Az amerikai veteránok öngyilkossági statisztikái és a megelőzés sürgető szükségessége
Az öngyilkosság rendkívül összetett lélektani folyamat, így a megelőzése és a megoldása sem egyszerű feladat. Bár a közvélekedés gyakran tévesen az ünnepek körüli időszakhoz köti az öngyilkossági ráta emelkedését, a szakértők és a statisztikák szerint valójában a tavaszi és nyári hónapok lehetnek kritikusabbak.
A kutatások arra is rámutathatnak, hogy egy adott országon belül nem ritkák a regionális eltérések sem, és az öngyilkossági arányok alakulásában a társadalmi hozzáállás és az ellátórendszer is meghatározó. Az öngyilkos gondolatok száma ugyanannyi az országokban, az öngyilkosság kivitelezéséhez való viszony azonban más. Ha elfogadóak vagyunk az öngyilkossággal, ha heroizáljuk, ha különböző krízisekre - idézőjelben - ezt a megoldást javasoljuk, akkor jelentkezik az öngyilkosság.
Aggasztó statisztikák az amerikai veteránok körében
Az Egyesült Államokban az öngyilkosságok száma különösen aggasztó a katonai személyzet és a veteránok körében. David A. Jobes egy tavasszal megrendezésre kerülő amerikai Katonai Pszichológiai Konferencián (Military Psychology Conference) vetíti ki előadásában, hogy Amerikában a halálozások okát az öngyilkosság vezeti. 2023-ban, 16 000 000 - azaz tizenhatmillió - volt azoknak a száma, akiknek súlyos öngyilkossági gondolataik voltak. Ezek a kérdések a hadsereget sem kerülték el. 2023-ban 523-an vetettek véget az életüknek a katonai szolgálati személyek közül Amerikában, írja a katonai öngyilkosságokról szóló éves jelentés.
A veteránok ügyeivel foglalkozó kormányhivatal közlése szerint naponta 22-en halnak meg öngyilkosság következtében, a legtöbbjük 69 éves. Átlagosan 65 percenként meghal egy háborús veterán az Egyesült Államokban öngyilkosság következtében - derül ki egy frissen kiadott tanulmányból. Az adatok magasabbak, mint a korábbi jelentésekben szereplő számok: egy régebbi felmérés napi 18-ra tette az öngyilkosságok számát. Az amerikai hadsereg nemrégiben jelentette be, hogy tavaly rekordot döntött a katonák között az öngyilkosságok száma. Eszerint az elmúlt évben 394 aktív katona lett öngyilkos, ami magasabb arány, mint a harci veszteségek. A háborús veteránokról most közölt adatok az 1999 és 2010 közötti időszakra vonatkoznak. A veteránügyi hivatal azt is megemlítette, hogy 2007 és 2010 között általában is növekedett az öngyilkosságok száma az Egyesült Államokban, mégpedig összesen 11 százalékkal. Az országban összesen mintegy 23 millió háborús veterán él.
A Lancet orvosi szakfolyóiratban idén februárban megjelent tanulmány szerint nem tapasztalható olyan drámai romlás a világban, mint Észak-Amerikában. Az USA-t is magába foglaló Észak-Amerikában és az ázsiai és óceániai térségben romlanak az adatok, de a világ többi részén stagnálás vagy némi javulás figyelhető meg. A folyóirat által kiemeltek közül három angolszász országban, az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és Ausztráliában romlik a helyzet, míg Kanadában stagnál. Arra viszont érdemes odafigyelni, hogy a skálázás nem ugyanaz a különböző országok esetében: Olaszországban és Spanyolországban 0 és 6 között mozog fiatalok által elkövetett 100 000 főre eső öngyilkosságok aránya, míg az USA-ban a fiúk esetében már a 20-at közelíti a trendvonal.
A megelőzés és a kezelési lehetőségek
Hogyan tudjuk megakadályozni, hogy az emberek pontot tegyenek saját életük végére? Hogyan tudunk segíteni mi szakemberek? Ezek a kérdések a hadsereget sem kerülték el. Az öngyilkosság megelőzése tudatos, strukturált folyamat, amelyben a szakemberek és az érintettek együttműködnek a krízishelyzetek kezelésében. A biztonsági tervezés egy a 4 javasolt gyakorlat közül (National Action Alliance for Suicide Prevention, 2018), melyet érdemes alkalmazni, ha a páciens öngyilkos gondolatokkal küzd kórházi ellátása során. Ezen kívül még érdemes kilátásba helyezni a páciens járóbeteg-ellátásba való felvételét, az utánkövetést, illetve a safty planninget arra az esetre, ha a páciensnek van lehetősége halálos eszközért nyúlni.
David Jobes 2025-ös előadásában hangsúlyozta, hogy a Dialektikus viselkedésterápia (DBT) és a Kognitív viselkedésterápia (CBT) is fontos szerepet játszhatnak az öngyilkosság megelőzésében. A tapasztalatok azt mutatják, hogy célzott módszerek - mint a biztonsági tervezés vagy a CAMS-terápia - képesek érdemi támogatást nyújtani a krízishelyzetben lévők számára. Összességében elmondható, hogy az öngyilkosság nem egyik napról a másikra született döntés, hanem hosszabb ideje fennálló belső küzdelmek eredménye, amely szakmai odafigyelést és strukturált beavatkozást igényel.
A CAMS-terápia és az Operation Worth Living program
A CAMS (Collaborative Assessment and Management of Suicidality) azokat a személyeket célozza meg és kezeli, akiknek hajtóereje az öngyilkosság. A CAMS négy pilléren alapszik: empátia, együttműködés, őszinteség, öngyilkos-fókusz. A cél az, hogy a terápia alatt létrejöjjön egy szoros egység, ami növeli a páciens motivációját és így megakadályozza azt, hogy öngyilkosságot kövessen el. A CAMS segít a pácienseknek kezelni az öngyilkos gondolataik és érzéseik és az ülések alatt igyekeznek elérni egy stabil viselkedési állapotot.
Ezen módszer alapján alapították meg az Operation Worth Living (OWL) programot, ahol a hadseregben szolgálóknak segítenek abban, hogy képesek legyenek újra meglátni az élet szépségét.
Tens elektróda felhelyezés szabályai
Példa a CAMS terápia hatékonyságára: Tom esete
Veterán és utánpótlás asztalitenisz
Tom 26 éves, az amerikai gyalogságban dolgozik, aki szolgált Irakban és Afganisztánban is, mint lövész harckocsik tetején. Három kiküldetése volt, s mindhárom alkalommal nehéz harcokban találta magát. Sok barátját elvesztette és számos olyan összetűzésben vett részt, melyek traumatizálták őt. Tomot két dolog mozgatta, hogy végül elmenjen a CAMS-ba: PTSD (poszttraumás stressz szindróma) és a tény, hogy ezek miatt elveszítette a lánya felé gyakorolt láthatósági jogát válása után.
Tom 12 alkalommal vett részt CAMS üléseken, ezek során otthagyta a katonaságot, csatlakozott a veteránokhoz, abba az államba költözött, ahol a lánya lakott és civil munkát is talált magának.
A mentális egészség és a tabusítás feloldása
A szakértők szerint a megelőzés első lépése az lenne, hogy ne legyen tabusítva az öngyilkosság témája. Az öngyilkosságok több mint 90%-a mögött valamilyen mentális betegség, elsősorban depresszió vagy skizofrénia áll, ezért fontos az ezzel kapcsolatos tudatosság egy társadalomban - ezzel kezdte előadását Rihmer Zoltán. A professzor szerint vannak más rizikófaktorok, öngyilkosságot elősegítő tényezők, például az impulzivitás, az agresszió, de amennyiben mentális betegség nincs, akkor ebből az esetek nagy részében nem lesz öngyilkosság. Vagyis az öngyilkosság elleni küzdelem legfontosabb frontja, hogy elsősorban a mentális betegségeket, és köztük is az öngyilkosságokért leginkább okolható depressziót kell társadalmilag jól kezelni. A depressziót a reménytelenség egyre fokozódó állapotaként írták le, amit nem feltétlenül nehéz a környezetünkben felismerni, és adott esetben segíteni vagy segítséghez juttatni azt, aki ilyen helyzetben van.
Sokan azt hiszik, hogy maga az, hogy beszélünk róla, ha rákérdezünk valakinél, hogy neked volt-e már ilyen gondolatod, az kiváltó ok lehet. Sokan nem is merik felhozni a témát, még akkor sem, amikor a közvetlen környezetükben van olyan, aki célozgat erre, ilyen gesztusokat tesz. Ez a „Cry For Help” jelensége, amikor valaki jelzi, hogy itt baj van, és neki segítségre van szüksége. Fontos lenne konkrétan rákérdezni, hogy volt-e, van-e ilyen gondolata, és sokan akkor már el is kezdenek beszélni róla, ez pedig már az első lépés afelé, hogy megfelelő szaksegítséget is kapjanak.
A szervezetek munkatársai azt is elmondták, hogy akik betelefonálnak, azok a legtöbb esetben nem öngyilkosok akarnak lenni, hanem szeretnék megszüntetni azt az állapotot amiben vannak, és a kilátástalanságban úgy tűnhet, hogy ez lehet erre az egyetlen megoldás. Vannak akik pedig így akarják elérni, hogy foglalkozzanak velük, de a szakértők azt is hozzátették, hogy az ilyen viselkedés mögött gyakran korai traumatizáció és különböző személyiségzavarok állnak, a manipuláció pedig az ilyen esetekben nem jelenti azt, hogy az adott személy ne lenne veszélyeztetett. Ezek a hívások sok esetben a végső segélykiáltások.
„A Cry For Help, vagyis az utolsó segélykiáltás lehet nagyon explicit, tehát amikor valaki arról beszél, hogy a halál lehet a megoldás, de lehet átvitt is, amikor a mellőzöttségről beszél, vagy az elmúlásról közvetett módon. Lehetnek csak viselkedésbeli jelek, hogy érdektelenné válik például, elvonul, nem jön el találkozókra, nem vesz részt a családi összejöveteleken, vagy a közösségi médiában tesz olyan utalásokat, olyan dolgokról posztol, amik ennek az útnak a lehetőségét felvetik” - mondta ezzel kapcsolatban Álmos Péter.
Fontos lenne az öngyilkosság romanticizálását is megszüntetni. Nagyon fontos az, hogy az öngyilkosság ne legyen a fiatalok előtt romantikus színezettel átitatva és úgy tálalva. Ez a média, a szülők, a felnőttek, a pedagógusok, egyszóval mindenki felelőssége, hogy ha öngyilkosságról beszélünk, egy már bekövetkezett tragédiáról, akkor ezeket az alkalmakat arra érdemes megragadni, hogy valódi ... A sajtónak, ha az elhunyt természetes haláláról egyébként nem számolna be, akkor az öngyilkosság ténye miatt nem szabadna hírt adni ezekről az esetekről, illetve nagyon káros részleteket közölni az elkövetés módjáról, a helyszínről vagy más részletről.
Amennyiben segítségre szorul, ingyenes, anonim, a nap 24 órájában hívható lelki elsősegély-szolgálatot hívhat a 116-123 és 06-80-810-600 telefonszámon. Ha öngyilkossági gondolatai vannak, olvassa el ezt az oldalt, mielőtt kárt tenne magában.
tags: #amerikai #veteránok #öngyilkossági #statisztikái #és #megelőzése