Volkswagen Transporter Fogyasztási Teszt: A Megbízhatóság és Gazdaságosság Szempontjai
A Volkswagen Transporter évtizedek óta a megbízhatóság és a praktikum szinonimája a haszonjárművek piacán. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a különböző generációk (T4, T5, T6) fogyasztási jellemzőit, megbízhatóságát és vezetési élményét, hogy segítsünk a megfelelő modell kiválasztásában.
Volkswagen Transporter T4: A Legendás Előd
Öthengeres, közvetlen befecskendezéses, de még adagolós turbódízellel szerelték ezt a szebb napokat is látott T4 Transportert. A legendás, 2,5 literes TDI erőforrás ismét nem hagyta annyiban: egy hervadt karosszériájú Volkswagen Transporterben mutatták meg a németek, hogy mire képes több évtizednyi melós üzem után az öthengeres dízel. A kempingezős furgonnak berendezett kisbusz le sem tagadhatná, hogy a munkásokat és az alapanyagot szállította a jelenlegi felhasználási mód előtt, ennek ellenére a sebességmérő szerinti 160 km/órát is eléri a német autópálya korlátlan szakaszán. Igaz, 130 km/óra felett már kötél idegekre és tengernyi türelemre van szükség, kényelmes utazósebességnek pedig inkább a 110 és 120 km/óra közötti tempó tűnik, ahol a motor még le tudja adni a maximális, 195 newtonméteres forgatónyomatékát.
A T4-es széria igavonó állatként is jól szuperál, hiszen futóműve, elektromos rendszere, a VW-konszern ősi öthengeres dízele közel elpusztíthatatlan, noha a Volkswagenekre oly jellemző kárpitzörgést és gyorsan kinyúló ülésszöveteket ennél a modellnél sem ússzuk meg. A totalcar technikai szakértője szerint a rozsda számára jól emészthető, könnyű desszert a karosszéria, amely különösen a tetőoszlopok fölső részénél előszeretettel megbarnul, majd kilyukad, de a leghátsó oszlop aljánál is gyakran előfordul korrózió.
Mivel az importőr állítása szerint a kocsi hatósugara bőven túllépi az 1000 kilométert egy 80 literes teli tankkal, az első dolgunk volt, hogy kimérjük a fogyasztást. Könnyű próbaterheléssel (2 db kerékpár, 2 db hálózsák, útiruha, zseblámpa, elemózsia, kulacsok, 1 db ötliteres kanna gázolajjal, ez utóbbi a tank kiszáradása utáni gyors inzulin-kúrához), főként országúton hajtva bő 1200 kilométer után levegősödött le az adagoló, ami bizony 6,7 liter alatti fogyasztásnak felel meg.
Szó se róla, egy 1,7 tonnás, gyorsulásával az átlagos személyautókat simán az aszfaltba gyaluló, közel százhatvanat tudó és százharminccal kényelmesen utazó, a Sugár üzletközpont aerodinamikai bájaival megáldott járműnél ez a városi használatban biztonságosan kalkulálható nyolc liter, országúton pedig inkább a hatos felé közelítő fogyasztás egyenesen fenomenális.
A vezetőülés azonban kényelmes, mi több, a Vito derékszögű, hátfájdító priccseivel szemben a Transporter két utasülése is elviselhető közepes távon.
Használt Volkswagen T4: Mire figyeljünk?
A használt T4-es Volkswagen Transporterek legnagyobb baja a rozsdásodás. Az első és a hátsó sárvédőív hagyján, a javítást megkönnyíti, hogy 1996-tól az első sárvédők csavarozottak és nem hegesztettek. Még kártékonyabb azonban az első szélvédőkeretet megemésztő rozsda, mert a szélvédő kivétele és újraragasztása miatt ez drágábban javítható. Aggasztó az első kereszttartókat vagy az alvázat a hátsó futómű ferde lengőkarainak bekötésénél megtámadó korrózió.
Mivel a legfiatalabb T4 is elmúlt 17 éves, az alváz és a karosszéria állapota legyen a döntő szempont a vásárláskor, ne az óraállás, ami akármennyi lehet valójában. Számítsatok rá, hogy a legtöbb T4 elment a Holdig meg vissza.
Volkswagen Transporter T5: A Modernizált Klasszikus
A T5-ös széria esetében a kilencszemélyes Transporter kisbusz nem egy erőművész. Kétliteres turbódízel motorjába 84 lóerő és 220 Nm szorult. Ez annyira kevésnek tűnt, hogy tanult kollégáim nem hitték el és képesek voltak 3G-s kapcsolatot igénybe venni utazásunk során, hogy megnézzék az autó adatlapját. Én még 85 lóerőt hazudtam nekik, de az igazság részegítően hatott. Mire elég 84 csupasz lóerő? Mindez egy kéttonnás kisbuszban. A számok alapján nem értettük, hogy mehetett ez a jármű 106 ezer kilométert ilyen vérszegényen? Ám, kiderült, nagyon jó kocsi ez.
Sík úton nincs gond, városban tartjuk a ritmust, de autópályán sem kell megijedni, miután felgyorsultunk. Ez eltart egy ideig, a felhajtás utáni 70-80 kilométer/órás kezdősebességet 130-ra feltornászni percekbe telik, de ha egyszer lendületbe jövünk, akkor képes tartani ezt a tempót. Emelkedőn padlógázzal 135-ről 100 kilométer/órára esünk vissza, ilyenkor érdemes iszkolni a belső sávból. Kellő gyakorlás után - főleg lejtőn - 150 fölé is felkergethetjük a mutatót, GPS szerint is mentem annyival, annál többet nem bír, utazótempónak a 130-135 az ideális.
Kicsi erő kis fogyasztással társul, az 1300 kilométeres teszt során 8,33 literes átlagfogyasztást mértem 100 kilométerenként, téli üzemben, 1000 kilométert autópályán megtéve, öt személlyel és sok csomaggal. Az ülések kényelmesek, aludni is lehet a kocsiban. A nagy tolóajtón át kényelmes a be- és a kiszállás.
Műszaki adatok (Volkswagen Transporter T5 Kombi)
Nézzük meg a Volkswagen Transporter T5 Kombi legfontosabb műszaki adatait:
- Hengerűrtartalom (cm3): 1968
- Környezetvédelmi besorolás: Euro 5
- Max. teljesítmény: 84 lóerő 3500-as fordulaton
Volkswagen Transporter T6: A Továbbfejlesztett Utód
Megtévesztő lehet, hogy a Volkswagen T6-ként emlegeti a megújult kishaszonjárművét, hiszen korántsem beszélhetünk teljesen új generációról, inkább csak a T5 átfogóbb ráncfelvarrásáról. Tesztünk is ezt igazolta.
A megújult formavilágú műszerfalra még több tárolóhely került, a kezelőelemek és a műszerpanel azonban régi ismerős a T5-ből. A funkcionális újdonságok közül az az egyik legjelentősebb, hogy a légkondicionáló kezelőpaneljének két oldalán négy-négy helyett immár hat-hat kapcsolóhelyet alakítottak ki. Továbbá az utasoldalon gyarapodtak a tárolók, így már számos kisebb-nagyobb mélyedés, rekesz áll rendelkezésre a legkülönfélébb holmik elhelyezésére. Az ajtókárpitok nagy alsó zsebében viszont ezeket is elhelyezhettük vagy akár 1,5 literes italos palackokat is.
A T6 extralistája szépen kikerekedett a T5-éhez képest, immár Light Assist automatikus fényszóróvezérlést, LED-es fényszórókat, Front Assist ráfutásos ütközésre figyelmeztetést, City automatikus vészfékfunkciót, Side Assist oldalsó holttérfigyelőt, Multi Collision Brake ütközés utáni automatikus fékezést, sebességfüggő kormányrásegítőt, adaptív sebességtartó automatikát, App-Connect okostelefonos alkalmazás-áttükrözést, adaptív futóműszabályzást, éberségfigyelőt, szélvédőfűtést, az összkerékhajtású 4MOTION modellek esetében pedig lejtmenetvezérlést és elektronikus vontatmánystabilizálót is kínál.
Crafter szíjtárcsa csere útmutató
Motorból ötös. Mindazonáltal az Euro 5-ös, kétliteres, 102 lóerős dízelmotor is kiválóan teljesített a Transporterben. Az első négy fokozatban már 1100-as percenkénti fordulatszámnál szépen kisimult a járása, és innen is üzemszerűen lehetett használni, a fokozatváltásra figyelmeztető kijelző sem kért visszaváltást. Emelkedőhöz érve vagy gyorsításkor innen is szépen összeszedte magát, és bármiféle erőlködés nélkül tette a dolgát. A hosszú áttételezésű ötödik fokozatban mindez 1200-as fordulatszámtól igaz, ami még mindig szép eredmény. Külön dicséretes, hogy a motor ettől a fordulatszámtól kiszámítható egyenletességgel húzott, nem voltak lökésszerű ugrások a gyorsításában, mint sok turbófeltöltős dízelmotornál. Továbbá a gázadásra is gyorsan, minimális turbólyukkal reagált. Eközben pedig a hangja is kulturált maradt, nem feltűnősködött erős kerregéssel. Ezért 90 kilométer/óra sebességnél még kétezres fordulatszámon sem járt az erőforrás, ám így is dinamikus előzéseket tett lehetővé, minimális zajszint mellett.
Takarékossági intézkedések. Egyébként a BlueMotion Technology csomag részeként már ehhez a motorhoz is szériafelszerelés a stop-start rendszer, a fékenergia-visszanyerés és az optimalizált gördülési ellenállású gumiabroncsok. A stop-start nagyon jól viselkedett, lágyan, rángatásmentesen állította le a motort, és gyorsan indította újra, így egyáltalán nem találtuk zavarónak a ténykedését. A műszerpanel központi kijelzője pedig szövegesen tájékoztatott a működéséről. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy szokásos ciklusunkon száz kilométerenkénti 5,9 literes átlagfogyasztást mértünk, a gyári vegyes ciklusú értéknél is jóval kevesebbet.
Volkswagen Multivan: A Prémium Kategória
A komfort és a vagány megjelenés adott, nézzük hát mit tud nyújtani a lemezek alatt a Multivan! Bizony nagyon is sokat: tesztautónk a legerősebb, 204 lóerős kétliteres dízelmotorral, hétsebességes, duplakuplungos automata váltóval és 4MOTION összkerékhajtással volt szerelve. Sőt, extraként az importőr még a gombnyomásra zárható hátsó differenciálművet is megrendelte, és lejtmenetvezérlés is jár az autóhoz, noha már csak elenyésző terepszögei miatt sem gondolnánk, hogy valaki is terepre vinné az impozáns kisbuszt. A méretes ménes mellé ráadásul 450 Nm-es csúcsnyomaték tartozik, így pedig csak annyit mondhatok, hogy naivan cselekedik, aki csak úgy kikezd a Volkswagen legizmosabb kisbuszával.
A 10,6 másodperces 0-100-as sprint persze nem letaglózó, de higgyék el, a hatalmas nyomaték megteszi a hatását, és alacsonyabb sebességről nagyot lökve indul meg a Multivan, ezzel minden helyzetben helytállva. Bár se nekünk, sem a Multivannak nem stílusa az izmozás, azért olykor mosolyt tud csalni az arcunkra, amikor a tükörben visszatekintve látjuk a távolodó, megdöbbent pillantásokat a pár másodperccel korábban még szorosan a fenekünkben erőszakoskodó sofőröktől - akik mondanunk sem kell, általában túlbecsülik a saját autójuk, és alábecsülik a Multivan képességeit. Röviden tehát a teljesítmény nagyon is a helyén van. A hétsebességes DSG automata váltó gyorsan teszi a dolgát, de sajnos hozza a duplakuplungos egységek jellegzetes hibáját, mégpedig alacsony sebességnél, manőverezésnél nem olyan finom és gyors, mint a bolygóműves automaták. Összességében azonban jó társ az egység, az esetek túlnyomó többségében kiválóan kitalálja, hogy mi is a tervünk a nagy testtel, és optimális sebességbe kapcsol ahhoz, hogy ezt véghez is tudjuk vinni, ráadásul vitorlázásra és start-stopra is képes.
Ritkán találkozunk olyan gombbal egy kisbuszban, amely a futómű lengéscsillapításának keménységét hivatott állítani, de a Multivanban még ez is lehetséges. Három állás van: Normal, Comfort és Sport, és bár valóban érezhető a különbség a különböző fokozatok között, mi az esetek túlnyomó többségében a Normal üzemmódot használtuk, ugyanis ebben a legkiegyensúlyozottabb az autó. A Sport módnak tulajdonképpen nem sok értelme van: amit tud az autó kanyarsebességben, azt a normál módban is képes kihozni magából, de az elektronika egyébként is nagyon óv minket, és hamar elveszi a gázt - ettől még kategóriájához mérten jól viseli a tempósabb fordulókat is, és az oldaldőlés sem ijesztő. Így az oldaldőlés csökkenése és a teherváltásos manőverek határozottabb abszolválásának lehetősége mellett legfeljebb rázósabb lesz az utunk, ha a Sportot választjuk, míg a Comfort ugyan puhít a futóművön, ami egyenesben valamivel kényelmesebbé teszi az utunkat, ám ez már a stabilitásérzet rovására mehet. A legjobb tehát kétségtelenül a középállás, amiben megvan a magabiztosság, de az úthibákat is egészen szelíden veszi a Multivan - ez pedig azt jelenti, hogy az indokolatlanul nagy felárú (576 e) adaptív csillapítást nyugodtan el is hagyhatjuk.
A kétliteres dízel ereje teljében van, de ez bizony a fogyasztáson is látszik. Ez persze nem csoda, hiszen egyrészt a motornak meg kell küzdenie a nem éppen elhanyagolható légellenállással, másrészt pedig mozgatnia kell a méréseink alapján üresen is közel 2,5 tonnás testet. Ha mindezt összeadjuk, már nem is tűnik olyan ijesztőnek a 9,3 literes tesztátlag, amit azért még jó pár decivel lejjebb lehet szorítani, de ez természetesen a felhasználás körülményeitől is függ. A szűk keresztmetszet egyértelműen az autópálya, ahol akár 11-12 liter körüli értékek is borzolhatják a kedélyeinket, míg városban 10 körül, vagy valamivel alatta is eljárhatunk a kisbusszal. Országúton azonban akár a 6 liter alatti eredmények is teljesen reálisak, így jött ki a normakörünkön a 8,6 liter, ami a hétköznapi használatban is tartható lehet, ha nem pályázunk túl sokat.
A Volkswagen Multivan kétségtelenül kategóriájának élmenője, még akkor is, ha tulajdonképpen csak egy modell, a Mercedes-Benz V-osztály tudja vele felvenni a versenyt. A hasonlítgatás jogos, mégis úgy érezzük, hogy ebben a kategóriában nem csak az objektív képességek számítanak, és ezzel együtt a közel 30 milliós vételár sem feltétlenül ijeszti el a vásárlókat. Az azonban kétségtelen, hogy tesztautónk királyi kényelemben, ráadásul elég gyorsan képes eljuttatni bárkit A-ból B-be, és mindemellett objektíven vizsgálva is igen jól teljesít.
Felhasználói tapasztalatok
Egy felhasználó megosztotta tapasztalatait egy 15 éves Volkswagen Transporterrel kapcsolatban: "15 éves de még mindig nagyon megbizható, nem egy gyorsulómüvész de autópályán 110-120km/h tudja több ezer kilométert szoktam vele megtenni ( budapest-london!!!) Fogyasztása 6l/100km és mivel 110l-es tankja van tankolás nélkül eljut londonba!! Nagyon megbizható egyszerü technika, imádom!! Ajánlom mindenkinek jobb mint a tdi és a T5!!! DE egy nagyszervizzel kell kezdeni mikor megvásárolod és utánna nem lessz vele gond sok-sok évig!! - Csak kopóalkatrészek !"
Egy másik felhasználó a Volkswagen Transporter T5-tel kapcsolatban osztotta meg élményeit. Átvett egy T5-öst, majd hazafelé tartva, 90 km/h sebességgel haladva az 51-esen, az autó rángatni kezdett, kigyulladt a motorvisszajelző, és rohamosan lassulni kezdett. Később kiderült, hogy a 26 kilométer után lerobbant Transporterben üzemanyagtankot kellett cserélni, mert valaki megpróbálta leszívni a tartályt, és komolyabb kárt okozott ezzel, mint a lopással: valami bekerült a tankba, és az tönkretette az üzemanyag-szintjelzőt, így a kijelző mindig fél tankot mutatott. A fennakadás oka így egyszerűen az volt, hogy elfogyott az üzemanyag.
Mercedes vito or VW Transporter T5
tags: #volkswagen #transporter #fogyasztás #teszt