre van szükség - ez a mennyiség 12 kg búza illetve 118 kg sárgarépa megtermesztéséhez lenne elegendő.
A hús- és tejipar fenntarthatatlansága
Gyökeres változásra van szükség a hús- és tejipari termékek gyártási módszereiben és fogyasztásában. A szűkös föld- és vízkészletektől függő, és a rejtett költségeket a fogyasztóra hárító iparosított termelési rendszerünk egyszerűen fenntarthatatlan - hangsúlyozza a jelentés. „Az intenzív hústermelés károsítja a természetet, és nagy darabokat emészt fel nyersanyagainkból, melyeket a globális délről állat takarmányozás céljából importálunk. Kína után Európa a legnagyobb szója-importőr. Argentínában és Brazíliában drámaian nő a szója-termesztés, ami szinte kizárólag az állatok élelméül szolgál.”
A növekedő húsfogyasztás felnyomja a földárakat. Ez lesújtó következményekkel jár: a világon a földek közel egyharmadán állati takarmányt termesztenek. Mindeközben a kisgazdaságok elveszítik földjeiket és megélhetésüket. A jelentés körvonalazza az intenzív hús- és tejipari termelés hatását az édesvíz- és földhasználatra. Adrian Bebb, a Föld Barátai Magyarország szenior élelmiszer, mezőgazdaság és biodiverzitás kampányfelelőse hangsúlyozta, hogy: „Az étrend már nem magánügy. Minden egyes étkezés elveink megnyilatkozása, és befolyásolja a világ körül élő emberek életét, a környezetet, a biodiverzitást és az éghajlatot.” Létezik megoldás, és a szervezetek törvényhozóknál sürgetik az élőállat szektor reformját.
Az ökológiai lábnyom Magyarországon: Jövedelmi különbségek és fogyasztási szokások
Az ökológiai lábnyom módszertana ezeket a környezeti hatásokat méri egyszerre, éppen ezért alkalmas indikátor az élelmiszer-fogyasztás környezeti hatásának mérésére és szemléltetésére, alkalmazása széles körben elterjedt. Kutatásunkban az ökológiai lábnyom indikátorával határoztuk meg a magyar felnőtt lakosság élelmiszer-fogyasztásból származó környezeti hatását a jövedelmi decilisekre.
Számításunkban a KSH Háztartási költségvetési és életkörülmény adatfelvételéből származó élelmiszer-fogyasztási statisztikáját használtuk fel, amely adatbázis 9055 háztartás reprezentatív, országos adatfelvételére épül. A fogyasztási adatokat kombináltuk az egyes élelmiszerek ökológiai lábnyom-adataival, amelyek a Global Footprint Network Magyarországra vonatkozó adatbázisából származtak. Ez az adatbázis a legtöbbet hivatkozott és tudományosan a legelfogadottabb forrása az ökológiai lábnyom-adatoknak.
A kutatási eredmények alapján 0,57 globális hektár annak a földterületnek az értéke, amely egy magyar felnőtt átlagos élelmiszer-fogyasztásának biztosításához 2013-ban szükséges volt. Az ökológiai lábnyom nagy részét a húsok (29%), tej és tejtermékek fogyasztása adja (24%). A cereáliák (16%), illetve zöldség- és gyümölcsfogyasztás kisebb részarányt képvisel (8%). A lakosság körében alapvetően a húsalapú étrend a meghatározó (61%). Az élelmiszer-fogyasztásból származó ökológiai lábnyom 17%-át a zsiradékok, míg 1%-át a cukor fogyasztása teszi ki.
| Élelmiszertípus | Részarány az ökológiai lábnyomban (%) |
|---|---|
| Húsok | 29% |
| Tej és tejtermékek | 24% |
| Zsiradékok | 17% |
| Cereáliák | 16% |
| Zöldség és gyümölcs | 8% |
| Cukor | 1% |
Érdekes tendenciát mutat, hogy az élelmiszer-fogyasztásból származó ökológiai lábnyom folyamatosan növekszik a jövedelem növekedésével egy bizonyos szintig, a nyolcadik jövedelmi decilistől kezdődően kisebb mértékben nő és alig van különbség a csoportok között. Megfigyelhető, hogy a cereáliák fogyasztásának kivételével minden élelmiszertípus esetén növekszik a fogyasztás mennyisége és ebből adódóan az ökológiai lábnyom értéke is a jövedelmi helyzet javulásával.
Statisztikai adatok a magyar élelmiszer-fogyasztásról
A húsfélék fogyasztása, tojás- és tejfogyasztás esetén mérsékelt ütemben, a tejtermék, illetve zöldség- és gyümölcsfélék fogyasztása esetén azonban erőteljesebben nő az ökológiai lábnyom értéke a jövedelmi decilis növekedésével. Az egyes élelmiszertípusok fogyasztásbeli különbségeinek vizsgálatára összehasonlíthatjuk az alsó és legfelső jövedelmi decilisbe tartozók fogyasztását. A halfogyasztásból származó ökológiai lábnyom 7,5-szerese, a gyümölcsfogyasztásból 4,4-szerese a legfelső decilisben, a tejtermékfogyasztásból származó ökológiai lábnyom négyszerese a legfelső decilisbe tartozók esetén a legalsó decilis fogyasztásához képest.
Sokan azt tartják, hogy a jövedelem hiánya az egészséges élelmiszer-fogyasztás megvalósításának akadálya. Az eredmények alapján látható, hogy az élelmiszer-fogyasztás mennyisége folyamatosan nő a jövedelem növekedésével, kivéve a leggazdagabb 20 százalékot. A legfelső két jövedelmi decilist vizsgálva látható, hogy a húsfélék, kenyérfélék, tojás és burgonya fogyasztásának ökológiai lábnyoma kisebb, mint a nyolcadik decilis esetében. Tehát nem fogyasztanak ezen élelmiszerekből többet, míg a gyümölcs és zöldség fogyasztása magasabb. A zöldség- és gyümölcsfogyasztás növekedése mellett a húsfogyasztás jelentős növekedése is jellemző.
Összességében megállapítható, hogy a jövedelem jelentős befolyásoló tényezője Magyarországon az élelmiszer-fogyasztás szerkezetének és mennyiségének. Az eredmények azt mutatják, hogy csupán a fogyasztók legfelső 20%-a tud egészségesebben táplálkozni (nem növekszik a húsfélék, tojás, cukor és zsiradék fogyasztása, míg a zöldség- és gyümölcsfogyasztás magasabb). A közepes jövedelműek nem élnek a viszonylag magasabb jövedelem lehetőségével az egészségesebb élelmiszer-fogyasztás megvalósítására, a magasabb jövedelmet többletfogyasztásra használják fel. Fontos, hogy mindenki tegyen a pazarlásmentes háztartásért.
Út a fenntartható élelmiszer-rendszer felé: Fogyasztói felelősség és marketing
A fenntartható fejlődés fogalma a jövő generációk iránt érzett felelősséget, az ún. intergenerációs szolidaritást hangsúlyozza azáltal, hogy elismeri a jövő generációk jogát szükségleteik kielégítésére. Az emberiség számára a legnagyobb kihívás az, hogy milyen megoldásokat talál az általa okozott károk csökkentésére. Ennek kulcsa a fogyasztási szokások megváltoztatása. Meggyőződésünk szerint nem tekinthető fenntarthatónak az az élelmiszerfogyasztási struktúra, amelynek alacsony a környezetterhelése, ugyanakkor a tápanyagsűrűsége nem kielégítő, mivel ez alultápláltsághoz és hiánybetegségekhez vezet.
A fenntartható élelmiszer-rendszer (SFS) olyan élelmiszer-rendszer, amely mindenki számára biztosítja az élelmezésbiztonságot és az egészséges táplálkozást, oly módon, hogy ne kerüljenek veszélybe a gazdasági, társadalmi és környezeti alapok a jövő generációk számára. Az eddig leírtak alapján nyilvánvaló, hogy a fenntartható étrend vagy a fenntartható élelmiszerfogyasztás két kiemelt dimenziója a környezet és az egészség. A kutatás rávilágított arra, hogy hazánkban is nagy szerepe lehet a fogyasztóknak az élelmiszer-fogyasztásból származó környezeti terhek mérséklésében. Magyarországon a kalóriabevitel 13%-kal meghaladja az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) által ajánlott mennyiséget. Az élelmiszer-fogyasztás egészségügyi ajánlásoknak megfelelő csökkentése kettős előnnyel járhat: egészségügyi és környezeti szempontból is kívánatos.
A fejlett országok életszínvonalának fenntartása más kontinenseken is terület- és erőforrásigényt jelent. A mezőgazdaság fosszilis erőforrásokon alapul és a nem fenntartható területhasználat problémát jelent, a mezőgazdaság közelít az eltartóképességének határához. A fejlett országokban a fehérjefogyasztás stabilitása mellett a szénhidrát- és zsiradékfogyasztás növekedése jellemző, az egy főre jutó élelmiszer-, illetve kalóriafogyasztás pedig túlzottan magas. Jelen kutatásban arra hívjuk fel a figyelmet, hogy differenciáltan szükséges kezelni a társadalmi csoportokat. A jövedelem fontos szerepet játszhat az egészségesebb és kisebb környezetterhelésű élelmiszer-fogyasztás kialakításában. Kérdéses, hogy tudunk-e élni ezzel a lehetőséggel, azaz a magasabb jövedelemmel egészségesebb irányba tudjuk-e terelni fogyasztásunkat. Ha kevesebb ételt dobunk ki, akkor kevesebbet kell vásárolni. Ha kevesebbet vásárolunk, akkor csökken az összes kereslet, és ez hozzájárul az élelmiszer árának csökkenéséhez.
A világon mintegy egymilliárd ember alultáplált. Mindegyikük jóllakhatna az Európában és az USA-ban kidobott élelmiszer negyedéből. De már az is sokat segíthetne a nélkülözőknek, ha a jómódúak kevesebb felesleget vásárolnának. A kidobott élelmiszer csökkenti a rendelkezésre álló készleteket, ugyanis felnyomja az árakat (a fejlődő országokban is), így kevésbé lesz elérhető a gabona a szegény és alultáplált emberek számára a világ közeli és távoli részein.
Szédületes sebességgel változó világunkban az élelmiszer-gazdaság marketingszakemberei komoly kihívások előtt állnak. Válaszokat kell találniuk az új évezred fogyasztóinak azon igényeire, ahol a tápláló és ízletes összetétel, az egészségesség, a környezettudatosság és az etikus vállalati működés már szinte „belépő kategóriáknak” számítanak. Emellett úgy kell jövedelmező utakat keresniük vevőikhez, hogy az elfogyasztott élelmiszer a fogyasztók önkifejezésének részévé is válhasson. Az élelmiszer témakör ma egyre nagyobb figyelem mellett egyre több gondolat, elvárás összekapcsolódását testesíti meg, megjelenik benne a biztonság, a kényelem, a bizalom, a felelősség, az élvezet, a kontroll, a megosztás, a félelem…
Az Élelmiszer-marketing szakkönyv érinti a jelen sokszínű kérdéseit, miközben fókuszában tartja a klasszikus marketingmunka területeit. Az élelmiszer- és táplálkozásmarketing szerepe leginkább a meglévő fogyasztói szükségletek kielégítésében, a folyamatos termékfejlesztésben mutatkozik meg. A szerzők átfogóan mutatják be a legmodernebb marketingmegoldásokat az élelmiszer-gazdaságban. Az idegtudományban egyre inkább teret nyernek az érzelmekkel kapcsolatos vizsgálatok, így a neuromarketing eszközei segíthetnek feltárni, hogy mely tényezők ragadják meg a fogyasztók figyelmét, mik váltanak ki kötődést, és mi segít az emlékezésben. A jelentés figyelmeztet arra is, hogy az EU és az USA között zajló kereskedelmi tárgyalások a mezőgazdasági előírások és szabványok enyhítéséhez vezethetnek az Atlanti Óceán mindkét oldalán. A nagy élelmiszer és biotechnológiai vállalatok szorgalmazzák a genetikailag módosított (GM) élelmiszerek és állati takarmányok EU-s korlátozásának feloldását, és igyekeznek megváltoztatni a fogyasztási cikkek cimkézésének szabályozását.
tags: #az #elelmiszer #fogyasztas #kornyezeti #hatasa