Nagysándor József utca és Dorog története a szénbányászat fénykorában
Dorog rövid története egészen 1181-ig nyúlik vissza, amikor Dorogh néven említették először.
Dorog látképe madártávlatból.
A településen bronzkori, római kori és Árpád-kori leleteket is találtak. Birtokosai között a Hont-Pázmány nemzetséget, az esztergomi káptalant, a margitszigeti apácákat találjuk.
Dorog újjáéledése és a szénbányászat kezdete
Dorog 1699-től már a mai helyén éledt újjá, elsősorban német telepesek beköltözésével. Dorog országos hírét az 1851-ben megindult szénbányászatnak köszönheti. A 20. század elejére a Csolnokot, Tokodot és Sárisápot is magába foglaló dorogi szénmedence központjává vált.
Az itt bányászható, alapvetően jó minőségű (10-20 MJ/kg) barnaszén mind háztartási, mind pedig ipari célokra alkalmas volt. A bányák tulajdonjoga a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. kezében összpontosult. 1946-ban a dorogi bányákat is államosították, létrejött a Dorogi Kerületi Igazgatóság. 1948-ban megalakult a Dorogi Szénbányák Állami Vállalat, (1950-től Dorogi Szénbányák Nemzeti Vállalat, 1952-től Dorogi Szénbányászati Tröszt néven).
Vélemények az Almera Tino üléshuzatairól
Az Esztergom című lap 1931. augusztus 20-i száma a Szent Borbála templom felszentelésének alkalmából közölt cikke érzékletesen rajzolja fel a szénbányászattal összekapcsolódott Dorog történetét:
„A dorogi szén kiváló minőségét a legendás Gróf Sándor Móric ismerte fel, a bányászat híre azonban nem haladta túl a szűkebb környéket s a lovas és ökrös szekereken kívül nem volt egyéb alkalmatosság a szén tovaszállítására. Az Esztergom-Almásfüzitői és az Esztergom-Óbudai vasútvonal kiépülése a múlt század utolsó évtizedében Dorogot igen hamar jelentős bányateleppé avatta.
A nagy virágzás azonban nem sokáig tartott. Jött a bányászok legnagyobb ellensége, a víz, amely a széntelepeket helyenként katasztrofálisan ellepte s a bányák befulladtak. Ámde a tőke érdeklődése nem csappant, sőt mintha ambícionálta volna, hogy itt életet és kultúrát teremtsen.
A dorogi bánya ma egyike a technikailag legjobban felszerelt magyar bányatelepeknek. A dorogi bányászat a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság tulajdona. A háború alatti idők a dorogi bánya felvirágzásának kitűnő lehetőségeket nyújtottak.
A mai berendezkedések mellett napi 400 vagón termelés lehetséges s még két év előtt is tényleg termelt is ennyit a a dorogi bánya, amidőn 4000 embert foglalkoztatott. A mostani gazdasági viszonyok mellett erősen megcsappant a termelés. Most 2500 munkás napi 230 vagón szenet állít elő, ezenkívül 500 munkás a bányatelep vezetése alá tartozó kőbányában, mészégető telepen, karbidgyárban stb. kap munkát.
Minnie Egér üléshuzat gyermekeknek
Külön meg kell emlékeznünk a bányatelep szociális berendezkedéseiről is, így elsősorban a szép, 64 ágyra berendezett modern kórházról, ... az országos versenyek rendezésére is alkalmas sportpályáról, a nagyszerű munkásotthonról, ... az uszodákról, a kedélyesebb szórakozási lehetőségeket nyújtó kuglizókról stb. Két, modern követelményeknek megfelelő iskola 14 tanteremmel és 3 óvoda a jövendő bányászgeneráció előhaladását, vallásos és hazafias nevelését szolgálja. A Munkás Otthon Önsegélyző és Önművelő Egyesületnek ... minden kisebb környékbeli bányatelepen, vagy bányász lakta községben vannak fiókegyesületei, amelyek élén egy-egy mérnök áll, az egész egyesületet pedig Szomszély Antal bányalelkész vezeti Schmidt Sándor bányaigazgató elnöklete mellett.”
A lelkes szavak után következzenek a száraz statisztikai adatok: miként is változott Dorog lakosságának száma és társadalmi összetétele a 19. század közepétől az 1930-as évekig.
Az alábbi táblázat a település lakosságának változását mutatja be:
| Év | Lakosság száma |
|---|---|
| 1869 | 1161 |
| 1880 | 1163 |
| 1890 | 1363 |
| 1910 | 1949 |
| 1920 | 3943 |
| 1930 | 5863 |
Az 1910-es 1949 főről 1920-ra 3943, majd 1930-ra 5863 főre növekedett Dorog lakossága! A település lakosságának kb. 35%-a 20 és 39 év közötti volt, míg vallás tekintetében mintegy 90%-kal a római katolikusok vezettek.
A statisztikai összesítés szerint a község 6 éven felüli lakosságának 94%-a tudott írni és olvasni. „A jelenlévő összes népesség” mintegy 35%-a „kereső” volt (1822 férfi és 283 nő). A korabeli foglalkoztatási szokásoknak megfelelően az „eltartottak” kb. 70%-a nő volt.
SX4 S-Cross tuning és alkatrészek
Schmidt Sándor és Gáthy Zoltán
H472215 Dorog, Schmidt S. Ltp
Mielőtt belekezdünk a dorogi Szent Borbála templom építésének történetébe, meg kell említenünk két személyiséget, akik fontos szereplői voltak a település két világháború közötti történetének.
Schmidt Sándor, bányamérnök, bányaigazgató, magyar királyi bányaügyi főtanácsos, Dorog város „atyja”, 1882-ben Felsőbányán született. Működését 1904-ben Nagybányán kezdte el s ugyanabban az évben Petrozsényba került. 1905-ben került a Salgótarjáni Kőszénbányatársulat dorogi bányájába üzemmérnökként.
Amikor a bánya vezetését átvette, ott a bányászat valósággal haldoklott. Az 1915-ben benyújtott, a szénbányászat fejlesztésére vonatkozó terve tartalmazta a munkásság, valamint a tiszti- és mérnöki állomány elhelyezésének megoldását is: a bányászokat és a tisztviselőket centralizáltan, a központi fekvésű, jó közlekedési kapcsolatokkal rendelkező Dorogon kívánta letelepíteni.
Elképzeléseinek megfelelően 1916-ban egyszerre kezdték meg a Tisztviselőtelep és az Újkolónia építését. A korábbi vizenyős völgyet munkástelepek foglalták el, felépült a legtöbb mai közintézmény - városháza, bányakaszinó (ma könyvtár), két iskola, óvodák, bányafürdő, templom, művelődési ház, kórház, sporttelep, bányaszékház.
Schmidt Sándort a Tanácsköztársaság idején a dorogi bányászok bújtatták Szamuely Tibor különítményesei elől. 1923 július 31-én bányászati főtanácsossá nevezték ki.
„...várossá kívánta fejleszteni a gyorsan növekvő lakosságú falut. Örökölt egy bányakolóniát, de elégedetlen volt a körülményekkel. A lakás biztosítása nem elégíti ki sem szociális, sem a művelődésről vallott nézeteit. A munkásság nevelésének ideája évtizedeken át szívós koncepció volt a gondolkodásában. Ideológiáját a vallásos (a katolikus) nevelésben találta meg. Műveltségeszményének középpontjában a vezetők által nevelt, állandóan művelődő munkásság állt.”
A dorogi Szent Borbála templom légifelvétele.
A dorogi templomépítkezés mintául szolgált más települések számára is. 1934 februárjában Alapy Gáspár, Komárom polgármestere levélben fordult Schmidt Sándorhoz: „Kedves Sándorom! Templomépítési tervekkel foglalkozunk. A dorogi templom a Te bölcs irányításod szerint épült. Nagyon szeretném megnézni, a költségvetése is nagyon érdekelne.”
Gáthy Zoltán 1894. augusztus 3-án született Lipótváron. 1923-ban költözött Dorogra, és 1941-ig vezette a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. dorogi építési osztályát. A bányaüzemi és munkáslakás-tervezések mellett számos középület alkotója volt Dorogon: Bányakaszinó, községháza, bányatemplom, zenepavilon, Dózsa iskola, Dózsa és Petőfi óvoda, bányakórház rekonstrukciója, a Hősök tere építészeti munkálatai, az azóta elpusztult kálváriakápolna és szénoltár, az átépített Országzászló.
A Szent Borbála templom építésének előkészületei, a pénzgyűjtés
Dorog 20. század eleji népességrobbanása sok egyéb feladat mellett megkövetelte a lelkek gondozását is, hiszen ebben az időben a vallásosság nyílt gyakorlása, a szentmiséken való részvétel természetes (és többé-kevésbé elvárt) cselekedet volt.
A kolóniákon lakó bányászságot foglalkoztató Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság dorogi bányájának igazgatója, Schmidt Sándor igyekezett a termelésen kívül is gondját viselni a dolgozóknak, mint ahogy a már idézett újságcikkből is kitűnik, így tehát a kórház és munkásotthon létrehozása után feladatának érezte egy bányásztemplom és bányalelkészség megalapítását is.
Természetesen a katolikus egyház és dr. Csernoch János bíboros-hercegprímás is szükségesnek tartotta, hogy - mint azt dorogi bányalelkésszé kinevezett dr. Zsigovits Bélának küldött 1923. július 16-i leiratában megfogalmazta - „idővel külön bányatelepi templomról és teljesen önálló plébániáról történjék gondoskodás.”
Megalakult a templomépítő bizottság, melynek tagjairól nem találtunk feljegyzést a dorogi Szent Borbála plébánia irattárában. Az viszont biztos, hogy a bizottság elnöke Schmidt Sándor volt, és minden bizonnyal tagja volt Gáthy Zoltán építész, valamint Zsigovits Béla bányalelkész.
A gyűjtés megindult, és a lelkes munkások havi 50 fillért, az altisztek és tisztviselők havi 1, illetve 2 pengőt ajánlottak fel a templom javára. A torony felépítésével a templomépítésre begyűlt összeg kimerült, mire dr. Chorin Ferenc 40 000, a vallásalap 10 000, a bányamunkások és társulati alkalmazottak együttesen 30 000 pengő adományokkal lehetővé tették a templom felépítését.”
Egy későbbi tudósítás szerint az építkezést a Munkás Otthon tagjainak havi 50 filléres hozzájárulása, a tiszti és altiszti kar pedig javadalma fél százalékát ajánlotta fel. A csolnoki bányászok is adakoztak: „Az Auguszta-aknai ifjúság jól sikerült műsoros előadást rendezett a kis bányatelep lakóinak szórakoztatására. Az előadás tiszta jövedelmét, 600 000 koronát, a Dorogon építendő bányatemplom céljára ajánlották fel.”
Ugyan a templomépítés a bányatársulat „belügye” volt, de - biztos, ami biztos - Dorog község elöljáróságát is megkereste a templomépítő bizottság némi támogatásért - ugyan még csak a templomtorony építéséhez.
A templomépítő bizottság folyószámláját az Esztergom Vidéki Hitelbank Rt. kezelte. E szerint 1925 végén 62 161 000 korona, míg 1927 elején 46 331 600 korona volt az egyenleg, aminek pengőben kifejezett értéke 3706,52 volt. 1931. október 30-án „1300 pengőt Templomépítési Bizottság tartozása törlesztésére templomépítési kölcsön számla javára átvettem. Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. pénztáros”
Akárcsak 1926-ban, 1932-is megkereste a bizottság Dorog község képviselő-testületét, ezúttal „a bányakolóniai új templom belső berendezéséhez való hozzájárulás iránt.”
A templomtorony építése
A fennmaradt számlák szerint az építkezés 1925 nyarán kezdődött, mégpedig a toronnyal, amely „mintegy felkiáltójel követelte a további lelkes munkát, a templom felépítését.”
Az építményhez a homokkövet az Esztergomi Közüzemi Rt., a zúzott követ Bencsik Mihály és Wech János fuvaros szállította. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. szállította a téglát és „egyéb anyagokat”, míg a jelentős mennyiségű faragott kő az Esztergomi Kőfaragó és Építőipari Vállalat munkája volt.
tags: #üleshuzat #Nagysándor #József #utca