A Volkswagen Transporter T4 Fogyasztása és Generációk Áttekintése

Hol vannak a régi szép zsukos-barkasos idők, amikor egy kisteherautónál csak két szempont jött szóba: működjön és sokat vigyen. Az új Ford Transitot, Fiat Ducatót, vagy Mercedes Vitót szemügyre véve megállapíthatjuk, hogy már a fuvarosokat sem kíméli a divat. Mifelénk Kelet-Európában kitűnően sikerült elhitetni a társadalommal, hogy csak a német autó a jó autó, ezen a körön belül pedig az elérhető maximumot a Volkswagen képviseli.

Akit egy kicsit is érdekel a technika, némi informálódás után hamar kinövi ezt a szemellenzős látásmódot, és rájön, hogy nem mind arany, ami fénylik. Így észreveszi, hogy a Volkswagenek a kitűnő minőségű burkolatok, a széfként záródó ajtók és az egyen-kupolatetős design hátterében ugyanolyan (vagy néha még rosszabb) kvalitású autók, mint a konkurencia járművei. Kétszeresen is szeretjük hát a 3,5 tonnás megengedett össztömegű, tehát még úrvezetői engedéllyel is vezethető kisteherautót, a Volkswagen Transportert, amely sallangmentes és kiforrott építésével nemcsak a többi áruszállítónak, hanem saját máratársainak is fityiszt mutat.

Volkswagen Transporter T4: A Legendás Igavonó

A Volkswagen Transporter évtizedek óta a megbízhatóság és a praktikum szinonimája a haszonjárművek piacán. Ez egyébként a modell első orrmotoros generációja, hiszen az előző Transporter még a farmotoros/hátsókerékhajtásos elrendezést követte. Öthengeres, közvetlen befecskendezéses, de még adagolós turbódízellel szerelték ezt a szebb napokat is látott T4 Transportert. A legendás, 2,5 literes TDI erőforrás ismét nem hagyta annyiban: egy hervadt karosszériájú Volkswagen Transporterben mutatták meg a németek, hogy mire képes több évtizednyi melós üzem után az öthengeres dízel.

Szó se róla, egy 1,7 tonnás, gyorsulásával az átlagos személyautókat simán az aszfaltba gyaluló, közel százhatvanat tudó és százharminccal kényelmesen utazó, a Sugár üzletközpont aerodinamikai bájaival megáldott járműnél ez a városi használatban biztonságosan kalkulálható nyolc liter, országúton pedig inkább a hatos felé közelítő fogyasztás egyenesen fenomenális. A kempingezős furgonnak berendezett kisbusz le sem tagadhatná, hogy a munkásokat és az alapanyagot szállította a jelenlegi felhasználási mód előtt, ennek ellenére a sebességmérő szerinti 160 km/órát is eléri a német autópálya korlátlan szakaszán. Igaz, 130 km/óra felett már kötél idegekre és tengernyi türelemre van szükség, kényelmes utazósebességnek pedig inkább a 110 és 120 km/óra közötti tempó tűnik, ahol a motor még le tudja adni a maximális, 195 newtonméteres forgatónyomatékát.

A T4 Fogyasztásának Vizsgálata

Mivel az importőr állítása szerint a kocsi hatósugara bőven túllépi az 1000 kilométert egy 80 literes teli tankkal, az első dolgunk volt, hogy kimérjük a fogyasztást. Könnyű próbaterheléssel (2 db kerékpár, 2 db hálózsák, útiruha, zseblámpa, elemózsia, kulacsok, 1 db ötliteres kanna gázolajjal, ez utóbbi a tank kiszáradása utáni gyors inzulin-kúrához), főként országúton hajtva bő 1200 kilométer után levegősödött le az adagoló, ami bizony 6,7 liter alatti fogyasztásnak felel meg.

Megbízható és gazdaságos Transporter?

Igaz, ehhez el kellett lesnünk a postásoktól egy trükköt: a Mogyoródi útba torkolló kis utcában van egy benzinkút, ahol esténként szinte lehetetlen tankolni. Amint azt magunk is tapasztaltuk, ezzel a fogással közel nyolc litert lehet még belegyömöszölni a tartályba azután, hogy a pisztoly kikattan. Egy Ferdinand Piech-féle, ingyen türelemjátékot is kapunk tehát az autóval - meg kell állapítanunk, mi magyarok ebben a műfajban garantáltan verjük a németeket, mert a Rubik-kocka kirakása legalább ilyen hosszadalmas, de sokkal szórakoztatóbb.

Vezetési Élmény és Kényelem

Az üléspozíció ennélfogva igen magas, hosszúságával a váltókar sétapálcának is beillene, a kenődős kormányzás híján van mindenféle gokart-feelingnek, menet közben pedig a kocsi elegánsan hullámzik - aki hajlamos a tengeribetegségre, jobban teszi, ha a raktérben utazik, hátul ugyanis kevésbé liftezik a kasztni. Raliautónak tehát a Mercedes Vito jobban megfelel. A vezetőülés azonban kényelmes, mi több, a Vito derékszögű, hátfájdító priccseivel szemben a Transporter két utasülése is elviselhető közepes távon.

Megbízhatóság és Gyakori Problémák

A T4-es széria igavonó állatként is jól szuperál, hiszen futóműve, elektromos rendszere, a VW-konszern ősi öthengeres dízele közel elpusztíthatatlan, noha a Volkswagenekre oly jellemző kárpitzörgést és gyorsan kinyúló ülésszöveteket ennél a modellnél sem ússzuk meg. Alapjában véve azonban a T4 a 2.5 TDI motorral ma is ütőképes kombináció, s szerencsére nála az árcédulát firkantó ceruza sem fogott oly vastagon, mint a konszern többi autója esetében.

A Rozsdásodás Kérdése

A totalcar technikai szakértője szerint a rozsda számára jól emészthető, könnyű desszert a karosszéria, amely különösen a tetőoszlopok fölső részénél előszeretettel megbarnul, majd kilyukad, de a leghátsó oszlop aljánál is gyakran előfordul korrózió. Az előbbi oka a speciális lézerhegesztési technika, amely a T4 születésénél még gyerekcipőben járt, utóbbié pedig, hogy a tulajdonosok nem hajlandók a Transporterüket télen száraz, fűtött garázsban, lecsutakolva, kivakszolva tartani - pedig kellő óvatossággal ez a probléma is elodázható lenne.

A használt T4-es Volkswagen Transporterek legnagyobb baja a rozsdásodás. Az első és a hátsó sárvédőív hagyján, a javítást megkönnyíti, hogy 1996-tól az első sárvédők csavarozottak és nem hegesztettek. Még kártékonyabb azonban az első szélvédőkeretet megemésztő rozsda, mert a szélvédő kivétele és újraragasztása miatt ez drágábban javítható. Aggasztó az első kereszttartókat vagy az alvázat a hátsó futómű ferde lengőkarainak bekötésénél megtámadó korrózió.

Volkswagen Transporter T5 áttekintés

Használt T4 Vásárlása: Mire Érdemes Figyelni?

Mivel a legfiatalabb T4 is elmúlt 17 éves, az alváz és a karosszéria állapota legyen a döntő szempont a vásárláskor, ne az óraállás, ami akármennyi lehet valójában. Számítsatok rá, hogy a legtöbb T4 elment a Holdig meg vissza. Én úgy gondolom, inkább az óra mutassa a valós kilométert, mint egy kereskedésben eladó, megkímélt 120,000-kms, tíz éves autó, amit csak "hétvégén" vettek elő!

Felhasználói Tapasztalatok a T4-ről

Egy felhasználó megosztotta tapasztalatait egy 15 éves Volkswagen Transporterrel kapcsolatban: "15 éves de még mindig nagyon megbizható, nem egy gyorsulómüvész de autópályán 110-120km/h tudja több ezer kilométert szoktam vele megtenni ( budapest-london!!!) Fogyasztása 6l/100km és mivel 110l-es tankja van tankolás nélkül eljut londonba!! Nagyon megbizható egyszerü technika, imádom!! Ajánlom mindenkinek jobb mint a tdi és a T5!!! DE egy nagyszervizzel kell kezdeni mikor megvásárolod és utánna nem lessz vele gond sok-sok évig!! - Csak kopóalkatrészek !"

A vétel nem volt egyszerű. Legyen 8-9 személyes szgk, hosszú, 2,5TDI 102LE, 2 tonnát húzon, és ne kerüljön egy családiház árába! Három év alatt sikerült venni egyet! Az autót 400,000km-el vettem, (ELSŐ TULAJTÓL, SZERVÍZKÖNYVES!) elsőre soknak tűnik, de 1998-as és most 2008-at írunk az évi 40,000km reális.

Menet teljesítmény szerintem a legjobb a furgonok között, mivel autókat szerelek van viszonyítási alapom. A többi furgon sem rossz, de a T4 a legszemélyautósabb. Fogyasztás a méretéhez képest nagyon jó, 6-11-ig. Tempomattal 140-et simán utazik (amit egy Hiace, Transit valjuk be nem tud, max 110 és üveg hang), és ha előzin kell erről a tempóról a méretéhez képest 170-ig jól gyorsul! Elég nagy meglepetést szokott okozni a pirosnál. Mindeki kerülget jobbról, balról mert mégis csak egy teherautó, de a lámpa zöld a füst pedig fekete, a kerülgetők meg sehol, csak megszégyenűlten besorolnak a "teherautó" mögé!

Tréllert elég sokat húzok vele, könnyen húzza a három tonnát is, de elindulni elég nehéz a Ford váltó miatt. A 75KW-os T4-eseken Ford váltó van, hosszúak a sebességek, de ettől jó a végsebessége (185km/h nekem). A Ford váltóra azért volt szükség mert a 250nm nyomatékot a VW váltó nem bírta (nincs vele gond, ha alapjáraton zörög az nem a váltó hanem a kettős tömegű lendkerék kb 230,000Ft/lendkerék, tárcsa, szerkezet).

Kafer felni kompatibilitás

Páran panaszkodnak az adagolóra és a porlasztókra. Ez NEM az autó hibája! A jó magyar gázolajtól megy tönkre (savas szar, kenése 0, nincs külömbség a kutak között, mind MOL üzemanyagot árul)! Az üzemanyagba robogó 2T full szintetikus olajat kell önteni (2dl/20l gázolaj) és akkor örökös mint a szegénység (ez a megoldás az összes diesel autón segít)! Kézifék kötelet érdemes tartalékba beszerezni, mert pár hónap alatt képes berohadni és beragad ( 2,500Ft/db). Első fékből CSAK Textar betét (kb 18,500Ft/garn), tárcsa pedig BREMBO (kb 45,000Ft/2db)! - Fékbetét, féktárcsa, kézifékkötél.

A Volkswagen Transporter Generációi: T5 és T6

A Volkswagen Transporter története során számos generáción keresztül fejlődött, mindegyik hozva valami újat a megbízhatóság és a praktikum terén. Az alábbi táblázatban összefoglaltuk az egyes modellek főbb fogyasztási jellemzőit és műszaki adatait:

Volkswagen Transporter T5: A Modernizált Klasszikus

A T5-ös széria esetében a kilencszemélyes Transporter kisbusz nem egy erőművész. Kétliteres turbódízel motorjába 84 lóerő és 220 Nm szorult. Ez annyira kevésnek tűnt, hogy tanult kollégáim nem hitték el és képesek voltak 3G-s kapcsolatot igénybe venni utazásunk során, hogy megnézzék az autó adatlapját. Én még 85 lóerőt hazudtam nekik, de az igazság részegítően hatott. Mire elég 84 csupasz lóerő? Mindez egy kéttonnás kisbuszban. A számok alapján nem értettük, hogy mehetett ez a jármű 106 ezer kilométert ilyen vérszegényen? Ám, kiderült, nagyon jó kocsi ez.

Sík úton nincs gond, városban tartjuk a ritmust, de autópályán sem kell megijedni, miután felgyorsultunk. Ez eltart egy ideig, a felhajtás utáni 70-80 kilométer/órás kezdősebességet 130-ra feltornászni percekbe telik, de ha egyszer lendületbe jövünk, akkor képes tartani ezt a tempót. Emelkedőn padlógázzal 135-ről 100 kilométer/órára esünk vissza, ilyenkor érdemes iszkolni a belső sávból. Kicsi erő kis fogyasztással társul, az 1300 kilométeres teszt során 8,33 literes átlagfogyasztást mértem 100 kilométerenként, téli üzemben, 1000 kilométert autópályán megtéve, öt személlyel és sok csomaggal. Az ülések kényelmesek, aludni is lehet a kocsiban. A nagy tolóajtón át kényelmes a be- és a kiszállás.

Műszaki adatok (Volkswagen Transporter T5 Kombi)

Nézzük meg a Volkswagen Transporter T5 Kombi legfontosabb műszaki adatait:

• Hengerűrtartalom (cm3): 1968
• Környezetvédelmi besorolás: Euro 5
• Max. teljesítmény: 84 lóerő 3500-as fordulaton

Volkswagen Transporter T6: A Továbbfejlesztett Utód

Megtévesztő lehet, hogy a Volkswagen T6-ként emlegeti a megújult kishaszonjárművét, hiszen korántsem beszélhetünk teljesen új generációról, inkább csak a T5 átfogóbb ráncfelvarrásáról. Tesztünk is ezt igazolta. A megújult formavilágú műszerfalra még több tárolóhely került, a kezelőelemek és a műszerpanel azonban régi ismerős a T5-ből. A funkcionális újdonságok közül az az egyik legjelentősebb, hogy a légkondicionáló kezelőpaneljének két oldalán négy-négy helyett immár hat-hat kapcsolóhelyet alakítottak ki. Továbbá az utasoldalon gyarapodtak a tárolók, így már számos kisebb-nagyobb mélyedés, rekesz áll rendelkezésre a legkülönfélébb holmik elhelyezésére. Motorból ötös.

Mindazonáltal az Euro 5-ös, kétliteres, 102 lóerős dízelmotor is kiválóan teljesített a Transporterben. Az első négy fokozatban már 1100-as percenkénti fordulatszámnál szépen kisimult a járása, és innen is üzemszerűen lehetett használni, a fokozatváltásra figyelmeztető kijelző sem kért visszaváltást. Emelkedőhöz érve vagy gyorsításkor innen is szépen összeszedte magát, és bármiféle erőlködés nélkül tette a dolgát. A hosszú áttételezésű ötödik fokozatban mindez 1200-as fordulatszámtól igaz, ami még mindig szép eredmény. Külön dicséretes, hogy a motor ettől a fordulatszámtól kiszámítható egyenletességgel húzott, nem voltak lökésszerű ugrások a gyorsításában, mint sok turbófeltöltős dízelmotornál. Továbbá a gázadásra is gyorsan, minimális turbólyukkal reagált. Eközben pedig a hangja is kulturált maradt, nem feltűnősködött erős kerregéssel. Ezért 90 kilométer/óra sebességnél még kétezres fordulatszámon sem járt az erőforrás, ám így is dinamikus előzéseket tett lehetővé, minimális zajszint mellett.

Takarékossági intézkedések. Egyébként a BlueMotion Technology csomag részeként már ehhez a motorhoz is szériafelszerelés a stop-start rendszer, a fékenergia-visszanyerés és az optimalizált gördülési ellenállású gumiabroncsok. A stop-start nagyon jól viselkedett, lágyan, rángatásmentesen állította le a motort, és gyorsan indította újra, így egyáltalán nem találtuk zavarónak a ténykedését. A műszerpanel központi kijelzője pedig szövegesen tájékoztatott a működéséről. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy szokásos ciklusunkon száz kilométerenkénti 5,9 literes átlagfogyasztást mértünk, a gyári vegyes ciklusú értéknél is jóval kevesebbet.

Volkswagen Multivan: A Prémium Kategória

A komfort és a vagány megjelenés adott, nézzük hát mit tud nyújtani a lemezek alatt a Multivan! Bizony nagyon is sokat: tesztautónk a legerősebb, 204 lóerős kétliteres dízelmotorral, hétsebességes, duplakuplungos automata váltóval és 4MOTION összkerékhajtással volt szerelve. Sőt, extraként az importőr még a gombnyomásra zárható hátsó differenciálművet is megrendelte, és lejtmenetvezérlés is jár az autóhoz, noha már csak elenyésző terepszögei miatt sem gondolnánk, hogy valaki is terepre vinné az impozáns kisbuszt. A méretes ménes mellé ráadásul 450 Nm-es csúcsnyomaték tartozik, így pedig csak annyit mondhatok, hogy naivan cselekszik, aki csak úgy kikezd a Volkswagen legizmosabb kisbuszával.

A 10,6 másodperces 0-100-as sprint persze nem letaglózó, de higgyék el, a hatalmas nyomaték megteszi a hatását, és alacsonyabb sebességről nagyot lökve indul meg a Multivan, ezzel minden helyzetben helytállva. Bár se nekünk, sem a Multivannak nem stílusa az izmozás, azért olykor mosolyt tud csalni az arcunkra, amikor a tükörben visszatekintve látjuk a távolodó, megdöbbent pillantásokat a pár másodperccel korábban még szorosan a fenekünkben erőszakoskodó sofőröktől - akik mondanunk sem kell, általában túlbecsülik a saját autójuk, és alábecsülik a Multivan képességeit. Röviden tehát a teljesítmény nagyon is a helyén van.

A hétsebességes DSG automata váltó gyorsan teszi a dolgát, de sajnos hozza a duplakuplungos egységek jellegzetes hibáját, mégpedig alacsony sebességnél, manőverezésnél nem olyan finom és gyors, mint a bolygóműves automaták. Összességében azonban jó társ az egység, az esetek túlnyomó többségében kiválóan kitalálja, hogy mi is a tervünk a nagy testtel, és optimális sebességbe kapcsol ahhoz, hogy ezt véghez is tudjuk vinni, ráadásul vitorlázásra és start-stopra is képes.

Ritkán találkozunk olyan gombbal egy kisbuszban, amely a futómű lengéscsillapításának keménységét hivatott állítani, de a Multivanban még ez is lehetséges. Három állás van: Normal, Comfort és Sport, és bár valóban érezhető a különbség a különböző fokozatok között, mi az esetek túlnyomó többségében a Normal üzemmódot használtuk, ugyanis ebben a legkiegyensúlyozottabb az autó. A Sport módnak tulajdonképpen nem sok értelme van: amit tud az autó kanyarsebességben, azt a normál módban is képes kihozni magából, de az elektronika egyébként is nagyon óv minket, és hamar elveszi a gázt - ettől még kategóriájához mérten jól viseli a tempósabb fordulókat is, és az oldaldőlés sem ijesztő. Így az oldaldőlés csökkenése és a teherváltásos manőverek határozottabb abszolválásának lehetősége mellett legfeljebb rázósabb lesz az utunk, ha a Sportot választjuk, míg a Comfort ugyan puhít a futóművön, ami egyenesben valamivel kényelmesebbé teszi az utunkat, ám ez már a stabilitásérzet rovására mehet. A legjobb tehát kétségtelenül a középállás, amiben megvan a magabiztosság, de az úthibákat is egészen szelíden veszi a Multivan - ez pedig azt jelenti, hogy az indokolatlanul nagy felárú (576 e) adaptív csillapítást nyugodtan el is hagyhatjuk.

A kétliteres dízel ereje teljében van, de ez bizony a fogyasztáson is látszik. Ez persze nem csoda, hiszen egyrészt a motornak meg kell küzdenie a nem éppen elhanyagolható légellenállással, másrészt pedig mozgatnia kell a méréseink alapján üresen is közel 2,5 tonnás testet. Ha mindezt összeadjuk, már nem is tűnik olyan ijesztőnek a 9,3 literes tesztátlag, amit azért még jó pár decivel lejjebb lehet szorítani, de ez természetesen a felhasználás körülményeitől is függ. A szűk keresztmetszet egyértelműen az autópálya, ahol akár 11-12 liter körüli értékek is borzolhatják a kedélyeinket, míg városban 10 körül, vagy valamivel alatta is eljárhatunk a kisbusszal. Országúton azonban akár a 6 liter alatti eredmények is teljesen reálisak, így jött ki a normakörünkön a 8,6 liter, ami a hétköznapi használatban is tartható lehet, ha nem pályázunk túl sokat.

A Volkswagen Multivan kétségtelenül kategóriájának élmenője, még akkor is, ha tulajdonképpen csak egy modell, a Mercedes-Benz V-osztály tudja vele felvenni a versenyt. A hasonlítgatás jogos, mégis úgy érezzük, hogy ebben a kategóriában nem csak az objektív képességek számítanak, és ezzel együtt a közel 30 milliós vételár sem feltétlenül ijeszti el a vásárlókat. Az azonban kétségtelen, hogy tesztautónk királyi kényelemben, ráadásul elég gyorsan képes eljuttatni bárkit A-ból B-be, és mindemellett objektíven vizsgálva is igen jól teljesít.

tags: #volkswagen #transporter #t4 #fogyasztas

• Melyik a jobb: Brembo vagy Textar fékbetét?
• autós telefontartó típusok
• Fényszóró beállítás lépésről lépésre
• Az eSpace 7910 szoftveres funkciói
• Darus billencs vásárlás Mercedes